Heves Megyei Hírlap, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-31 / 75. szám
helyőrség essze VÉGIGMENNI AZ ÚTON Nemrég Jeruzsálemben végigjártam a keresztutat, vagyis azt az útvonalat, amelyet Jézus a Praetoriumtól a Golgotáig megtett. Nem volt könnyű mindegyik stációt megtalálni - némelyiket utóbb beépítették az arabok vagy a zsidók, s akad olyan is, ahol hiányzik a jelzőtábla. Jeruzsálem óvárosát a különböző bazársorok uralják, jórészt olyan talmi használati- és ajándéktárgyakat kínálva, amelyek nagyon kevéssé utalnak rá, hogy ez a város három világvallásnak is a központja. A szakralitás helyét ott is átvette az üzlet, a szórakozás és a politika- hasonlóan ahhoz, ahogyan mifelénk, Napnyugaton történt. Nagyon könnyű rossz irányba indulni. Mert ahogyan a Prédikátor könyvében olvashatjuk Dávid fiától, Jeruzsálem királyától: hiába tudjuk, hogy az ilyesmi „felette nagy hiábavalóság”, mégis úgy döntünk, hogy rossz úton keressük a megváltást. A nyugati világ történelme hamis messiások történeteiként is leírható. Azok a karizmatikus politikusok, akik társadalmi világmegváltást ígértek, a „szent cél” érdekében többnyire minden eszközt megengedhetőnek tartottak. így jött létre a kommunizmus és a fasizmus, az a két messianisztikus ideológia, amely a modern nyugati világ legnagyobb tragédiáit okozta. A hamis messiások fellépésének eredményeként - a beígért evilági Paradicsom helyett- elpusztított városok, milliószámra legyilkolt emberek és szinte feldolgozhatatlan, évtizedeken át ható traumák maradtak ránk. A modern ember megváltáskeresésének hagyományos tárgya a saját teste, mégpedig annak tökélétesítése révén. Akadnak, akik különféle kémiai szerekkel és fizikai programokkal alakítják testüket, mások sebészeti beavatkozások révén formálják vagy egyszerűen csak tetoválásokkal adnak új kinézetet egy-egy testrészüknek. A műkörmök, műszempillák, parókák használata, a fiatalítást ígérő szerek vagy az előnyös megjelenést cselesen lehetővé tevő ruhadarabok viselése mind-mind egy olyan ideális test elérését célozzák, amely a filmek vagy a média sugalmazása szerint a „sikeres ember” sajátja. De a hibátlan, tökéletes test - a szépség és a kellem korszakokon átivelő beágyazottsága ellenére - soha nem hoz megváltást és a mindennapokban nem is érhető el. Legfeljebb egy internetes közösségi oldalon - az viszont szükségképpen fikció. Azzal, hogy a test öregedési folyamatait igyekszünk elfedni, közvetve az elmúlást, a halált utasítjuk el. A halál a modern ember metafizikai szenvedésének állandó viszonyítási pontja, amiről mindazonáltal sokszor kényelmetlen gondolkodni. Mivel a saját haláláról senkinek nem lehet tapasztalati tudása, az ezzel való számvetés szükségképpen külsődleges, bizonytalan és rejtélyes szempontok alapján történik. Szent Pál szerint a halál a testi élet termése: „Amíg ugyanis testi emberként éltünk, a törvény fölébresztette bűnös szenvedélyek működtek tagjainkban, hogy a halálnak érleljünk gyümölcsöt” (Róm 7,5). A bűn halált kell, hogy vonjon maga után, ez a zsold, amit a bűn szolgájának, az embernek fizet (Róm 6,16-23). A bűntől való elszakadás egyszersmind a haláltól történő elszakadás is: aki Krisztussal együtt meghal, az részesül Krisztus feltámadásában. Pál azt hirdeti, hogy az utolsó ítélettel egy olyan egyetemes változás következik majd be, amely teljes egészében szakít a régi világgal, hogy elkezdődhessék az üdvösség ideje, az új, tökéletes világ kora (lKor 13,10). Éppen mert valami teljesen új kezdődik a feltámadással, az nem is