Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-19 / 115. szám
2018. MÁJUS 19., SZOMBAT SPORT 15 Dárdai Pál vezetőedző merész terveket sző a német fővárosban JEGYZET „Szexi lett az Öreg hölgy” Dárdai Pál: „A Kölnhöz és a Freiburghoz képest mi istenien muzsikálunk’’ Fotó: MW A Hertha vezetőedzője, Dárdai Pál a tizedik helyről, fia bevetéséről, az idény csúcspontjáról, a kötelező szombat esti meccsnézésről és a biztató berlini jövőről is beszélt a vele készült interjúnkban. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Gratulálhatok ahhoz, hogy a Hertha tizedikként zárt a Bundesligában?- Szerintem igen - felelte lapunk érdeklődésére a csapat háromnapos mallorcai összetartásán utolért Dárdai Pál, a berliniek vezetőedzője. - A hét eleji közgyűlésen úgy fogalmaztam, az elért helyezés megfelel a realitásnak, nem kell a földbe döngölni a társaságot, de nem is kell az egekig magasztalni. Tavaly nyáron több labdarúgó érkezett hozzánk, Karim Rekiket, Mathew Leckie-t, Valentino Lázárét és Davie Selkét sikerült beépíteni az elmúlt hónapokban - a következő bajnokságban már meghatározó játékosok lehetnek. Azt viszont sajnálom, hogy Ondrej Dudával nem boldogulunk. Két éve van nálunk, az elsőben gyakorlatilag végig sérült volt, és a másodikban is hol számíthattunk rá, hol nem. Ahhoz a futballhoz, amit megálmodtunk, kellett volna az ő tudása, hiszen a kulcspaszszok mestere, ám miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem kalkulálhatunk vele rendszeresen, menet közben át kellett állnunk egy másik játékrendszerre. Az alig tizenkilenc esztendős Ame Maier bevetésével megoldottuk. Az ő képességeit és a mi munkánkat dicséri, hogy már most vinnék a Herthánál magasabban jegyzett klubok.- El is megy?- Nem. Bocsánat, tartsa egy pillanatra... Na, itt is vagyok. Csak éppen kihajózunk, és a vezetők koccintani szerettek volna velem.- Ezek szerint úgy gondolják, van mire.- Mindamellett, hogy kiderült, van még hova fejlődnünk, a kitűzött cél az volt, hogy. az első tíz között végezzünk, ennek, ugye, megfeleltünk. Néhányan nekem szegezték a kérdést, miért nem voltam merészebb a rajt előtt, nekik is elmondtam, hogy a bajnoki, illetve Európa-ligaszerepléssel járó kettős terhelés miatt örüljünk, hogy nem adódtak jelentősebb gondjaink. Meg lehet nézni, hogy a hozzánk hasonlóan a nemzetközi kupában induló kiscsapatok közül a Köln kiesett, míg a Freiburg csak az utolsó fordulóban csikarta ki a bennmaradást. Hozzájuk képest mi istenien muzsikáltunk. Még úgy is, hogy tíz pontot elszórtunk, elsősorban a fiatalok naivitása miatt. Egyrészről belefért, másrészről egy-két év múlva már nem követik el ezeket a hibákat. Szóval elégedettek lehetünk, magam is úgy vélem, rendben volt a mögöttünk hagyott idény.- Nem bánja, hogy az Európa-liga-indulást ezúttal nem sikerült kivívni?- Egyáltalán nem. Legalább nyugodt lesz a felkészülésünk. Szükségünk is lesz rá, mert a játékunkon van csiszolnivaló. Az őszi menetrendünk a heti két meccs miatt úgy festett, hogy játszottunk, pihentünk, játszottunk, pihentünk - nem jutott idő arra, hogy belenyúljunk az időnként akadozó gépezetbe. Tavaszra meg kijött a fáradtság, két-három mérkőzésünk el is ment ezen. Szerencsére vannak jó fitneszedzőink, majd ők rendet tesznek az alapozás idején.- Ők is ott vannak Mallorcán?- Mindenki itt van. Az elnökkel az élen a vezetők, aztán a stábtagok, a csapat körül dolgozók és persze a futballisták. A landolást követően mi balra indultunk, a labdarúgók jobbra, nem is vagyunk egy szállodában velük... Mindenki úgy ereszti ki a gőzt, ahogyan szeretné, egyedül az biztos, hogy szombat reggel a reptéren találkozunk. Mi persze már óvatos duhajok vagyunk, ha meg is iszunk egy pohár bort, közben többnyire arról esik szó, mi lesz jövőre.- Ha a tizedik helyezett Hertha Mallorcán lazít, vajon hová utazik a bajnok Bayern?