Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-17 / 113. szám

4 HATVAN, LŐRINCI ÉS KÖRZETE 2018. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK HÍREK Az egészség védelmében A Magyar Rákellenes Liga helyi alap­szervezete és az önkormány­zat ma egészségvédelmi szű­rési napot tart a polgármes­teri hivatal épületében. Reg­gel fél 9-től délután fél egyig nőgyógyászati, prosztata-, száj- és garatüregi vizsgálat­ra várják az érdeklődőket. Emellett mérik a vérnyomást, á koleszterin- és a vércukor­­szintet is. A szervezők kérik, hogy tajkártyáját és személyi igazolványát mindenki vigye magával. T. 0. A népdalosok újabb sikere A Csányi Hagyomány­­őrző Népdalkor a közelmúlt­ban Abasáron megrende­zett XIV. Nemzetközi Katona- és Bordal Fesztiválon ismét nagy sikerrel mutatkozott be. Az eseményen a kórus a Sturmann Jenőné „Toncsi” által összeállított katonada­lokat és magyarbődi nép­dalokat adta elő. Bohács Ágnes, Cserna Józsefné, Fo­dor Gyuláné, Langa Mónika, Medve Éva, RáczJánosné és Rácz Mária énekelt, a ze­nei kíséretet pedig Nagy Sza­bolcs, Sturmann Jenőné és Sturmann Jenő biztosította. A helyi formáció szakmai ve­zetője és felkészítője Stur­mann Jenőné. T. 0. Már kéziztek is a műfüves pályán A nemrégi­ben átadott multifunkciós műfüves pályán a focikupát követően immár kézilabda­mérkőzést is rendeztek. A helyben újdonságnak szá­mító eseményen a hatvani öregfiúk csapata mérte össze tudását a helybeli lel­kes amatőrökkel kibővített hatvani ifjúsági együttessel. A jó hangulatú találkozón a rutin és a tapasztalat győze­delmeskedett. T. 0. A Madách utcai épületben tucatnyi pszichiátriai vagy szenvedélybeteg foglal he­lyet, s három munkatárs. Litya László szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu HATVAN „Cigány vagy!” - mondja szelíden József Attila Kései siratóját Friedrich Ág­nes. - „Amit adtál hízelegve, mind visszaloptad az utolsó órán!” Végére ér a versnek, és várja, hogy a jelenlévők meg­nyilatkozzanak, milyen gon­dolatok fogalmazódnak meg bennük. A Baptista Szeretetszolgá­lat Madách utcai saroképüle­tének földszinti nagytermét csütörtökönként a Hegyme­net Klub Irodalmi percek el­nevezésű foglalkozása tölti ki. Most tucatnyi pszichiátriai vagy szenvedélybeteg foglal helyet, továbbá három alkal­mazott. Egy-két ember szinte folyamatos mozgásban van: ki vízért megy, ki az előállt-élel­met cipeli ládákban a szom­szédos szobába. A belső mun­katárs Down-kóros fiút kísér a fogyatékosfoglalkoztatóba. Mindeközben szüntelenül pe­regnek az Irodalmi percek. Erzsébet őszinte: „Én el­hallgatom, de nem bírok gon­dolkodni.” A bajszos-szakál­las Csanád annál inkább vers­elemzésbe fog. „A költő olyan, akár egy cigány: vándorol, mi­óta meghalt az édesanyja.” Az­után magára tereli a szót: „Én még kisgyerek vagyok, még van apukám és anyukám.” Valaki közbeszól: „Anya csak egy van.” Ebben megegyez­nek. Vilmos közben egy vastag könyvet olvasgat a sarokban. Mária nem akarja magában tartani a fájdalmát: „Én nem szerettem az apámat, mert al­koholista volt.” Azután várat­lanul szavalásba kezd: „Ej mi a kő! tyúkanyó, kend / A szo­bában lakik itt bent?” Darabig még citálgatja Petőfit, azonban egyszer csak elsírja magát. Ki­derül, hogy áttétes rákot fel­tételez az orvosa, CT-re küldi. Mesélné a betegségtörténetét, de a másik munkatárs, Kerek Katalin újfent József Attilá­ra irányítaná a figyelmet. Vil­mosnak ehhez nem fűlik a fo­ga: „Én most nem érzem maga­mat beszámítható állapotban.” „Én nem szerettem az apámat, mert alkoholista volt.” Új kollégájuk, Ürmös László menti meg a kínos helyzetet: „Szerintem a költő önzése szó­lal meg a versben: miért hal­tál meg, mama? Ugyanakkor tudjuk, hogy a halál az élet ré­sze. Fontos hát, hogy az elmú­lást előbb-utóbb az elfogadás, majd a megbékélés kövesse.” Erzsébetnek halaszthatat­lan dolga akad: eltávozik. Csa­nád elrikkantja magát: „Sza­badság, szerelem! / E kettő kell nekem.” Kerekesszékben ül mellette Brigitta. A többiek rájuk néznek, és sutyorogni kezdenek: valami lehet kette­jük között. Ők szemérmesen tiltakoznak. Katalin novellát olvas fel a Karma és szerelem című kö­tetből. A hosszadalmas le­írás végén a főhős kiugrik a harminckettedik emeletről. Erzsébet természetesen nem állja meg, hogy ezután meg ne jegyezze: „Legközelebb vi­dám legyen és ne hosszú, amit majd hallani fogunk.” Katalin válasza erre: „Neked kell hoz­nod valamit.” Meglepi a klub­tagságot: „A családomról ho­zok majd képeket.” Krisztián fut be végszóra. Fogat húzatott, mindenre csak bólogat. Pénteken álláskeresés, ked­den életvezetés van napiren­den. A szerda a zenélés-dalo­­lás napja. Nem mond le a volt cukorgyár tulajdonosa az állomásról LŐRINC I Az egykori selypi cu­korgyár területének résztu­lajdonosa, Bera Pál nem mon­dott le arról, hogy a városrész­ben a jelenleginél modernebb, több jármű egyidejű fogadá­sára alkalmas autóbusz-meg­állóhelyet létesítsen, sőt, más nagyszabású tervei is vannak a területen. Egyebek között az, hogy a hajdani, impozáns irodaépületben közösségi lé­tesítményt - munkásszállót vagy egyebet - alakítson ki. Luxus lenne kihasználatlanul hagyni ezt az ingatlant- Luxus kihasználatlanul hagyni egy ilyen értékes in­gatlant - mondta a kúriaszerű épületre utalva. - Ha a Selypi­­medence visszaszerezné régi dominanciáját a foglalkozta­tás terén, hasznossá válhatna ez a kezdeményezés, de akár az önkormányzat is profitál­hatna belőle. Az impozáns ob­jektum ékessége lehetne a vá­ros itteni alközpontjának is. Ami a buszállomást illeti, ez - mint kiderült - az önkor­mányzat vezetésének, s a cu­korgyár résztulajdonosának is régóta a szívügye.- Amikor először felmerült a lehetőség, úgy 2006 táján, kö­zös lőrinci vállalkozó ismerő­sünk bemutatott a polgármes­ternek - közölte Bera Pál. - Felmértem a terepet, de akko­riban az üzleti érdekeim más­felé szólítottak, így egy ideig a fiókban maradtak az elkép­zelések. Az utóbbi időszakban azonban ismét előkerültek, s mivel hallottam, hogy a tele­pülés vezetése sem mondott le végleg a megvalósításról, úgy gondolom, hogy érdemes lenne tárgyalni róla. Mint arról írtunk, tavaly a tulajdonosok megkeresték az önkormányzatot a fentiekre szóló üzleti ajánlatukkal, de akkor a város illetékesei kö­zölték, a jogszabályok értelmé­ben a képviselő-testületnek nem áll módjában elfogadni a volt cukorgyár tulajdonosai ál­tal felkínált tranzakciót. T. 0. Eltávolították a közterületekről a pártok hirdetményeit Helyi önkéntesek segítettek Ünnepi nyílt nap, nosztalgiázással HATVAN Szivacsokat és kapa­róeszközöket ragadtak a Hat­vani Városvédő Egyesület tag­jai, hogy megszabadítsák a te­lepülést azoktól a plakátoktól és maradványoktól, melyek az áprilisi országgyűlési válasz­tások után maradtak a közte­rületeken. Horváth Richárd, az egyesü­let elnöke elmondta: a külön­féle pártoknak, szervezetek­nek harminc napjuk volt arra, hogy hirdetményeiket, propa­gandaanyagaikat eltávolítsák, ám sajnálatos módon ezt nem mindegyik tette meg. A határ­idő lejárta után ez a feladat - jobb híján - az önkormányzat­ra hárult, s ezt a tevékenysé­get segítette a Hatvani Város­védő Egyesületének a kezde­ményezése. Mint arról annak idején la­punkban beszámoltunk, a helységben rendkívül szigorú szabályozások érvényesek a hirdetmények kihelyezésére. A helyi vezetés részletesen meghatározta azokat a köz­területi helyeket, ahová lehe­tett, és azokat is, ahová tilos volt plakátolni. Utóbbiak kö­zött volt a 3. számú főút váro­son áthaladó szakasza, vala­mint a Kossuth tér is. Ennek ellenére ezekre is került a pár­tok hirdetéseiből. T. 0. Horváth Richárd és Németh Zsolt „akcióban” Fotó: Albert Péter HATVAN A húszesztendős vá­rosi televízió külön tematikus héttel készül a jubileumra.- Az itt élőkről, az itt élőkhöz szeretnénk beszélni - ezzel in­dította Bán János főszerkesztő az első adást 1998. április 27-én. Ekkor jelentette be azt is, hogy ezentúl heti rendsze­rességgel jelentkeznek. Azóta persze, rengeteg vál­tozás történt a helyi elektro­nikus médium életében, pél­dául minden hétköznap friss adással ültetik képernyő elé a hatvaniakat. Napi híradók­ban számolnak be a történé­sekről, s a magazinműsorok az élet minden területét fel­ölelik - közölte Szűcs Péter fő­­szerkesztő. Hamarosan új műsorral is jelentkeznek. Húsz év fejlődé­sét, főbb technikai változása­it szemléltetik: archív adások­ból idézik fel a korabeli esemé­nyeket, beszámolókat, koncer­teket, interjúkat. Június 15-én nyílt napon tartanak a Madách utcai szer­kesztőségben, ahol kipróbál­ható, milyen vezetni a híradót, súgógépről olvasni, a kamera mögött állni. Ugyanezen a na­pon kiállítás is nyílik a Hat­vány Lajos Múzeumban, ami szintén a televízió történetét helyezi a középpontba. T. 0. Szenvedelyes nap: irodalom, s valóság a Hegymenet Klubban

Next

/
Oldalképek
Tartalom