Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-12 / 109. szám
IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET ff a várakozás kívánatos, akár kerek alma 2018. május 12. II. évfolyam 19. szám n Horváth László Imre Varga Melinda tárcája ésJ.SzondyGyörgy versei 6-7 Bemutatkozik a Magyar Művészeti Akadémia vezervers Csuporné Angyal Zsuzsanna népi Iparművész, fazekas: Szív alakú kalácssütő (Csókakő) Sinkó Adrienn Antibeavatás, avagy út a káoszba Hét lépcső lefelé - csak bátran s állati létben vergődhetsz, hol lényed a piszkos anyaggal egyenlő. (1.) Áraszd el magad értelmetlen zajjal, képpel! Elkerül így majd belső hang és szemkontaktus (nem traktálnak a lélek-tükrök az érzelmekkel). (2.) Ujjaid izzó vággyal a képernyőt simogassák (kismajmok babrálnak e módon a játékukkal), így óvd őket a hús-vér emberi érintéstől! (3.) Bánatod és örömöd sose érezd át: friss koncként dobd a világnak néhány képben! Majd eldöntik mások, jó-e neked. Hát élj kifelé, ne magadnak! (4.) Szorgos szemmel szűrj ki a mából minden rosszat, megdöbbentőt, azt, amit ócsárolhatsz! Zaklass fel vele mindenkit körülötted, kelts félelmet! (5.) Szép anyanyelvűnk: ósdi csatornánk! Rejtse a könyvsír! Kár ma a szóért - nyomj egy gombot! Dal, mese kell? - Csak nyomj egy gombot! Sír a gyerek? - Hát nyomj egy gombot! (6.) Ünnepeket, szertartást, ősi tanítást vess el! Kérdésed sose tedd fel halk öregeknek! Bölcsebb náluk minden harsány blogger - rájuk hallgass! (7.) Engedj és vásárolj meg fiaidnak mindent! Felserdülvén nem lelik így örömük másban, mint öldöklésben, drogban: Káosz papjai lesznek. Hét lépés csak, s fényből sárba ereszkedsz ismét- s vágyódsz vissza... De az hosszú, meredek csigalépcső! A Nemzeti Szalon bemutatása - gondolatok a népművészetről Hagyomány és folyamatos megújulás Xékedi László „Utolsó szent örökségünk ez, amit senki tőlünk el nem vehet: népművészetünk ősi titka. Isten adta, tündér ihlette, ember álmodta örökség ez, melynek egyetlen tulajdonosa a Magyar, bárhol éljen is.” (Wass Albert) A Nemzeti Szalonok sorában ez az ötödik a népművészeti, amely a Kéz | Mű | Remek címet viseli. Számomra az a pillanat, amikor a kiállítás előkészületeit megtekintettem, olyan volt, mintha a nemzeti imádságunk hangzott volna föl, libabőrös lettem... Ez egy CSODA, csupa-csupa nagybetűvel írva. A mai világban próbálják elhitetni velünk, hogy legyünk kishitűek, de ne hagyjuk! Ez a kiállítás tükrözi, hogy a nagy Európában a szolid méretű Magyarország népművészeti nagyhatalom. Születésem óta a Bükk déli lábánál fekvő Kisgyőr községben élek. Amikor 1980-ban faragással kezdtem el foglalkozni, még álmodni sem mertem arról, hogy egyszer nemcsak részese lehetek ennek a csodának, hanem egy keveset hozzátehetek jómagam is. Hogy faragásaimmá átlényegülve megmutathatom azt a sok szépséget és örömet, amelyet a Teremtőnek hála korán megtapasztalhattam a muhi emlékpark, a Herman Ottó-emlékpark kialakításánál, a miskolci, zánkai, majd több játszótérkészítő táborban vagy a Kisgyőrben működő, huszonöt éves népművészeti szaktábor tevékenysége alatt. Állok a Műcsarnok apszisában, és elképzelem, ahogyan népművészetünk rokonlelkei, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Sinka István, Nagy László, Erdélyi Zsuzsanna, Kallós Zoltán mellett akadémiánk alapító örökös, tiszteleti elnöke, Makovecz Imre, illetve Szervátiusz Tibor és Szervátiusz Jenő egy örökkévaló pillanat erejéig találkoznak a tárlat erőterében. Ha van szakrális hely, ahol ez lélekben megtörténhet, akkor aligha kérdéses, hogy napjainkban ez a hely csak a Műcsarnok lehet. Együtt, nagyszerű egységélményben találhatnak egymásra mindazokkal, akiknek sorsát, a végtelen múltból eredő paraszti hagyományba nyúló gyökereit feltárták és megőrizték az utókornak. Nélkülük és hiánypótló leletmentő tevékenységük nélkül ma aligha adhatnánk számot népművészetünkről. Büszkék vagyunk rájuk, és nem feledkezünk meg azokról a „névtelen” mestereinkről sem, akik egyegy paraszti alkotóközösségben, gyakorta a maguk naiv életlátásával segítenek a tradíció őrzésében. Szűkebb otthonomban, Kisgyőrben az évről évre megrendezett népművészeti táborok résztvevői jelentős, látványos, maradandó kültéri alkotással gazdagítják a települést. így született temetőkapu, gémeskút, favár, faluház kapuja, feliratok, köszöntőtáblák, buszmegállók, templomkapu, harangláb, emlékművek, ivókút, színpad, híd, kegyeleti hely, betlehem, millenniumi emlékfa, Rákóczi-emlékoszlop - és még nagyon sokáig sorolhatnám azokat az alkotásokat, amelyek ékesítik településünket. folytatás a 3. oldalon |
