Heves Megyei Hírlap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-16 / 138. szám
helyőrség 6 morronair HÁNTÁSOK ÉS MESEMONDÓK NYOMÁBAN Bonczidai Éva Idén Zalán Tibor Háry, a rettentő magyar vitéz című könyve is versenyzett Az év gyerekkönyve díjért, és bár az idei könyvhéten tartott díjátadó ünnepségen nem a könyv szerzője és az illusztrátora vehette át az elismerést, számomra ez a könyv ott marad a különleges élmények között. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem előzmények nélküli ez a rajongás. Zalán Tibor évekkel ezelőtt az akkor még totyogó nagyfiamnak dedikált egy példányt A rettentő görög vitéz című könyvéből, melyben Thészeusz történetét dolgozza fel amolyan zalános pajkossággal, ravaszsággal és könnyedséggel. Ez a könyv volt az oka annak, hogy a fiam az óvodai kiscsoportban Thészeuszról, Ariadnéról és a Minótauroszról próbálta faggatni az óvónénit, labirintusokat rajzolt, miközben sokat meséltetett a görög istenségekről és a szobrokról. A kisöcs pedig már ebbe nőtt bele, az azóta igencsak ronggyá vált, de egykor gyönyörű könyvből mostanság neki kell felolvasnunk, és ha pizsamaparti van nálunk - azaz öt derék vitéz duzzogva tudomásul veszi, hogy mégiscsak le kell feküdnie -, mindig ezt kérik esti mese gyanánt, majd kuncogva hallgatják végig. Részben ezért vártam nagyon, hogy megjelenjen a rettentő magyar vitézről szóló versezet. Másrészt pedig azért is, mert Háry János a saját gyerekkorom egyik különleges hőse volt. Egy szilágysági faluban nőttem fel, ahol nem volt könyvtár, és otthon sem voltak roskadozó könyvespolcaink. Már óvodáskoromban megtanultam olvasni, és nem is bírtam abbahagyni, olvastam mindent, amit csak lehetett - legfőképpen a Bibliát, mert valósággal megbabonázott az az ódon nyelv, amelyet Károli Gáspár örökül hagyott. De lelkesedéssel olvastam a mindenféle hittérítők által otthagyott negédes kiadványt is, meg az éves kalendáriumot, a bátyám tankönyveit, a padláson sárguló régi újságokat és persze azokat a könyveket, amelyeket hébe-hóba ajándékba kaptam. Egyik ilyen volt az a szépen illusztrált füzetke is, amelyben Garay János Az obsitos című munkája jelent meg. Éveken át olvastam ezt is. Eleinte talán nem is értettem mindent, de jó volt hangosan zengetni azokat a sorokat. Azt már csak felnőttként tudtam meg, hogy Kodály Zoltán daljátékot komponált e nagyotmondó hős köré, hogy több filmmusical és egy egész estés animációs film is készült a hantás huszárról. Amikor megtudtam, hogy Zalán Tibor is Háry történetét írja újra, azt hittem, hogy egy mai korba áthelyezett hős lesz belőle, hogy költőnk amolyan görbe tükröt fényez, amelyben jól kifiguráz mindanynyiunkat, akik például a közösségi oldalakon lódítva tálaljuk hőstetteinket, felnagyított apró-cseprőségeinket, idealizált életünket és a képszerkesztő programmal kisatírozott lólábakat. Aztán amikor megláttam a könyvborítón a bajszát pödrő huszárt, elmosolyodtam, hogy lám, Zalán mégis Háryt írta meg, azt a Garay János könyvéből ismerőst. Nyomokban persze visszaköszön a Garay-féle történet is, Az obsitosból ismert karakterek is, csak emberibb az arcuk, közelibb portrét rajzol, kis gesztusokat rendel melléjük, és másként zengő versben, másként terebélyesedő, nagyobb ívű történetet mesél. És igen, azzal a Zalán Tibor-os ravaszsággal, amellyel újra megmutatja, milyen hatalmas találmány a nyelv. A miénk is, a magyar. A valószerű és a valószerűtlenség határait nemcsak a nagyotmondó történetei ostromolják, hanem vélhetően a szerző is visszakacsint az abonyi gyerekkorába, és a bajsza alatt somolyog, hogy ez mégsem az az Abony. Kállai Nagy Krisztina rajzai szintén őriznek valamilyen gyerekkori idillt, a 8-12 éveseknek ajánlott könyv pedig azokat az olvasókat fogja igazán elbűvölni, akik szeretik a veretes sorokat, a szerzői kiszólásokat, akik szeretik elképzelni a szereplők hangját, és rá tudnak csodálkozni a szóbeli történetmesélés finom fordulataira: „Na ja, a Francihoz - nektek Ferenc császár - régi áron volt állandó bejárásom. Azt, hogy mindent megértsetek sorban, el kell mondanom, hogy hol van az a hely, ahol mi egymásra találtunk. Na, egyikünk feküdt, nem mindketten álltunk. S bizony egy császár a harctéren fekve nem túl fényes látvány. Mehet a levesbe - mondaná, ki nyeglén használja a nyelvet. No, az ilyen nálam nem is nyer kegyelmet”. Lapszámunkat BUCSKÓ MIHÁLY festőművész képeivel illusztráltuk. Bucskó Mihály 1974-ben született Budapesten, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola szobrász szakán tanult, utána a Kaesz Gyula Faipari Szakmunkásképző Iskola faszobrász szakán, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen festő szakon, Dienes Gábor és Gaál József osztályában. 2001-ben szerzett diplomát. Munkáit számos egyéni és csoportos tárlaton láthatta a közönség, budapesti, hódmezővásárhelyi, pápai, debreceni, kaposvári és győri kiállítóhelyeken, de Olaszországban, Franciaországban és Oroszországban is. Művei megtalálhatók a mantovai Young Museum, a milánói Arte Struktúra, a gallaratei Civica Galleria D'arte Moderna és a Nemzetközi Mobil MADI Múzeum gyűjteményében. Festőként érdeklődéssel fordul a világ felé. És ez nem amolyan közhelyesen magától értetődő viszonyulás, hanem ebben érhetők tetten a megmutatásnak azok az árnyalatai, amelyeket - ha Bucskó Mihály nem ezt a kifejezési formát választja - hosszas filozófiai passzusokban tudna csak hasonló részletességgel kifejteni. Távoli kultúrák, sosemvolt tájak, az épületekre költöző fény-árnyék egy-egy foszlányát teremti emlékké. Ha embert láttat a tájban, akkor az nemcsak egy kiragadott kontúr, hanem egy-egy kimerevített gesztussal és tartással élő karaktert rajzol. Ha tömeget látunk, a sokaság is eleven massza - itt a nyüzsgő létbevetettség nem tragikus színű, hanem van mindebben valami derűs csak azért is. Absztraktjaiban az ásványi létmód változatossága és dinamizmusa kap fényt - a törvényszerűség, a kiszámíthatóság már-már olyan renddé kristályosodik, amely otthonosságba öltözteti az idegenséget és a kívül rekedést is. Fontosnak érzem itt megemlíteni és ajánlani a Hagyományok Háza két kiadványát is: egyik Agócs Gergely Pál István mesél - Egy nógrádi magyar pásztorember mesekincse című könyve, a másik Sevella Zsuzsanna Tudja Isten, kinek subát, kinek gubát címmel megjelent játékgyűjteménye. Szintén a gyerekkorom miatt kerültek Zalán Tibor könyvének közelébe a polcon. Nosztalgiával gondolok azokra az időkre, amikor kislánykoromban a szomszédunkba költözött cigány menyecske történeteit, beszámolóit, emlékeit hallgathattam, vagy ha anyámmal a faluban jártunk, fülelhettem, amíg ő a többi asszonnyal megbeszélte az ügyes-bajos dolgait. Meg-megjegyeztem, kinek melyek a visszatérő szófordulatai, figyeltem azt a sokféle embert, azt a sokféle világlátást, hallgattam a sopánkodást vagy örvendezést, a hihetetlen vagy épp félelmetes történeteket, és valahogy benne éltem egy olyanfajta mágikus realizmusban, amelyet ma már alig-alig tud megközelíteni a legnívósabb olvasmány is. Kicsit ez a hangulat tér vissza Agócs Gergely könyvét fellapozva, vagy a mellékelt CD- és DVD-korongokon hallható, látható pásztorember meséit hallgatva. Kivételes mesélő Pál István, és egy különleges élet tanúja, ezért is megható és fontos, hogy az emlékét megőrzik ezek a felvételek, Agócs Gergely tudományos igényű könyvében pedig kontextualizálja és dokumentálja mindazt, amit jobb híján és sete-sután csupán jelenségnek hívnánk. Sevella Zsuzsanna játékgyűjteménye egyrészt a praktikussága miatt dicséretes - a papírból kivágható játék nem megfizethetetlen egy-egy szerényebb iskolának vagy óvodának sem, ráadásul újabb és újabb szabályok szerint játszható. Családi mókának is ideális. Másrészt a szűrhímzés- és fafaragás-motívumokon alapuló játék ismeretterjesztő és hagyományőrzőjellege is jelentős. Kiderül, kik is a pásztorok, hogyan éltek, öltözködtek, étkeztek, milyen tudományuk volt, a híres betyárok rövid portréi pedig jó kiindulópontok egy-egy képzeletbeli kaland mesébe foglalásához. gllb J Alt KG VO JTEM £NY ÉS FOGLALKOZTATÓ MUNKAFÜZET SZÜRHtMZÉS ÉS FAFARAGÁS MOTÍVUMOKKAL A rejtvények, játékok, feladványok, különbségkeresők és titkosírások alkalmasak arra, hogy különböző korcsoportba tartozó gyerekek is élvezettel vessék bele magukat a gondolkodás, a megfigyelés és felismerés örömeibe. De talán a legfontosabb, hogy az igényes kivitelezésű mappába csomagolt játéklapok a munkafüzettel együtt erkölcsi normákat is közvetítenek. A mese, a játék, az egymásra, a világra és önmagunkra figyelés olyan módon szervesül, hogy mindez később, az úgynevezett valós életben is hasznos eszközként elérhető marad. LAPSZAMUNK SZERZŐI Demeter Szilárd (1976) író, rockzenész Erdei G. Zoltán (1972) író Erdős István (1977) író, költő, animátor Horváth Máté (1995) költő Hudy Árpád (1955) újságíró, nyelvész Pál Dániel Levente (1982) költő, író, műfordító, a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja Szőcs Géza (1953) Kossuth-díjas költő, író IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. június
