Heves Megyei Hírlap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-19 / 140. szám

2018. JUNIUS 19., KEDD 12 MEGYEI KÖRKÉP Szín5ös: Keressük a megye kitűnő tanulóit! HEVES MEGYE A tanév vége a legtöbb diáknak természe­tesen már a vakációról szól. Van azonban még egy fon­tos pillanat a szünidő előtt: a bizonyítványosztás. A Heves Megyei Hírlap meghirdeti a Színőös akciót: bemutat­juk azokat a Heves megyei általános iskolás tanulókat, akik kitűnően teljesítették az évet, bizonyítványukban csupa ötös (jeles, kitűnő) osz­tályzat sorakozik, és ered­ményüket büszkén vállalva jelentkeznek felhívásunkra. Arra biztatunk tehát min­denkit, csatlakozzanak a színötösök csapatához! Szeretnénk, ha minden olvasónknak megmutathat­nánk, mennyi kitűnő álta­lános iskolás Heves megyei diák kezdi el a vakációt a kö­vetkező napokban. Várjuk a nevezése­­■ két a Heol.hu olda­lon a kitűnőktől Arra kérjük a jelentkező­ket, illetve szüleiket, vagy éppen nagyszüleiket, hogy töltsék ki a Heol.hu webolda­­lon kifejezetten erre a játék­ra kialakított űrlapot, töltse­nek fel egy-egy fotót a bizo­nyítványról, valamint a já­tékra jelentkező diákról és persze írják oda azt is, me­lyik iskolába jár a nebuló. Jelentkezéseket az alsó tago­zatos szöveges értékeléssel is elfogadunk, ha tartalmazza a „követelményeknek jól megfelelt” vagy „megfelelt” összegzést. A színötös tanulók portréit az online oldalon, és itt, a Heves Megyei Hírlap hasáb­jain is megjelentetjük. Ter­mészetesen mi is jutalmaz­zuk a kiváló teljesítményt, minden lapunkban megje­lenő diákot - amennyiben a szerkesztőségünkben be­mutatja bizonyítványát és azt a lapszámot, amelyben fotója megjelent - ajándék­kal jutalmazunk. Játékra fel! Várjuk a telje­sítményükre büszke kitű­nők kitűnőinek nevezését! Induljon még jobban a nyári vakáció! HMH HIRDETETT! II Géczi Helga a kö­zelmúltban vehetett át Élet­mentő Érdemérmet a Ma­gyar Vöröskereszt Orszá­gos Vezetőségétől. Az el­múlt esztendőkben az egri strandon egy négyéves kis­fiúnak, illetve egy 62 esz­tendős férfinak adott újabb esélyt az életben maradás­ra. Ha a 25 éves Helga nincs ott azoknál az eseteknél, tragédiák történtek volna. A Magyar Vöröskereszt He­ves Megyei Szervezete ter­jesztette fel őt a kitünte­tésre, amelyet Székesfehér­váron vehetett át. Ha örömét, jókívánságát szeretné megosztani rokonaival, ismerőseivel, megteheti a Heves Megyei Hírlapon keresztül: Géczi Helga jelenleg úszómesterként dolgozik Fotó: Berán Dániel Gerhát Karina karina.gerhat@nool.hu- A kitüntetését a kisfiú sikeres újraélesztésért kapta. Miért tartózkodott akkor a strandon?- 2015 júliusában kezd­tem el dolgozni az egri stran­don. Elsősorban a meden­cék felügyeletét látom el, ép­pen azét, ahová aznap beosz­tanak. Ezenkívül elsősegély­­nyújtást is végzek ott, ameny­­nyiben szükséges, és egy-egy vízilabda-, valamint úszó­edzés előtt pályarendezést is végrehajtok.- Emellett az elfoglaltsága mellett jelenleg tanul még?- Igen, az egri Eszterházy Károly Egyetem biológia-, és testnevelő tanár szakos hallgatója vagyok. 2015-ben vízimentőként végeztem a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata és Önkéntes Tűzoltó Egyesületnél. Idén márciusban pedig megcsinál­tam az úszómesteri átképző tanfolyamot.- Az Életmentő Érdemérmet elsősorban a négyéves kisfiú sikeres újraélesztéséért kap­ta. Hogyan történt ez az eset?- A kisgyermeket Gergő­nek hívják, ez az összes pon­tos információm, amivel ren­delkezem róla. Nem tudom, hol lakik, de valószínűleg Nyíregyháza környékén, hi­szen az újraélesztés másnap­ján az egri kórházból az otta­niba szállították. A kamera-HIRDETÉS felvételekből tudjuk, hogy a kisfiút a csúszda medencéjé­nek lépcsőjén hagyta az édes­anyja, aki a megmentett gyer­mek nővérével ismét elindult csúszni egyet. Az anyuka a kislánnyal még nem hagyta el a medence végét, amikor a kisfia lépcsőről lépcsőre ug­rált be, egy idő után azonban nem ért le a lába a 120 centi­méter mélységű medencében. Gergő párszor próbált fel­rugaszkodni az aljáról, ami egyszer-kétszer sikerült is neki, majd három-négy per­cig fuldoklott, ezután pedig a víz felszínén hason lebegett. Ezen idő alatt számos ember állt a medence szélén, vala­mint úszómesteri felügyelet is volt, illetve akadtak olya­nok is, akik a vízben elsétál­tak mellette. A négy perc el­telte után Gergő a klinikai halál állapotába került. Sem légzése, sem keringése nem volt. Az egyik csúszdán le­csúszó kétgyermekes apuka- miután elkapta csemetéit- vette észre, hogy valaki le­beg a víz tetején. Gyorsan ki­emelte Gergőt, közben pedig riasztotta a csúszdameden­ce úszómesterét, aki odasza­ladt hozzájuk. Miután látta az élettelen testet, akkor kiál­tott nekem segítségért. Én pe­dig mindent elkövettem, hogy megmentsem a kisfiút, ami szerencsére sikerült is. Mind­ez 2017. július 5-én történt.