Heves Megyei Hírlap, 2018. július (29. évfolyam, 151-176. szám)
2018-07-28 / 174. szám
2018. JULIUS 28., SZOMBAT SPORT 15 Leandro bízik benne, szerepel még nemzetközi kupameccsen A kupakudarc keserűségét a bajnoki cím enyhítheti Fotó: MW A Ferencváros labdarúgócsapatának rutinos hátvédje, Leandro szerint a nemzetközi porondon apróságok döntenek a továbbjutásról. Bosszantó, hogy rendre az ellenfél javára. Babják Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Harminchat évesen a Ferencváros legrutinosabb játékosa. Ön szerint miért búcsúzott a csapat megint az Európa-ligától?- Mert a visszavágón nem úgy játszottunk, ahogyan az első meccsen. A Groupama Arénában többet tartottuk a Maccabi Tel-Aviv térfelén a labdát, a szögletek és a szabadrúgások után néhányszor veszélyeztettünk. Sajnos a visszavágón ebből keveset láttunk, ritkán kerültünk az ellenfél kapuja elé, és bár az első félidőben kevés helyzetet alakított ki az izraeli együttes, a fordulás után Dibusz Dénesnek többször bravúrral kellett védenie, hogy szoros maradjon az állás. Ugyanakkor részletesebb elemzésbe nem mennék bele, mert Netanyában nem léptem pályára, kívülről pedig nem akarok okoskodni.- Jelenleg ez a realitás? A Ferencváros szoros párharcot tud vívni a papíron nála erősebb és a nemzetközi porondon tapasztaltabb riválissal, egy meccsen a különbséget is eltünteti, de kiejteni nem tudja?- Számítottunk rá, hogy erős ellenféllel kerülünk szembe, de a párharc után nem állítanám, hogy a Maccabi sokkal jobb csapat a Ferencvárosnál. Ha az első mérkőzés hosszabbításában nincs az a balszerencsés gól, más lehetett volna a visszavágó. Nagy árat fizettünk azért, hogy akkor lankadt a figyelmünk. Ezen a szinten csak akkor juthatsz tovább, ha a hibák számát minimálisra, majdnem a nullára csökkented.- Ez nem sikerült.- Nem, mert kaptunk két gólt. Emellett a visszavágón pontatlanul passzoltunk, talán ezért sem tudtuk megtartani a labdát, támadásokat építeni, és védekezésben is többször hibáztunk. Csak akkor lett volna esélyünk, ha Izraelben is úgy játszunk, mint az első meccsen, de sajnos nem így történt.- Belegondolt, hogy pályafutása talán utolsó nemzetközi kupameccsét játszotta?- Egy harminchat esztendős labdarúgónak számítania kell rá, hogy talán az utolsó idényét kezdi. A súlyosabb sérülés vagy a testet egyre inkább megterhelő fizikai igénybevétel bármikor véget vethet a pályafutásnak. Ezzel együtt bízom benne, hogy nem most nyáron szerepeltem utoljára a nemzetközi porondon zöld-fehér mezben.- A klub igyekezett megerősíteni a keretet, az NB I egyik legjobb támadója, Davide Lanzafame érkezett a csapathoz, és az első meccsen úgy tűnt, remekül felkészültek az ellenfélből, mégsem sikerült a továbbjutás. Mit lehet még tenni?- Évről évre keressük a választ. Az előző idényben a dán Midtjylland ellen kettő nullára vezettünk, de az ellenünk befújt tizenegyes és a piros lap megpecsételte a sorsunkat. Most pedig az első mécsesén a hosszabbításban, megpattanó lövéssel egyenlített a Maccabi. Nüanszok, amelyek valamiért mindig az ellenfél javára döntenek - talán a bátorság hiányzik ahhoz, hogy ez a tendencia megforduljon.- A Debrecennel kétezerkilencben a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott. Mi volt meg az akkori DVSC-ben, ami a Fradiból hiányzik?