- Berlinbe, a szombat esti kupadöntőre... Egyetlen kötelező programot írtam elő mindenkinek erre a hétre, mégpedig a finálé helyszíni megnézését. Azt akarom, hogy a csapat átérezze, mit jelent egy ilyen találkozón játszani. Ezzel is szeretném motiválni a srácokat, hogy legközelebb ne csak nézői legyünk az aranycsatának.- Szerda este óta van egy döntős alakulata a Herthának, arról nem szólva, hogy a 7-es mezt viselő játékos hátán a Dárdai felirat virít...- Óriási fegyvertény, hogy Palkóék eljutottak odáig! A klub történetében még nem volt arra példa, hogy az A-jugend, vagyis az U19-es együttes országos döntőt játsszon. Az elődöntőben a Borussia Dortmundot búcsúztatták el, holott a címvédő több, a Bundesliga légkörét már megtapasztaló játékost felsorakoztatott. Igaz, nálunk is szerepeltek olyanok, akik megfordultak már az első csapatnál.- Jól emlékszem, hogy amikor még utánpótlásedzőként dolgozott, ezt a korosztályt ön indította el?- Javarészt Palkó miatt már tizenhárom éves korukban figyeltem őket, két évvel később valóban én lettem az edzőjük, akkor mindent megnyertünk, amit csak lehetett. Senki sem vitatkozott velem a klubnál, amikor azt mondtam, ez a mi aranygenerációnk, tíz-tizenkét fiúnak van reátis esélye arra, hogy Bundesliga-spíler váljon belőle. Azóta többen bemutatkoztak az első csapatban, mások az ajtón dörömbölnek. És most még egyszer utoljára összeálltak, felszívták magukat - s immár készülnek a jövő vasárnapi, Schalke elleni végső ütközetre. Szép lenne, ha megnyernék.- Ez a korosztály jelenti a berlini jövőt?- Abba az irányba tartunk, igen. A Hertha nem tartozik a tehetős egyesületek közé, nem tud sztárokat vásárolni. Ha eladunk valakit, a befolyó összegből körbenézhetünk a piacon, de nem a legmagasabb polcon. Tavaly John Anthony Brooks szerződött a Wolfsburgba, érte tizennyolcmillió eurót kaptunk, most Mitchell Weiser igazol a Leverkusenbe tizenkétimllióért. Egy-két tehetségre futja, de klasszisra nem. Ezért is van az, hogy amit tudunk, házon belül megoldunk, csak akkor veszünk játékost, ha az ő posztján nincs saját „termés”.- Akkor ennyit az erősítésről?- Szerintem így is jó a keretünk, de ha netán bővül egy csatárral, valamint egy belső középpályással, még jobb lesz. Említettem korábban is, a fiatalokban sok van, ha beérnek, szövögethetünk merészebb terveket is.- Mi lesz az olyan „öregekkel”, mint például Vedad Ibisevic és Salomon Kalou?- Maradnak. Eddig is sokat segítettek, reményeim szerint ezután sem lesz másként. Ámbár garanciát egyiküknek sem adok arra, hogy kezdők lesznek. Mint mindenki másnak, nekik is meg kell harcolniuk a helyükért.- A bajnoki hajrában kétszer beszálló Dárdai Palkónak mennyi sansza van a játékra?- Ugyannyi, mint a többieknek. Az első keret tagja, a felkészülés során ő is bizonyíthat.- Jól sejtem, hogy az ön számára április 28-án, az Augsburg elleni mérkőzés 71. percében érkezett el a szezon csúcspontja, amikor először állította be a fiát?- Az ő pályára lépése a kívülállóknak lehetett különleges, nekem természetes volt. Nem a fiamat láttam akkor Palkóban, hanem a Hertha egyik j átékosát, akiről úgy véltem, kétgólos hátrányban lendíthet csapatunkon. így is történt, sokat tett azért, hogy kiegyenlítsünk. Decemberben, az Östersund elleni Európaliga-meccs után a legjobb osztályzatot kapta a Kickertől, a lelkem mélyén büszke is voltam rá, de ettől még neki sem vezetett egyenes út a csapatba. Mindennek megvan a maga rendje, maradjunk annyiban. De ha már az imént a csúcspont felől érdeklődött, elárulom, az őszi szezont lezáró lipcsei győzelmünk volt az. Szenzációs játékkal nyertünk három kettőre, ráadásul azt a találkozót még látta az édesapám...- Fájdalom, Palkó minapi gólpasszát a Dortmund elleni elődöntőben már nem. A riporter Arjen Robbenhez mérte a fiát...