Heves Megyei Hírlap, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-02 / 52. szám

2018. MÁRCIUS 2., PÉNTEK SPORT 15 Andrij Sevcsenkót már nem vonzza a politika világa „Leszek még klubedző” Andrij Sevcsenkónak új céljai, új álmai vannak, lassan már két éve az ukrán válogatott szövetségi kapitánya A Laureus World Sports Awards díjátadó gála dél­utánján ültünk le beszélgetni az ukrán futball történetének talán legnagyobb alakjával, a BL-győztes és aranylabdás Andrij Sevcsenkóval, az egyik Laureus-nagykövettel és idei díjátadóval a Monte-Carlo Hermitage hotelben. Szöllősi György (Monaco)/NS szerkesztoseg@mediaworks.hu- Amikor legutóbb interjút ké­szíthettem önnel, 2004-ben a Ké­pes Sportnak, Milanellóban, az AC Milan világhírű edzőközpont­jában, nemrég lett apuka és ép­pen zajlott az Aranylabda-válasz­­tás a France Footballnál, amelyet aztán megnyert. Akkor ez a ket­tő tűnt a legfontosabbnak az éle­tében. Kezdjük a családdal: már négy gyereknél tartanak, ha nem tévedek...- így igaz, négy fiam van - kezdi a Milan-Inter-rangadók történetének legeredménye­sebb góllövője, az immár 41 éves Andrij Sevcsenko. - Rend­kívüli boldogság, de elképesztő mennyiségű energiát és időt kö­vetelnek az embertől. Most min­den körülöttük forog, ők a leg­fontosabbak, igyekszünk nekik mindent megadni.- Ezért élnek az angol főváros­ban?- Igen, ez a legfontosabb szempont. Londonban minden adva van ahhoz, hogy teljes gyerekkoruk legyen, s szövetsé­gi kapitányként én is gond nél­kül tudom végezni a munkám Angüából.- Ha négy srác örökölte a leg­jobb ukrán góllövő génjeit, nyil­ván mindenki azt firtatja, futbal­loznak-e.- A második, a most 11 éves fiam, Christian focizik, igen, de ne írja le, hogy melyik klub aka­démiájára jár, nem akarom nyo­másnak kitenni.- A felesége amerikai. Nem gon­doltak arra, hogy az Egyesült Ál­lamokban éljenek? Jó oka lett volna rá, hogy az MLS-ben vezes­sen le, mint oly sok európai sztár.- Nem, régi és fontos vá­gyam volt, hogy pályafutásom végén visszatérjek a nevelő­egyesületemhez, a Dinamo Ki­­jevhez, ráadásul a válogatott­ban is szerettem volna játsza­ni, ameddig csak lehet. Ez pe­dig Amerikából nem ment vol­na, túl nagy a távolság.- Játékosként nem maradtak beteljesületlen álmai? A Bar­celonának egy, a Reálnak két meccsen rúgott három gólt. So­sem szeretett volna a két spa­nyol óriás valamelyikében ját­szani?- Nem, bár lehetőségem lett volna rá. Teljes a pályafutásom, boldogsággal tölt el, ha vissza­gondolok arra, amit a pályán el­értem, nincs hiányérzetem.- Rendben, de futballrajongó­ként, ha úgy tetszik, szurkoló­ként melyik áll közelebb a szívé­hez: a Real Madrid vagy a Bar­celona?- Futballrajongóként három klubnak szurkolok: a Dina­mo Kijevnek, a Milánnak és a Chelsea-nek.- Világos beszéd, de arra még rákérdezek: Messi vagy Cristia­­no Ronaldo? Esetleg melyikük stílusa hasonlít inkább az egy­kori Andrij Sevcsenkóéra?- Szerintem mindhárman kü­lönböző karakterek vagyunk, nem mondanám, hogy az én já­tékom jobban hasonlított vol­na Ronaldóéra, mint Messiére, vagy fordítva. Nagyszerű labda­rúgók mindketten, és tán nem túlzás; ha azt állítom, Messi minden idők talán legnagyobb futballistája. Tudom, ez szubjek­tív, ott volt Pelé Vagy Maradona, akit már én is láttam focizni, de Messi az Messi. Egyedülálló.- Rendben, beszéljünk kedvenc klubjairól. A Dinamóban van egy magyar, minket ő érdekel a leg­inkább.- Kádár Tamás? Remek védő, alapember, igazi profi. És úgy látom, jól érzi magát Kijevben, szeret a Dinamóban játszani.- Az ügynökét, Varga Sándort is jól ismeri, igaz?- Hogyne, Sándor régi barát, több válogatott csapattársamat is menedzselte, manapság is se­gít nekünk a kapcsolataival.- És még mindig a magyarok. Az egyik szövetségi kapitány elődjéről, a volt szovjet váloga­tott Szabó Józsefről mondjon va­lamit: hogy van, amióta nyugdíj­ba vonult?- Edzőként visszavonult, de szakkommentátorként még dol­gozik. Kíváncsi vagyok a véle­ményére, ért a futballhoz, és so­kat köszönhetek neki, ő tett be először a felnőttcsapatba annak idején. Nagyon tisztelem Józsi bácsit.- Folytassuk a Milánnál!- Szurkolok nekik, figyelem­mel követem a szereplését, és jó barátom az edző, Gattuso.- És Berlusconi szereplését is fi­gyeli? Elvégre az ön egyik fiának, Jordannek a keresztapja...- Régóta nem találkoztunk, de telefonon beszélünk.- Megint miniszterelnök akar lenni.- Ő tudja, az ő dolga... Ha még mindig vannak ilyen ambíciói, miért ne lenne újra miniszter­­elnök?!- Önnek nincsenek ilyen gondo­latai? Egy időben ön is kacérko­dott a politikával, pártot alapí­tott, de nem jutottak be a parla­mentbe.- Jó lecke volt, kiderült, hogy a politika nem az én világom, nem az én utam.- Soha többé?- Soha ne mondd, hogy soha, de utólag úgy tűnik, nem volt jó ötlet, hogy ha rövid ideig is, de belefolytam a politikába.- Világhírű honfitársa, Vitalij Klicsko ma is Kijev polgármes­tere.- Neki fekszik ez a munka, örülök, ha jól boldogul, jóban vagyunk.- De Ukrajna helyzete talán minden korábbinál aggasztóbb. Ön szerint milyen jövő vár az or­szágra? 2009-2012), Milan (1996- 2006; 2008-2009 - kölcsön­ben), Chelsea (2006-2009). CSAPATA EDZŐKÉNT: az ukrán válogatott szövetségi kapitánya (2016-). KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEI JÁTÉKOSKÉNT: aranylabdás (2004), Bajnokok Ligája-győz­­tes (2003), európai Szuper­- Hiszek benne, hogy a fia­talok, az új nemzedékek tagjai­nak lendülete és energiája segít felülkerekedni a gazdasági, kor­rupciós és egyéb problémákon, amelyek tényleg nehézzé teszik az életet odahaza.- A válogatott kilátásairól mit gondol szövetségi kapitányként?- Alakul, fejlődik a csapat, las­san két éve dolgozunk együtt.- Feltűnik egy új Sevcsenko a lát­határon? Vagy örökre megdönt­­hetetlenek maradnak a rekord­jai? Mondjuk, a válogatottban szerzett 48 gólja...- Éppenséggel jól jönne egy gólerős középcsatár, de nehéz manapság hasonló karakterű, sőt hasonló szerepkörben fut­ballozó játékost találni.- Nem csupán a góljai számával írt történelmet, de elsőként sze­repelt Ukrajnával Eb-n és vb-n is, sőt az ország máig egyetlen BL-győztese. Mi a legnagyobb futballélménye?- Ha a válogatottról kérdez, azt mondom, a világbajnokság. A vb hangulata. Ott a hazádért futballozni, egészen különleges. Persze rögtön utána a hazai kö­zönség előtt játszott Európa-baj­­noki meccseket és gólokat is meg kell említenem, amelyek­ben 36 évesen még részem lehe­tett, és a klubjaimmal is számos fantasztikus élménnyel gazda­godtam, mindegyiknek megvolt a maga szerepe, szépsége a pá­lyafutásomban.- Rúgott mindent eldöntő, győz­tes tizenegyest a Juve elle­kupa-győztes (2003), 5x uk­rán bajnok (1995,1996,1997, 1998,1999), olasz bajnok (2004), 3x Ukrán Kupa-győztes (1996,1998,1999), Olasz Ku­pa-győztes (2003), angol FA-ku­­pa-győztes (2007), angol Liga­kupa-győztes (2007), olasz Szu­perkupa-győztes (2004), ukrán Szuperkupa-győztes (2011). Fotó: AFP ni BL-döntőn 2003-ban, és vé­gig a pályán volt a Liverpool el­leni, történelmi, de a milánói­ak által rémálomként megélt 3-0-ról 3-3-ra alakuló finálé­ban is két évvel később Isztam­bulban, ahol aztán ön is elhibáz­ta a tizenegyesét a végén. Szo­kott még álmodni ezekkel a pil­lanatokkal?- Nem, lezártam a pályafutá­somat, most már előre tekintek. Új céljaim, új álmaim vannak.- Úgy értsük, hogy edzőként?- Igen, természetesen.- A kényelmes londoni csalpdi életet és az abba beleilleszthe­tő szövetségi kapitánykodást fel­cserélné arra, hogy klubedzőként dolgozzon?- Persze, elképzelhetőnek tartom, hogy később ilyen for­dulatot vesz az életem.