- Talán az a legnagyobb különbség, hogy annak a Debrecennek a gerince évek óta együtt szerepelt. A Ferencvárosnál nagyobb a mozgás, minden nyáron jönnek-mennek a játékosok. Az ország legnépszerűbb csapatánál ez érthető, a külföldről elcsábított játékosokat nehéz itt tartani, és a klubvezetőket sem lehet hibáztatni azért, mert minőségi erősítésekkel akarják segíteni az egyesületet. Ezzel együtt annak idején a DVSC- nél éppen az összeszokottság volt a siker egyik kulcsa.- A bajnokságot viszont fölényes győzelemmel kezdték, négy egyre nyertek a Diósgyőr ellen. Nehéz volt felállni a padlóról?- Szomorú napokat éltünk át, mindannyian csalódottak voltunk, de a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal sem volt választásunk: előre kellett tekintenünk, hogy három ponttal kezdjük a bajnokságot. De a DVTK elleni győzelem semmit sem ér, ha nem nyerünk a hétvégén az MTK otthonában, és ha az idény végén nem végzünk az első helyen. Az újabb korai európai búcsú utáni keserűséget csak a bajnoki cím enyhítheti. Kispesten és Újpesten is a játékvezetőt okolják a kupamérkőzés után A Honvédnak van esélye továbbjutni LABDARÚGÁS Végül is nem történt más, csak az, amit vártunk. A Honvédnak maradt esélye a továbbjutásra az Európa-ligában, az ötszörös nemzetközi kupagyőztes, Sevilla ellenben már az odavágón lerendezte az Újpest elleni párbajt. Igaza lehet a lila-fehérek edzőjének, Nebojsa Vignjevicnek: egy olyan tapasztalt, klasszis futballcsapat, mint a Sevilla nem szorul rá a játékvezető támogatására. A Honvéd tulajdonosa is kifakadt. „Ezt a foci nevű játékot lehet csatárok nélkül is játszani, de úgy azért sokkal nehezebb. Tegnap a Progrés Niederkorn kick-box-csapatával játszottunk a továbbjutásért az Európa-liga második selejtező körében. Az eredményre nem lehet panasz, bár én 2-0-ás győzelmet vártam. Na, majd Niederkornban” - George F. Hemingway klubja honlapján A csodacserét, Baráth Botondot ölelgetik győztes gólja után a Kispest játékosai értékelte a Honvéd 1-0-s győzelmével zárult csütörtöki Európa-liga selejtezőt. A hosszabb elemzés első néhány mondatával a klubtulajdonos sajátos kontextusba helyezte a mérkőzést. Valóban igaza van, Danilo sérülése miatt a piros-feketék vérbeli csatár nélkül futballozták végig a kilencven percet, többek között ennek is betudható, hogy a hajrában becserélt középső védő, a Niederkorn ellen centerposzton játszó Baráth Botond szerezte a mérkőzés egyetlen gólját. Kick-boxcsapatnak minősíteni a luxemburgi bajnokság ezüstérmesét azonban nem túl udvarias gesztus. Ugyan kőkeményen Fotó: MTI küzdött a Niederkorn, de Baráth gólja előtt mégis felső kapufát rúgott, azaz alakulhatott volna sokkal szorosabban a kispesti odavágó. Hemingway leszedi a keresztvizet a játékvezetőről, aki sokszor összevissza sípolt, főleg a kispestiek látták a kárát a következetlen döntéseinek, de mégsem rajta múlott, hogy csak 1-0-ra győzött a Honvéd. Sevillában a játékvezető belenyúlt a meccsbe, pedig erre semmi szüksége sem lett volna az andalúz sztárcsapatnak az Újpest ellen. „A piros lapot követően ez a mérkőzés számunkra véget ért. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk teljes létszámban kilencven percet játszani a piros-fehérek ellen” - bosszankodott a 4-0-s Sevilla-győzelemmel zárult találkozó után Nebojsa Vignjevic, az Újpest edzője. Bő fél óra után a spanyol csapat 1-0-s vezetésénél Treimanis litván játékvezető jogos 11-est ítélt a hazaiaknak, amikor Branko Pauljevics szabálytalankodott a 16-oson belül, de talán túl szigorúan állította ki a lila-fehérek játékosát. A Sevilla értékesítette a 11-est, majd még az első félidőben újabb gólt szerzett. A hátralevő játékidőt tisztességesen lehozta a lila-fehér együttes, de a hajrában beszedett még egy gólt. Ugyan a Sevilla 4-0-s győzelme a papírformát tükrözi, az Újpestnek mégis lehet hiányérzete, mert időnként emberhátrányban is kulturáltan futballozott a Ramón Sánchez Pizjuán-stadionban. Mindkét magyar kupacsapat a jövő héten játssza a visszavágót az Európa-ligában. A Mól Vidi FC a Bajnokok Ligája-selejtezőjében lesz érdekelt a bolgár Ludogorec ellen. Szilágyi László Európa-liga selejtezők Budapest Honvéd-Niederkorn (luxemburgi) 1-0 (0-0), Bozsik-stadion. Gólszerző: Baráth (82.) Sevilla-Űjpest 4-0 (3-0), Ramón Sánchez Pizjuán-stadion. Gólszerzők: Navas (7.), Ben Yedder (11-esből, 32.), Sarabía (43.), Vázquez (92.). Kiállítva: Pauljevics (31.). JEGYZET Sohasem hazudnak Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Visszatérő kérdés: mégis, mi a baj? A válaszom mindig ugyanaz: nincs olyan egyetlen tényező, amelyet kijavítva az egész azonnal működni kezdhetne. Bárhonnan közelítjük, csak bajba ütközünk. A magyar futballról van szó, és persze különösen a világbajnokság óta csodálkoznak rá sokan, hogy ha a horvátoknak megy, akkor nekünk miért nem, hiszen ha már szinte számolatlanul öli bele a pénzt az állam, akkor mégis, mi a baj, ők támogatás nélkül világbajnoki ezüstérmesek, mi pedig... A horvátokat most hagyjuk, a különbség okainak az elemzése szétfeszíteni ennek az egyetlen hasábnak a kereteit, maradjunk kizárólag magunknál. A sportág bizonyítványát lehet magyarázni rengeteg mellébeszéléssel, féligazságok mantrázásával, amelyekkel könnyedén becsaphatjuk saját magunkat, ám közismerten léteznek valamik, amik sohasem hazudnak, és ezek a számok. A neves sportközgazdász, Muszbek Mihály az idén is a nyilvánosság elé állt az utóbbi esztendő értékelésével, amelyből sok minden kiderül. Néhány örvendetesnek mondható tény is, például az előző bajnoki évben nőtt a nézők száma az élvonalban, egy meccset átlagosan már nem 2704-en, hanem 2907-en láttak a helyszíneken. A kis lépés is lépés, az más kérdés, hogy ez csupán 7, azaz hét nézővel több, mint volt a 2010- 11-es évadban, amikor az MLSZ meghirdette tíz évre szóló stratégiáját, amelyet módosított, és 2020- ra a hatezres átlagot célozta meg. Örülhetünk annak is, hogy az NB I-es mérkőzéseket négy százalékkal többen, átlagban majdnem 209 ezren nézték meg a televízióban, és ne engedjünk a csábításnak, hogy összehasonlítsuk ezt mondjuk egy valóságshow nézettségével. Ennél lényegesebb, hogy a közgazdász számításai szerint a magyar labdarúgás az elmúlt szezonban a korábbi évekhez képest összességében eredménytelenebb volt az utánpótlás-válogatottak és a nemzetközi kupacsapatok szereplése, valamint a felnőtt válogatott FIFA-világranglistán elfoglalt helyezése alapján, ráadásul csökkent az ország UEFA-koefficiense is. Hosszasan sorolja bizonyítékként a számokat, én megkímélem ettől az olvasót, ám sajnos tényleg szembeötlő a visszaesés. Ez azért fájó, mert az oroszországi világbajnokság tanulsága szerint, azok az országok válogatottjai sikeresek, amelyeknél az utánpótlás-nevelés már korosztályos szinten is eredményt hoz. Nem tudom, mit csinálnak jól a horvátok, de abban, hogy mi szinte semmit sem csinálunk jól, egyre biztosabbak lehetünk. Talán a bátorság hiányzik
