Heves Megyei Hírlap, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-24 / 94. szám

2018. ÁPRILIS 24., KEDD 12 SORS Egy különleges, tragédiákkal és nehézségekkel teli, mégis szép élet története Mindent elvett Ilonka nénitől a háború, ő mégsem adta fel Alighanem megtaláltuk a legidősebb olvasónkat, Sulcz Jánosné Ilonát, aki olyan szörnyű dolgokat élt át élete során, amelyet má­sok elképzelni sem tudnak. Vallja, az, hogy nem omlott össze a 98 év alatt, kizáró­lag Istennek köszönhető. Oláh Nikolett szerkesztoseg@hevesmegyeihirlap.hu VERPELÉT, ZABAR Sulcz Jánosné Verpeléten látta meg a napvilá­got 1919. augusztus 18-án, neve napján, Ilona-napon. Itt ismer­te meg első szerelmét, az erdő­­kövesdi származású Lénárt Józsefet, akivel 1937-ben egybe is keltek. Akkor még nem sej­tette, mi vár rá a világháború alatt. Férje kerékgyártó, illetve kovácsmester volt, amely akko­riban egyet jelentett a folyama­tos költözéssel. Soha nem felejti el a fehér őszirózsát a frontra induló katonák sapkáján- Verpeléten egy jómódú ügyvéd óriási birtokán lak­tunk, az úgynevezett Kaholló­­tanyán - kezdte élete történe­tét Hona néni. - Innen aztán jobbnak láttuk továbbállni, mert valami okból kifolyólag elkezdett tönkremenni a gróf helybeli gazdasága. Még meg sem melegedtünk Tarnaszent­­márián, amikor elvitték a fér­jemet Tokajra, hogy letöltse katonai, szolgálati idejét. Sze­rencsére a szabadsága alatt hazajöhetett és Váraszón, egy verpeléti származású jegyző élintézte neki, hogy otthon maradhasson. Mint mondta: József köze­lebb akart lenni Erdőkövesden élő szüleihez, így 1942-ben el­költöztek Zabarra, ahol azon­ban alig másfél évet tölthettek együtt. A fájdalmas búcsúzás a vasútállomáson Ilona néniék másoknál ki­csit később kapták meg a kato­nai behívó levelet, így a rendőr­ség már kinn is volt a község­ben Józsefért. Bár az ügy rende­ződött, egy szempillantás alatt Egerben találták magukat.- Arra a fájdalomra, amelyet a 280 katona hozzátartozója átélt, egyszerűen nincsenek szavak - mondta Ilona néni könnyei­vel küszködve. - Az egri váró­terem hideg kövén ülve, zokog­va várakoztunk az indulásra. Azt ugyanis megengedték, hogy elkísérjük a férjeinket Kristá­lyára, ahol gyönyörű templomi szentmisét tartottak számukra. Az ezt követő beszéd hangulata és képei örökre a résztvevők em­lékezetébe vésődtek: a katonák sapkáin lévő fehér őszirózsát én sem fogom elfelejteni soha. Meséli, hogy bár a katonák­nak nem volt szabad elhagy­niuk a helyüket, az ő ura meg­tette. Ilonka néni 98 esztendeje született Verpeléten, ma Zabarban él lányával Fotók: beküldött Ilonka néni második férjével, Sulcz Jánossal- Odaszaladt hozzám sírva, majd nemsokára jött is érte a vonat. Annyira zaklatott volt, hogy muszáj voltam felszáll­ni én is. Akkor a következő­ket súgta a fülembe: „Kedves feleségem, érzem, nem jövök többé haza.” Minden szavam hiábavaló volt, nem lehetett megbékíteni. A vonatnak im dúlnia kellett, nekem pedig leszállni, de alig tett meg pár métert a jármű, hirtelen meg is állt. Úgy csukták be a va­gon ajtaját, hogy az uram nem húzta fel a lábát és közben fo­lyamatosan ütötte-vágta a vagonajtót, hogy ő nem akar meghalni, engedjék haza. Le­írhatatlan, amit én akkor leg­­belül, a szívemben éreztem. Könyörögtem neki, húzza fel a lábait, mert így el sem jut a frontra, de hiába. A vonat új­ra elindult, József lába még le­lógott a szerelvényről, én pe­dig ott álltam tehetetlenül és néztem, ahogy szép lassan elhaladnak. Akkor láttam őt utoljára. Minden szó hiábavaló volt, férjét nem lehetett megbékíteni Az egyik szobában ők laktak, a másikban tyúkok Ilona néni otthon maradt, ak­kor már három hónapos terhe­sen, s két gyermekkel az olda­lán. Nélkülözniük kellett, azt a keveset osztották be, amit a Feldebrői vendégségben 1960-ban szomszédoktól kaptak. Harma­dik gyermekét befagyott abla­kok között szülte, a bába hideg vízben fürdette a csecsemőt.- Kérleltem a Jóistent, hagyja őt életben, s hogy meghallga­tott, a mai napig köszönöm ne­ki. Időközben a faluba felfogad­tak egy másik kovácsot, s nem sokkal később kirakták őket az utcára.- Volt Zabaron egy nagyon régi ház, amelyben egy jómódú parasztcsalád a tyúkjait tar­totta. Ők megengedték, hogy a nagyobb szobába a kimesze­lést követően beköltözzünk, de a másik helyiség továbbra is a csirkéiké volt. A szülést köve­tően nem sokkal muszáj vol­tam elmenni dolgozni, nehogy éhen haljunk. így hát eljártam a parasztokhoz földet művelni, különböző kötött holmikat készítettem eladásra, jósoltam a hozzám fordulóknak cigány­kártyából, valamint segítettem a rüh kezelésében is. Nehogy azt higgyék, hogy mindenért pénzt kaptam, akkoriban az élelem sokkal többet ért. Két szál orgonavirág és egy új élet kezdete A sok szenvedés és nélkülö­zés után az Isten megsegítette a csonka családot.- A valódi segítség egy negyven év körüli, jóvágású férfi személyében érkezett, aki valahonnan megtudta, hogy odavagyok az orgona­virágért. Első alkalommal kaptam is tőle két szép szálat, majd megígérte, legközelebb is eljön, mert beszélni sze­llona egyik gyermekével, Valikéval retne velem. Sulcz Jánosnak hívták az új udvarlómat, aki­nek a családja igencsak a te­hetősebbek közé tartozott. Eb­ből kifolyólag nem néztek ott engem jó szemmel. Örültem, hogy János azt ígérte, magá­hoz vesz a gyerekekkel, de eszemben volt az is, mi lesz, ha az uram hazajön? A tyúk­ólból Jánosék családi házába költöztünk, ahol rajtunk kívül még négy másik család lakott. Pihenget, de szellemileg fitten tartja az olvasás Sulcz János az egykori salgó­tarjáni erőműben talált mun­kát. Nem sokkal később azon­ban bekövetkezett a tragédia. A Cered-Salgótarján közti út­vonalon, egy ponyvás autóval súlyos balesetet szenvedett.- Bár az orvosok lemondtak a második férjemről, ő mégsem adta fel. Sokáig velünk volt még a balesetet követően, de sosem gyógyult fel teljesen, s akár­csak Józsefnek, Jánosnak is itt kellett hagynia minket. igHálás, amiért egészségben fel tudta nevelni mind az öt gyermekét Ilona néni mindezek után is állítja: a Jóisten igenis létezik! Mint fogalmazott: bár életében sok megpróbáltatás érte, mind­két férjével nagyon szerették és tisztelték egymást. Jánostól született még két lánya, mind az öt gyermekét egészségben fel tudta nevelni, és mindany­­nyiuknak tudtak egy-egy ki­sebb lagzit rendezni. Ilona néni a mai napig Zaba­ron él egyik lányával, Valiká­­val. Elmondása szerint a szel­lemi fittségét légióként az ol­vasásnak köszönheti. Szívesen lapozza a történelmi témájú könyveket, s a megyei lapot is. Délutánonként pedig kedvenc sorozatait követi figyelemmel.- A mögöttem álló, dolgos 98 év miatt nehezen megy a lábra állás, ezért inkább már csak pihengetek - mondta mosolyogva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom