Heves Megyei Hírlap, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-31 / 75. szám
3 Orosz István: Dali és a Szent Család 0988, papír, rézkarc) folytatás az 1. oldalról |________ Erre a gazda megköszönve a szives megemlékezést, tagadja, hogy virágszála hervadásnak indult volna, mert az egész frisseségében nő és virít. lm lássák szemeikkel, mond ő; mire az elrejtőzött leányt vagy leányokat kihúzza a kemencze megül, hová rejtőznek. A leány szabadkozik, hogy megváltja magát, a váltság pedig piros tojás és vállalkozás arra, hogy egy pisztolyt elsüt; mig ezek történnek, azalatt a ház asszonya mézes pálinkát, kalácsot tesz az asztalra, mit az öntözők felköszöntve (toasztot mondva) elköltnek, s rövid táncz után mennek más leányos házhoz, mig mindeniket eljárják; ha pedig valamely leány a megváltásra szükséges piros tojással ellátva nincs, vagy fél a pisztolyt elsütni, azt a kúthoz viszik s jól megfürösztik” - olvasható A Székelyföld leírásában. Csákányi Zoltán hívta fel a figyelmemet arra, hogy a locsolkodás szokása nem terjedt el az egész magyar nyelvterületen, például a felföldi részeken a legények fűzfavesszőből font korbáccsal korbácsolták meg a lányokat - ez is egyfajta megtiszhelyőrség Dréher János: Az első kereszt C1996, vegyes technika) tulási rítus volt. Somogybán sem volt szokás a locsolás, ott tojáscserét hajtottak végre. Húsvéthétfőn a templomból kijövet csereberélték a tojásokat, majd kimentek a mezőre és ott tojásjátékokat játszottak. Ezeknek számos változata van - mindegyik egyfajta ügyességi próba volt, amelynek a tétje, hogy kié lesz a tojás vagy a pénzállítás esetében a pénz (utóbbinál úgy kellett pénzérmét dobni a főtt tojásra, hogy beleálljon abba). Egyes próbák során lejtőn gurították a tojásokat, és akié nem tört el, az nyert, máskor meg az, aki magasabbra dobta vagy különböző feladatok (pl. tapsolás) teljesítése után el tudta kapni anélkül, hogy eltörje. A játék előtt mágikus varázslást hajtottak végre, ez volt a csácsárolás: egy fűcsomóra vagy egy földbe kapart kis mélyedésbe tették a tojást, és egyik lábukkal körözve fölötte egy versikét mondtak: „Csúcsár bibica, /pad alatt a béka / ez a tojás olyan kemény legyen, / mint a kű.” A szakember szerint a tojás a locsolásnál szervesebben kapcsolódott össze a húsvétünnepléssel. Az egyház már a kora középkortól kezdve szentelménynek tekinti, és a díszített tojás mindig nagy becsben volt. A húsvéti tojásnak több pogány kori előzménye is van, de a keresztény szimbolikának is megfeleltethető: azt jelképezi, ahogy egy élettelen tárgyból élőlény keletkezik, ahogyan Krisztus is elhagyta a kősírt. Ételszenteléskor tojást is tettek a kosárba, majd amikor hazavitték, ahány tagú volt a család, annyifelé vágták, és együtt költötték el, ez a mágikus cselekedet pedig erősítette a családot: ahogyan a tojás is egységes egész volt, úgy a család is az marad, és ha a családtagok szétszélednek is, emlékezve az együtt elfogyasztott húsvéti tojásra, visszatalálnak egymáshoz.- A festett tojás nem a húsvéthoz kötődött először, hanem a halottkultusz része volt. Magyarország területén avar sírokban találtak néhány tojáshéjtöredéket: ezek karcolt tojások voltak, sírmellékletként tették a halott mellé. Ennek a XX. századi párhuzamaira Gyimesből vannak adatok, ahol nagypéntek után Krisztus koporsóját jelképező koporsót helyeztek ki, és emellé is tettek hímes tojásokat - mondta Csákányi Zoltán. Egy gyimesi eredetmondát is ismertetett, miszerint a tojás eredetileg piros volt, és úgy fehéredett ki, hogy az ördög megkarmolta - van is egy olyan húsvéti tojásminta, amelyet ördögtérgyének neveznek. Mint mondta, a Kárpát-medencében a tojásokat díszítő mintákban is vannak táji eltérések: Kárpátalján például nagyobb motívumkincset őriznek, és sokkal aprólékosabban díszítik a tojásokat, a Gyimesekben is a vonalas viaszos díszítés dívik, a Dunántúlon sokkal elnagyoltabb és vastagabb csíkokat alkalmaznak, tőlünk nyugatra viszont főként egyszínűre festik a tojásokat. Orbán Balázs Hétfalu bemutatásában a húsvéti szokások és ajándékok ismertetésekor a piros tojás és a párválasztás közötti összefüggésekre is kitér: „A piros tojás Írása a leányoknál nagy esemény, főleg a választottnak szánt tojásokon az emblematicus jegyek: két egybecsatolt szív, csókolódó galambok, összefogott két kéz stb. nem szoktak hiányozni, s ha valamelyiket szerelmi bú vagy kétkedés gyötri, annak átnyilazott szívvel, szomorú fűzfával stb. ad kinyomatot; az ily epekedő szerelmes tojás Írási műtétét nem egyszer