írható le földi analógiákkal. A testi halálon túli élet eszerint tehát csak jövőbeli, még akkor is, ha az egyetemes változás már megkezdődött (Krisztus feltámadásával), a beteljesülés voltaképpen a küszöbön áll (lKor 15,51): közel az idő, amikor az utolsó ellenség, a halál is eltöröltetik (lKor 15,20-27) Krisztus parúziájának idején. A testben járás által jellemezhető jelen ilyen módon a hívő emberek számára is a szenvedések időszaka, bár ez a „mostani pillanatnyi könnyű szenvedés [..Ja mennyei örök dicsőség túláradó mértékét” szerzi meg nekik (2Kor 4,17). Nyilvánvaló, hogy a test nemcsak a jelenbeli emberi élet „legátfogóbb fogalma”, de Pál a jövőbeli emberi létezést is testként gondolja el. Még akkor is, ha a feltámadott test már nem érzéki test lesz, hiszen a „test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot” (lKor 15,50). Éppen ezért az érzéki testnek szellemi testként kell feltámadnia (lKor 15,44). A keresztény hit szerint az eredendő bűntől megváltó Messiás a názáreti Jézus. A megtestesült, majd megfeszített Fiú története nem csak a vallásos emberek számára fontos: ez a napnyugati kultúra meghaladhatatlan hagyománya. Kulturális szempontból a világunk kétezer éves. Krisztus nélkül en-Gulyás Gábor nek a kétezer évnek a történelme értelmetlen s így értelmezhetetlen lenne. Ugyanakkor az evangéliumi tanítások a profán kultúrába sok áttétellel kerültek át és az évszázadok alatt jelentésváltozásokon mentek keresztül. Jézus a XX. században a popkultúra ikonja lett, nemegyszer közhelyes, lapos értelmezések eredményeképpen. Mintha Jézus követésének hagyományos programja helyett az evangéliumi történetek öncélú felhasználása került volna előtérbe. Ahhoz, hogy a krisztusi áldozat az egyes ember számára ne csupán történeti vagy esztétikai jelenség legyen, a hit kegyelme szükséges. Ez nem sajátítható el (hiszen túl van a racionalitáson): vagy megadatik, vagy nem. A dicsőséges, győzedelmes Krisztussal sokan szeretnek azonosulni - a megalázott Jézussal csak azok tudnak, akik hisznek benne. Mert ahogyan a feltámadáshoz a halálon át, úgy a megdicsőüléséhez a megszégyenülésén át vezetett Krisztus útja. Ezt hagyta nekünk örökül az Újszövetséggel: az utat, ahol őt követve haladhatunk, de amely csakis a hit révén tárulhat fel számunkra. Az utat, amelyen végigmenni a hívő embernek az egyetlen választási lehetőség, hiszen így nyer értelmet a földi élet. Erről is szól a húsvét. A lehetőségről, amit az Úr Jézustól kaptunk, aki saját halálával megtörte a halált, feltámadásával pedig új jelentést adott az életnek. A keresztény húsvét megszentelt ünnepnapjai alkalmat adnak rá, hogy őszintén szembesüljünk ezzel a lehetőséggel: kizárólag rajtunk múlik, hogy végigmegyünk-e a kijelöltetett úton. ortars ikonoarafia KERESZTÉNY BIENNÁLÉK ifj. Gyergyádesz László ÉS GYŰJTEMÉNY KECSKEMÉTEN Keresztény, vallásos, szakrális, egyházi és liturgikus művészet - amikor alapító kurátorként 2002-ben elindítottuk a kortárs keresztény ikonográfiái biennálékat, tudatos döntés volt a részünkről, hogy nem a felsorolt területek egyikét, hanem azok közös nevezőjét, a - kortárs képző- és iparművészeten belül a legnagyobb mozgási lehetőséget biztosító - keresztény tematikát választottuk. Az első kilenc biennálén összesen 1105 alkotást sikerült kiállítanunk a mindenkori zsűri után a kecskeméti Cifrapalotában, ami jól mutatja, hogy mennyire hiányzott egy ilyen sorozat a magyarországi kiállítási palettáról. A 2000. évi „próbatárlatot” követően, 2002-ben, az első alkalommal a keresztre feszítés jelenetét és a legfontosabb szimbólumot, a keresztet választottuk, majd 2005 tavaszán a Genezis őstörténeti részét, a Teremtés könyvének első tizenegy fejezetét. A harmadik biennálén, 2006-ban az oltár volt a téma, míg a negyediken Krisztus példázatai. 