Heves Megyei Hírlap, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-27 / 72. szám

2018. MÁRCIUS 27., KEDD SPORT 15 Péter Zoltán a fiatalításra szavazna a labdarúgó-válogatottban Kísértetek Irapuatóból Névjegy PETER ZOLTÁN Született: 1958. március 23., Zalaistvánd Posztja: balhátvéd Klubjai: Zalaegerszegi TE (1971-1987), First Vienna FC (osztrák, 1987-1989), Zala­egerszegi TE (1989-1990), El­­tendorf (osztrák, 1993-1994) NB l-es mérkőzés/gól: 275/37 Válogatottság/gól: 28/4 Az egykori balhátvéd most rokkantnyugdíjasként él, de az életszeretete mit sem változott Fotó: MW A korábbi 28-szoros váloga­tott balhátvéd Péter Zoltán­nak, aki pénteken ünnepel­te 60. születésnapját, a ka­­zahok elleni vereséget látva bevillant az 1986-os mexi­kói világbajnokságon a szov­jetektől kapott hatos. Ám ő a gondokon mindig vidám és bohém emberként lépett túl. Sinkovics Gábor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Felejthetetlen ajándékot ka­pott a hatvanadik születésnap­jára, a válogatott 3-2-re kika­pott Kazahsztántól. Nézte a meccset?- A barátaim a hatvana­dik születésnapomra megle­petésbulit szerveztek, így nem láttam a kazahok elleni meccs minden pillanatát, de amit lát­tam, az is éppen elég volt - mondta a Zalaegerszegi TE ko­rábbi 28-szoros válogatott játé­kosa, Péter Zoltán. - Koccintot­tunk, anekdotáznunk, falatoz­tunk, és amikor tíz perc múl­va néztem az eredményt, köze­lebb kellett mennem a tévéhez.- Andorra, Luxemburg, Kazah­sztán...- Szomorú lista ez, de az em­ber már meg sem lepődik az eredményeken. Mondtam is a kedvesemnek néhány nap­ja, amikor olvastam a váloga­tott keret névsorát, hogy mitől várunk mi változást Kazahsz­tán ellen, amikor gyakorlati­lag ugyanezek a játékosok kín­lódtak Luxemburgban és An­dorrában is. A jelek szerint az új szövetségi kapitány sem kí­sérletezés típus, azokból próbál csapatot kovácsolni, akik már többszörösen leszerepeltek. En­nek így nem sok értelme van. Jöjjenek inkább a fiatalok!- Az a baj ezzel a szlogennel, hogy négy-, nyolcévente újra és újra mondjuk, leírjuk.- Pedig nincs más megol­dás az előrelépéshez. Dolgoz­tam gyerekekkel, ahogy az kell, megvan a megfelelő vég­zettségem is ehhez a munká­hoz, úgyhogy tudom, mit be­szélek. Régóta selejtet gyár­tunk, mert nem megfelelő sem a kiválasztás, sem a szakmai felkészültség utánpótlásszin­ten. Még mindig van rengeteg klub - és most nem az úgyne­vezett nagycsapatokról beszé­lek -, amelyeknél másodállás­ban trenírozzák a srácokat, az edző vagy odaér a foglal­kozásra, vagy nem. A kellő tu­dás hiányáról nem is beszélve. MLSZ-ellenőrként járom a pá­lyákat, a gyönyörű új stadio­nokat, és néha megdöbbenve látom, van olyan klub, ame­lyiknél kilenc idegenlégiós lép pályára egyszerre.- Messze kanyarodtunk a szüle­tésnapjától: milyen hangulatban koccintott a hatvanadikra, ami­re már csak visszafogottan, hal­kan, némi túlzással mondhat­juk, hogy a legszebb férfikor?- Nem tudom, milyen hat­vanévesnek lenni, mert papí­ron betöltöttem ugyan pénte­ken, de sem az agyam, sem a lelkem, sem a testem nem eszerint működik. Ez még ak­kor is igaz, ha rokkantnyugdí­jasként élek.- Miért, mi történt?- Sok minden és egyik sem vidám része az életemnek. Ám semmi sem tört meg, sem­mitől sem esem kétségbe. Tíz éve, éppen az ötvenedik szü­letésnapom környékén rosz­­szul lettem, meglehetősen sú­lyos, hátsófali infarktust kap­tam az asztmám mellé. És akkor még nem beszéltem a csípőprotézis-műtétemről. Amikor az infarktussal a kór­házban voltam, bejött hozzám az egyik jóbarátom, aki törté­netesen temetkezési vállalko­zó, gyönyörű sírköveket ké­szít. Megláttam a kórterem aj­tajában, s odakiabáltam ne­ki, hogy „Korán jöttél mére­tet venni, még ragaszkodom az élethez...” Nevettünk, és a jó kedvem, no meg az egészsé­gem, ha visszafogottan is, de megvan. Olykor nehezebben megyek, már nem futballoz­hatok, napi hat gyógyszert ve­szek be, de a bohémságom, a gyermeki lelkesedésem és az életszeretetem mit sem válto­zott. Az a falusi gyerek marad­tam világéletemben, aki Zala­­istvándon felcseperedett, és pontosan tudja, hogy oda tar­tozik.- Ha már a kazahok elleni bla­mával kezdtük a beszélge­tést... Az ön első válogatottsá­ga hasonló kínos élménnyel pá­rosult, 1979 októberében az Egyesült Államoktól kaptunk ki 2-0-ra a Népstadionban.- Mondták is a barátaim ak­koriban, hogy na, a baseballo­­sok megvertek bennünket. Nem szép emlék, ráadásul ott lehettem volna az 1982-es spa­nyolországi világbajnokságon is. Mészöly Kálmán, aki ko­rábban többször is beváloga­tott, eljött megnézni az utolsó kerethirdetés előtt, ám Szőcs János, a ZTE edzője azt mond­ta a kapitánynak, hogy nekem még korai...- Négy év múlva viszont ott volt Mexikóban, és kezdőként lépett pályára az egykori Szov­jetunió elleni nyitómeccsen.- Érdekes, péntek este a ka­zahok elleni meccs közben egy pillanatra eszembe jutott az irapuatói mérkőzés. Aho­gyan most a maiak, úgy mi kaptunk ott és akkor ilyen gyorsan két gólt a ruszkiktól.- Gondolom, a mai napig kér­dezik öntől, mi történt Mexi­kóban.- Örök téma. Akkoriban is azt nyilatkoztam, hogy mi vol­tunk a legjobban fésült csapat a világbajnokságon, és minket készítettek fel a legrosszabbul. Emlékszem, hazajöttünk a ma­gaslati edzőtáborból és a szövet­ségi kapitány, Mezey György zárt kapus, majdhogynem tit­kos meccset hozottössze. A csa­patommal, a Zalaegerszeggel játszottunk az MTK-pályán, és kikaptunk 1-0-ra. Ez nem volt jó előjel. Majd kimentünk Me­xikóba, ahol délben, a forróság­ban tréningeztünk. Soha nem felejtem el, Rácz László, a szov­jetek játékosa mondta később, hogy röhögtek rajtunk emiatt. Na de ez már történelem.- Úgy érzi, mindent elért?- Még annál is többet. Sze­repelhettem címeres mezben, részt vehettem világbajnoksá­gon, profiskodhattam Ausztriá­ban; igaz, úgy adtak el a First Viennának, hogy nem is tud­tam róla, s amikor elém tették Bécsben a szerződést, azt kér­deztem, hogy a többiekhez ké­pest miért kapok ilyen kevés pénzt, amire a következőt felel­ték: „Zalaegerszegen azt mond­ták, hogy önnek ennyi is elég...” Thomas Tuchel úgy döntött, hogy nem lesz a Bayern München vezetőedzője Jókora pofont adott a bajoroknak Thomas Tuchel megegyezett egy külföldi topklubbal Fotó: AFP LABDARÚGÁS Noha sokáig úgy tűnt, a nyáron Thomas Tuchel válthatja Jupp Heynckest a Bayern München kispadján, Ki lesz a befutó? A Bayern München vezérkara korábban tudatta a szurkolók­kal, hogy legkésőbb február végéig szeretné megtalálni Jupp Heynckes utódát, most mégis úgy tűnik, hogy egy ide­ig biztosan nem lesz bejelen­tés. Ajelöltek között szerepel Mauricio Pochettino (Totten­ham), Ralph Hasenhüttl (Leip­zig) és Niko Kovac (Eintracht Frankfurt), ám az is elképzel­hető, hogy a jelenlegi siker­edző a folytatás mellett dönt. az első számú jelöltnek szá­mító korábbi dortmundi ve­zetőedző kikosarazta a cím­védőt, és külföldi csapatot vá­lasztott. „Szóban már megegyez­tem egy külföldi topklub­bal, a Bayern München töb­bé nem téma számomra” - mondta Thomas Tuchel, és ez­zel felkavarta az állóvizet Né­metországban. Egyfelől sértő­döttséget érezni a nyilatkoza­tában, hiszen Carlo Ancelotti elbocsátása után a bajor egye­sület vezérkara nem neki, hanem a közönségkedvenc Jupp Heynckesnek szava­zott bizalmat októberben, a másik megközelítés szerint a Bayern München kispad­­ja már egyáltalán nem olyan csábító a szakvezetőknek. A hirtelen fordulat többek kö­zött Heynckes hízelgése miatt sem egészen érthető. „Thomas Tuchel jó lenne a Bayern München edzőjé­nek - nyilatkozta korábban a 72 esztendős szakvezető. -A Mainz utánpótláscsapatai­nál tanulta a szakmát, végig­járta a sikerhez vezető utat. A Dortmund fantasztikus fut­ballt játszott az irányításával, a modern játék minden ele­mét ötvözte. Élveztem nézni azt a csapatot, nagy tisztelet­ben tartom a munkásságát.” A Kicker tényként közli, hogy Tuchel a nyártól az Arsenalnál folytatja, a 22 év után leköszönő Arsene Wengert váltva. Ám a Bild arról számolt be, hogy a PSG lehet a befutó az edző­ért folytatott- küzdelemben, s még a Chelsea sem szállt ki a versenyből. A találgatá­sok közben egyvalami tűnik biztosnak: Tuchel nem kér a Bayernből. NS Temetések helyett Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu Olyan ma már természete­sen nem fordulhat elő a For­mula-1-ben, mint az 1955-ös Monacói Nagydíjon, amikor a hőskor egyik nagy alakja, a kétszeres vüágbajnok Alber­to Ascari elvesztette az ural­mát az autója, egy Lancia fe­lett, és a kikötőnél belehajtott a Földközi-tengerbe. Ezt a kalandot csuromvizesen, de könnyebb sérülésekkel meg­úszta, happy endről mégsem beszélhetünk, . mert négy nappal később egy monzai tesztelésen életét vesztet­te. A hatvanas években pe­dig egyenesen aratott a ha­lál a pályákon, az járta a pi­lóták között, senki sem tud­hatja, aznap éppen melyi­kük fog meghalni. Akkori­ban már nagyon gyors autó­kat építettek, a biztonság vi­szont jószerivel ismeretlen fogalom volt. A háromszoros vb-győztes Jackie Stewart, aki 78 évesen a Formula-1 legidősebb élő világbajnoka, az 1966-os Bel­ga Nagydíjon maga is a tar­kóján érezhette a kaszás le­heletét, amikor egy pajtába (!) csapódott, a kormányrúd­­ja átszúrta a lábát, így moc­canni sem tudott, az üzem­anyag pedig ömlött be a pilótafülkébe, és segítség jó ideig nem érkezett. A „repülő skótot” versenyzőtársai húz­ták ki a csávából, és ezután a biztonság élharcosa lett, ne­ki is köszönhetjük a bizton­sági öv és a bukósisak kötele­zővé tételét az Fl-ben. S ami­kor tavaly megkérdezték, mit szól ahhoz, hogy a 2018-as szezonban bevezetik az au­tókra szerelt fejvédőkeretet, a glóriát, Sir Jackie Stewart hű maradt az elveihez. „Aki olyan sokat járt versenyző­társai temetésére, mint egy­kor én, az csak támogathat­ja az ötletet” - jegyezte meg. Nos, az elmúlt hét végén Melbourne-ben debütált a glória, amelynek egy eme­letes buszt is el kell bírnia - no persze nem így tesztelték. A titánszerkezet kétségkívül nem az esztétika csúcsa, so­kak szerint bűn ronda, de gyanítjuk, előbb vagy utóbb a pilóták mindegyike megba­rátkozik majd vele. A sajátos humorú Kimi Räikkönen az Ausztrál Nagydíjon úgy fo­galmazott, szerinte jó, hogy van, már csak azért is, mert ha nagyon süt a nap, akkor napellenzőként is funkcio­nál. Azért persze haszno­sabb, hogy a pilótát megvédi egy 225 kilométer/órás se­bességgel érkező leszakadt keréktől is. Szóval a glóriával mi is megbékéltünk mint hasz­nos újdonsággal. De marad­va a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjnál, amikor azt lát­juk, hogy Sebastian Vettel azért nyerhetett a Ferrari­­val, mert a Mercedes istálló­nál a számítógépes szoftver rosszul becsülte meg, mi tör­ténik a virtuális biztonsági autós időszakban, akkor bizony visszasírjuk a régi időket, amikor kerék kerék elleni küzdelemben dőltek el a dolgok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom