Heves Megyei Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-02 / 1. szám
2018. JANUÁR 2., KEDD MEGYEI KÖRKÉP 3 Balesetek voltak, s az első idei kisbaba is világra jött Kisebb zökkenőkkel váltottuk le az évet Fotó: Márkus Attila Az R-Go együttes minden korosztálynál sikert aratott a Dobó téren, több százan búcsúztatták itt az évet Jó programok kíséretében váltott évet megyénk lakossága. Kisebb balesetek ugyan előfordultak, az egri kórházban egy futballcsapatnyi embert alkoholmérgezéssel is kezeltek, de ennél súlyosabb következményekkel nem járt a mulatság. Sike Sándor sikesandor@gmail.com A szilveszter talán leglátványosabb és legtöbb embert vonzó eseménye a megyeszékhely főterén játszódott. A Szikora Róbert nevével fémjelzett R-Go adott koncertet, majd a Dobó téren lévő tömeg tűzijáték kíséretében köszöntötte 2018-at. Tűzijátékkal ünnepeltek Gyöngyösön is, bár a Mátraalján az újév fogadását az éjfél után leereszkedő köd próbálta homályosítani egy kicsit. Olvasóink beszámolói szerint más településeken is egymást érték a kisebb-nagyobb házi tűziparádék. Átlagosnak mondható volt a december 31-i műszak a Markhot Ferenc kórház sürgősségi osztályán - tudtuk meg Szegedi Erzsébettől. Az intézmény sajtószóvivője elmondta, tizenegy alkoholmérgezett embert vittek be, ebből január 1-jén reggel kettőt. Hétfőn délig hazaengedték már őket, egyik sem volt súlyos eset.- A traumatológiai osztályon is elláttak könnyebb sérülteket, de elsején délelőttig ők is távozhattak - mondta Szegedi Erzsébet, aki örömteli hírrel is szolgált. Délelőtt negyed tízkor megszületett az év első megyei babája a Markhotban. Botond Bendegúz a harmadik gyermek a kompolti családban, s ő Heves megye első babája is, mert a másik két megyei kórházban addig nem jött világra újszülött. A kicsi 3900 grammal és 56 centiméterrel született. Tavaly egyébként 1455 baba látta meg a napvilágot az egri kórházban, 72-vel több, mint 2016-ban. Volt dolguk a lánglovagoknak Volt dolguk a tűzoltóknak is az ó- és újesztendő fordulóján. Nagy Csabától, a Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivőjétől megtudtuk, hogy előbb, vasárnap éjjel 11 órakor az egri Rozália temető környékén égett egy bódé. Január 1-jén, hajnali fél négykor Gyöngyöshalászra riasztották a lánglovagokat. Az Alkotmány úton egy lakás szénmonoxid-mérő műszere jelzett be. Személysérülés nem történt, a családot a rokonoknál helyezték el. Négy órakor Hatvanban vonult egy tűzoltógépjármű. A Temető utcánál egy személygépkocsi a vasúti átjáró berendezését döntötte ki. Háromnegyed hét előtt szintén a városban, a Mészáros Lázár utcában keletkezett tűz. Egy pékség alatti garázs égett. Óvatosságot kérnek az átjárókban Öt baleset is történt az óév utolsó napján Soltész Bálint rendőr őrnagy tájékoztatása szerint. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője elmondta: Hatvan belterületén, a Temető utcai vasúti átjárónál egy olyan baleset történt, ami miatt a biztonsági berendezés elosztószekrénye megsérült. Ennek következtében a Balassi és a Horváth Mihály úti vasúti átjáró fényjelző készülékei is működésképtelenek. A hiba javításáig óvatos vezetést kér a rendőrség. Az említetten túl két anyagi káros és három személysérüléses karambol volt. Borsodnádasd és Tarnalelesz volt az egyik, a másik kettő Gyöngyös belterületén délután öt, majd hat órakor. Három ittas vezető ellen pedig eljárás indult. Boldog óév Sike Sándor sikesandor@gmail.com Hatvannál is több óévet búcsúztattam el életemben. Ennyi rutin elég kellene, hogy legyen értékelni a most hátrahagyott esztendőt. Bevallom, mégsem megy oly könnyen. Először is a magánéleti megközelítés nem szerencsés, mert legyen az boldogsággal teli, vagy örömtelen kudarcév, nem tartozik másra személyes nyűgünk, és felettébb szubjektív is. Ami pedig a közzel történt, történik, nem ítélhető meg játszi könnyedséggel. Gondolok itt arra, hogy voltak olyan évtizedek, amelyek mindegyik esztendejében egyre sikeresebben tört a „szocializmusunk” a csúcsra. Megmondták fentről, és majdnem úgy is lett, hogy legyőzzük a velejéig romlott kapitalizmust. Ma persze, más a helyzet, nem legyőztük, hanem beleszerettünk. Ennek a „csúnya” társadalmi berendezkedésnek van azonban egy olyan tulajdonsága, hogy képes kiszipolyozni azokat, akik rossz helyre születtek. Ezen bánkódni persze kár, nem lehet mindenki gyár-vagy üzlettulajdonos, alkalmazottakra is szükség van. Ha pedig jó helyen vagyunk épp, nem is olyan szörnyű ez a szipolyozás. Tudom, megalkuvó álláspont ez, de ha nincs jobb, el lehet vele lavírozni. Teszek azért mégis egy félénk kísérletet az összegzésre: jó évünk volt a 2017-es. A mutatók szerint gyarapodott az országunk, s bár volt rá igény, csak elkerült bennünket a török, a tatár és fél Afrika. Ha ügyesek leszünk, 2018-at is hasonlóan boldog esztendőként hagyhatjuk magunk mögött. Ha jó helyen vagyunk, nem oly szörnyű a szipolyozás Felújításra, utakra kaptak pénzt HEVES MEGYE Összesen 724 millió forinthoz jut ötven Heves megyei önkormányzat az önkormányzati feladatellátást szolgáló fejlesztések támogatására benyújtott pályázatokkal. A pénzből önkormányzati épületeket, belterületi utakat, hidakat, illetve utánpótlássportlétesítményeket építhetnek, újíthatnak föl a települések. A legtöbb pénzt, 30 millió forintot Istenmezeje, Mátraderecske és Hatvan kapta, Bélapátfalvának 2,5 millió forintot ítéltek meg. Visontán két utcát szerettek volna felújítani, ezek közül valószínűleg a Dózsa György utca rendbetételére lesz elegendő a 15 millió forintos támogatás, míg az Arany János utca burkolatának visszabontására és újjáépítésére egy másik pályázatot nyújtanak be.- A Dózsa György utca a település városias lakóövezetében található. Az elmúlt evekben sok fiatal család költözött oda, több lett az autó, megnőtt a forgalom. A keskeny utca szélei letöredeztek, éppen ezért szélesíteni fogjuk az utat és erős padkát, szegélyt építünk - mondta Szarvas László polgármester. Több mint 700 millió forint érkezett a megyébe múlt év végén Szilvásvárad az iskola udvarán található, ma már elavult, töredezett aszfaltos pályát újítja föl, a játéktér rekortán burkolatot kap és alkalmas lesz kézilabda, kispályás labdarúgás és kosárlabda gyakorlására, új kapukat is vásárolnak. A beruházás összköltsége meghaladja a 25 millió forintot, ehhez közel hat és fél millió forint önerőt biztosít az önkormányzat, az elnyert támogatás 19 millió forint, tudtuk meg Szaniszló László polgármestertől. T. B. TARCA Kilóra mért álmok Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu Úgy kezdődött, hogy egy