Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-12 / 109. szám
12 TÖRTÉNELEM 2018. MÁJUS 12., SZOMBAT HÍREK Tömegsírt rejt a múzeumkert BUDAPEST A Nemzeti Múzeum kertjének felújítása közben találták meg a sírt, amelyben hat második világháborús katona volt eltemetve. Simonyi Erika szakmuzeológus az Origónak elmondta, második világháborús katonasírokat találtak. „Valószínű, hogy a halott katonákat gyorsan, az ostrom hevében temették el a múzeumkertben. Körülbelül hat ember földi maradványait sikerült megtalálni. Pontosan még nem tudjuk megmondani, milyen nemzetiségűek voltak, a vizsgálatok zajlanak, egyelőre nem került eJő olyan jellegű tárgy, ami erre minden kétséget kizáróan utalna” - mondja a szakmuzeológus és régész. MW Ügynök volt Pethő Tibor BUDAPEST A Magyar Nemzet-alapító Pethő Sándor fia, Pethő Tibor a Kádár-diktatúra egyik legbefolyásosabb újságírója volt, és az állambiztonsági hálózat része. Az iratokban általában „József” fedőnéven társadalmi kapcsolatként emlegetik, így vette igénybe szolgálatait a sajtót irányító Press rezidentúra, azaz a hírszerzés csoportja - derítette ki tényfeltáró írásában Mező Gábor újságíró a PestiSrácok oldalán. MW Nem találták meg az áldozatokat Nem járt sikerrel a hatvan évvel ezelőtt kivégzett Szoboszlay Aladár és társai földi maradványait rejtő sírhely feltárását célzó ásatás az aradi Alsótemetőben. A Szoboszlay-perben összesen 57, többségében magyar nemzetiségű személyt állítottak bíróság elé katonai felkelés, a román állam megdöntésére irányuló szervezkedés és hazaárulás vádjával. Tíz vádlottat halálra, ötöt életfogytiglanra, a többieket 8 és 25 év közötti börtönbüntetésre ítéltek. MW Ritka családi sírt tártak fel DERECSKE Különleges 4. századi leletegyüttesre, egy nagyon ritka szarmata családi temetkezésre bukkantak a régészek Derecske és Konyár között. Dani János régész az InfoRádióban elmondta: a sírban az egyik gyermek másfélkét éves korú lehetett, a másik serdülőkorú, tehát 10-14 év közötti. Egy felnőtt nő és egy felnőtt férfi volt még a sírban, ezért azt feltételezik a kutatók, hogy egy családról van szó. Arra még nem találtak magyarázatot, hogy pontosan milyen okból temethették el őket egyszerre. MW Száz esztendővel ezelőtt kényszerítették térdre Romániát Ki szelet vet, vihart arat csapatok elől a magyar lakosság tömegesen menekült. 1848-1849 román atrocitásainak szelleme még elevenen élt. A bécsi hadvezetés Berlinhez fordult segítségért. A roszszul felszerelt, gyengén kiképzett, szakszerűtlenül vezetett román csapatokat gyorsan kiűzték a Monarchia területéről. A hadműveleteket Romániába helyezték át, amelynek területét gyorsan el is foglalták. December elején elesett Bukarest is. A román erők roncsait az orosz csapatokkal való kiegészítés mentette meg. Ez volt a Monarchia utolsó területi nyeresége Eleinte jól haladt a román támadás Fotó: Tortenelemportal.hu 1914 óta titkos szövetségben áll Oroszországgal is. Amikor a központi hatalmak 1915 második felében Görögországig birtokba vették a Balkán-félszigetet, és így egy egységes, öszszefüggő birodalmi térséget alakítottak ki - Németország, a Monarchia, Bulgária, a meghódított Szerbia és Montenegró, a megszállt Albánia, valamint Törökország -, akkor Románia szorult helyzetbe került. Tovább ragaszkodott semlegességéhez. 1916 nyarára azonban változott a helyzet. A Monarchia keleti frontja megingott, s egy rövid időre úgy tűnt, az oroszok végleg diadalmaskodnak. Románia csak erre várt: gyorsan hadba lépett. Abban bízott, hogy orosz segítséggel megszerezheti Erdélyt. Hamarosan csalódnia kellett. A Monarchia, amely eddig három hadszíntéren - az orosz, az itáliai, a balkáni - volt kénytelen megosztani erőit, most arra kényszerült, hogy egy negyedik fronton is helytálljon. Az Erdélybe betört román támadás az első napokban jól haladt, a román 1917 februárjában azonban megkezdődött az orosz állam szétesése, ami hamarosan a bolsevik uralomhoz vezetett. Az orosz hadsereg is szétzilálódott, a románok magukra maradtak. Eközben kedvező geopolitikai helyzet adódott: az Orosz Birodalom peremvidékei a senki földjévé váltak. A románok ezt kihasználták: most szövetségesüket támadták