Heves Megyei Hírlap, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-24 / 70. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET Március 23.: a lengyel-magyar barátság napja 2018. március 24. 2 A barátság ezeregyszáz éve 5 Lengyel költők versei 6 Azok a csodálatos lengyel filmek 7 Krakkói útikalauz n holt szobánkat nem töltöttük be nevetéssel az asztal susogó fajara nem könyököltünk együtt n vezervers Adam Zagajewski Improvizáció Magunkra kell vennünk a világ teljes súlyát, és könnyűvé tenni, elviselhetővé. Vállunkra dobni, mint egy hátizsákot, és útnak indulni. A legjobb este, tavasszal, mikor nyugodtan lélegeznek a fák, s az éj békésnek ígérkezik, a kertben pattognak a szil ágai. A teljes súlyt? A vért és a rútságot? Ez lehetetlen. Mindig megmarad a bánat lepedéke a szánkban, és a ragályos kétségbeesése annak az öregasszonynak, akit tegnap láttál a villamoson. Miért kell hazudnunk? Hiszen az elragadtatás csakis a képzeletünkben létezik, és hamar elillan. Improvizáció - mindig csak az improvizáció, semmi egyebet nem ismerünk, legyen az kicsi vagy nagy, a zenében, mikor a dzsessztrombita boldogan sír, vagy mikor a fehér papírlapot nézed, és még akkor is, ha a szomorúság elől menekülsz, és felütöd a kedvenc verseskönyved; rendszerint abban a pillanatban csörren a telefon, és valaki megkérdi - érdeklik-e önt cégünk legújabb modelljei? Nem, köszönöm szépen. A fakóság marad és az egyhangúság; a gyász, melyet nem gyógyít a legkiválóbb elégia. De lehet, a dolgok rejtve vannak előttünk, és bennük a mélabúhoz lelkesedés társul, mindig, mindennap, mint például a fény születése a tengerparton, vagy nem is, várj csak, mint a boldog nevetése annak a két kis ministránsnak, fehér karingben, a Szent János és a Szent Márk sarkán, emlékszel? (Zsillé Gábor fordítása) nter 3eszélgetés Konrad Sutarski lengyel költővel, műfordítóval, publicistával A mi lengyelünk____________ JGál Vilmos Sutarski Konrád az idén tölti be 84. életévét. Hetvennek se íézném, amint jön velem szemben a várbéli kacskaringós utcán, ihol a lakása van. Magas, vékony férfi, hófehér hajjal, a szeme izínére lám, nem emlékszem. Nyolc éve ismerem, s a kép, mely >ennem él Konradról, változatlan: udvarias, jól öltözött, tekinete nyugalmat s valamiféle bölcs derűt sugároz. Mintha mindig nosolyogna.- 1965-ben magyar feleségével ött Magyarországra. Mi minlent pakolt a vándortariszíyájába, amikor nekiindult az ij életnek?- Jókora pakkot hoztam magamnak a kátyúi erdő borzalmát, az el>ukott poznani felkelést, ’56 reményét, szolidaritását a magyarokkal és a megízlelt szabadságot, amely az 1956 utáni lengyel kultúrát áthatotta.- Beszéljünk először Kátyúról.- Katyn kisgyermek koromtól máig kísért. Édesapám, aki tisztként szolgált a lengyel hadseregben a második világháború elején, egyike volt annak a huszonkétezer lengyel tisztnek, akiket a szovjetek kivégeztek a Katyn melletti erdőben. A háború egész ideje alatt és még azután is vártuk haza édesanyámmal, nem tudtuk, hogy meggyilkolták. 1940 elején még kaptunk tőle leveleket a hadifogságból, az ukrajnai Starobielskből, ám tavasszal váratlanul megszűntek a postai küldemények. Egyik első versem / éppen erről és apámról szól, ez a Starobielsk 1956-ból.- Amint mondta, mind a mai napig foglalkoztatja ez a kérdés. Katyn a már említett versén kívül megjelent a munkásságában?- 1990-ben hoztam egy kiállítást Krakkóból, amely a katyni vérengzésről szólt, a Budapesti Történeti Múzeumban mutattuk be. A kilencvenes években a Duna Televíziónál dolgoztam, és ott elsősorban lengyel témákkal foglalkoztam. Akkor kaptam lehetőséget arra, hogy a katyni tömegygyilkosságról készítsek egy dokumentumfilmet. El is készült Az embertelen föld címmel. Később, már 2010-ben írtam egy könyvet Az én Katynom címmel.- Még két fontos eseményre utalt lengyelországi ifjúságából.- Igen. Poznani születésű vagyok, harmincéves koromig ott éltem, a poznani műszaki egyetemen végeztem gépészmérnökként. 1956 júniusában én is ott voltam a tömegben a munkásfelkelés idején. Ugyan én nem harcoltam, nem lőttem, mégis meghatározó élmény volt számomra a felkelés. folytatás a 3. oldalon |
