Heves Megyei Hírlap, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-22 / 45. szám
12 KULTIKUS HELYEK 2018. FEBRUÁR 22., CSÜTÖRTÖK Közkívánatra folytatjuk összeállításunkat, várjuk olvasóink történeteit Helyek, amelyekre jó emlékezni A HEOL.hu írta Folytatjuk múltidéző összeállításunkat a hevesi megyeszékhely mára legendássá vált szórakozóhelyeiről, éttermeiről. Az első rész sikere után örömünkre szolgált, hogy sok olvasó csatlakozott felhívásunkhoz, és osztotta meg emlékeit szerkesztőségünkkel. Most a beérkező olvasói levelek között válogatva következik a második rész. Tóthpál Zoltán zoltan.tothpal@mediaworks.hu EGER A levelek között érzékelhetően visszatérő, szívesen felidézett helyiség volt a Taverna Borozó, amely egykoron a Trinitárius utca sarkán működött nagy sikerrel, és szolgálta ki a szomjas vendégeket. A régi, többágú borospincéből kialakított létesítmény nem meglepő módon elsődlegesen amolyan pincehelyiségként funkcionált, és várta a főleg a környékről betérő vendégeket. Pincehelyiségről lévén szó a Taverna egy kicsit elhozta a Szépasszony-völgy tufás pincéinek barátságos hangulatát, ahol mindenféle korosztály békésen megfért egymás mellett, legyen szó búfelejtésről vagy egy tartalmasabb beszélgetésről. A Taverna elhozta a Szépasszonyvölgy pincéinek hangulatát Egy jó békacomb a belvárosi Vörösrákban? Főleg a- hatvanas-hetvenes években élte fénykorát, de a levéltári adatok szerint egészen 1876-ig vissza lehet vezetni a legendás Vörösrák Halászcsárda történetét. A hely specialitása alapvetően a halászlé és az egyéb finom halételek voltak, sőt, - ami akkoriban még nem számított klasszikus ételkülönlegességnek - a rántott békacomb sem maradhatott ki a menüből. Fiatalok, idősebbek is szívesen betértek a helyre, és élvezték ki nemcsak az ízletes ételeket, de a vadszőlővel benőtt teraszos rész utánozhatatlan atmoszféráját is. Jellem-Fotó: Bérén Dániel A Dobos bejárata a bezárás előtt. Sokan, ha Egerbe érkeztek, szinte azonnal felkeresték a cukrászdát ző a Vörösrák sokszínűségére és kultikus szerepére, hogy az évtizedek során kocsmaként, önkiszolgáló étteremként, bodegaként, de a kezdetek kezdetén sima pálinkakimérőként is működött az egység, amelyet a Szent János utcai épület rogyadozása miatt 1978-ban ugyan lebontottak, de később a Kossuth Lajos utcában tovább működtettek. Amikor a kávézás még „szertartás” volt Már az 1900-as évek elején a jómódú vendégek gyakori célállomása volt egy-egy délutáni kávézáskor a Széchenyi Kávéház. Jóllehet puccos hely lévén nem ám sima kávézásról volt szó, sokkal inkább szertartásról, így nyilvánvaló, hogy a kávéházban megválogatták a vendégeket, és megkövetelték a kulturált viselkedést. A hely bútorozása, egész megjelenése nagypolgári életérzést adott az ide betérő vendégek-A Vörösrák bejárata előtt mindig jó volt a hangulat Fotó: Fortepan nek, mondani sem kell, manapság országszerte mekkora hiány van az efféle kiszolgálóhelyiségekből. Fogyott a babgulyás a Sörkertben Már a jóval bohémebb közönség egyik kedvenc szórakozóhelye volt a régi Népkert területén elhelyezkedő Sörkert, híresen barátságos kiszolgálással a hatvanas-hetvenes években. A mindenféle szükségtelen külcsínt nélkülöző kockás abroszos vendéglőként is működő helyiség hajdanán a középiskolások törzshelyének számított, leginkább az olcsó csapolt világos Kőbányai miatt. De nemcsak italozhattunk, hanem étkezhettünk is a Sörkertben: babgulyás, túrós tészta, mákos guba, csirkepörkölt, mindenféle főzelék fasírozottal - csak néhány közkedvelt fogást idéztünk a nagyon változatos menüsorból. Dobos sincs már, pedig nagyon szerettük Aki turistaként érkezett a megyeszékhelyre, annak valószínű a vidék Gerbaud-ja, azaz a Dobos cukrászda volt az egyik legelső felkeresett pihenőhely, az ottani kihagyhatatlan specialitásokkal, a békadesszerttel vagy a Dobos-tortával. Korábban már foglalkoztunk az ország egyik legpatinásabb cukrászdájának történetével, majd szomorú hattyúdalával, pedig évtizedekkel korábban Eger elképzelhetetlen lett volna a Dobos nélkül. Manapság azonban olyannyira megváltoztak a vendégkör igényei, hogy a Dobos szépen lassan elvesztette egyedi jellegét, egyre kevesebb betérő vendéget vonzott, mígnem igazából kihasználatlanná vált. Kedvenc helyünk körül jelenleg is sok a megválaszolatlan kérdés, ami biztos: a Dobos régi helyén, a Széchenyi utcában nem nyithat ki többé, máshol azonban elméletileg nincs akadálya annak, hogy tovább íródjon a cukrászda története. De hogy még egyszer nem lesz ugyanolyan, az is biztos. Pettyes, Ibolya, Mecset... folytatható a sor, kinek mi volt a szíve csücske További helyek, amelyekről írtak olvasóink A fentebb részletezett helyek szerepeltek leggyakrabban a beérkező olvasói levelek között. Akadtak azonban olyan vendéglátó-egységek is, amelyekről csak egyszer tettek említést olvasóink, s mi természetesen róluk sem feledkezünk meg: volt olyan, akinek a Pettyes Presszó nyújtott feledhetetlen emlékeket, valaki a Mecset Étteremre gondolt vissza a legszívesebben. Olvasóink leveleiből kiderült az is, hogy a lazább, kötetlenebb borozások egyik helyszíne volt az Ibolya Presszó, míg a T-Rexet egykoron a fiatalok vették birtokba hajnalig tartó tivornyázásra, táncra. És ha van véleménye, vagy esetleg más helyeket is ismer, írjon e-mailt a zoltan.tothpal@ mediaworks.hu e-mail-címre, és később kibővítjük a felsorolást. A Taverna Borozó fénykorában, belülről. Gyakorlatilag egy borospince a város szívében Fotó: Fortepan A Taverna bejárata a Trinitárius utcában a hatvanas évek közepén Fotó: Fortepan
