Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-17 / 113. szám
2018. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK g MEGYEI KÖRKÉP Művész, tanár, anya volt egy személyben, most nyugdíjba vonul F. Balogh Erzsébet Senki sem búihat ki a bőréből Csak a hangsúly helyeződik át az alkotás javára Fotó: Berán Dániel EGER A három dimenzióba fordult sík színes kockái tornyosulnak a padlótól plafonig fehérre festett műterem közepén: évtizedek félresöpört töredékei születnek most újra. F. Balogh Erzsébet befejezte tanári pályafutását, ám mint művész, rengeteg mondanivalója van. Lőrincz Rebeka szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu- Miskolcon született, de Egerben él. Hogyan jött és hogyan maradt itt?- Édesapám egri születésű volt, de Miskolcon telepedett le, ott végeztem el középfokú tanulmányaimat is. A nagy álmom a Képzőművészeti Egyetem volt, de édesapám nem engedte, hogy oda felvételizzek, ezért esett a választás az egri tanárképző főiskolára. Egyből felvételt nyertem, így kerültem Egerbe, ahol megismerkedtem a leendő férjemmel is. Később egyetemi diplomát szereztem a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd 1985-ben megpályáztam egy tanársegédi állást az akkori Ho Si Minh Tanárképző Főiskola rajztanszékén.- A művészi kibontakozással egy időben körvonalazódni kezdett, hogy tanítani is szeretne?- Természetes volt a hetvenes években, hogy egy mű-HIRDETÉS vésznek tanítania kell az egzisztencia érdekében. Akkoriban úgy tartották, hogy egy nőnek a tanári állás jó munkalehetőség, és ha gyermekei is vannak, megszervezhető mellette a családi élete. A főiskola elvégzése után egy évig Poroszlón tanítottam, ami hatalmas élmény volt, pályám fontos állomásának tartom.- Harminchárom évet töltött a főiskolából lett egri egyetemen. Milyen változásokat tapasztalt ez idő alatt a tanszéken?- Azt mondhatnám, a kornak megfelelő dinamikus fejlődésen ment keresztül a tanszék. Amikor elkezdtem itt tanítani, még szakpáros képzésben oktattak. A differenciáltabb, alaposabb szakmai felkészítés érdekében azután a tanszék egyszakossá alakult - ekkor mintha megnyitották volna a zsilipet, zúdultak a tehetségek. Ezt követte 2008-ban a bolognai rendszerű oktatás, amitől féltünk, de azzal sem voltak rossz tapasztalataink. Most megint fordult a kocka, és visszatért a kétszakos képzés.- Ezt hátrányosnak érzi?- Sajnos, vagy hál’ istennek megéltem azt, hogy voltak olyan hallgatók, akik önként adták le az egyik szakukat az 1995 körüli években, mert a képzőművészet fontosabb volt számukra. Ez jelzésértékű volt. A kétszakos oktatásnak ugyanakkor gyakorlati oka van, hiszen nincs annyi óraszám az iskolákban, hogy egy rajztanárt főállásban alkalmazni tudjanak. A szakembereknek azt kellene átgondolniuk, hogyan lehetne az általános és középiskolai okta-HIRDETÉS tást úgy összehangolni, hogy megfelelő óraszámmal taníthasson egy vizuáliskultúratanár.- Ön egyszerre tanár és művész. Hogyan él a kettő egymás mellett?- Nehezen. Amikor gimnazistaként terveztem az életemet, csak annyit határoztam el, hogy vagy férjhez megyek, vagy művész leszek. Végül az élet úgy hozta, hogy családom lett és tanítottam is, ám a folytonos küzdelem ellenére rengeteget nyertem ezzel. A tanítás során új dolgokat talál ki, állandóan kísérletezik az ember, hogy a hallgatók érdeklődését fenntartsa, és ez feltétlenül az én munkámat is segítette. Minden hallgató más érzékenységgel viszonyul egy adott témához; ez nagy élményt jelent a tanár számára is, arról nem is beszélve, hogy nagyon sok egyéniséget ismertem meg - egy végtelenül színes világ nyílt ki előttem.- Nyugdíjba lépésével mi változik?- Reménykedem benne, hogy most már több szabadidőm lesz. Nem gondolom, hogy teljes elszakadással jár ez a fordulat, próbálom megtartani a kapcsolatot a fiatalokkal. Úgy terveztem, hogy a műterem lesz ezentúl az otthonom, de a család, unokák biztos, hogy adnak feladatokat. Megpróbálom az arányokat megtalálni.- Egy miskolci kiállítás megrendezésére kapott meghívást 2020-ra. Mik a tervei?- Két éve kezdtem egy újabb projekttel foglalkozni, valószínű, hogy a tárlat magvát ezek a festészeti és geometrikus világot összekapcsoló munkák fogják képezni. Foglalkoztat a családommal, szüleimmel való kapcsolat is, régóta szeretném ezt is feldolgozni. Húsz évig vettem részt és voltam művészeti vezetője a jászdózsai Nemzetközi Művésztelepnek, a magyar falu számos képemet inspirálta. Munkáimat rendszerezve világossá vált számomra, hogy az évek során nem tudunk kibújni a saját bőrünkből: ha más összefüggésben is, esetleg magasabb szinten, vagy más műfajban, de mindig ugyanazt a gondolatot göngyölítjük tovább.- Hogyan fogalmazná meg?- Ez nagyon fogós kérdés. Egy nagyon kedves kollégám mondta egyszer: „Zsóka, én sose olvasom el, amit rólam írnak. Mert ha egyszer megértem magam, soha többé nem fogok dolgozni”. A festéssel kérdéseket teszek fel magamnak és válaszokat keresek. # NE CSAK ÁLMODOZZ A SZERENCSÉDRŐL... HIRDETÉS •>«*-' KÖSZÖNJÜK, HOGY NÁLUNK HIRDETETT! \\V£ www.HEOL.hu
