Heves Megyei Hírlap, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-02 / 100. szám
Megrendelhető: a Heves Megyei Hírlap ügyfélszolgálati irodájában. Eger, Trinitárius utca 1. Telefon: (36) 513-628, 06-46/998-800 vagy a monika.koczka@mediaworks.hu e-mail-címen. 2018. MÁJUS 2., SZERDA Lapunk állandó nyelvi szakértője, H. Varga Gyula Fotó: Huszár Márk- Sokan mondják, magunk is tapasztalhatjuk, hogy a magyarban rohamosan terjed a tegeződés. Jó ez nekünk? A Hírlap nyelvi szakértője, dr. Varga Gyula válaszol.- Ez elsődlegesen társadalmi, nem pedig nyelvi jelenség: a rangbeli, pozícióbeli, státusbeli különbségek kifejezésének háttérbe szorulása áll mögötte. Ahogyan a ruházatban a farmerviselet, a nyelvben a tegezés igyekszik - legalábbis látszólag- elfedni a társadalmi különbségeket. Ősi forma a tegeződés, a magázás jóval később, nálunk a XVI. századtól kezdett teret hódítani. A felsőbb társadalmi rétegek indították el, aztán terjedt lefelé. Az angolok hamar a tökéletességig vitték: náluk kivesztek a tegező alakok, ezzel ott megszűnt a tegezés-magázás megkülönböztetése. A második világháború után ennek az ellenkezője jutott ugyanoda: az európai nyelvekben több évtizedes tendencia a tegeződés terjedése. A finnek - általában a skandinávok - ma szinte csak tegeződnek. Kínában az 1980-as évekre szinte kiveszett a magázás, most pedig kezd divatba jönni.- Ha valakit magázunk, melyik forma ajánlható, az ön vagy a maga? Az előbbit sokan ridegnek, távolságtartónak érzik.- Pár éve nagy létszámú egyetemista csoportokban érdeklődtem: megszólításként melyiket hallják szívesebben: maga vagy ön? Meglepetésemre elsöprő többségük az ön-t választotta. Úgy vélem, a „magázás” kezd elkopni, olykor lekezelően hangzik.- A protokoll azt diktálja, a nő-HIRDETÉS nek kell felajánlania a tegeződést. Hiába vagyok nő, egy 60-70 éves úrnak nem ajánlhatom föl! Kiváltképp, ha magasabb pozícióban van, mint én. De még ha ő ajánlja föl, sem könnyű visszategezni.- Itt az általános udvariassági szokások - köszönés, kézfogás - diktálnak: nő a férfinak, idősebb a fiatalnak, főnök a beosztottnak ajánlja föl a tegeződést. A pertu olykor még koreográfiával is jár: koccintás, puszi, karfűzés. Az említett esetek azonban azt mutatják, hogy a valóságban ez sokszor jóval bonyolultabb. Megérzi azt az ember, hogy valakivel szívesen tegeződne (és viszont), de a protokoll nem engedi. Én- ahogyan öregszem - többször ajánlottam már föl fiatalabb hölgynek a tegeződést. Persze, megfelelő alkalom is kell hozzá. De voltam úgy is, hogy közvetítőt kértem föl a lebonyolítására. A felajánlott tegeződés visszautasítása rendkívül sértő.- Ha olyasvalakit tegezünk, aki magasabb pozícióban áll vagy korosabb, gondolom, illik hozzátenni a sziázáshoz még megszólítást. Köszönöm, Attila bácsi. Szia, tanár úr. Visszatérve a tegeződés terjedéséhez: vannak, akik azt mondják, lassítani kellene a folyamatot.- Mivel nem nyelvi jelenség, a nyelvművelőknek csak anynyi a dolguk vele, hogy figyeljék, hogyan alakítják a beszélők. A magyar nyelvben a tegeződés továbbra is terjedni fog, de a magázó formák belátható időn belül nem szorulnak ki a nyelvhasználatból. Fölösleges lenne kívülről, mesterségesen beleavatkozni. V. M. Verebélyi Márta marta.verebelyi@mediaworks.hu EGER, FILKEHÁ2A - A Borsod- Abaúj-Zemplén megyében, Sátoraljaújhely közelében fekvő Filkeházán nőttem fel, ott is születtem 1947-ben - említi dr. Petercsák Tivadar néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Dobó István Vármúzeum címzetes izgatója, nyugalmazott egyetemi tanár, fertálymester. - Két testvérem van: öcsém és húgom. A szüleim földműveléssel és állattartással foglalkoztak. A testvéreimmel belenevelődtünk a paraszti életformába, s az életkorunknak megfelelő munkákat végeztük. Kezdetben gyomláltunk, állatokat etettünk, öcsémmel később kaszáltunk, egyetemista éveimben már gabonát is arattam. Amikor a néprajzkutató gyermek volt, még éltek a népi kultúra hagyományos elemei, ám megkezdődött ezek felbomlása.