Heves Megyei Hírlap, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

2018-02-03 / 29. szám

ww^e^negyhgzmgge^ info@eger.egyhazmegye.hu IX. évfolyam, 2. szám 2018. február Az egri érsek jubileuma Hálaadó szentmisét mutatott be Ternyák Csaba egri érsek püspökké szentelésének 25. évfordulóján, január 6-án, Vízkereszt ünnepén az egri bazilikában. Az érsekkel koncelebráltak a Magyar Ka­tolikus Püspöki Konferencia tagjai. A szentmise kezdetén Csizma­dia István kanonok, a bazilika plébánosa jelentette be, hogy az ünnepi alkalomból Ferenc pá­pa is köszönti a főpásztort. A Szentatya levelét Monsignore Germano Penemote, a Magyar­­országi Apostoli Nunciatúra ideiglenes ügyvivője olvasta fel, majd Flczek László általá­nos helynök magyar nyelven is­mertette. Ferenc pápa levelében nagy szeretettel fejezte ki jókívánsá­gait Ternyák Csaba szolgálatá­hoz. Mint írta: „Teológiai dok­torként szolgálatodat az Egyház javára fordítottad, nagy jelentő­ségű feladatokat végezve mind a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkáraként, mind a Pápai Magyar Intézet rekto­raként; emberi és papi tulaj­donságokkal, valamint ügyin­tézésben való jártassággal meg­áldva. Téged, Szent II. János Pál pápa 1992 Karácsony vigíliá­ján esztergomi segédpüspökké és eminentianai címzetes püs­pökké, majd 1997-ben érsekké és a papi kongregáció titkárává nevezett ki, amellyel az aposto­li szék, valamint az egyetemes egyház szolgálatára hívott. Ér­demekben gazdagon, 2007 óta az egri egyházmegye hívőkö­zösségének minden buzgóság­­gal megáldott és mindmáig áll­hatatos pásztora vagy, aki püs­pöki feladataidat hozzáértő lel­­külettel teljesíted, annak az okos szolgának a példájára, akit Ternyák Csaba érsekkel koncelebráltak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai Fotó: Balogh Ferenc az Úr minden java fölé rendelt. A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciánál különböző fel­adatokat vállaltál, hogy a papok életének formálását és a papi hi­vatást segítsd. Ebből az odaadó tevékenységből is látjuk szolgá­latoddal való eggyé válásodat. Amikor tehát gratulálunk Ne­ked, Tisztelendő Testvérünk, az Úr szőlőjében végzett tevékeny­ségedért, kérjük, fogadd el ige­hirdető szolgálatodért mindnyá­junknak imáját. Amikor az Urat szólítjuk, hogy tegye évfordu­lód napját nagyon boldoggá, ad­ja meg Neked, hogy az evangé­lium igazsága szerint hűségben járva, Krisztust jelenvalónak érezd, és a lelkek javáról imád­sággal, szentbeszéddel és szere­tettel gondoskodjál” - áll a pá­pai levélben. Veres András győri megyés­püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke szintén méltatta Ternyák Csaba szolgálatát. Veres András utalt rá, hogy a főpásztor püspöki cí­merében megörökítette a nap­keleti bölcsek érkezését Jézus­hoz. A bölcseknek a csillag mu­tatta meg az utat az Üdvözítő jászolához. Az embereknek egy­re nagyobb szükségük van ar­ra, hogy megtalálják az Üdvözí­tőhöz vezető csillagukat. Végül azt kívánta, hogy az ünnepelt legyen egyházmegyéjében min­den papnak és általuk minden hívőnek az Üdvözítő felé muta­tó csillaga. A jubiláns érseket Löffler Er­zsébet, a főszékesegyház képvi­selő-testületének elnöke is kö­szöntötte, sok kegyelmet és jó egészséget kívánva további fő­pásztori szolgálatához. A hálaadó szentmise kezde­tén Ternyák érsek köszönetét mondott Istennek, hogy meg­ajándékozta őt a papi hivatás kegyelmével. Kifejtette, hogy hálával gondol Szent II. János Pál pápára, aki meghívta a püs­pöki életre, és akiben mindig példaképet, követendő embert, nagyszerű papi stílust ismert fel. Vonzó egyénisége olyan pél­da volt, amelyet szeretne követ­ni, mondta el a jubiláns főpász­tor. Majd Benedek pápának is köszönetét fejezte ki, aki az eg­ri érseki tisztségre kinevezte. Hozzátette, szintén hálával gon­dol Ferenc pápára, aki levélben köszöntötte a jubileumán. Homíliájában Erdő Péter bí­boros, prímás elmondta, hogy a II. világháború után Ternyák Csaba volt az első magyar püs­pök, akit maga a pápa szentelt püspökké. „Hálát adunk azért a küldetésért, amelyet Ternyák Csaba kapott a szentelésben.” Amikor a püspöki konferen­cia titkára volt, egész egyházi életünk újjászervezését segítet­te a kilencvenes években. A má­sodik pápalátogatás után egy évvel, 1997-ben kapott címze­tes érseki kinevezést, ekkor lett a pápa közvetlen munkatársa, mint a papi kongregáció titká­ra a római kúriában. Ezután tíz év római szolgálat következett. Személyében magas beosztású főpap került a pápa környezeté­be, aki ottani munkájával hasz­nosította hazai tapasztalatait, másrészt segítette a világegy­házat - fogalmazott a bíboros. Majd méltatta Ternyák ér­sek hitoktatás, oktatás és neve­lés terén végzett tevékenységét. Ugyancsak elismeréssel szólt az Egri Főegyházmegyében vég­zett munkájáról, az Érseki Lá­togatóközpont kialakításáról, a roma pasztorációról, az egyház­­megyei találkozók szervezésé­ről. Erdő Péter beszéde végén ezt kívánta: „Kísérje Csaba ér­sek szolgálatát Isten áldása és szentelő püspökének, Szent II. János Pál pápának segítő köz­benjárása.” Homa János FEBRUÁR ÜZENETE „Megismertük és hittünk a szeretet­het amellyel Isten van irántunk” (ÍJn 4,16). Országos lelkipásztori napok Egerben Az Országos Lelkipásztori Teoló­giai Napok január 29-én kezdő­dött Egerben, az Országos Lelki­pásztori Intézet szervezésében. A nyitó szentmisét Ternyák Csa­ba egri érsek mutatta be. Gáspár István, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója köszöntötte az immáron 43. al­kalommal sorra kerülő találko­zó több mint kétszáz résztvevő­jét. Elsőként Puskás Attila teo­lógiai tanár tartott előadást Ke­­resztségünkből fakadó alaphi­vatásunk címmel. Január 30-án Székely János szombathelyi megyéspüspök mondta a reggeli szentmisét, majd előadásában arról szólt, ho­gyan válhat a bérmálás a Szent­lélek kiáradásának valóban át­élt, befogadott ajándékává. A dél­után során több fórumot is tartot­tak. Palánki Ferenc, debrecen­­nyíregyházi megyéspüspök, az MKPK Ifjúsági Bizottsága elnö­ke, valamint Gábor Miklós és Kámán Veronika, az Ifjúsági Bi­zottság munkatársai a Fiatalja­ink megszólításának lehetőségei - kihívások, tapasztalatok című beszélgetést vezették. Január 31-én Varga László, ka­posvári megyéspüspök Az Eu­­charisztiáról, mint küldetésünk forrásáról tartott előadást, majd az imádság, a cselekvés egysé­ge című fórumot vezette. A prog­ram február 1-én ért véget. Ökumenikus imahét JEGYZET A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 2018. január 21. és 28. között új­ra imahetet hirdetett a Krisztus­hívők egységéért. Mottója így hangzott: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől..."/„Uram, a jobbod kitű­nik erejével...” (2Móz/Kiv 15,6). Január 21-én, vasárnap Eger­ben mindenkinek a saját temp­lomában volt a nyitó összejöve­tel, hétfőn pedig a református templomban tartották az öku­menikus istentiszteletet, ahol Ternyák Csaba egri érseket hall­gathatták meg a jelenlévők. Ked­den az evangélikus templomban Zentai László nyugalmazott bap­tista lelkész, szerdán az egri ba­zilikában pedig Tóth Imre refor­mátus lelkész osztotta meg gon­dolatait. Csütörtökön a ciszter­ci templomban Aklan Béla Sán­dor evangélikus lelkész, pénte­ken a baptista imaházban pedig Demkó Balázs görögkatolikus parókus volt a szónok. Szomba­ton a református templomban Koós Ede szemináriumi pre­fektus, templomigazgató szólt a hallgatósághoz. Miskolcon január 21-én, va­sárnap a Belvárosi református templomban kezdődött az ima­hét, ahol az igehirdető Krank Jó­zsef ortodox parókus volt. Hétfőn a Búza téri görögkatolikus temp­lomban Almásl Ferenc reformá­tus lelkipásztor, kedden a Bel­városi evangélikus templomban Kalna Zsolt minorita szerzetes hirdette az igét. Szerdán a Mind­szenti templomban Sándor Fri­gyes evangélikus esperes, csü­törtökön a Deszkatemplomban Lipcsák János római katolikus plébániai kormányzó, pénteken a Minorita templomban pedig Hangó István református lelkész prédikációjára gyűltek össze. Az imahét kiemelt összejövetele szombaton volt a Miskolci Egye­temen, ahol a keresztények egy­ségéről Csomós József reformá­tus, Fabiny Tamás evangélikus, Orosz Atanáz görögkatolikus püspök, valamint Ternyák Csa­ba római katolikus érsek osztot­ta meg gondolatait. H. J. F ebruár 2-a, Urunk bemuta­tásának ünnepe. Közismert néven: Gyertyaszentelő Bol­dogasszony. Régebben ezen az ünnepen csak arra gondoltunk, hogy a gyermek Jézust a Boldog­­ságos Szűz Mária a születése utá­ni negyvenedik napon bemutatta a jeruzsálemi templomban. Mos­tanában inkább a Mária karján ülő gyermekre, Jézus Krisztus­ra, a világ világosságára figye­lünk. így lett ez a nap Urunk be­mutatásának az ünnepe. Jézus és Mária mellett két istenfélő, Mes­siást váró személlyel, Simeonnal és Annával is találkozunk az ün­nepi evangéliumban. A keleti egy­házban a „találkozás ünnepének” (Hypapanté) nevezik ezt a napot, mert ekkor találkozott először Jé­zus a Messiást váró ószövetségi igazakkal. Rembrandt, a nagy holland fes­tő ábrázolta (Simeon hálaadása) legszebben Jézus gyermekkorának ezt az eseményét. A festményén az ószövetségi pap csodálkozva lát­ja, hogy az agg Simeon a Szentlé­lekkel eltelve, gyermekkel a karjá­ban hálát ad az embert teremtő és ■* üdvözíteni akaró Istennek, és jö­vendölést mond: „Bocsásd el most szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben. Hiszen már látták szemeim az üdvösséget, melyet minden nép számára rendeltél: vi­lágosságul a pogányok megvilágí­tására és dicsőségére népednek, Izraelnek.” (Lk 2,28-32). Egész éle­te az üdvözítő hosszúra nyúló va­rosában teltei, és most örvende­zik, hogy személyesen láthatja őt. Simeon szavait úgy emlegetjük, mint az újszövetségi bibliai éne­kek egyikét. A papi zsolozsmában mindennap az esti imádság része­ként elimádkozzuk. Ez az ének valójában csak egyetlen hosszú mondat, mellyel Simeon az Istenhez fordult. Azt énekelte meg benne, hogy az Úr őt most már békességgel bocsát­hatja el, nyugodtan meghalhat, mert az isteni ígéret szerint saját szemével látta Isten üdvösségét (az Üdvözítőt), a Gyermeket, akit karjában tartott. Ez olyan üdvös­ség, olyan megváltás, melyet Isten minden nép szeme láttára elkészí­tett (tehát nemcsak Izrael számá­ra). Olyan világosság abban a sö­tétségben, melyben a pogányok él­nek, mely által kapcsolatba kerül­nek a világ Világosságával, Jézus Krisztussal. Látjuk, hogy Simeon Krisztus eljövetelét „világraszóló”-nak ta­lálta. Más szóval: a Szentlélek tudtára adta, hogy az üdvösség, mely Krisztusban van, a föld min­den népéé. Nemcsak Izraelt, ha­nem minden népet beragyog a vi­lág Világossága, Jézus Krisztus. Ez a nagy missziós parancsban ' teljesedik be, melyet az Úr Jézus később ad majd tanítványainak, és velük együtt mindazoknak, akik Őt szeretik. Volt még valaki a templom­ban, akit nagyon érdekelt az a Gyermek, akit József és Mária be fog mutatni az Úrnak. Az öreg Anna, egy bizonyos Fánuel le­ánya, Áser törzséből, aki már nyolcvannégyéves volt. Hamar megözvegyült, mindössze hét évig élt házasságban. Anna próféta­asszony volt. Több ilyennel is ta­lálkozunk a Bibliában. Azt is megtudjuk róla, hogy éjjel és nap­pal a templomban tartózkodott, mert Istent szolgálta böjtölés­sel és imádkozással. Anna látta, hogy Simeon ott áll a Gyermekkel a karjában. Azonnal megértette, hogy Ő a régóta várt Messiás! Ak­kor maga is odaállt, és megvallot­ta, hogy az a Gyermek az Üdvözí­tő. Anna ezt elmondta mindenki­nek Jeruzsálemben, akik, éppen úgy, mint ő és Simeon, a megvál­tást (mondhatjuk úgy is, hogy a Megváltót) várták. hogy Simeon, úgy mi is várhatjuk Jézust a szívünk­be. Amint Anna, úgy mi is imádkozhatunk, hogy jöjjön el hozzánk. És ahogy Simeon, mi is kifejezhetjük és megénekelhetjük az üdvösség miatti örömünket és hálánkat, amely Jézus Krisztus el­jövetelével érkezett el hozzánk. Dolhai Lajos Sim eon és Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom