Heves Megyei Hírlap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-30 / 150. szám

2 2018. június 30. II. évfolyam 26. szám Bemutatkozik az Együtt folyóirat IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET í n az imádkozáshoz adjon halk Hommage á Prágai Tamásra Kányádi Sándor J] emlékezik 1 V«/ Szilágyi-Nagy Ildikó A MÁNK biztos hátország imát n vezervers Kányádi Sándor Dél Keresztje alatt az indián és a néger tüzet rakni éppúgy térdel mint a hargitán a pásztor számolni ujjain számol különbség ha van az égen itt a göncöl jön föl este fölöttük a dél keresztje a poncsónak nincsen ujja ritkán telik mégis újra rojtosul a rojtja rongya kigyérül akár a condra különbség ha van az égen itt a göncöl jön föl este fölöttük a dél keresztje egy útmenti fogadóban talán még boldog is voltam rióból murryba tartón a gitárszót most is hallom más a dallam egy a nóta itt a göncöl jön föl este odalenn a dél keresztje ó te istenáldott földrész lenn vagy írásjelek - a szemem rád fölnéz érett banán az újholdad íve akár a sarlónak nézem hosszan vágyakozva ha feljön a göncöl este szívemen a dél keresztje 1983 búcsú Kányádi Sándor (1929-2018) Pécsi Györgyi Elment Kányádi Sándor, legna­gyobb nemzeti költőink, Balassi Bálint, Petőfi Sándor, Arany János, Illyés Gyula méltó utódja, nagyja­ink, Kós Károly, Márton Áron, Ta­mási Áron töretlenül hiteles szelle­mi örököse. Kivételes költő, kikezdhetetlen erkölcsű és nagyszerű ember volt, a legismertebb és a legszeretet­­tebb. Mindenki Sándor bácsija, a magyar nyelv és a magyar nem­zet költőapostola. Benedek Elek egyenes ági leszármazottjaként, a karon ülő gyermektől a botra tá­maszkodó öregekig mindenkinek, mindenüvé elvitte az Igét, ahol ma­gyarok élnek szerte a világon, er­délyi, székelyföldi szülőföldjétől a Kárpát-medence magyar közössé­gein át Dél-Amerikáig. Vallotta és hirdette, hogy a költészetben testet öltő, egyedülálló és csodálatos ma­gyar nyelvünk tartott meg minket ezer éven át, és megtart ezután is, hogy világunk oltalom alatt áll, hogy a magyar nép Isten választott népe, ahogy minden más nép is Is­ten választott népe, és nagyon kell szeretnünk a szülőföldünket, mert elveszíthetjük. Költészete, mely ezer szállal kö­tődik a hagyományhoz és a min­dennapi élethez, korunk legfonto­sabb kérdéseit fogalmazta meg, s mindig az élet igenlésével, egyete­mes létbizalommal válaszolta meg azokat a magyar irodalom olyan remekműveinek sorában, mint a Fekete-piros, a Halottak napja Bécsben, a Sörény és koponya, a Valaki jár áfák hegyén költemé­nyeiben, a Dél keresztje alatt és a Vannak vidékek ciklus verseiben. Tiszta lélekkel, Pál apostol sza­vaival mondhatja: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. Hiszem, hogy második élete kez­dődik, hogy hite, derűs szeretete, embersége, költészete bennünk és utódainkban él tovább. Sándor bácsi, nyugodjon béké­ben!

Next

/
Oldalképek
Tartalom