- Megszoktam a rendszerességet - közli -, s azt is, hogy mindenkinek volt valami dolga a családban. Akkoriban nem volt villany és vezetékes víz sem a faluban. Az emberek kútról hordták a vizet, nekünk a szerencsére saját kút volt az udvarunkon. A szakember otthonában beszélgetünk, a könyvespolcáról le is vesz! két kötetet, amelyek az ő tollából származnak. Az egyik címe Filkeháza évszázadai és hagyományai, a másiké Népszokások Filkeházán. A településen felcseperedettként és néprajzkutatóként igazán hiteles képet ad szülőfalujáról.- Itt jártam általános iskolába is, osztatlan képzésben vettünk részt - emlékezik. - Egyetlen tanítónk volt, Klausz László, aki igazgató is volt egy Személyben. Délelőtt az alsó, Dr. Petercsák Tivadar két könyvet írt szülőföldjéről. A Hírlapnak is megmutatta köteteit Fotó: Márkus Attila a fonóban dolgozó asszonyok régi történeteit. Karácsonykor kántálni jártunk, húsvétkor locsolkodni, számos lakodalomban is részt vettem. Ezek az élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a hagyományos népi kultúrával kezdtem el foglalkozni. A szüleim lehetővé tették számomra a tanulást: a sátoraljaújhelyi gimnáziumba kerültem, ahol Kossuth Lajos és Andrássy Gyula is tanult. Az osztályfőnököm, Kováts Dániel néprajzi szakkört is szervezett. Közös gyűjtőutakon vettünk részt. Filkeháza népszokásairól írt dolgozatommal országos diákköri pályázaton aranyérmet is nyertem. Később a mai Debreceni Egyetem történelem-néprajz és népművelés szakán diplomáztam, és pályám során a tradicionális kultúra kutatásával, értékeinek megőrzésével foglalkoztam. Végül azt emeli ki, mindenki előtt ott a lehetőség, hogy képezhesse magát, ha kellő akarattal, szorgalommal rendelkezik. Ha mindez megvan valakiben, akkor a szülőhelyén túlmutató tevékenységet is végezhet felnőttkorában. délután a felső tagozat négy osztályának diákjait tanította. Amíg a pár tanulóból álló osztályok közül egynek órát tartott, addig a többiek önálló feladatokat oldottak meg. Magam élveztem ezeket, s emlékszem, sokszor tanulmányoztam a teremben lévő Európa-térképet. A földrajz iránti érdeklődésem a mai napig nem múlt el. A tanító művelődésszervező is volt, így a gyerekekkel népszínműveket tanultak és adtak elő. A kis Tivadar izgalommal várta a vándormozi bemutatóit. Egy vándorcirkusz is nagy hatással volt rá. Szófogadó gyermek volt- Volt két lovunk, Bandi és Dezső - mondja. - Bandi volt az enyém. Élveztem, amikor legeltettük a jószágokat, hiszen lovagolhattunk is rajtuk. Családunk római katolikus, ám mivel görög katolikus templom volt a faluban, oda jártunk misékre, én ministrálni is. Emlékszem a kétórás téli istentiszteletekre, amikor nagyon hideg volt a fűtetlen templomban. Úgy segítettem magamon, hogy édesanyám téglát melegített, arra álltam, s frissen készült, még meleg sütőtököt tettem a kabátzsebembe, a kezemet az melegítette. Hangsúlyozza: nem gondolta volna, hogy a gyermekkori, várak iránti érdeklődéséből egyszer hivatás, foglalkozás is születik.- A faluból jól látszott a füzéri vár, amiről az hírlett, hogy egy alagút köti össze a pataki várral - magyarázza. - Volt egy Dobogó nevű erdőrész a közelben, ahol sokat játszottunk, s terveztük, hogy kiássuk ezt az alagutat. Télen hóból várat építettünk, amelyet hócsatában bevettünk és megvédtünk. Mindig érdekeltek a falubeli szokások, hallgattam 12 CSALÁDI KINCSESTÁR LEGYEN SZÓ RÓLA! Mondhatta volna szebben, kis lovag! Halas szüleinek: támogattak almai megvalositasaban Népszokásokat kutat, mert elvarázsolták Dr. Petercsák Tivadar néprajzkutató mesél ezúttal a Hírlap olvasóinak arról, milyen volt a gyermekkora...
