Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-24 / 118. szám
2018. MÁJUS 24., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Leisztinger Tamás szerint nincs is kinek eladni a Diósgyőrt JEGYZET Kemény üzenet a főnöktől Leisztinger Tamás tudja, hogy átverik az igazolásokkal kapcsolatban, de nem érdekli Fotó: MTI A DVTK futballcsapatának tulajdonosa, Leisztinger Tamás bánja, hogy nem küldte el korábban Bódog Tamást, aki szerinte leamortizálta a játékosokat. Nagy Zsolt/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS A DVTK szombaton hazai pályán legyőzte a Paksot, s a győzelemért járó három ponttal elmozdult a tabella kieső helyéről. A miskolciak az utolsó szalmaszálba próbálnak kapaszkodni. Labdarúgóberkekben az az általános vélemény, a nyugalom ilyenkor mindennél fontosabb, ám a futballklub tulajdonosa, Leisztinger Tamás nem finomkodott, ugyanis a csapat ügyeit néhány napja a lillafüredi Palotaszállóban hat törzsszurkolóval vitatta meg, és kavics helyett egyenesen sziklát hajított az éppen csillapodni látszó vízbe. A találkozóról Fekete Zsuzsa újságíró, a DVTK közismert rajongója tett közzé kivonatot saját Facebook-oldalán. Beszámolója szerint a tulajdonos egyáltalán nem bánja Bódog Tamás elküldését, sőt úgy gondolja, hamarabb kellett volna intézkednie, mivel a szakember fizikailag és lelkileg is taccsra vágta a csapatot. A döntés meghozatalakor két játékos véleményét is kikérte, akik nem látnak reményt arra, hogy a vezetőedzővel a továbbiakban sikeresen együttműködjenek. Hogy pontosan mikor robbant ki a konfliktus tulajdonos és szakmai vezető között, nem lehet tudni, az üzletember szavai mindenesetre arra utalnak, rossz néven vette korábbi vezetőedzője egyik nyilatkozatát. Véleménye szerint az elmúlt évek téves futballszakmai lépései vezettek ahhoz, hogy csapata most a kiesés ellen harcol. Mivel a futballhoz nemigen ért, miskolci szerepvállalása óta igyekezett szakemberekkel körülvenni magát - kevés sikerrel. A tulajdonos ezt követően kitért az új játékosok igazolásának módjára is, amellyel kapcsolatban tudja, hogy rendre átverik, de nem érdekli. „Nem vagyok naiv, sok mindent megéltem az üzleti életben. Amikor bekopognak hozzám a szakemberek és azzal traktálnak, hogy ezt és ezt a külföldi játékost most és azonnal le kell igazolni, mert tuti, hogy fantasztikus teljesítménnyel rukkol ki, már tudom, mi van a dolog mögött” - mondta a szurkolókkal folytatott beszélgetésen, s azt is levezette, hogy a papíron havi tízezer eurót kereső játékos mindössze kétezret kap kézhez, a többit visszaosztja az őt a klubhoz juttató menedzsernek, sportigazgatónak, edzőnek. A tulajdonos azonban úgy véli, a jelenlegi ügyvezető, Sántha Gergely megbízható, jól gazdálkodik és rengeteget dolgozik a klubért. Határozottan cáfolta ugyanakkor a hírt, miszerint vállalkozók meg akarnák vásárolni a klubot, amit nem is áll szándékában eladni. „Egyetlen telefonhívás sem érkezett az ügyben” - jelentette ki, hozzátéve, örömmel venné szponzorok és egy tehetős befektető jelentkezését, akikkel közösen nagy terveket szövögetnének és erős DVTK-t építhetnének fel. Elismerte, a klub másik tulajdonosával, a miskolci önkormányzattal feszült a viszonya, több fontos kérdésben sem sikerült közös nevezőre jutniuk. Az élvonalból való kiesést ellenben nem élné meg tragédiának, úgy véli, a csapat hamar visszajutna, és a második vonalban töltött egy év segíthetné a megtisztulást. A Nemzeti Sport szívesen beszélt volna az érintett felekkel, Leisztinger Tamást azonban a keddi nap folyamán nem lehetett utolérni, Bódog Tamás pedig nem reagált megkeresésükre. Sávolt Attila szerint biztató játékkal készül Fucsovics Márton Párizsra Rég látta ennyire jónak tanítványát Sávolt Attila (balra) mentorként segített Fucsovics Márton (jobbra) gondjain Fotó: Tumbász Hédi TENISZ Fucsovics Márton nagyszerű sikerrel mutatkozott be a genfi ATP-tornán. Az elmúlt időszakban fejben volt vele gond, de edzőjével, Sávolt Attilával orvosolták a problémákat.- Figyelemre méltó, hogy tanítványa, Fucsovics Márton le tudta győzni a salakon erős Albert Ramost. Mi volt a siker kulcsa?- Az, hogy felszabadultan és bátran játszott - felelte Sávolt Attila, Fucsovics Márton edzője, miután a világranglista-60. játékos 6:1, 6:2-re ütötte ki a genfi ATP-torna első körében a viadal ötödik kiemeltjét. (Tegnap, a második fordulóban a világranglista 61. helyén álló amerikai Frances Tiafoeval játszott lapzártánk után.)- Megbeszéltük, hogy nincs vesztenivalója. Az elmúlt időszakban az eredmények nem feltétlenül mutatták, de folyamatosan jól teljesített, jó formában volt az edzéseken is. Nem a játékával, a fejével voltak problémák, ott kellett rendet tennem. Nem is edzőként, inkább mentorként. Láttam az okait, miért bukdácsolt az előző négy-öt versenyen, ezeket a pályán és azon kívül is orvosoltuk. A lelki teher nem érződött Marcin, ennek köszönhetően végig a saját játékát hozta. Ramos nem élete formájában teniszezett, de Marci végig fegyelmezetten, összeszedetten játszott, rég láttam ilyennek.- Melyek az említett mentális okok?- Vannak nem publikusak. Eddig is megoldottuk a problémákat, és most is menni fog. Nem könnyű, mert a nagyközönség mindig csak a végeredménnyel szembesül. Én sem szeretem, ha nehezítik a munkámat, néha pályán kívüli elemekkel is meg kell küzdenem. Marci tudja, mire van szüksége, és remélem, mindenki tanul az elmúlt hetekből a jövőt illetően.- Három és négy éve ugyanezen a borításon simán kikapott a spanyoltól. A fejlődési pálya részének is tekinthető ez a győzelem?- Három éve más helyzetben voltak. Ramos sem volt még az a teniszező, mint most, felfelé ívelt a pályája. Akkor Challengeren játszottak, más mérkőzés volt. A világranglista ötvenedik helye környékén egyértelműen a napi forma dönt, ez most ilyen nap volt. Marci az esélytelenek nyugalmával, felszabadultan játszott, a spanyolnak volt több vesztenivalója. A jobb versenyzők a tornák első egy-két fordulójában foghatók meg könnyebben, amikor még nem szoktak hozzá az új verseny körülményeihez.- Úgy fest, Fucsovics a fájó kudarcok után hamar vissza tud lépni a rendes kerékvágásba. A meglepő vereségeket már a javára tudja fordítani?- Nagy fegyvertény, ahogy az elmúlt másfél évben feljött, voltak nagyszerű győzelmei és csúnya vereségei. így lesz a jövőben is, ilyen a tenisz. Az év hátralévő részében azt kell megszoknia, hogy a közvélemény győzelmeket vár tőle, ez az első esztendő, amikor végig a legjobb százban játszhat. Ezt a pozíciót kell megszilárdítani, felesleges ötvenről, harmincról vagy még magasabb helyezésről beszélni. El kell végezni a feladatokat, a második félévben lesznek megvédendő pontjai, el kell bírnia az esélyesség terhét.- A jövő héten kezdődik a Roland Garros. Hasznos, ha egy nagy torna előtt több mérkőzést vív egy játékos? Gyakran tapasztalni, hogy néhányan feladják a Grand Slam előtti játékhetet.- Többféleképpen elsülhet, ha mondjuk az elődöntőig játszik valaki a Grand Slamek előtt. A salak sokkal intenzívebb, többet kivesz az emberből, mint például a fű, négyöt meccsnek negatív következményei is lehetnek a fáradtság miatt, de önbizalmat lehet szerezni cserébe. Az említett szabály inkább a legnagyobbakra vonatkozik, akik a GS-eken két hétre terveznek, nekik nagyon fontos a pihenés előtte. Marcinak azonban új helyzet, új lehetőség minden egyes főtábla.- Ön a Roland Garroson érte el a legjobb eredményeit Grand Slam-tornán, kétszer is a harminckettő közé jutott. Ilyen tapasztalattal a háta mögött többet tud adni, mint, mondjuk, egy melbourne-i verseny előtt?- Nem feltétlenül, a Grand Slam az Grand Slam. Marci más játékos, mint én voltam, számomra egyértelműen a Garros volt a kitörési lehetőség, ő minden borításon jól tud játszani. A párizsi időjárás nagyon fontos lesz, a napos, száraz meleg kedvezhet neki. A sorsolás kulcskérdés, vannak olyan játékosok, akiket salakon még nem tud legyőzni. Győri Ferenc/Nemzeti Sport A legszebb himnusz Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Még édesapámtól hallottam, hogy a magyar himnusz a legszebb a világon. Amíg csak birkóztam a betűvetés és az olvasás tudományával a szövegét nem nagyon értettem, de azt már kisiskolásként is megállapítottam, ha szomorkás is a „melódiája”, ám gyönyörű. Egy bizonyos korszakban mindenféle ünnepségeken többnyire „csak” eljátszották vagy gramofonból szólt a Himnusz. Mi pedig meghallgattuk, feszes vigyázzállásban. Bizton tudom, magában akkor is szinte mindenki dúdolta a dallamát, hozzáillesztve Kölcsey örökbecsű sorait. Aztán elérkezett az idő, amikor a bensőséges eseményeken egyszer csak meg- és felkérték a megjelenteket: „Énekeljük el közösen a Himnuszt!” Eleinte persze félszegen tettük, elszoktunk saját nemzeti fohászunk „előadásától” fennhangon. Pedig a sportpályákról sokunknak azért már volt gyakorlata... Igen, mert amikor a labdarúgó-, kézilabda- vagy vízilabdaválogatottunk szerepelt, bizony teli torokból énekeltük a világ - ismét jó apámat idézem - legszebb himnuszát. Egy ideje pedig - bizonyos szempontból - talán túlzásba is visszük ezt a nagy danolászást. Már nem tudom hol, ki és mikor kezdte, de klubmérkőzéseken is felcsendül Erkel és Kölcsey közös „műve”. Eleinte legfeljebb csak csodálkoztam. Furcsállottam, hogy két fővárosi futballcsapat drukkerei is eléneklik a Himnuszt a meccsek előtt vagy után. A Himnuszt, a legszebbet, a magyart, miközben egyik együttesben sem volt a felénél több hazánkfia. Törtem a kobakom, mit érthet meg egy délszláv, egy afrikai vagy olasz focista, mondjuk, abból, hogy: „nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel”. Aztán ez a divat végképp elharapódzott. Énekelték már Himnuszunkat kosármeccsen, ahol négy afroamerikai játékos közé beágyazva állt egyetlen magyar. A Rába-parti női kézlabdacsapat - minden elismerésem a fantasztikus idei teljesítményükért - találkozóin is felcsendült a fohász. Miközben az arénában több mint fél tucat külföldi - hollandok, norvégek, brazilok és dánok - tisztességgel kivárta a néhány honleánnyal együtt az utolsó taktusokat is. Még úgy is, hogy nekik vajmi keveset jelentett az vers, az a zene. Focirajongók még bizonyára emlékeznek a válogatottunkat két évig irányító Lothar Matthäusra. Bevallom, nem a sikerei miatt tartottam meg jó emlékezetemben, hanem mert szövetségi kapitányként, németként vette a fáradságot, és megtanulta a magyar himnuszt.
