Heves Megyei Hírlap, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-08 / 131. szám
2018. JUNIUS 8., PENTEK SPORT 15 Risztov Éva most nem szeretne beugrani a Balatonba Nincs szükség a seprűre Egyre többet és egyre hatékonyabban dolgozik Risztov Éva: London olimpiai bajnoka úgy véli, a kommunikáció az egyik leghatékonyabb eszköz a fejlődéshez, és ez korábban hiányzott a sportágból. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Márciusban alakult meg az olimpiai bajnokok testületé, amelynek ön az elnöke - Egerszegi Krisztina és Hosszú Katinka viszont továbbra sem tag. Nemrég úgy fogalmazott, nem lesz ez mindig így.- A magyar úszósport mindig is szükségét érezte annak, hogy az olimpiai bajnokok jelen legyenek a sportágban. Ezúttal még inkább így van - válaszolta Risztov Éva, a 2012-ben 10 kilométeren ötkarikás-elsőséget szerző úszó. - Formálódunk, alakulunk, olyan testületté kell válnunk, hogy Krisztina és Katinka is azt érezzék, jönniük kell.- Legendás történet: Egerszegi Krisztina hódmezővásárhelyi látogatása után fogadta meg, hogy olimpiai bajnok akar lenni. Hosszú Katinkával pedig különösen jó viszonyt ápolt, gyakran voltak szobatársak, amikor pedig elkezdtek viccelődni... Személyes célja, vágya, hogy ők ketten az OBT tagjai legyenek?- Igen, ők mindketten meghatározó személyiségei az életemnek. Őszintén bízom benne, hogy képesek leszünk valami olyat alkotni, tenni, ami vonzóvá teszi számukra a tagságot. Azonban nem szeretnénk a hátukon felkapaszkodni, a kilenc olimpiai arany is kellően erőssé teszi ezt a csapatot. Egyébként bármelyik taggal beszélgetek, előfordul, hogy még magamtól is megkérdezem: úristen, hogy kerültem én ide?!- Emlékezetesre sikerült győzelemmel.- Valóban, emlékeznek az emberek a londoni elsőségemre, és a mai napig sokan megköszönik nekem azt az élményt, amelyet akkor nyújtottam nekik.- Ezúttal viszont a másik oldalon áll. Mégsem tud elszakadni az úszósporttól?- Nagyon tetszik az, ami most van. A szövetség vezetője egy korábbi sportoló, olimpiai bajnok úszó Wladár Sándor személyében, sokkal inkább sportolóközpontú a vezetés. Látva, ami most van, már tudom, mennyi mindent lehetett volna korábban is orvosolni - kommunikációval. Ez volt az elmúlt évtizedek legnagyobb hiányossága.- És ezen a téren képes segíteni?- Egyre többen felismerik, észreveszik segítő szándékomat. Sok sportolóval beszélgettem, mindegyiküknek elmondtam, hogy nyugodtan keressen meg, ha problémája van, talán tudok segíteni. Vallom, hogy mindent meg lehet oldani, mindent elő lehet teremteni. Egyet azonban nem szabad: a szőnyeg alá seperni bármit.- Szeretne most, ebben a közegben sportoló lenni?- Ha ugyanitt állnék, mint ahol most, és emellett én lennék a medencében is, akkor igen. Egyre jobban átlátom a szövetség, a rendszer működését, egyre jobban megértem, hogyan és miért nem tudtam sok mindent megoldani a pályafutásom során. Most viszont nem rossz sportolónak lenni.- A jövő hétvégén Balatonfüred ad otthont a nyílt vízi úszók világkupa-viadalának. Érez valamiféle bizsergést e tekintetben?- Hogy szívesen úsznék-e? Határozottan nem. Nem szeretnék beugrani a Balatonba. Öten Füreden Az olimpiai bajnokok testületének öt tagja, Wladár Sándor, Szabó József, Gyúrta Dániel, Kovács Ágnes és Risztov Éva ott lesznek jövő szombaton Balatonfüreden a nyílt vízi úszók világkupaversenyén, illetve a magyar úszás napján. „Mindannyiunknak elég sok elfoglaltsága van, így Füreden nem tudunk teljes ülést tartani, de öten azért átbeszéljük a ránk váró feladatokat - mondta el Risztov. - Nehéz mindenkit egyszerre összehozni, de jó látni, hogy Gyúrta Dániel a nemzetközi színtéren is helyt áll, valamint hogy Czene Attila, Rózsa Norbert, Szabó József és Kovács Ágnes mennyi ötletet hoz, akárcsak Wladár Sándor. Mivel még új a szervezetünk, fontos feladatunk az, hogy formáljuk, alakítsuk magunkat. Egy biztos: a sportolók segítése, támogatása, felkészülése áll a tevékenységünk középpontjában." Az ember folyamatosan továbblép, újabb és újabb célokat tűz maga elé, és azokért dolgozik. Akkor úszni akartam és olimpiai bajnok lenni, most már a civil életemben szeretném megvalósítani az álmaimat.- Mik azok?- Bár vannak céljaim, egyelőre még tanulok, figyelek és beszélgetek. Szeretek olyan emberekkel diskurálni, akik már elértek valamit: az oda vezető út nagyon érdekel.- Mit hozott magával a sportból ahhoz, hogy valóra váltsa álmait a civil életben is?- A kitartást, a soha nem adom fel érzését - és a nagy szívemet. A brit pilóta tovább javíthatja parádés, 60 százalékos kanadai statisztikáját Montreal már Lewis Hamilton földje FORMULA-1 Tíz verseny, hat diadal. Lewis Hamilton az eddigi statisztikák és a Mercedes aktuális formája miatt is favoritként utazott Montrealba. Ha a Formula-l-ben létezik tökéletes pálya-versenyző párosítás, akkor Montreal és Hamilton kapcsolata ezek közé tartozik. A brit pilóta itt aratta pályafutása első győzelmét 2007- ben, tíz futam alatt szerzett hat elsőséget Kanadában. Ennél több győzelemmel egyazon pályán csak Michael Schumacher büszkélkedhet, aki szintén Kanadában hétszer, Franciaországban nyolcszor nyert. Arányaiban Hamilton nála is hatékonyabb, ő a montreali futamai hatvan százalékát megnyerte, és a hétvégén tovább javíthatja parádés statisztikáját. Noha a Mercedes teljesítménye a szezonnyitó után kissé visszaesett, Barcelonában már önerőből szerzett kettős győzelmet, és az extrém kialakítású monacói pálya után a hoszszú egyenesekkel és kemény féktávokkal tűzdelt montreali aszfaltcsíkon visszatérhet az élre. Noha a Red Bull végig uralta a monacói hétvégét, az utcai pálya minden szempontból az RB14-nek kedvezett, ami a kanadai helyszínről már nem mondható el - elég csupán a végeláthatatlan hátsó egyenesre gondolnunk, ahol a Renault erőforrásai miatt Daniel Ricciardóék óriási hátrányban lesznek. Az ausztrált motorja megbízhatósági problémái is hátráltatják, és a fő komponensek cseréi miatt a rajtbüntetés tudatában volt kénytelen Kanada felé venni az irányt. Az egyetlen ismeretlen tényezőt a Ferrari jelenti, amely az első négy versenyhétvégén meggyőző teljesítményt nyújtott, de Barcelonában nagyon visszaesett. Sebastian Vettel Monacóban a második helyen végzett, egyelőre mégsem tudni, hogy a vörösök Montrealban melyik arcukat mutatják. Az biztos, hogy Hamilton ellen vért kell izzadnia annak, aki a győzelemre pályázik, ezen a pályán az ő klasszisa tizedmásodpercekben mérhető. Az időmérőkön eddig egyetlenegyszer, 2014-ben maradt alul aktuális csapattársával szemben, amikor Nico Rosberg 0,079 másodperccel legyőzte. A brit átlagosan fél másodperccel gyorsabb az azonos autót vezető társainál. Hamilton azokon a pályákon nyújt domináns teljesítményt, amelyeken a kemény féktávokon megvillanthatja kivételes precizitását - ezt erősítette meg Rosberg is, aki négy éven át volt a csapattársa: „Egyszerűen fenomenális a féktávokon. Hihetetlen, mennyire későn fékez, de mindig eltalálja a tökéletes pontot újra meg újra, körről körre. A kerékvetőket mindig a lehető legpontosabban érinti és nagyon gyorsan száguld át rajtuk. A kanadai pályán nagyon nehéz jó kört futni, és itt az ő mérnöki pontossága igazán kidomborodik.” De vajon ez elég lesz a hetedik montreali győzelemhez? Zsoldos Barna/Nemzeti Sport Hamilton eddig hat futamgyőzelmet szerzett Kanadában Fotó: AFP Hamilton montreali statisztikája ÉV CSAPAT IDŐMÉRŐ VERSENY 2007 McLaren i. 1. 2008 McLaren 1. kiesett 2009 Nem rendezték meg a Kanadai GP-t 2010 McLaren 1. 1-2011 McLaren 5. kiesett 2012 McLaren 2. i. 2013 Mercedes 2. 3. 2014 Mercedes 2. kiesett 2015 Mercedes 1. 1. 2016 Mercedes 1. 1. 2017 Mercedes 1. 1. JEGYZET Bezzeg a mi időnkben... Buzgó József jegyzet@mediaworks.hu Ugye ismerős fordulat? Amikor én kissrác voltam (60-as évek), ugyanezt hajtogatták a felnőttek. Sopánkodtak, hüledeztek, jaj-jaj, mi lesz a világgal, az országgal, a sporttal, a futballal, ha majd az én korosztályom felnő. Hiszen minket csak a szórakozás érdekel, képtelenek vagyunk normálisan élni, tanulni, sportolni, linkek vagyunk, mint a „kettes kolbász”, csak a hülyeségen, ökörködésen jár az eszünk. Bezzeg ők, meg a szüleik, nagyszüleik, ők igen, ők még tudták, mi az a kemény munka, a tisztesség, a becsület, a küzdés, a tenni akarás, az alázat... Amikor életemben először, 1964-ben egyedül kimehettem a Tatabányai Bányász meccsére - akkoriban még igen magasan ragyogott a magyar labdarúgás csillaga. Mást sem hallottam az idősebb, tapasztaltabb szurkolóktól a lelátón, mint hogy ezek a maiak (az akkoriak) - Géléi, Hetényi, Juhos, Laczkó, Menczel, Szepesi, Bíró, Csernai, Szekeres, Deli - még a cipőjüket sem köthetnék meg a régi játékosoknak. Hogy kik voltak ők? Grosics, Farsang, Guba, Peller, Szovják, Lahos, Dombai... A maiak már csak lézengenek, nagyképűsködnek, alibiznek, tologatnak, húzogatnak, nyesegetnek, „erős” lövéseikre rászállnak a legyek, azt hiszik, elegendő a mezüket kiküldeni a pályára, úgyis nyernek. A szív, a lelkesedés, az elkötelezettség ismeretlen fogalom náluk. Van viszont jampitempó, brillantin, belőtt séró, ködvágó cipő, csőnaci, tvisztpulóver. Tudás, alázat, eredmény - nincs. (Pedig volt.) Évek múlva újra hallottam: bezzeg a mi időnkben! Akiket tíz évvel korábban szapultak, már abba a korba értek, hogy ők lettek a régi menők, a nagyszerű, megsüvegelt spílerek, akik istenek voltak a Ságvári Endre úti katlanban. Ez a világ rendje. De tényleg az? És milyen lesz akkor, amikor a jelenlegi válogatott focisták lesznek majd a régiek? Mit mondanak akkor a szurkolók? Nem tudom, csak sejtem. Szeretnénk azt hinni, hogy az Andorra és Luxemburg ellen elszenvedett csúfos „buktánál” nincs lejjebb. A fájó vereségeket, a megalázó méretes pofonokat nem akarjuk megszokni. Léteznek persze olyan sportágak, amelyekben a fasorban sem vagyunk, megszoktuk az eredménytelenséget, a reménytelenséget, de a futball más, ott erre még mindig képtelenek vagyunk. Mert az nem lehet, hogy szinte mindenhol rohamléptekkel fejlődik a sportág, új futballnemzetek nőnek ki a földből, csak mi, magyarok toporgunk, forgolódunk egyhelyben. Vajon mi hiányzik a magyar futballistákból, a mi játékosainkból, ami más országok fiaiban megvan, vagy meglett?
