Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-29 / 122. szám

2018. MÁJUS 29., KEDD SPORT 15 Marko Nikolic hosszú távra tervez a bajnok Videotonnál Inkább álom a főtábla Levegőben a fehérvári tréner. Nikolic úgy gondolja, a téli szünetben igazi csapattá értek Fotó: MTI A Videoton számára érdem­ben befejeződött a labdarú­gó NB I 2017-2018-as idé­nye, s nem is akárhogy, a klub történetének harmadik aranyérmével. És a csapat vezetőedzője, Marko Nikolic szerint ez nem a vég, hanem a kezdet: egy nagy korszak kezdete. A szerb szakember azt nem részletezte, mire gondol, a realitásérzékét mindenesetre nem vesztet­te el, a főtábla elérése sze­rinte akár a Bajnokok Ligá­jában, akár az Európa-ligá­­ban álom lenne, amiért per­sze érdemes dolgozni. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS A Honvéd felet­ti, a bajnoki címet bebiztosí­tó 2-0-s győzelmet követő saj­tótájékoztatón Nikolic először köszönetét mondott a klub ve­zetőinek, kollégáinak, a játé­kosoknak és a szurkolóknak is. Erre ütött pecsétet az a nem megkoreografált, hanem teljesen életszerű pillanat, amikor egyszer csak Garan­­csi István, a Videoton tulaj­donosa lépett a Pancho Aréna konferenciatermébe, s meg­ölelte Nikolicot.- Nagy eredményt értünk el. Azért lettünk bajnokok, mert a téli szünetben igazi csapattá értünk - így indo­kolta a Vidi sikerét a tréner.- Nem akartunk állandóan a médiában szerepelni. Ha volt közölnivalónk, akkor azt per­sze nem tartottuk magunk­ban, de a futballra koncentrál­tunk. Nem arról írtak velünk kapcsolatban, hogy kinek ép­pen ki a barátnője, mit posz­tolt a közösségi médiában. Marko Nikolic két hete, a Ferencváros elleni 0-0-s dön­tetlent követően - amikor még a Fradi állt a tabella élén- azt nyilatkozta, biztos ben­ne, hogy mindkét csapat nem zárja egyaránt százszázalé­kos mérleggel a bajnoki haj­rát. Nos, azóta a Videoton há­romszor nyert magabiztosan, miközben az FTC kétszer is csak döntetlent játszott, ami­vel fordult a kocka. Megkér­deztük a szerb trénert, mire alapozta akkori véleményét. - A tapasztalataimra. Ke­mény a magyar bajnokság, nem olyan egyszerű itt mécs­eseket nyerni, mint ahogy so­kan gondolják - felelte, majd más irányból is méltatta az NB I-et. - Kiváló a futballt övező környezet, épülnek a stadionok, az edzőpályák, a klubok jó anyagi helyzetben vannak, öröm itt dolgozni. Erre felvetették neki, akkor miért jelent meg az a hír, mi­szerint visszavágyik Belgrád­­ba, a Partizánhoz, s más aján­latokat is mérlegel. - Ez csak pletyka. Jövő nyárig érvényes a szerződésem, s már tár­gyaltunk, szóban lényegében meg is egyeztünk a hosszab­bításról. Hosszú távú projekt­re szerződtem, szó sincs róla, hogy távoznék - jelentette ki. Szembesítettük a magyar együttesek örök adósságával, a gyenge nemzetközi szerep­léssel. Kérdésünkre - hány százalék esélyt ad a BL, illet­ve az Európa-liga főtáblájá­nak elérésére - részben ki­térő választ adott: - A Vide­oton tavaly is jó sorozatot fu­tott az Európa-liga selejtezőjé­ben, nincs miért szégyenkez­nünk. A főtáblát nem csak a BL-ben, az El-ben sem tekint­hetjük reális elvárásnak, in­kább álom, amiért érdemes dolgozni. Meg kell erősíteni a keretünket, s ígérem, minden tőlünk telhetőt megteszünk. Marko Nikolic már vasár­nap este részletesen ismer­tette a felkészülés fázisait: Ausztriában is edzőtáboroz­nak, s már lekötöttek felké­szülési meccset a Dunaszer­­dahellyel, az Eszékkel, a Kap­­fenberggel és a Rosztovval. A sajtótájékoztató derekán egy sóhaj is kiszakadt belőle: - Mi vagyunk az első magyar csa­pat, amelyik úgy lett bajnok, hogy egyszer sem játszott ha­zai pályán, hiszen