Heves Megyei Hírlap, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-24 / 70. szám
.3 MT? ni1 helyőrség Ó um AZOK A CSODÁLATOS LENGYEL FILMEK Schreiber András Nehezen indult a lengyel film története. Amikor a film a XIX. század végén megszületett, a mai Lengyelország háromfelé szabdalva csodálkozott rá a mozgóképre, az utolsó olyan technikai vívmányra, amely saját jogán művészeti ágat teremtett. Az első lengyel film, A bűn története ugyan már 1911-ben elkészült (Stefan Zermoski „botrányregényéből”), de az első világháború, majd az 1918-ban visszanyert államisággal járó adminisztrációs terhek nem kedveztek a filmgyártásnak, még 1925-ben is csupán négy lengyel film készült el. Aztán jött az 1926-os puccs, a második köztársaság katonai diktatúrái, nem volt kiemelt állami érdeklődés a filmipar fejlesztésére - ettől függetlenül a lengyel filmipar bejárta a kelet-közép-európai utat: 1929- ben elkészült az első hangosfilm, a harmincas években hódítottak a komédiák, majd lassan meglódult az érdeklődés a komolyabb hangvételű drámák iránt is, miközben az európai avantgárd is teret követelt magának. Majd az újabb világháború, aztán a szovjet mintára kialakult állami filmgyártás következett, s mindezek ellenére - ahogy Magyarországon vagy Csehszlovákiában -, lassan nagykorúvá vált a lengyel film. Az egész „tömb” jellegzetességévé vált, hogy kiemelt szerephez jutott a filmekben a visszafordíthatatlan történelmi folyamatok egyénre és tömegre balsorsot hozó katasztrófáinak ábrázolása, a nemzeti történelemnek az egyén szűrőjén való vizsgálata. Ahogy az is kelet-közép-európai sajátosság, hogy a közvetlen ábrázolás lehetetlensége miatt a filmművészet sajátos, kódolt filmnyelvet dolgozott ki, amelyben a szimbólumok, utalások, áthallások és mögöttes jelentések kiemelt szerephez jutnak: alkotó és közönsége átbeszéltek a cenzor feje fölött. Mindez persze már a második világháború utáni lengyel filmművészet második stádiumában ortre A lengyel-magyar barátság napja (március 23.1 előtt tisztelgő lapszámunkat KRZYSZTOF DUCKI grafikusművész plakátjaival illusztráltuk. Krzysztof Ducki lengyel állampolgár, 1957-ben született Varsóban, 1982 óta Magyarországon él. 2011 óta oktat a Budapesti Metropolitan Egyetemen. A fesvolt jellemző, a Sztálin halálával kezdődő politikai enyhülés után, az ötvenes években indult lengyel iskola, vagy másképpen: lengyel új hullám törte az utat. Olyan alkotókkal, mint Jerzy Kawalerowicz, Andrej Munk és Andrzej Wajda. Főleg utóbbi neve lett világhírű, a rendező már legelső filmjével (A mi nemzedékünk, 1955) felhívta magára a figyelmet, aztán jött a második világháborús lengyel ellenállás végnapjairól forgatott két drámai feszültségű film, a Csatorna (1957) és a Hamu és gyémánt (1958), utóbbiban Zbigniew Cybulski egy egész nemzedék ikonja lett, és nem csak hazájában. Cybulski lett a ketészet, a rajz, a fotó, a díszlettervezés mellett a grafikai tervezés minden területével foglalkozik: plakát, illusztráció, embléma, könyv, újság, csomagolás. Elsősorban kulturális és politikai plakátok tervezőjének tartja magát. Több csoportos és önálló kiállításon vett részt. A Magyar Plakát Társaság alapító tagja, í let-európai James Dean - s tragikus sorsuk is egymásra rímelt: az amerikai színész autóbalesetben halt meg, Cybulski 1967-ben egy már mozgásban lévő vonatra akart felugrani, de elvétette és két kocsi közé esett. A színésznek Wajda a Minden eladó című 1969-es filmjében állított emléket (a film főszereplője, Dániel Olbrychski szintén világhírű lett). Wajda első filmjében tűnt fel (Cybulski mellett, szintén mellékszerepben) egy másik fontos lengyel filmrendező: Roman Polanski. Polanski első (és egyetlen lengyel) nagyjátékfilmje, a Kés a vízben (1962) a hatvanas évek és 2014-től elnöke. Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták, többek között Ferenczy Noémi- és Aranyrajzszög-díjjal, amely a magyar tervezőgrafika legnagyobb elismerése. Az ő munkáját is dicsérik az Emlékezés - Lengyel menekültek Magyarországon 1939-1946. című, kétnyelvű kötetek, amelyek a lengyel-magyar barátság egyik fontos, de a kommunizmus idején kibeszéletlenségre kárhoztatott epizódjának állítanak emléket. Plakátjai nemcsak tájékoztatnak, hanem párbeszédet provokálnak a nézővel, rafinált egyszerségükben markáns gondolatokat fogalmaznak meg és vizuális játékként működnek - félreérthetetlenül pontosak, de közben furfangos feladványokat és ahaélményt is adnak azoknak, akik megpróbálják tetten érni a tervezői fortélyt. egyik kiemelkedő alkotása, az első lengyel film, amit Oscarra jelöltek, rendezője ki is használta a filmmel járó lehetőséget és búcsút intett a kommunista cenzúrának. Hozzá hasonlóan egy másik remek lengyel filmalkotó is inkább az emigrációt választotta: a lázadó szellemiségű, beat-nemzedékiségi Sorompó (1967) rendezője, Jerzy Skolimowski írta a Kés a vízben dialógusait. De dolgozott Wajdával is: ő írta az Ártatlan varázslók forgatókönyvét, illetve egy bokszolót alakított benne. 1967-ben kellett távoznia az országból, mert a Fel a kezekkel című, meglehetősen személyes ihletésű (olyannyira, hogy filmbeli alteregóját ő maga alakította) opuszában igencsak megkérdőjelezte a „dicső sztálinista múltat” meg annak lengyel örökségét. A filmet betiltották, Skolimowki pedig először Londonba emigrált, ahol Jimi Hendrix közvetlen szomszédja lett. Nem sokkal később a lengyel filmművészet érdeklődésének előterébe az erkölcsi kérdések fontossága, a társadalom morális közállapota került, amelyet gyakorta az egyén és az államgépezet kapcsolatán keresztül vizsgált például Wajda A márványember (1977) és az Érzéstelenítés nélkül (1978) című filmjeiben. A hetvenes években jelentkezett „elvont”, de nagyon is fontos társadalmi kérdéseket feszegető filmjeivel a „morális izgatottság mozijának” éllovasa, Krysztof Zanussi (Ritka látogató, Illumináció, Védőszínek), illetve a később az Európa, Európa és a Teljes napfogyatkozás című filmjeivel világhíressé vált Agnieszka Holland (aki Wajda és Zanussi mellett mélyítette filmes ismereteit asszisztensként és forgatókönyvíróként). S megint csak a politika: a folyamatos sztrájkok és munkásmegmozdulások hatására (is) 1980- ban megalakult a Szolidaritás Független Szakszervezet, amely annak ellenére vált jelentős politikai erővé, hogy 1981-ben hadiállapotot hirdettek miatta. Sőt, a Szolidaritás hatással volt a filmekre - ahogy a filmek ébredő bátorsága is a mozgalomra. E nagyon is kegyetlen korszak filmjeiből merész témaválasztásuk miatt kiemelkedik Ryszard Bugajszki Kihallgatás (1982) című alkotása, amelyben egy nőt letartóztat a titkosszolgálat, és kegyetlen vallatással próbálják rávenni, hogy ismerjen el egy olyan bűnt, amit el sem követett. A nyolcvanas évek kegyetlen sztálinista terrorját ábrázoló filmet betiltották, s csak 1989 után láthatta a közönség. A másik ilyen szókimondó, politizáló film a Befejezés nélkül (1985) Krysztof Kieslowskitól, ebben egy, a Szolidaritás mozgalom szimpatizánsát védő ügyvéd özvegye igyekszik új védőt szerezni a sztrájkszervezés miatt elítélt fogolynak, de az új ügyvéd kerülné a konfliktust a hatalommal. Kieslowski máig érvényes filmet késztett a szolidaritásról és a megalkuvásokról. Ahogy aktuális a televíziónak készített Tízparancsolat című, zseniális filmsorozata is, és a Három szín trilógia (1994), amelynek bemutatása után viszszavonult, és két évre rá, 54 évesen meghalt. És nincs ha. A magát örök pesszimistának leíró, filmes morálfilozófus Kieslowski Wajda mellett a legfontosabb lengyel filmrendező. És még szót sem ejtettünk Kelet-Közép-Európa legjobb kosztümös kalandfilmjéről (Jerzy Hoffman: Tűzzel-vassal, 1999) vagy az Idáról (rendezte Pawel Pawlikowski, 2013), ez 2015-ben az első lengyel film volt, amely elnyerte a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját. Jóim) írrndii, Ferenc Bari*, Krzyiztof Ducki, Imin Ormi, Sándor Pinczehelyi PIÄTKA PLAKATY^WE-GIER Wyjtawa z. okazji Onia íultury Wfgimkiej 22 styeznia—23 lutego 2003 r. Muzeum Plakatu w Wilanowie ul. St. Kostki Potockiego 10/16 IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. március