kiséri ezen s más hasonló énekkel: »Itt van húsvét szép ünnepe, / De szivemnek nincs öröme. / Eltávoztak a hűtlenek, / Uram Isten verd meg őket! // Gyász virágot írok erre, / Talán hívebb lesz a lelke, / aki minap megesküdött: / Velem tartja az esküvőt«. A legényeknél meg van a piros tojásból a szerető leány hűségére és szerelmére való következtetés; szokásuk, hogy a leányoktól kapott tojásokat elrejtik, idő múltával azokat újból előkeresik s a mely tojás sárga színű és halvány virágúvá lesz, arról azt tartják, hogy az azt adó leány bús gondolatok közt szerelmi bútól zokogva irta s következőleg az, a ki őt leghűbben, legigazábban szereti; igy nem egyszer sietteti a menyegzőt a piros tojás elszíntelenedése.” Manapság megfigyelhető, hogyan alakul át a húsvéti ünnep: a megváltástörténetről, a párválasztás előtt lévő fiatalokról és a locsolkodás hagyományáról kezd áttevődni a hangsúly a gyerekek világára. Ma már a húsvéthoz gyakran kötődnek meghirdetett kézműves családi napok, egyre gyakoribb ünnepi program a nyuszisimogatás, a wellnesshétvége. A keresztény történet helyett a médiában is sokkal nagyobb teret kap a nyuszi hozta ajándék, és egyre meghatározóbb a fogyasztói attitűd.- Manapság divatos téma lett a böjt, a magazinokban rendszeresen vannak ilyen témájú cikkek, de ennek ma már csupán a méregtelenítés a célja, és ahogy megfosztódott ez a gyakorlat a spirituális tartalmaitól, úgy a többi egyházi ünnepünknek - így a húsvétnak is - főként a külsőségei köszönnek vissza a médiából. Csak az jelenik meg, amihez terméket tudnak társítani, például csokinyulat és csokitojást - mutatott rá Szabad Boglárka. A húsvéti nyúl nem új keletű hóbort, hazánkba német közvetítéssel érkezett a XIX. század folyamán lezajló polgárosodással, de egyes források szerint a XVI. századi Németországban vált a keresztény ünnepkör részévé, ott készítették az első kosárfészket és később az első édességből készült nyulat. Feltételezhetően a nyúl egy félreértés kapcsán került a húsvét jelképei közé, ugyanis ilyenkor szokás volt a földesurat megajándékozni, a jobbágyok gyöngytyúkot adtak annak tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, rövidebben Hasel, a nyúlé pedig Hase. Erre is utalhat a tojásokat hozó nyúl figurája. A nagy háború idejéből számos képeslap lelhető fel, amelyeken egy német baka, egy osztrák-magyar katona és a húsvéti nyúl közösen járják a vidéket, katonai egyenruhát viselő nyulak kakasháton lovagolnak, vagy katonai postakocsin és kosarakban szállítják a különböző színűre festett tojásokat. Ezek a bájosnak szánt ábrázolások kétségkívül azt hivatottak érzékeltetni, hogy a háború borzalmai közepette is megtörténik a húsvéti csoda. A korabeli sajtó számos cikkéből lehet következtetni arra, hogy milyen volt ez az ünnep egy évszázaddal ezelőtt, de most csak két példát említünk. „Északi harctér, 1915. IV./5 Első sorban is boldog tavaszi napokat kívánok. Bajtársaimmal együtt a lehető legjobban vagyok. Az első ünnepnapot kinn töltöttük a lövészárokban- távol a szülőföldtől. De azért ez az ünnep szép volt... az ünnepi reggel csendjét nem zavarta meg semmi. Még csak egy puskalövés sem esett. Az oroszok kiállottak a lövészárok tetejére, mi is - és úgy kívántunk egymásnak boldog ünnepeket kendők lobogtatása mellett. Kinek is jutott volna eszébe a lövöldözés, s kinek is lett volna lelke, hogy azzal elrontsa az ünnep szépségét?”- kezdte tudósítását Péter Gyula az 1915-ös Székely Nép 44. számában. A hátországban nő az élelmiszerhiány, megszorító intézkedések lépnek életbe, melyek a húsvéti hagyományt is érintik: „Tilos a piros tojás. A m. kir. minisztérium rendelete szerint tyúktojásnak a húsvéti ünnepek alkalmából szokásos festése, vagy az ilyen festett vagy kikészített tojásnak forgalomba hozatala az ország egész területén tilos. Az ezen rendelkezés ellen vétők két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújtatnak” - olvasható a Garamvidék 1916. április 16-i számában. Mi ma ünnepelhetünk méltó módom. De hogy száz év. múlva mi lesz látható és érzékelhető a mostani húsvétunkból, az azon is múlik, hogy mennyire ragaszkodunk a feltámadás ünnepének igazi lényegéhez és a közösségerősítő hagyományokhoz, vagy beérjük csupán a külsőségeivel, és a gyermekeink, unokáink már csak egy nyuszifuttató, csokitojást majszoló hosszú hétvégét tudnak majd felidézni az élet diadala helyett. Balanyi Károly: Harmadnapra (2015, festő- és szitazománcozott acéllemez) 2Ö18. március IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
