Heves Megyei Hírlap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-02 / 126. szám
«T.e£er.e<ryha: EGYHÁZMEGYÉI Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK JÚNIUS ÜZENETE „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Alkotó évtizedek az egyház szolgálatában Egész napos szakmai konferenciát tartottak Egerben Szmrecsányi Lajos egri érsek életéről, munkásságáról az Egri Érseki Palota Látogatóközpontban, A résztvevők az alkotó életpálya mellett megismerhették a korszak jellegzetességeit, társadalmi viszonyait is. Horváth István, az egri Főegyházmegyei Levéltár igazgatója köszöntőjében elmondta: 75 esztendővel ezelőtt hunyt el Szmrecsányi Lajos egri érsek, aki egy vészterhes időszakban hosszú időn át vezette az egyházmegyét. Ternyák Csaba egri érsek nyitóbeszédében kiemelte: tisztelettel és szeretettel adózunk Szmrecsányi Lajos emlékének. Általában két egri főpásztor személyét szokták kiemelni, Eszterházy püspök és Pyrker érsek alakját, ez a konferencia azonban alkalmat ad arra, hogy Szmrecsányi nagyságára is ráeszméljünk. Háborúk, forradalmak korszaka, személyes támadások sora nehezítette életét, mégis kitartóan és eredményesen látta el feladatait. Szmrecsányi Lajos a Felvidékről származott, ahonnan most is vannak hivatások a főegyházmegyében. Családtagjai is buzgón szolgálták az egyház és a köz ügyeit, testvére, Szmrecsányi Pál szepesi majd nagyváradi püspök volt, Szmrecsányi Miklós pedig művészettörténészként alkotott maradandót. Érdemes külön is vizsgálni, hogy Szmrecsányi Lajos Eger városáért mennyit tett, adományok-Szmrecsányi Lajos érsek kai, szervező munkával és szociális tevékenységével, jövőre pedig arra emlékezünk, hogy egy évszázaddal ezelőtt az Érsekkertet az egriek rendelkezésére bocsátotta. Az utókor tehát köszönettel tartozik Szmrecsányi érsek szolgálatáért - zárta köszöntőjét a főpásztor. A konferencián számos nézőpontból vizsgálták a nagyformátumú érsek tevékenységét. Ismertetőt kapott a hallgatóság a sajtó tükrében a főpásztorról alkotott képről, megismerhette építő munkásságát a háborúk sújtotta területen, az intézményrendszer alakításában, az egyházigazgatás terén. Mint elhangzott: a művelt és udvarias főpásztor határozottan kormányozta a főegyházmegyét, s nyitott volt a kor változásaira iS. B. A. Czapik 75 Egyházközségi munkatársak találkozója az egri bazilikában „Isten munkatársai vagyunk” „Isten munkatársai vagyunk” (lKor 3,9) mottóval rendezték meg május 12-én, szombaton az egri bazilikában az Egyházközségi munkatársak találkozóját. A regisztrációt követően napközi imaórára került sor, amikor is az Érseki Papnevelő Intézet kispapjaival együtt imádkozott a főszékesegyházat zsúfolásig megtöltő közösség. Ezután a találkozó színhelyét, a főszékesegyházat mutatta be Csizmadia István, a bazilika plébánosa. Az Egri Főegyházmegye katedrálisa, Magyarország második legnagyobb temploma. 1831 és 1836 között épült. Ünnepélyes felszentelése 1837. május 6-7-én volt. Ezt követően Ternyák Csaba egri érsek köszöntötte a találkozó résztvevőit. Megköszönte a papoknak, hogy erre az alkalomra elhozták legközvetlenebb munkatársaikat, azokat a híveket, akik a főegyházmegye mintegy 600 templomában segítik munkájukat. A föpásztor elmondta: „január elsején a körlevelemben úgy fogalmaztam, hogy ennek a találkozónak az lesz a fő célja, hogy a lelkipásztorok közvetlen munkatársait megerősítsük Istenbe vetett hitükben, egyházi elkötelezettségükben és a közösség szolgálatában”. Az Egri Hittudományi Főiskola tanárainak előadásai következtek. Rács