- Valerij Lobanovszkij az edzői példaképe? A BL-aranyéremmel elzarándokolt a sírjához, hogy kö­szönetét mondjon neki.- Nagyon sokat köszönhetek neki, és edzőként számos olyan újítás fűződik a nevéhez, amely hozzájárult a futball fejlődésé­hez. A fizikai felkészítésben, az edzésmódszerekben ő vet­te először igénybe nagymér­tékben a különféle méréseket, tudományos, orvosi módszere­ket, elemzéseket.- A klubjai közül a Chelsea-ről még nem beszéltünk. Kint volt a Barcelona elleni BL-meccsen?- Naná! Jól játszott a Chelsea, de egyetlen hiba elég volt Messinek ahhoz, hogy egyen­lítsen. Ettől függetlenül még to­vábbjuthatunk.- Ki nyeri meg az idén a Bajno­kok Ligáját?- Sok jó csapat van. A most említett Barca vagy a Chel­sea, a Juve, a Totthenham, a Real Madrid, a PSG. A dön­tőre mindenképpen kime­gyek, hiszen Kijevben lesz! A legjobb az Jenne, ha a Sahtar Doneck lenne a finálé egyik résztvevője... JEGYZET Dorkó és mackófölső Petri k József jegyzet@mediaworks.hu A hetvenes évek elején jó­formán csak az élsportolók­nak vagy a kivételezettek­nek volt márkás tornacipő­jük, melegítőjük, de még pó­lójuk is. Legtöbbünk legfel­jebb álmodozott róla. Sőt, a gimiben még azokra is irigy­kedtünk, akik Csehszlová­kiából átcsempészett Botas csukát hordtak. A sportfelszerelések front­ján a nagy változást az hoz­ta el, amikor már legalább évente egyszer eljuthattunk a Lajtán túlra. Aztán a bécsi Mariahilfer Strassén, bódul­tán a világmárkák kínálatá­tól, az utolsó schillingjeink­­nek is a fenekére vertünk. Persze itthon senkinek sem árultuk el, hogy egy évig ké­szültünk, hónapokig spórol­tunk arra, hogy felhúzhas­suk végre a sógoroknál vett Adidast... Ez idő tájt történt, hogy a harmadik D-ből Sala­mon Laci 670 centit ugrott távolba a negyvenforintos dorkójában. Még a tornata­nárunk kezében is megállt a toll, amikor kifeszítettük a mérőszalagot, és bemond­­tuk az eredményt. Sági ta­nár úr először nem hitt ne­künk, a „mérőknek”, majd a szemének, amikor ellenőr­zött bennünket... Aztán hirtelen nagyot for­dult a világ. Sokan úgy gon­dolták, elég a klassz szere­lés a sikerhez. A tehetség és a szorgalom - szerencsére csak rövid időre - háttérbe szorult. Ennek lett az „áldo­zata” a szomszéd Marci gye­rek, aki egyébként bunyó­zott. Csillogó-villogó selyem Adidasban lépett a kötelek közé. Úgy néztünk rá, mint­egy félistenre. Igaz, előtte soha nem láttuk bokszolni, de kétségünk sem volt afe­lől, hogy ő a favorit, hogy egyszerűen földbe döngö­li az ellenfelét. Aztán meg­szólalt a gong, a mi Márto­nunk sasszézott egyet-ket­tőt, majd a riválisa úgy vág­ta nyakon, hogy az az omi­nózus „büdösbogár” sem bukhatott volna fel külön­bül. A minap a győri sportlö­­vő-Európa-bajnokságon is­mét eszembe jutott Salamon Laci... A légpisztolyos dön­tőben sildes sapkában, fül­védőben, szemellenzőkkel és egyéb látásjavítókkal fel­szerelve ácsorogtak a részt­vevők. Makulátlan melegí­tőjük az utolsó divat szerint készült. Ahogy a kamera vé­gigpásztázott a mezőnyön, a sor végén egy török verseny­ző ácsorgott szerényen. Raj­ta egy talán még a Magyar Néphadseregtől „örökölt” mackófölsőben. Se szem­üveg, se ellenző, se fülvédő. Sőt, célzásnál még a szemét sem hunyta le. Yusuf Dikeg, mert így hívják, csak tette a dolgát, lőtt és nyert. Az új kontinensbajnokot csak az eredményhirdetésre sike­rült úgy-ahogy átöltöztetni. Akkor ráerőltettek egy nem­zetiszínű melegítőt, amely­nek az árcéduláját csak a dobogó tetején tépte le a cip­zár húzókájáról... NÉVJEGY ANDRIJ SEVCSENKO SZÜLETETT: 1976. szeptember 29., Dvirkivscsina (Szovjetunió). NEMZETISÉGE: ukrán. SPORTÁGA: labdarúgás. POSZTJA: csatár. VÁLOGATOTTSÁG/GÓL (1995- 2012): 111/48. CSAPATAI PROFI JÁTÉKOSKÉNT: Dinamo Kijev (1994-1999;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom