Heves Megyei Hírlap, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-24 / 47. szám
12 TÖRTÉNELEM 2018. FEBRUÁR 24., SZOMBAT A történelmet sokszor nem az igazság és a bölcsesség írja Bombát a román király alá! Egy kis csoport a bukaresti lóversenypályán akarta felrobbantani I. Ferdinánd román királyt és a teljes kormányt. A merénylettől azt várták volna, hogy a feszült szovjet-román kapcsolatok miatt katonai támadás éri az Erdélyt elrabló országot. Szakács Árpád szerkesztoseg@mediaworks.hu ROMÁNIA 1922-ben egy látszatra hatalmas vagyonnal rendelkező svájci és egy hét nyelven beszélő, ugyancsak tehetősnek tűnő sármos angol gróf jelent meg Bukarestben. Mindketten rendkívüli módon érdeklődtek a lósport iránt, egyikük, az angol mágnás úgy döntött, hogy versenyistállót nyit a román fővárosban. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, Bukarest legdrágább szállodájában, a Hotel Continentalban laktak, közben több helyen villákat béreltek. Egyszóval élték a kőgazdag milliomosok feltűnést keltő mindennapjait. Gazdag társasági élet, a legelőkelőbb úri, üzleti körök, bálok, pertuban lenni a bukaresti rendőrprefektussal - a gondtalan élet megannyi színfoltja. Nem csoda, hogy a két úr igencsak megdobogtatta a bukaresti előkelőbb hölgyek szívét is. Igazi idilli kép, ki ne akarna az élet eme asztalánál megtelepedni! Nem sejtette senki, hogy a svájci befektető nem svájci és nem gazdag, az angol lord nem angol, de még csak nem is arisztokrata. Utóbbi egy nemzetközi szélhámos, aki úgy döntött, hogy egy magyar szempontból fontos ügy mellé áll. Kmoskó Miklósnak hívták. Társának, a helvét milliomosnak pedig Thuróczy István a neve, foglalkozását tekintve nevezzük hazafinak. Egyikük sem akart Bukarestben megtelepedni, egyikük sem akart lóversenyistállót létesíteni, hanem a román király felrobbantásának műveletét készítették elő. A filmbe illően izgalmas vállalkozás teljes hátterét nemrég Gottfried Barna tárta fel oknyomozó alapossággal. A történész kiderítette, hogy Thuróczy elképzelései, tervei már 1922 elején készen voltak. Az indokokról és a motivációról maga Thuróczy így vallott: „Jól ismertem I. Ferdinánd román király bevonulása Bukarestbe 1918-ban Fotók: MW Románia bel- és külpolitikai és katonai helyzetét. A korrupció dühöngött. Az erdélyi oláhság forrongott. Oroszország abban az időben ugrásra készen állott. Romániában nagyban készülődtek a román történelem legnagyobb eseményére, az összes románok királyának, I. Perdinándnak gyulafehérvári megkoronázására. Ezt mindenképpen meg akartam akadályozni. A történelmet sokszor nem az igazság és a bölcsesség csinálja, hanem az akarat, a szenvedély és a vakmerőség. Szokás szerint szeptember 4-én szokott lenni a bukaresti versenytéren a királydíj futtatása. Ezen meg szokott jelenni az egész királyi család, a diplomáciai testület, a kormány, az összes magas rangú tisztek és mindenki, aki számított valamit. Elhatároztam, hogy felrobbantom az egész társaságot. Ha ez sikerült volna, a III. Internacionálé három nap alatt egy hatvan-hetvenezer főnyi katonaságot vetett volna át a Dnyeszteren. Erdélyben kitört volna a forradalom és mi, hogy védekezzünk a bolsevista hatalom ellen, előre kellett volna mennünk olyan határig, ahol a bolsevizmusnak gátat tudtunk volna vetni, azaz a Kárpátokig.” Gottfried Barna megállapítja, hogy Thuróczy István gondolatai a román bel- és külpolitikai helyzettel kapcsolatosan helytállóak, mind az anarchisztikus belpolitikai életet, mind a feszült szovjet-román viszonyt illetően. A sikeresen végrehajtott merénylet következményeire vonatkozó elképzelései viszont hipotetikusak, amennyiben a remények, vágyak, illúziók keverednek bennük. Tehát, ahogy Gottfried írja, Thuróczy volt a terv szellemi atyja, az akció irányítója, a csoport vezetője, ő rendelkezett a merénylethez szükséges anyagi erőforrások fölött. Ficquelmont de Belmont gróf (Kmoskó) feladata a lehetséges helyszínek, a királyi család, az arisztokrácia szokásainak feltérképezése volt. Kmoskó állandóan a versenypályán volt, rendszeresen részt vett a hajnali tréningeken is. A pálya mellett puszta földterületet béreltek azt a látszatot keltve, hogy istállót szándékoznak építeni. Szabad bejárása volt a pályára, alkalmas időben elhelyezhette volna ott a pokolgépet. Közeledett szeptember 4., a királydíj, az akció időpontja. Ekkor viszont, ahogy mondani szokták: becsapott a ménkű. Augusztus 29-én reggel a román titkosszolgálat nagyváradi ügynökei a Biharpüspöki és Biharszentandrás közötti határszakaszon feltartóztattak egy kocsit, átvizsgálták a szekeret, és egy pokolgépet találtak rajta. A futárt azonnal letartóztatták, a bombára váró Thuróczyt, akit a nagyváradi pályaudvaron álló bukaresti gyors egyik másodosztályú fülkéjében értek, őrizetbe vették. Ő is cseh útlevéllel utazott, kupéjában ekrazitot, gyújtózsinórt, gyutacsokat, méregfiolákat találtak. A letartóztatások híre óriási sajtóvisszhangot kapott. A magyar újságok kétkedve fogadták az információt, az Erdélyt megszállva tartó Románia ugyanis kemény terrorral próbálta a magyar kisebbség tudomására hozni, hogy ki is az úr Trianon után. A román diplomácia Horthy Miklós kormányzót szerette volna belekeverni az ügybe, amihez a nemzetközi hírügynökségek is segítséget nyújtottak, tehát a Bethlen-kormányt igen kellemetlen helyzetbe hozta az eset. A magyar kormány az ügy kapcsán cáfolta a román vádakat, és Bukarest nem is tudta bebizonyítani az állításait. A mai fül számára hihetetlenül hangzik, de a parlamentben akkor egyetlen szó sem esett a román király elleni merényletről. Egyetlen ellenzéki képviselő sem használta fel az alkalmat a kormány számonkérésére, tekintélyének csorbítására. Érvényesült az a konszenzus, ami a külpolitika terén, a magyar-román viszony tekintetében a húszas évek első felében működött. Nem lehetett nyilvános vita tárgya egy Uyen ügy, ártalmas lett volna az ország érdekeire. Összehívták a külügyi bizottságot, a miniszterelnök tájékoztatta a kialakult helyzetről, és csak csönd, nagy csönd - írja Gottfried Barna. Hőseink sorsáról nem sokat tudunk egészen 1923. február 19-éig, amikor is elkezdődött a perük. Kihallgatásuk október elejéig Nagyváradon folyt, majd 9-én valamennyiüket Bukarestbe szállították. A román fővárosban a legkülönfélébb eszközökkel próbálták Thuróczyt rábírni arra, hogy vallja be: Sándor szerb király meggyilkolása is a terveik között szerepelt. Végül a pert Bukarestben rendezték meg, az ítélet szerint a vádlottakat - egy kivétellel - bűnösnek találták, Thuróczy Istvánt, Kmoskó Miklóst, Palágyi Lajost és Balázs Istvánt a maximálisan kiszabható tíz évre, Bereczky Lajos és Dengyel Béla mozdonyvezetőt két, illetve egy I évre ítélték el. Az ítélet kihirdetése után Jilavára vitték Thuróczyt, majd I március 17-én a Vácáre§ti gyűjtőfogházba, ahol talán börtön- I éveinek legérdekesebb talál- Ikozásában volt része. Andrei Gerasim, a híres bojámyúzó J(a szó szoros értelmében) ban[|dita ment oda hozzá, Thurójczy így emlékezett a szavaira: I....nagy vagy te, uram, mert lén csak a bojárokat nyúztam '■meg, de te azt a vén tolvajt pj akartad megnyúzni. Felajánlotta, hogy szökjünk meg együtt - ő aztán meg is szökött -, alakítsunk egy bandát, s ha mi ketten összeállunk, az öszszes bojárokat megnyúzzuk.” 1929-ben Boila Romulus egyetemi tanár, a román szenátus elnöke kezdeményezésére a Maniu-kormány kegyelmet ajánlott neki, de ő nem fogadta el. Gottfried Barna szerint a szenátus elnökét személyes okok vezették a kegyelem lehetőségének kieszközlésére, hiszen az apja jegyzőként szolgált Thuróczy apja alatt, aki nem bukaresti asztalos volt, hanem főszolgabíró Máramarosban. Boüáék valószínűleg nem a legrosszabb emlékeket őrizték Thuróczyékról. Thuróczy végül 1931-ben szabadult, visszatért Magyarországra. Még abban az évben MÁV-titkári rangban reaktiválták, néhány év múlva, 1936-ban nyugállományba helyezték. Emlékév Mátyásnak, § aki az élő törvény volt A rendszer áldozata mind, akit vallattak és kínoztak A leggyilkosabb diktatúra ÉVFORDULÓ Kolozsváron tegnap folytatódott és egész hétvégén tart a Mátyás király születésének 575. évfordulója alkalmából zajló rendezvénysorozat. 1443. február 23-án, Kolozsváron született Hunyadi Mátyás, és 560 esztendeje annak, hogy 1458. január 24-én királlyá választották. Tavaly decemberben Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár Mátyás király-emlékévet hirdetett 2018- ra, amelynek lebonyolítására Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója kapott felkérést. Az egész éven át tartó ünnepségsorozat a Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök által a szegedi dómban celebrált szentmisével vette kezdetét január 12-én. Kevéssé közismert, hogy 560 évvel korábban éppen ezen a napon köttetett meg a Garai-Újlaki és a Szilágyi-Hunyadi liga közötti egyezmény Szegeden, amelynek értelmében Hunyadi Mátyást jelölték a trónra. A Magyarság Háza egész évben különféle programokat kínál szerte a Kárpát-medencében a Mátyás király-emlékév jegyében. Egyebek mellett kiállítások, reneszánsz flashmobok, konferenciák, királyi ételek is várják az érdeklődőket. MW A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából idén is országszerte megemlékezéseket tartanak a világtörténelem legembertelenebb diktatúrájáról. Az 1997-ben Párizsban megjelent, hat szerző által jegyzett kötet, A kommunizmus fekete könyve levéltári kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy százmillióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát. Kelet-Közép-Európában ez a szám elérheti az egymilliót, ennyi ember vesztette életét kivégzés, éhínség miatt vagy kényszermunkatáborban. Jóval magasabbra te-Kovács Béla hető azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága nyomorított meg testileg és lelkileg. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől. Közép- és Kelet-Európábán elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak, először 2001. február 25-én emlékeztek meg róluk az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban, s azóta minden évben tartanak emlékünnepségeket. Az emléknap időpontja arra utal, hogy 1947- ben a szovjet megszálló hatóságok ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett. Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával járt, s megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt. MW