hátba, benyomultak a besszarábiai hatalmi vákuum terébe: a román állam áttelepült Besszarábiába, miközben már folytak a Monarchiával a béketárgyalások. Megszületett a központi hatalmak és Romána közötti bukaresti béke. Románia térdre kényszerült, fővárosában idegen csapatok masíroztak. A békeszerződés azonban- tekintettel az orosz helyzetre - nem semmisítette meg teljesen Románia erejét. A Besszarábiát megszálló román erők egy része megmaradhatott. Románia Bulgária javára elveszítette Dobrudzsát. A Havasalföld a központi hatalmak megszállása alatt maradt. A későbbi váratlan román támadások elhárítására a Monarchiához, zömében Magyarországhoz csatoltak 5636 négyzetkilométer, nem összefüggő területsávot. Ez volt az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó területi nyeresége. A bukaresti béke nem sokáig volt érvényben. A központi hatalmak öszszeomlásakor Románia ismét belépett a háborúba: hadat üzent Németországnak. Csapatai hamarosan betörtek Erdélybe. Ekkor igazolódott, amit Tisza István a Monarchia külügyminiszterének átadott emlékiratában még 1918 januárjában írt: „Sajnos Románia ebből a háborúból nem fog anynyira meggyöngítve kikerülni, amint azt az igazság és a Monarchia jogos érdeke megkívánná.” Hiszen Besszarábia megszerzése és a határkiigazítás „semmi esetre sem áll arányban Románia bűnével és katonai helyzetével”. A háború későbbi menete nem tette lehetővé, hogy a bukaresti békét Tisza szellemében módosítsák. Azt viszont elmondhatjuk, hogy Románia háborúja igazolta az örök történelmi axiómát: aki szelet vet, vihart arat. A háborúk már a hadüzenet előtt elkezdődnek. Amiként fokozatosan formálódnak a külpolitikai célok, ahogyan egyre többször és mind hevesebben ütköznek össze más államok érdekeivel, úgy ölt határozottabb formát a háborús akarat, mígnem végül a felszínre tör. így történt Romániával is az első világháború éveiben. Nagy Miklós Mihály szerkesztoseg@mediaworks.hu Román hadifoglyok Brassóban háborús gondolat. Ezen a ponton kezdődött a Románia teljes katonai vereségéhez és a bukaresti békéhez (1918. május 7.) vezető történelmi út. A Nagy Háború kitörésekor Románia lakossága mintegy 7,5 millió fő volt, a Monarchia 52 milliónyi állampolgárával szemben elenyésző kisebbség. A román vezetés ennek ellenére úgy döntött, hogy 1916 nyarán megérett a helyzet a nagy külpolitikai célok egy részének - Erdély megszerzésének - valóra váltásához. Jóllehet Románia ekkor formálisan még semleges és a Monarchia szövetségese, de már erősen függ az antanttól, és már Mackensen tábornagy kitüntetéseket adományoz osztrák-magyar altiszteknek Bukarestben A bukaresti béke aláírásának pillanata 1918. május 7-én VILÁGHÁBORÚ Románia, e félig balkáni, félig kelet-európai állam látszólag öncélú agressziója az Osztrák-Magyar Monarchia ellen 1916-ban nem az augusztus 27-i hadüzenettel kezdődött, és nem akkor, amikor - erre válaszul - napokon belül hadban állt Bulgáriával, a Német Birodalommal, valamint Törökországgal is. Románia konfliktusa a központi hatalmakkal már a 19. század első felében érlelődött. Ott lappangott a Török Birodalomtól való fokozatos elválásban, a két történelmi román fejedelemség (Moldva és Havasalföld) egyesítésében, a Balkánon kialakuló nemzetállamok kiépítésében, az egymással való versengésükben és a félsziget hatalmi rendeződésében. Románia nemzetállamként egy olyan korban jött létre, amikor a hatalmi állást döntően az ország területi kiterjedésében, lakóinak számában mérték, nem utolsósorban pedig abban, hogy határain belül képes-e a többségi etnikum egészét öszszefogni. Ebben a tekintetben a Nagy Háború kitörésekor Románia kedvezőtlen helyzetben volt. Keletről és nyugatról két hatalmas birodalmi tér - Ausztria-Magyarország meg Oroszország - közé ékelődött, délről a balkáni vezető szerepre törekvő Bulgáriával és egy rövid szakaszon a hasonló álmokat dédelgető Szerbiával volt határos. Magyarországon, főleg Erdélyben, valamint az orosz birtokban lévő Besszarábiában (a Dnyeszter és a Prut között) számottevő román kisebbség élt. E tartományok megszerzésével válhatott volna valóra a nagyromán állameszme, amelynek kikristályosodásával együtt érlelődött a