általam fontosnak vélt fórumra vártam, amit délután öt órára hirdettek meg a szervezők. Délben azonban már a ködtől se lehetett látni, s egy óra múlva az eső is ömleni kezdett vigasztalanul. Szürkén-feketén teltek meg a kátyúk, s nem tudtak még visszacsillanni a girlandok fényében. Fogtam a cókmókomat, és elindultam céltalanul a városba, hadd teljen az idő. Nem maradt más hátra, mint kedvenc helyeim, a turkálók, ahol, ha a csillagok épp jól állnak, az ember fia, lánya mindig talál valami levetett holmit, amire eszmélése óta vágyott. Sok próbálkozás kell ahhoz, hogy ilyen kincsre bukkanjon az ember, de a kitartás meghozza a gyümölcsét. Ezt az igazságot én is megtapasztaltam azon a ködös, fáradt délutánon. A harmadik helyre nyitottam be, ahol az eladón kívül senki nem tartózkodott. Újságpapírral kitömött csizmák, bakancsok sorakoztak békés rendben, amerre a szem ellátott. Mivel az idő nem sürgetett, s az eladó is unottan nyomkodta a telefonját, megnéztem a kínálatot. Volt elegáns lovaglócsizma, bordó velúrból készült alkalmi viselet, masszív hótaposók. Forgattam a kezemben a lábbeliket, mint ahogy annak idején apámtól láttam és tanultam. Apám a cipészmesterségben tanult és járatos emberként hosszan megvizsgált Sok próbálkozás kell ahhoz, hogy ilyen kincsre bukkanjon az ember minden lábbelit, amit gyerekkorunkban anyánk megvásárolt. Kézbe vette a cipőket, megnyomkodta, hajlítgatta, megnézte, miből készült a talp, a felsőrész. A műbőrt azonnal kiszúrta, s egy legyintéssel adta tudtunkra: emberi viselésre alkalmatlan produktum. Hosszan vizsgálta, milyen technológiával készült a cipő, a csizma, a szandál. S ha nagy ritkán gojzervarrott lábbelit tartott kezében, megenyhültek a vonásai. Tudta, ez a cipők koronázatlan királya, ebben járni jó, élete végéig viselheti az ember, ha nem ragaszkodik a divathoz, de hű a minőséghez. Tanulta, ezért tudta, hogy a gojzervarrott technológiával készülő cipőnél a hajlított ráma a felsőrészhez simul, varrás után a rögzített rámára rákerül a talp, majd még egy varrással a járótalp is. A gojzervarrott cipőt kézben tartva hármas fonatú varrást lát az ember, ami a kifejezetten elegáns rámán varrott cipővel ellentétben inkább sportos jelleget képvisel. A gojzervarrott cipők a mai napig a legjobb minőségű anyagokból készülnek, kidolgozott, munkaigényes lábbelik, melyek felsőrésze, bélése, talpa és a belső merevítő alkatrészei is (kéreg, orrmerevítő, kitöltők) valódi bőrből készülnek, hagyományos módon csirizzel ragasztva, s ez kimagasló szilárdságot ad. Tény, hogy a családban gojzervarrott lábbeli ritkán fordult elő, ám az etalont mindenki ismerte. Ennyi cipőtörténeti kitérő után kanyarodjunk vissza ahhoz a semmire se való délutánhoz, midőn a harmadik turkáló egy eldugott sarkában rábukkantam egy 38-as gojzervarrott bakancsra. Hosszan forgattam, számláltam a talp rétegeit, a varrásokat, a felsőrész minőségét. Minden passzolt. Hogy ki viselte, meddig és miért adott túl rajta, nem tudhatom, de nem is érdekes. Egy gojzervarrott bakancs került a birtokomba. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek, mint ahogy abban is, hogy a minőségben, a hűségben való hit nem divatja múlt szavak. Azt is tudom, hogy az elmulasztott fórum se tudott volna többet nyújtani ezen a napon. *