2009/2010-ben az apokalipszis, a Jelenések könyve volt az ábrázolandó, megjelenítendő ikonográfiái program, 2013 tavaszán az angyalok, 2015-ben a gyermekek, a gyermekség, majd azt követően, 2016-ban a magyar és a magyarországi szentek. 2018 tavaszán, a kilencedik alkalommal is nagy érdeklődés kíséri a biennálét. Aktuális felhívásunkra (A hét főbűn - Hieronymus Bosch nyomában) ezúttal rekordszámú jelentkező, 236 művész 234 alkotást, illetve sorozatot adott be, amiből a zsűri összesen 126 alkotó 125 művét, sorozatát javasolta kiállítani. (A kiállítás május 27-ig tekinthető meg Kecskeméten.) A biennálé egy hosszú távra tervezett sorozat, melynek az egyes kiállítások mellett fontos alappillérei az azokat vizuálisan rögzítő, egységes rendszerű és arculatú katalógussorozat, továbbá az alapvetően a biennálékra épülő gyűjteményfejlesztői tevékenység. A Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményén belül végzett munka során idén már túl vagyunk a 400. beleltározott tételen, ami elsősorban a biennálék alkalmával alkotásukat felajánló művészeknek köszönhető. A gyűjtemény összetétele, minősége tehát alapvetően az alkotók jóindulatától és az egyes biennálék témájától függ, éppen ezért igyekszünk minél célirányosabban kihasználni a Nemzeti Kulturális Alap által kiírt műtárgyvásárlási pályázatokat is. 2005-től kezdve több helyen (például Eger, Zsinagóga Galéria; Budapest, Klebelsberg Kultúrkúria; Pécs, Pécsi Galéria; Kiskunfélegyháza, Szent István-templom; Budapest, Szent István-bazilika lovagterme; Vigadó Galéria) is bemutattunk egy-egy válogatást a kecskeméti kollekcióból. Alapvető célunk ugyanis az, hogy ez a (világi) magyarországi múzeumokban ma még egyedülállónak tekinthető, speciális gyűjteményi egység valamennyire „élő” maradhasson, azaz ne temessük el évtizedekre a műtárgyakat a múzeum raktáraiban, hanem legyen lehetőség megtekinteni őket. (Alapban e kollekcióból mutatunk be válogatást.) A művek értelmezését segíti a kortárs, illetve a jövőbeli kutatók számára, hogy az utóbbi biennálék során végre elkezdtük írásban is rögzíteni az alkotók saját műveiket megvilágító mondatait. Kun Éva keramikus például így világította meg számunkra a húsvéti ünnepkör felől értelmezhető alkotását (Piros vérrel virágozik, 2015): „Régóta foglalkoztat a népi vallásosság talán együgyű, mégis megejtő mélysége. Gyakran érzem ezt az útmenti keresztek elrozsdásodott pléh-Krisztusai láttán, a már alig sejlő színeikkel, az itt-ott hiányos, mégis érzékelhető, nagy igyekezettel köré álmodott, dicsfényt jelképező bádog cirádákkal. E képek támadtak fel bennem, egy apokrif ima olvastán, amikor ehhez a sorhoz jutottam: »Nem láttam én szebb gyümölcsfát, mint a Jézus keresztfáját. Piros vérrel virágozik, Szentlélekkel gyümölcsözik.«” Kun Éva: Piros vérrel virágozik (2015, kerámia, aranyfüst) Lapszámunkat az ifj. Gyergyádesz László művészettörténész által elindított kortárs keresztény ikonográfiái biennálékon szerepelt, és az arra alapozott keresztény tematikájú művészeti gyűjtemény (Kecskeméti Katona József Múzeum) egyes alkotásai illusztrálják. IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET 2018. március Mátyóssy László: Evezzetek a mélyre (2006, bronz, margitbányai mészkő, viaszvesztéses bronz öntvény, faragott kő)
