Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-31 / 124. szám

4 HATVAN, LŐRINCI ÉS KÖRZETE 2018. MÁJUS 31., CSÜTÖRTÖK Megelevenedő múlt a jeles agrárember privát lelőhelyén * A növényvédelmi szakember kertjében megelevenedett a történelem Fotó: Albert Péter Az élet számos területén jeleskedik HÍREK Fotópályázat a virágos városról HATVAN Az önkormányzat ve­zetése szeretné, ha a lakos­ság minél szélesebb rétegei bekapcsolódnának a telepü­léskép pozitív ábrázolásába. A legutóbbi kezdeményezés, hogy fotópályázatot hirdet­nek középiskolások és fel­nőttek számára Virágos Hat­van címmel. A beküldési ha­táridő augusztus 15-e. A leg­jobb alkotások a Hatvani Ka­lendáriumjövő évi kiadvá­nyában is láthatók lesznek. T.O. Röplabdapálya támogatással HATVA ; A napokban érke­zett meg a Magyar Kézi­labda Szövetségtől az ér­tesítés, miszerint az önkor­mányzat sikeresen pályá­zott a strandfürdő területén lévő, rendkívül rossz állapo­tú homokos területen egy új, 20-szor 40 méteres strand­­kézilabda-pálya kialakítá­sára. Ennek összköltsége az előzetes számítások sze­rint mintegy kilenc és félmil­lió forint, amihez a város 2,8 milliós önerős résszel járul hozzá. T. 0. A Kárpát-medencei döntőbe jutottak CSÁfs Mezőkövesden ren­dezték meg a Kárpát-me­dencében élő magyar és a határainkon belül élő nem­zetiségi dalkörök, zenei cso­portok, szólóénekesek, hangszeres szólisták számá­ra meghirdetett XII. Vass La­jos Népzenei Verseny közép­döntőjét. A Csányi Hagyo­mányőrző Népdalkor a Vass Lajos Kiemelt Arany fokoza­tot érte el, így továbbjutot­tak a november 17-én Buda­pesten megrendezendő Kárpát-medencei döntőbe. A csoport szakmai vezetője és felkészítője Sturmann Je­­nőné „Toncsi” volt. T. 0. Nagy László - akit lakó­helyén „Növényes” jelzővel illetnek nemcsak Az Év Agrárembere címet érde­melte ki saját kategóriájá­ban, de joggal pályázhatna Az Év Amatőr Régésze titu­lusra is. Litya László - Tari Ottó szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu HATVAN „Legyél önmagad, mindenki más már foglalt. Önmagunk szeretete egy élet­re szóló románc kezdete.” Nem tudni, „Növényes” Nagy László ismeri-e ezt az Oscar Wilde-i mondást, de úgy tű­nik, üzenetét gyakorolja. Mi több, románca már régóta tart. Külön fejezete életének a „Hatvani kultúra” kertjében felfedezett mintegy három­ezer-ötszáz éves leletegyütte­se. Büszke rá, hogy épp neki adatott ez a régészeti szeren­cse. A napokban a saját portá­ján bárki megtekinthette ősi cserépedényei másolatát, s a kíváncsiak eligazodásában Farkas Csilla és Pásztor Esz­ter régészek segítettek. A növényvédelmi szakem­ber kertjében megelevenedett a történelem. Szó volt többek között az adott történelmi ko­rokban jellemző temetkezési szokásokról, továbbá arról is, hogy milyen technikákat kell alkalmazni az ásatások során. - Elsősorban egy helyszíni szemlét kell tartani. Az úgy­nevezett roncsolásmentes, geofizikai mérések és a légi felvételek is segítségünkre vannak. Ezek elvégzését kö­vetően kezdődhet a gyakorlati terepmunka - mondta Farkas Csilla, a Dobó István Vármú­zeum szakembere. Hozzátette: a múzeumokban sokszor lát­szólag ép tárgyakat látnak az emberek, noha az ásatások so­rán azoknak csupán néhány darabja került elő. A rekonst­ruálás eredményeként még látványosabbá válik egy-egy kiállítás. A nap során a gyermekek sem unatkoztak. Számukra egy ho­mokozóban alakítottak ki „lelő­helyet”, ahonnan cserépdarabo­kat és gyöngyöket gyűjthettek össze. Pásztor Eszter, a Hatvány Lajos Múzeum régésze rávilá­gított: sok gyermek az Indiana Jones-filmekre hagyatkozik, ha régészetről van szó, ez alkalom­mal viszont - ki-ki a saját kor­osztályának megfelelően - meg­ismerkedhettek a szakszerű fel­tárás fortélyaival. A felnőttek pedig az egykori temetkezési szokásokról és az ezekkel kap­csolatos tudnivalókról is infor­mációkat kaptak. Amikor Nagy László bemutat­kozott a Hatvani Galéria nép­szerű, Hatvani portrék című sorozatában, nem mulasztot­ta el teleaggatni a kiállítóhely falát életútja dokumentuma­ival. A relikviák visszatükröz­ték azt a szakembert, aki szí­vóssággal és szorgalommal el­érte, hogy növényvédelemben tavaly az év agrárembere le­hessen. Még azt sem resteilte, hogy közszemlére tegye a het­venes-nyolcvanas években ki­váló munkájáért kiérdemelt plecsnijein virító ötágú vörös csillagjait. Jeleskedett az ár­vízvédelemben, a tiszta-virá­gos mozgalomban, a könyvtár kezelésében, és még folytat­hatnánk. Ám akad valami, ami aggaszthatja a „Mérges” jelző­vel is felruházott Nagy Lászlót. Az Európai Unió mostaná­ban tiltott be bizonyos rovarir­tó szereket, mivel egyre csök­ken a beporzásban oroszlán­­részt vállaló méhek populáció­ja. Végzetes lenne, ha ezt a fo­lyamatot nem állítaná meg az emberiség. Úgy tűnik, a zöld gondolat útja csakis tiltások­kal kövezhető ki, ha már szép szóval nem megy. A tehetségek gondozásáról tartottak konferenciát HATVAN A Kodály Zoltán is­kolában tartották meg azt a szakmai konzultációt, amely­nek központi témája a Kutató Gyerekek Tudományos Köre (KGYTK) országos tehetség­­gondozás volt. Horváth Ri­­chárd polgármester köszöntő­jében hangsúlyozta: az okta­tás fejlesztése fontos stratégiai szempont, kiemelkedő része a polgáriasodó város kialakítá­sának. Hatvanban egyre több a gyermek, nagyon fontos te­hát, hogy helyben színvonalas legyen az oktatás. Jagodics István intézmény­­vezető bemutatta a Kodály Zoltán Értékközvetítő és Ké­pességfejlesztő Általános Is­kola múltját, kiemelve: az in­tézmény nevelőtestülete évti­zedek óta lelkiismeretes, in­novatív és tudatos munkát vé­gez a tehetséggondozásban. A konferencián előadást tar­tott Kiss Albert, a Magyar Te­hetségsegítő Szervezetek Szö­vetségének elnöke, aki el­mondta: a KGYTK ötlete 1998- ban Zsolnay József egyik alap­tézisére épült: a tudomány művelése kisiskoláskortól ta­nítható. A Kodályban tizenhatodik alkalommal rendezték meg a KGYTK versenyt. Az intéz­ményből idén két tanuló is bejutott az országos döntőbe, ahol Svába Vince első, Len­gyel Dominika pedig hatodik helyezést ért el. A rendezvényen Jagodicsné Fehér Ágnes „Mester és tanít­ványa” kitüntetést vehetett át. L. M. A tanulók műsorral kedvesked­tek a vendégeknek Fotó: A. P. Plébániai kormányzó és pálos rendi szerzetes áldotta meg a résztvevőket ezúttal Motoros zarándoklat a szentlaposi kápolnához ECSED Tizenkettedik alkalom­mal rendezték meg az elmúlt hétvégén a motoros búcsút, valamint kerékpáros és mo­toros zarándoklatot a telepü­lés szélén lévő Szentkút-völ­­gye Boldogasszony-kápolná­nál. Csontos Péter, az esemény koordinátora elmondta: céljuk a kezdetektől a lelki feltöltő­­dés, a teljes búcsú elnyerése, a mindennapokból való kilé­pés lehetősége és a motorosok védelmezője, Boldogasszony üzenetének átadása. A Szentlaposi Szűzanya Ká­polna Alapítvány által kezde­ményezett és a zarándokla­tot támogató szervezetek -az Ecsédi Motoros Egyesü­let, a MOTaMOT (Motorosok a Motorosokért Alapítvány), a Szkíta Motorosok, a Felvidéki Motorosok, a Hunyadi Rend és a MotorkerékPálosok kö­zössége - eseménye kereszt­­úttal, litániával és fáklyás körmenettel kezdődött. A má­sodik napon Csontos Péter, az alapítvány alapító tagja, koor­dinátora, valamint Tóth Zol­tán, a MOTaMOT képviselő­je köszöntette a jelenlévőket, majd a a Királyok és Keresz­tek című történelmi képre­gény közönségtalálkozójával folytatódott a program. Mé­száros János és Németh Le-Valamennyi résztvevő motorját megáldották MTI Fotó: Komka P. vente szerzők beszélgetőtár­sa Pápay Bálint, a MOTaMOT elnöke volt. Mindezek alatt le­hetőség adódott vért adni az e célból ott tartózkodó kami­onban. A továbbiakban Bán Mór és Trux Béla írók és Machovits László (Hunyadi Rend) mode­rátor jó hangulatú író-olvasó találkozón beszélgettek, a té­ma a történelmi regények je­lenkori szerepe volt. A mo­toros felvonulás után vise­let- és fegyverbemutatót tar­tottak az Egri Vitézlő Oskola vitézei; még a régi puskák is elsültek, a gyerekek nagy örömére. Az eseményt szentmise koronázta meg, amit Varga József plébániai kormányzó, helyi plébános celebrált a Mo­torkerékPálosok közösségével érkező Bátor Botond pálos ren­di szerzetessel, majd a nap zá­rásaként megáldották a mo­torosokat. Varga József atya hangsúlyozta: a zarándoklat nem pusztán a szabadidő elöl­­tése, hanem sokszor áldozat­­vállalást, lemondást, fáradsá­got, és törődést is jelent. A részvevők a program vé­gén a jövő évi újbóli találko­zás reményében, a hagyomá­nyos köszöntéssel búcsúztak egymástól: Széles utat! T. 0.

Next

/
Oldalképek
Tartalom