Felcsút ne­künk is semleges helyszín. Ez felveti annak a kérdését, mikor adják át a Sóstói sta­diont. Nos, a munkálatokat hi­vatalosan június 28-áig kell be­fejezni, azután következnek az engedélyezési eljárások. Most még nehéz lenne megmonda­ni, mikor játszhat legközelebb Fehérváron a Vidi. A BL selejte­zőjének első fordulójában, júli­us 10-11-én még biztosan nem. Sávolt Attila szerint tanítványa élete legjobb meccsét játszotta Genfben Tökéletes játék Fucsovics Mártontól /■ / Harminchat év után nyert magyar teniszező ATP-tornát Fotó: MTI TENISZ Azzal, hogy Fucsovics Márton a múlt hét végén meg­nyerte az 501 ezer euró össz­díjazású genfi ATP-tornát 6:2, 6:2-re verve a döntőben a német Peter Gojowczykot, 1982 után ünnepelhettünk ismét magyar ATP-győztest. (Harminchat év­vel ezelőtt Taróczy Balázs dia­dalmaskodott Hilversumban.) A világranglista 45. helyére lé­pett honfitársunk nem pihen­het, kedden kezd a Roland Gar­­roson, ellenfele a kanadai Va­­sek Pospisil (88.) lesz, aki feb­ruárban megnyerte a budapes­ti challenger-tornát.- Na, milyen volt?- A legjobb meccse, amit va­laha láttam tőle - jelentette ki tömören a Nemzeti Sportnak Sávolt Attila, Fucsovics Már­ton edzője. - Mentálisan, tak­tikailag és technikailag is tö­kéletesen csinált mindent.- Ő is azt mondta, hogy műkö­dött a taktika, amit előzetesen megbeszéltek.- A legfontosabb az volt, hogy az adogatásai utáni első labdákat nagyon megbecsül­te. De remekül variálta a szer­váit, jól váltott ritmust, kiváló­an mozgott, tényleg fantaszti­kus volt minden tekintetben.- És a sikernek hála bejutott a top ötvenbe. Ez top ötvenes já­ték volt, ugye?- Mindannyiunknak hatal­mas siker ez, de nem szeretem a túlzó elvárásokat, amiket egy­­egy szép eredmény okoz. Ami­kor Marci bejutott a százba, mindenki az ötvenről beszélt. Most már hallom a hangokat a harmincról, húszról... Én az év eleje óta azt mondom, a biztos száz a cél, de tény, most úgy ál­lunk, hogy még nincs vége a májusnak, és ez már teljesült. Sőt, az álomszerű top ötven is.- Pedig elég nehezen indult ez a salakszezon.- Valóban, kemény heteken vagyunk túl. A római selejte­ző első körében elszenvedett vereség után közös munkánk legtanulságosabb és legnehe­zebb napjai következtek. Szin­te nem is edzéssel, hanem be­szélgetéssel töltöttük a hetet, sokat tanultunk mindketten. De ebből a mélységből is felállt Marci, fantasztikus hetet pro­dukált Genfben, ez is azt mu­tatja, hogy nagy sikerek vár­nak rá. Lesznek még nehézsé­geink, ahogyan eddig is voltak, de Marci karrierje gyakorlati­lag az idén kezdődött el.- Milyen figyelni a lelátón, ahogy a játékosa szinte tökéle­tes teljesítménnyel nyer?- Hasonló jó érzéseim vol­tak Genfben, mint korábban az Australian Openen. Elő­zetesen megbeszéltük a tak­tikát, Marci pedig betartott mindent, nagyon koncentrált. Annyira a kezében volt ez a döntő, hogy kis túlzással iz­gulni sem kellett.- Ezt várta a finálé előtt?- Nem akartam elkiabál­ni, de erős érzésem volt azzal kapcsolatban, hogy ez a meccs meglesz. Úgy gondoltam, a né­met ellenfél játéka fekszik majd Marcinak.- A lelátón szinte mindig teljes nyugalommal ül, de ön is elis­merte, ez néha csak álca. Most az volt?- Nem láttam a játék képe alapján, hogy mi olyan tör­ténhetne, ami gondot okoz­na, még akkor sem, ha Mar­ci, mondjuk, idegesebb lenne a befejezésnél. De még ez sem valósult meg, higgadt tudott maradni, így nekem sem kel­lett aggódnom.- Nincs viszont sok idő az ün­neplésre. Mit várhatunk a Ro­land Garroson?- Őszintén, iszonyatosan ke­mény lesz az első forduló a lel­ki és fizikai tényezők miatt. Az elmúlt négy-öt hét a legnehe­zebb és legkritikusabb szakasz volt az eddigi közös munkánk során, ezért megérdemelnénk, hogy kieresszük a gőzt és meg­ünnepeljük a történelmi győzel­met. De erre nincs idő, hiszen még nagyobb feladat vár Marci­ra. Két napja van regenerálód­ni, először lesz főtáblás Párizs­ban, rutinos ellenfél vár rá. Jó hír, hogy csak kedden kezd, oda keU figyelnünk, hogyan tudjuk felhasználni a leghatékonyab­ban ezt az időt, hogy jusson a pihenésre és az új körülmények megszokására is. Klein Ron/Nemzeti Sport Babos kiesett A világranglistán 37. Babos Tímea egyesben már a nyitó­körben búcsúzott a francia nyílt teniszbajnokságon. A magyar játékos - aki tavaly is már az első fordulóban ki­esett a párizsi salakpályás Grand Slam-tornán - tegnap a selejtezőből főtáblára került spanyol Lara Arruabarrenától (91.) kapott ki 7:6 (7-5), 6:3-ra 1 óra 29 perc alatt. Babos pá­rosban még érdekelt Párizs­ban: a hazai közönség előtt szereplő Kristina Mladenovic lesz a társa, akivel megnyerte az Australian Opent. JEGYZET Feltámadás Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Nagy László ismét vissza­tért a férfi kézilabda-vá­logatottba. 2012-ben, har­mincegy évesen az olimpia és a hosszú távú, igen elő­nyös veszprémi szerződés hozta, vonzotta haza; most, túl a harminchetedik esz­tendején egy világbajnoki selejtező. Ami persze né­mi túlzással élet-halál kér­dése, de neki már nem az. Az ő kézilabdás életműve kész és egész, azon a szlo­vének elleni párharc nem változtat. Ezért különösen becsü­lendő, hogy újra csatasor­ba állt. Éppen ő, aki ettől a gyötrelmesnek, infarktu­sosnak ígérkező százhúsz perctől jószerével már sem­mit sem kaphat, ellenben rengeteget adhat. Hat éve nagyon messziről jött vissza. Térben Barcelo­nából, időben majd három­évi távoliét után, lélekben, legalábbis a mi lelkűnkben egyenesen a ködből. Akkor nem tudtuk, mindig talán ő sem tudta pontosan, gon­dolatban merre jár, aztán egyszer csak újra itt volt. Egyik játékostársa találóan úgy fogalmazta meg ezt: mintha egy hajdani, régen elhunytnak hitt királyunk támad.t volna fel. Most már másodszor, és a hasonlat az évek múltá­val egyre pontosabb. Hi­szen nem feltétlenül azt várjuk Nagy Lacitól, hogy kivont karddal, az első sor­ban rontson rá az ellenre, hanem azt, hogy egy fejjel kimagasodva a hadakozók közül, zászlóval a kezében, a puszta látványa azt üzenje az övéinek, nincs mitől fél­netek, a másik oldalnak vi­szont azt, rettegjetek. A középső védő posztján még mindig rendíthetetlen oszlop, támadásban, ha már nem is a mindent elsöprő dinamika és gyorsaság, de a ráció, a higgadtság meg­testesítője. Amikor más fej­jel rohanna a falnak, ő a bal kezével leüti a labdát, mi­közben a jobbal karmester módjára int: nyugi, kezdjük elölről. A játékvezetőkhöz is különleges viszony fűzi. Ő nem reklamál, hanem fo­lyamatosan konzultál velük, értékeli a teljesítményüket, amiért a bírók már-már há­lásak. Mindettől persze még lehet, hogy elbukj uk a selej­tezőt; négyévente feszülünk egymásnak a szlovénokkal, 2010-ben.53-52-es összesí­téssel nyertünk, 2014-ben 54-51-gyel alulmaradtunk. Mindkétszer a visszavágó utolsó tíz percében fordított az addig vesztesnek hitt fél, mindkétszer 105 gól esett, de csupán egy-kettő dön­tött. Ha idén júniusban is így lesz, Nagy László jelen­léte nyomhat ennyit a lat­ban. Eredménytől függetle­nül pedig talán még többet. Mert amikor egyesek számá­ra a válogatottság már nyűg, kockázat, „nyári meló”, ak­kor egy lassan negyvenéves, dúsgazdag világklasszis még hajlandó csatába menni a nemzeti mezt magára öltve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom