Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-17 / 113. szám
4 HATVAN, LŐRINCI ÉS KÖRZETE 2018. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK HÍREK Az egészség védelmében A Magyar Rákellenes Liga helyi alapszervezete és az önkormányzat ma egészségvédelmi szűrési napot tart a polgármesteri hivatal épületében. Reggel fél 9-től délután fél egyig nőgyógyászati, prosztata-, száj- és garatüregi vizsgálatra várják az érdeklődőket. Emellett mérik a vérnyomást, á koleszterin- és a vércukorszintet is. A szervezők kérik, hogy tajkártyáját és személyi igazolványát mindenki vigye magával. T. 0. A népdalosok újabb sikere A Csányi Hagyományőrző Népdalkor a közelmúltban Abasáron megrendezett XIV. Nemzetközi Katona- és Bordal Fesztiválon ismét nagy sikerrel mutatkozott be. Az eseményen a kórus a Sturmann Jenőné „Toncsi” által összeállított katonadalokat és magyarbődi népdalokat adta elő. Bohács Ágnes, Cserna Józsefné, Fodor Gyuláné, Langa Mónika, Medve Éva, RáczJánosné és Rácz Mária énekelt, a zenei kíséretet pedig Nagy Szabolcs, Sturmann Jenőné és Sturmann Jenő biztosította. A helyi formáció szakmai vezetője és felkészítője Sturmann Jenőné. T. 0. Már kéziztek is a műfüves pályán A nemrégiben átadott multifunkciós műfüves pályán a focikupát követően immár kézilabdamérkőzést is rendeztek. A helyben újdonságnak számító eseményen a hatvani öregfiúk csapata mérte össze tudását a helybeli lelkes amatőrökkel kibővített hatvani ifjúsági együttessel. A jó hangulatú találkozón a rutin és a tapasztalat győzedelmeskedett. T. 0. A Madách utcai épületben tucatnyi pszichiátriai vagy szenvedélybeteg foglal helyet, s három munkatárs. Litya László szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu HATVAN „Cigány vagy!” - mondja szelíden József Attila Kései siratóját Friedrich Ágnes. - „Amit adtál hízelegve, mind visszaloptad az utolsó órán!” Végére ér a versnek, és várja, hogy a jelenlévők megnyilatkozzanak, milyen gondolatok fogalmazódnak meg bennük. A Baptista Szeretetszolgálat Madách utcai saroképületének földszinti nagytermét csütörtökönként a Hegymenet Klub Irodalmi percek elnevezésű foglalkozása tölti ki. Most tucatnyi pszichiátriai vagy szenvedélybeteg foglal helyet, továbbá három alkalmazott. Egy-két ember szinte folyamatos mozgásban van: ki vízért megy, ki az előállt-élelmet cipeli ládákban a szomszédos szobába. A belső munkatárs Down-kóros fiút kísér a fogyatékosfoglalkoztatóba. Mindeközben szüntelenül peregnek az Irodalmi percek. Erzsébet őszinte: „Én elhallgatom, de nem bírok gondolkodni.” A bajszos-szakállas Csanád annál inkább verselemzésbe fog. „A költő olyan, akár egy cigány: vándorol, mióta meghalt az édesanyja.” Azután magára tereli a szót: „Én még kisgyerek vagyok, még van apukám és anyukám.” Valaki közbeszól: „Anya csak egy van.” Ebben megegyeznek. Vilmos közben egy vastag könyvet olvasgat a sarokban. Mária nem akarja magában tartani a fájdalmát: „Én nem szerettem az apámat, mert alkoholista volt.” Azután váratlanul szavalásba kezd: „Ej mi a kő! tyúkanyó, kend / A szobában lakik itt bent?” Darabig még citálgatja Petőfit, azonban egyszer csak elsírja magát. Kiderül, hogy áttétes rákot feltételez az orvosa, CT-re küldi. Mesélné a betegségtörténetét, de a másik munkatárs, Kerek Katalin újfent József Attilára irányítaná a figyelmet. Vilmosnak ehhez nem fűlik a foga: „Én most nem érzem magamat beszámítható állapotban.” „Én nem szerettem az apámat, mert alkoholista volt.” Új kollégájuk, Ürmös László menti meg a kínos helyzetet: „Szerintem a költő önzése szólal meg a versben: miért haltál meg, mama? Ugyanakkor tudjuk, hogy a halál az élet része. Fontos hát, hogy az elmúlást előbb-utóbb az elfogadás, majd a megbékélés kövesse.” Erzsébetnek halaszthatatlan dolga akad: eltávozik. Csanád elrikkantja magát: „Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem.” Kerekesszékben ül mellette Brigitta. A többiek rájuk néznek, és sutyorogni kezdenek: valami lehet kettejük között. Ők szemérmesen tiltakoznak. Katalin novellát olvas fel a Karma és szerelem című kötetből. A hosszadalmas leírás végén a főhős kiugrik a harminckettedik emeletről. Erzsébet természetesen nem állja meg, hogy ezután meg ne jegyezze: „Legközelebb vidám legyen és ne hosszú, amit majd hallani fogunk.” Katalin válasza erre: „Neked kell hoznod valamit.” Meglepi a klubtagságot: „A családomról hozok majd képeket.” Krisztián fut be végszóra. Fogat húzatott, mindenre csak bólogat. Pénteken álláskeresés, kedden életvezetés van napirenden. A szerda a zenélés-dalolás napja. Nem mond le a volt cukorgyár tulajdonosa az állomásról LŐRINC I Az egykori selypi cukorgyár területének résztulajdonosa, Bera Pál nem mondott le arról, hogy a városrészben a jelenleginél modernebb, több jármű egyidejű fogadására alkalmas autóbusz-megállóhelyet létesítsen, sőt, más nagyszabású tervei is vannak a területen. Egyebek között az, hogy a hajdani, impozáns irodaépületben közösségi létesítményt - munkásszállót vagy egyebet - alakítson ki. Luxus lenne kihasználatlanul hagyni ezt az ingatlant- Luxus kihasználatlanul hagyni egy ilyen értékes ingatlant - mondta a kúriaszerű épületre utalva. - Ha a Selypimedence visszaszerezné régi dominanciáját a foglalkoztatás terén, hasznossá válhatna ez a kezdeményezés, de akár az önkormányzat is profitálhatna belőle. Az impozáns objektum ékessége lehetne a város itteni alközpontjának is. Ami a buszállomást illeti, ez - mint kiderült - az önkormányzat vezetésének, s a cukorgyár résztulajdonosának is régóta a szívügye.- Amikor először felmerült a lehetőség, úgy 2006 táján, közös lőrinci vállalkozó ismerősünk bemutatott a polgármesternek - közölte Bera Pál. - Felmértem a terepet, de akkoriban az üzleti érdekeim másfelé szólítottak, így egy ideig a fiókban maradtak az elképzelések. Az utóbbi időszakban azonban ismét előkerültek, s mivel hallottam, hogy a település vezetése sem mondott le végleg a megvalósításról, úgy gondolom, hogy érdemes lenne tárgyalni róla. Mint arról írtunk, tavaly a tulajdonosok megkeresték az önkormányzatot a fentiekre szóló üzleti ajánlatukkal, de akkor a város illetékesei közölték, a jogszabályok értelmében a képviselő-testületnek nem áll módjában elfogadni a volt cukorgyár tulajdonosai által felkínált tranzakciót. T. 0. Eltávolították a közterületekről a pártok hirdetményeit Helyi önkéntesek segítettek Ünnepi nyílt nap, nosztalgiázással HATVAN Szivacsokat és kaparóeszközöket ragadtak a Hatvani Városvédő Egyesület tagjai, hogy megszabadítsák a települést azoktól a plakátoktól és maradványoktól, melyek az áprilisi országgyűlési választások után maradtak a közterületeken. Horváth Richárd, az egyesület elnöke elmondta: a különféle pártoknak, szervezeteknek harminc napjuk volt arra, hogy hirdetményeiket, propagandaanyagaikat eltávolítsák, ám sajnálatos módon ezt nem mindegyik tette meg. A határidő lejárta után ez a feladat - jobb híján - az önkormányzatra hárult, s ezt a tevékenységet segítette a Hatvani Városvédő Egyesületének a kezdeményezése. Mint arról annak idején lapunkban beszámoltunk, a helységben rendkívül szigorú szabályozások érvényesek a hirdetmények kihelyezésére. A helyi vezetés részletesen meghatározta azokat a közterületi helyeket, ahová lehetett, és azokat is, ahová tilos volt plakátolni. Utóbbiak között volt a 3. számú főút városon áthaladó szakasza, valamint a Kossuth tér is. Ennek ellenére ezekre is került a pártok hirdetéseiből. T. 0. Horváth Richárd és Németh Zsolt „akcióban” Fotó: Albert Péter HATVAN A húszesztendős városi televízió külön tematikus héttel készül a jubileumra.- Az itt élőkről, az itt élőkhöz szeretnénk beszélni - ezzel indította Bán János főszerkesztő az első adást 1998. április 27-én. Ekkor jelentette be azt is, hogy ezentúl heti rendszerességgel jelentkeznek. Azóta persze, rengeteg változás történt a helyi elektronikus médium életében, például minden hétköznap friss adással ültetik képernyő elé a hatvaniakat. Napi híradókban számolnak be a történésekről, s a magazinműsorok az élet minden területét felölelik - közölte Szűcs Péter főszerkesztő. Hamarosan új műsorral is jelentkeznek. Húsz év fejlődését, főbb technikai változásait szemléltetik: archív adásokból idézik fel a korabeli eseményeket, beszámolókat, koncerteket, interjúkat. Június 15-én nyílt napon tartanak a Madách utcai szerkesztőségben, ahol kipróbálható, milyen vezetni a híradót, súgógépről olvasni, a kamera mögött állni. Ugyanezen a napon kiállítás is nyílik a Hatvány Lajos Múzeumban, ami szintén a televízió történetét helyezi a középpontba. T. 0. Szenvedelyes nap: irodalom, s valóság a Hegymenet Klubban