- Csakugyan hasonlítottak a cselek és a beadások, nagy dicséretnek vettük a szakértői szavakat. Hozzáteszem, azon a mérkőzésen remekül futballoztak a fiatalok, 4-0-ra nyertek. Az ő teljesítményük is mutatja, minőségi munka folyik nálunk. Sokan szeretnének hozzánk jönni, többször előfordult már, hogy bár valakinek akadt jobb ajánlata, minket választott. A csapat értéke sokat emelkedett, a televíziós jogdíjakból egyre több pénzt kapunk, a futballistáinkra pedig nagyhalak vadásznak. Ha ebből indulok ki, no meg a Hertha egyik becenevéből, még azt is mondhatom, szexi lett az Öreg hölgy. Mentalitás, semmi más Kijelenthető, a Bundesliga magyarjai egytől egyig megállják helyüket, sőt! Dárdai Pál és kapusedzője, Petry Zsolt a Herthában, Szalai Ádám a Hoffenheimben, Gulácsi Péter, valamint a csapatnál az elmúlt három évben pályaedzőként dolgozó Lőw Zsolt pedig az RB Leipzignél vívja ki a németek elismerését. Hogy mivel? „A mentalitásunkkal, semmi mással - vágta rá Dárdai Pál. - Kétféle magyar ember létezik, az egyik Pató Pál urasan az »ej, ráérünk arra még!« elvet vallja, a másik viszont szakadatlanul megy előre, mert szeretne valamit elérni. A ráérősekből nincs hiány, de a bizonyítani vágyók is sokan vannak, nem véletlen, hogy különböző területeken megannyi honfitársunk szerzett magának világhírnevet. Ami minket, a Bundesligában futballozó, illetve edzősködő magyarokat illet, egyikünk sem született zseninek, ám nem kerülhetett elénk olyan akadály, amely visszafordulásra kényszerített volna bennünket. Ennyiről van szó.” Zsoldosok kamata Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Én bizony ugráltam és üvöltöttem. Mint egy idióta. Amikor Oftedal eladta a labdát, a szomszéd szerint olyan artikulálatian hangokat adtam ki, mint akit elevenen nyúznak, majd amikor Kiss Éva néhány másodperccel a lefújás előtt kivédte az ellenfél ziccerét, belőtt indiánok módjára szökdécseltem körbe a szobában eszeveszett fejhangon harsogva, hogy megvan, megvan, megvan... Nem túl nehéz kitalálni, a Győri Audi ETO negyedik győzelme lett meg a Bajnokok Ligájában. Szerencsére senki sem látta, hogy amikor a csapat tagjai az azóta kultikussá nemesedett győzelmi táncot lejtették az arénában, én velük táncoltam a képernyő előtt. Eszembe sem jutott azon agyalni, hogy a szerfelett boldog lányoknak milyen a nemzetiségük, hogy a néhány magyar mellett norvég, holland, dán és német is ropja a helyszínen több mint tízezer önfeledten tapsoló magyar legnagyobb örömére. Ezzel csak másnap szembesültem, amikor beleszaladtam néhány „kivüágítatian” kommentbe a neten - de persze úgy kell nekem, miért olvastam el őket.. Több fórumon is megjelentek a fanyalgók, mondván, ez nem magyar siker, a magyar léleknek, azaz nekünk semmi közünk hozzá, ebből a mi kézilabdánk semmit sem kamatozik. Az ebből kerekedő vita aztán jó szokás szerint kölcsönös anyázásba, hazaárulózásba és egyéb finomságokba torkollott mindenütt, de nem ez a lényeg. Eszembe jutott az a kollégám, aki csodálkozva kérdezte néhány hónapja, hogy miként tudok szorítani a soproni kosaras lányok továbbjutásáért az Euroliga Final Fourjába, amikor a csapatban csupán egyetlen magyar kap főszerepet, a többinek a leggyakrabban még csak epizódok sem jutnak. Értem én, amit mond, de mégsem értem. Ezeket a külföldi lányokat - soproniakat, győrieket, kosarasokat, kéziseket - le lehet zsoldosozni, hiszen a státuszukat tekintve valóban azok, de aki látta, mit adtak a pályán, az hogyan kérdőjelezhet meg velük kapcsolatban bármit is? Óriási szív, töretlen akarat, emberfeletti küzdőszelem, pozitív mentalitás, bámulatos csapatszellem, maradéktalan odaadás a klubért és annak szurkolóiért. Ebből adtak példát - ebből valóban nem lehet kamatoztatni semmit sem? Egyébként is: ezeket a lányokat több tízezer derék magyar ember valóban boldogan ünnepelte, mert varázslatossá tették számukra a sikerek napjait, nekik köszönhetően ezek a derék magyar emberek még büszkébben vallhatták magukról, hogy ők soproniak vagy éppen győriek, és persze magyarok. És ez a lényeg. A többiről most nem is érdemes beszélni.