Csaba teológiai tanár, egerbaktai plébános „Szolgálattevők a jeruzsálemi templomban” címmel tartott előadást. Török László teológiai tanár, egerszalóki plébános előadásának címe: „Az apostolok munkatársai az Újszövetségben" volt. Míg Linczenbold Levente teológiai tanár, tardi plébános „A plébánia, mint élő közösség” címmel arról beszélt, hogy a szeretet több, mint az én igazságom. Kiemelte: a plébánia nem pusztán egy épület, hanem a hívek közössége. Majd Jan Zwart: Tocca című művét adta elő orgonán Urbán Péter, az egri bazilika karnagya. A tanúságtevők között a feinémeti Köböl Zsolt a szentmiséken történő felolvasói szolgálatról beszélt. Ferenczi Tamás az egri bazilika sekrestyése több mint két évtizedes tevékenységéről szólt. Szekeres József törökszentmiklósi kántor több mint húsz éve végzi főállásban a kántori szolgálatot. Bata János ostorosi egyházközségi világi elnök azt az összefogást mutatta be, amely a településen kibontakozott, ennek eredménye, a plébános számíthat híveire a mindennapi életben. Török Julianna, a gyöngyösi Szent Bernát Templom adminisztrátora a plébániai irodai munka szépségeit és sokszínűségét mutatta be, míg Bossányi László, az érsekség plébániai könyvelési egységének vezetője a plébániai pénztárosi szolgálat fontosságát hangsúlyozta. A nap fénypontja az érseki szentmise volt. Ternyák érsek homíliájában így fogalmazott: „Ha Isten munkatársai vagyunk, akkor nekünk is úgy kell viselkednünk, mint ő tette. Nem számonkérni, nem hatalmaskodni, nem éreztetni mások fölött a hatalmunkat, hanem mindenekelőtt szolgálni, hozzásegíteni másokat ahhoz, hogy felismerjék Isten jóságát és emberszeretetét és ők is tanítványául szegődjenek.” Legyünk tudatában annak, hogy végezzünk bármilyen fontos szolgálatot az egyházban, keresztény identitásunkat nem az adja, hogy milyen feladatot, milyen szolgálatot látunk el az egyházközségben. Legyen fontosabb az, hogy megkeresztelt ember vagyok, minthogy én gyűjtöm össze a hívek adományait, hogy szépen kitakarítom és feldíszítem a templomot, hogy rendben tartom a sekrestyét, hogy házvezetőnő, irodista, kántor, áldoztató vagy lelkipásztori kisegítő vagyok, miként a papi identitást is megelőzi az, hogy Krisztushoz tartozom, az ő tanítványa vagyok. Szent Ágoston püspök példája lebegjen mindannyiunk, minden egyházi tisztségviselő szeme előtt, aki csodálatos tömörséggel fogalmazta meg, hogy az egyházi szolgálatok a közösség építéséért vannak: „Értetek vagyok püspök, veletek vagyok keresztény”. Az ebédet követően Lorettói litániával, majd a főpásztori áldással zárult a találkozó. Homa János JEGYZET Czapik Gyula egri érseki kinevezésének 75. évfordulója tiszteletére kiállítás nyílt a néhai főpásztor életét bemutató emlékekből az Érseki Palota Látogatóközpontban. Ternyák érsek köszöntőjében elmondta: nehéz korszakban vezette az egyházmegyét, a II. világháború közepén foglalta el a főpapi széket, s meg kellett élnie a kommunista rezsim alatt az egyház elnyomását. Bátorságáról ad tanúbizonyságot az egri főszékesegyház két freskója, melyet megrendelésére Takács István készített. A kupolák festményein a Jelenések Könyve látható, illetve egy jelenet, melyen zarándokokat vezet Czapik Gyula érsek Rómába, kifejezve ezzel a Szentszék iránti hűséget. Abban a korban a politika szándéka az volt, hogy a magyar egyházat elszakítsák gyökereitől, erre reagált a főpásztor által megrendelt freskó. Tisztelettel kell ezért adóznunk a tudós főpap emlékének, s imádkoznunk kell érte -i 5 r Czapik Gyula érsek zárta köszöntőjét Ternyák érsek. A megnyitón Balogh Ferenc, az egri Főegyházmegyei Könyvtár igazgatója, a kiállítás kurátora a tárlat előzményeiről elmondta: Ternyák érsek gondolata volt, látva elődje fényképeit, hogy azokat személyes tárgyakkal kiegészítve, be kellene mutatni a nagyközönségnek. A Czapik 75 című időszaki kiállítás jún ius 30-ig látható az Érseki Palota Látogatóközpontban. z Oltáriszentségnek minden esztendőben két ünnepe van: Nagycsütörtökön emlékezünk az utolsó vacsorára és a szentség alapítására. A Szentháromság vasárnapját követő vasárnap pedig ünnepeljük Úrnapját, Krisztus testének és vérének ünnepét. Az ünnep sajátossága, hogy a templom körül sátrakat, illetve oltárokat állítunk, és szentséges körmenetet tartunk. A négy égtáj felé állított oltárokkal és részvételünkkel megvalljuk hitünket, és kifejezzük a szentségi Jézus iránti szeretetünket. Nagy áldás és nagy ajándék számunkra az Eucharisztia. A jelentőségét három mondatban is összefoglalhatjuk: Krisztus értünk (a szentmisében), Krisztus bennünk (a szentáldozásban) és Krisztus közöttünk (a szentségházban). Az Oltáriszentség, mint szentség elsősorban szentmisét, azEucharisztia megünneplését jelenti, amelyhez hozzátartozik a szentáldozás. A szentáldozás révén erősödik a Krisztussal való egységünk és életközösségünk. Az eucharisztikus lelkiség másik fontos jele és eszköze a szentségimádás. Jézus szentségi, de valóságos jelenlétéből következik, hogy az Eucharisztiában jelenlévő Krisztusnak kijár a tiszteletnek az a formája, amit imádásnak szoktunk mondani, hiszen Őbenne, aki az Oltáriszentségben nekünk ajándékozza magát, egyben az Isten Fiával találkozunk. Már Szent Ágoston, egyházunk nagy tanítója is azt írja, hogy „senki sem eszi ezt a testet anélkül, hogy előbb ne imádná; és bűnt követnénk el, ha nem imádnánk”. Kétségtelen tény, hogy az első keresztény évezredben nem volt szokásban az Oltáriszentség imádása szentmisén kívül. Az Eucharisztiát csak azért őrizték, hogy azt el tudják vinni a betegeknek is. Csak a 13. századtól vált általánossá a gondolat, hogy az Oltáriszentséget, illetve a szentségi Jézust imádni kell. Főként a reformációt követően erősödött meg a szentségimádás szokása. Hasznosnak bizonyult, mert így beléivódott a katolikus hívek lelkiségébe Jézus eucharisztikus jelenlétének tudata, a megmaradó szentség hite. Ahogyan az ószövetségi vallásosságban fontos volt az a meggyőződés, hogy a szövetség Istenével a jeruzsálemi templomban lehet találkozni, ágy a katolikus lelkiség egyre jobban elmélyítette azt a gondolatot, hogy a feltámadt Jézus jelenléte az Egyházban, kiváltképpen az eucharisztikus színek alatt való jelenlétben mutatkozik meg. AII. Vatikáni Zsinat után kezdett háttérbe szorulni a szentségimádás, mert egyesek túlzottan azt hangsúlyozták, hogy a szentmise és a szentáldozás fontosabb, mint a megmaradó Eucharisztia és annak imádása, hiszen Jézus azt mondta: „vegyétek és egyétek”. Nyilvánvaló, hogy ez a szemléletmód nem helyes. A szentáldozás és a szentségimádás nem egymás mellett állnak, főleg nem egymással szemben, hanem elválaszthatatlanul összetartoznak. XVI. Benedek pápa szerint: „A szentáldozás csak akkor éri el a maga mélységét, hogyha az imádás kíséri és övezi” (A liturgia szelleme, 81). szentséglátogatásoknál és szentségimádásnál lényeges, hogy egységben maradjanak a szentmisével, amely keresztény életünk forrása és csúcsa. Olyan tiszta forrás, amelyből mindnyájan meríthetünk az Eucharísztia ünneplése által, a szentáldozásban és a szentségimádás formájában. Dolhai Lajos Szentségimádás i