- Az eset után hogyan viszo­nyult önhöz a megmentett gyermek családja?- Konkrétan sehogy. Ami­kor a mentősök a hordágyon elvitték Gergőt, az anyukája hátrafordult, és félvállról „odavetett” egy köszönömöt. Szerettem volna ezt a kétség­­beesésüknek betudni, azon­ban a későbbiekben sem ke-Vidám családi hirdetés restek meg. A négyéves kisfiú talán még nem fogja fel a tör­ténteket, a szülei pedig nem figyeltek rá eléggé, ezért tör­tént meg a baleset is. Vélemé­nyem szerint a lelkiismeret­­furdalás dolgozik bennük.- Mit élt át, mire gondolt az életmentés közben?- Nem ez volt az első él­ményem, korábban egy 62 éves férfit mentettem meg, de összehasonlít­hatatlan volt a két érzés. Óriási felelősség és teher sza­kad az emberre, amikor tu­datosul benne, hogy hirtelen ő az egyetlen, aki egy négy­éves gyermeknek vissza tud­ja adni az életét. Folyamato­san az járt a fejemben, hogy nem halhat meg a kezeim kö­zött, éppen ezért mindent meg kell tennem, az összes tudásomat be kell vetnem, hogy visszahozzam. Akik a közelemben voltak, biztosan hallották, hogy szabálysze­rűen veszekedtem vele, hogy jöjjön vissza, folyamatosan a nevét kántáltam. Amikor ki­nyitotta a szemét és elkezdett lélegezni, odaszólítottam az édesanyját, hogy térdeljen le ő is hozzá és beszéljen neki. Ezen a ponton sírtam el ma­gam. Jóval később fedeztem fel például, hogy véreznek és fájnak a térdeim, ugyan­is olyan adrenalin volt ben-HIRDETÉS______________________ nem, hogy bármire képes let­tem volna érte.- Milyen utóhatása volt az esetnek?- Ez az eset délután fél hat környékén történt, nekem pe­dig még aznap este tíz óráig szolgálatom volt a strandon. Nagyon nehezen tudatosult bennem, hogy mekkora dol­got vittem véghez, de csinál­nom kellett tovább a dolgom, vigyázni a többi vendégre, hi­szen az élet ment tovább. Az­nap este borzalmasan alud­tam, lefekvés előtt Gergő arca lebegett előttem. A másnap is hosszú volt, hiszen újra szol­gálatba kellett állnom, vala­mint több újságnak és tévé­nek adtam interjút. Ennek következtében pedig újra és újra fel kellett idéznem a nem kellemes emlékeket. Az eset után hónapokkal is rémálmok gyötörtek, és a mai napig van­nak rossz perceim a történ­tek miatt.- Hogyan mentette meg a 62 esztendős férfi életét?- 2015. augusztus 13-án történt a strand felnőtt-él­­ménymedencéjénél, hogy egy férfi rosszul lett abból ki­folyólag, mert cukros volt, de ennek ellenére rengeteg alko­holt fogyasztott. Az esetnél egy éppen strandoló nővér is a segítségünkre volt. KÖSZÖNJÜK, HOGY A díjátadón is átjárta az akkori érzés, könnyekig hatódott Géczi Helga 1993. január 13-án született Salgótarján­ban. Onnantól kezdve Szécsényben lakott, és ott vé­gezte el az általános iskolát is. Ezt követően a balassa­gyarmati Balassi Bálint Gim­náziumban érettségizett, ez­után pedig az egri Eszterházy Károly Egyetem hallgatója lett. Mivel ott tanul és mellette az Eger Termál Kft.-nél úszómes­terként dolgozik, ezért az ideje 98 százalékát már a városban tölti. Szécsény azonban min­dig az otthona, szíve csücske marad. Beszélgetésünk során arról kérdeztük, milyen érzés kerítette hatalmába, mikor át­vehette a hőstetteiért járó el­ismerést.- Ha egyet kívánhatnék, az lenne, hogy újra Gergő szemé­be nézhessek, és láthassam, hogy egészséges nagyfiú cse­peredik belőle. A székesfehér­vári díjátadó előtt egyre gyüle­keztek bennem az esettel kap­csolatos emlékek. Amikor pe­dig a méltatásban visszaidéz­ték az akkor történteket, el is sírtam magam. A családom velem együtt hatódott meg, és nagyon büszkék voltak rám- mondta az életmentő a me­gyei hírlapnak. Két embert is kiragadott már a halál markából

Next

/
Oldalképek
Tartalom