Heves Megyei Hírlap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-02 / 126. szám
SB TR7T7ÍJT. helyőrség erek vers Zalán Tibor Tóthárpád Ferenc Az oroszlán farka bojtja Gyere be! Magas fűben orozván vadászik az oroszlán. Nem látszik a teste foltja, csupáncsak a farka bojtja, ki a fűből. Arra száll a kánya, a bojtot meglátja, hát ez mi a fránya? Belecsippent, s az oroszlán ki a fűben csak orozván vadászgatott eddig, gondolta, hogy keddig, felordít, és zerge szökken, mocsár mélyén bivaly böffen, fára kúszik a makákó, és odafenn, ama kéklő égen riadt madárcsapat vitorlázik a Nap alatt; N ügetnek a zsiráfok, futnak az elefántok, röffen a varacskos disznó, leguánát rejt el a kő; tapir szemüvegéért nyúl, ürgelyukba bújik a nyúl, nyúl vackába meg az ürge, sosem volt még ilyen fürge, magát a föld alá fúrja; krokodil a vízbe toccsan, orángután nyála fröccsen, antilop versenyt a széllel fut szavannán szerteszéjjel, még sokára jön az éjjel; az ordítás felriasztja, bagoly odúját elhagyja, sas magasról csak pislákol, lajhár lógva csak köhécsel, hiéna a lábát húzza, követi őt a hiúza, prérikutya keselyűre sandít, s nem válik derűsre keskeny arca, de a madár ijedtében Grönlandig száll. Fut-menekül a sok állat, a rémület meg nem állhat, míg a bőgés el nem hal, és a tóban minden hal méltósággal táncra perdül, víz tetején serdül-fordul, velük ropja a víziló, ki legalább ötszáz kiló, parton békák nászi tánca ismét békét hint a tájra. Egyedül már s nem orozva, kánya csőrtől riadozva csak az oroszlán menekül, kékül, zöldül, ugrik, repül, mert hiába a legnagyobb, farka bojtján nyomot hagyott egy fekete szellem csőre; elbúj dokol jó időre, nem jár inni le a tóra, nem üldöz meg más állatot, a vadászat más állapot, megelégszik hogyha akad elébe egy kevés falat, s csend borul a szavannára. Peckes ágon ül a kánya mindennek az okozója, a békének elhozója. Lám, ha csőre bojtra üt, rémület kél mindenütt, reszket egér, oroszlán, közös sorsban osztozván; csak azt nem érti a kánya, magas fűben az a fránya sárga gombolyag mi volt! Épül már a jurta rácsos fala: kerege. Birkagyapjú-nemeztető füstlyukkal a teteje. Ej-haj, kerege, Istenfa a közepe! Ha kiveszem, nem szakad le akkor sem a közepe. Ej-haj, kerege, gyere, gyere, gyere be! Két tenyerem zöld rét. Benne legel hat ló. Tizenkétszer dobban a huszonnégy patkó. Két tenyerem Két tenyerem berek: ágas-bogas határ. Galambokat röptét hat bujdosó betyár. Két tenyerem elrejt, dédelget, marasztal, hat búsongó betyárt mátkacsók vigasztal. Nem titok Nézz az égre, nem titok: ott laknak a csillagok! Sűrű fátylú bolt alatt milliónyi pont kacag. Nézd, csak nézd a csillagot, óaranyban hogy ragyog! . S nézd, a hold oly sápatag, s mily komótosan halad. Álmosító éjeken minden csoda ott terem, és a fény is ott lakik, s ott pihennek álmaid. Leng a hinta Lengve leng a hinta, óriási inga, altató palinta: véle száll Katinka. Véle száll a grádics és a kert, a ház is! Szédülök, de mégis véle szállók én is. 2018. június IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
