Heves Megyei Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-18 / 15. szám
12 OLVASÓINK ÍRJÁK 2018. JANUÁR 18., CSÜTÖRTÖK Köszönet jár a rugalmas ügyintézésért HEVES MEGYE A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) országos sztrájkot hirdetett január 12-re és január 15-re. Béremelést szeretnének kiharcolni, sokaknak ugyanis tíz éve nem változott a fizetése. A híradásokban előzetesen arra hívták fel a figyelmet, hogy ha pénteken vagy hétfőn önkormányzati ügyet intéznének, akkor az ország legtöbb helyén nem lesz szerencséjük. Ahol sztrájkolnak a közszolgálati dolgozók, ott csak a halaszthatatlan ügyeket fogják elintézni. A sztrájk első napján azzal a gondolattal indultam el új személyi igazolványt csináltatni, hogy talán a hírek miatt kevesebb lesz az ügyfél, s gyorsabban végzek. Nem csalódtam, igazam lett. Bár az egri Barkóczy úti okmányirodában péntek reggel a szokásoshoz képest meglepően kevés ügyintéző dolgozott, a bent lévők gyorsan, precízen, udvariasan szolgálták ki a polgárokat. Fogadjuk el, ha ezért tisztességes bért szeretnének keresni Jómagam fél óra alatt végeztem az igényléssel, s elégedettem távoztam a hivatalból. Nem tudom, hogy az okmányiroda dolgozói közül csatlakozott-e a valaki az országos sztrájkhoz vagy sem. Azt viszont megtapasztaltam, hogy az ott dolgozók lelkiismeretesen végzik a feladatukat, gyakran igen nagy túlterhelés mellett. Amikor naponta több száz polgárnak segítenek ügyes-bajos dolgaik intézésében, hálával és köszönettel tartozunk türelmükért. Bár a kétnapos sztrájk idején azt tapasztaltuk, hogy sok ügyintéző helye üresen állt, ennek ellenére viszonylag gyorsan és rugalmasan folyt az ügyintézés. Személy szerint kívánom, hogy becsüljük meg munkájukat, s fogadjuk el, ha ezért tisztességes bért szeretnének keresni. Nélkülük megbénulna az ország. B. K. A tűzijáték, a petárdázás megkeseríti a kutyatartók életét Rombolás, halál, rettegés az évbúcsúztató ünnepen Ami a buli hangulatát fokozza, az sokak számára megkeseríti az életet. A kisgyermekesek, a kisállattartók már rettegnek a szilvesztertől Idén is - mint minden évben szilveszterkor - rombolás, szenvedés és halál járt a tűzijáték (és a már betiltott petárdázás) nyomában. Egyre többünknek családtagjai, hűséges jóbarátai a kutyusok, cicák, madarak stb. Szilveszter után sok-sok „csonka család” marad. Szerte az országban közös gyertyagyújtással emlékeznünk az áldozatokra. A kilőtt rakéták a lakosságnak is súlyos egészségkárosodást okoznak. Az ultrafinom részecskék képesek húsz perc alatt a tüdőből a véráramba jutni. Körülbelül 24 óra alatt lerakódik az érfalakon, olyan helyeken, ahol gyulladásos folyamat van. A légszennyezést mérő automaták csúcsra járnak szilveszterkor. Például Budapesten a XI. kerületi Kosztolányi téren 2017. december 31-én délután három órakor 15 mikrogramm/köbméter volt a légszennyezettség, míg éjjel két órakor már 525 mikrogramm/köbméter! Az utóbbi tízszerese (!!) az egészségügyi határértéknek. (Forrás: Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat.) Ezt az állapotot tudatosan előidézni, vajon helyes ez? Csak kérdezem... Belenéztem az óévbúcsúztatón a kutyáim rémült, szenvedést tükröző tekintetébe, hallom a történeteket pici gyerekekről, akik szilveszter óta bepisilnek, szívbetegekről, akik rosszul lettek a stressztől. Vállamon zokognak a gazdik és a menhelyek dolgozói keserűen számolnak be az elárvult kutyusokról. Erdészektől hallom, hogy a madarak és az erdők vadjai rémületükben nekirohantak a fáknak és csak szétroncsolódott testük emlékeztet a szilveszteri vigadozásra. Az élvezkedéshez vagy a szenvedésmentes élethez való jog az erősebb? Az emberek döntő többsége szeretné, ha törvény születne a tűzijáték megszüntetéséről is. Hiszen, akik egész évben keményen dolgoznak, az évvégén pihenésre, nyugalomra vágynak. Nem háborúra! Jelenleg sajnos nincs ilyen jogszabály. Pedig a törvényi szabályozás (és annak komolyan vett betartatása) nagyságrendekkel mérsékelhetné a tiltott tevékenységet. Végül néhány konkrét eset az idei szilveszter szomorú statisztikájából: nyolcéves kislány súlyos égési sérülésekkel került kórházba; Pesten egy ház kigyulladt a tűzijátéktól, a hazatérő tulajdonosok csak a porig égett lakást találták; Szendike, a kis kölyökkutya - bár biztonságot nyújtó lakásban volt - mégsem élte túl a szilvesztert, a folyamatos robbantgatás miatti pániktól leállt a szíve; Alex, a gyönyörű Fotó: Shuttestock skótjuhász rémületében kirántotta fejét a nyakörvből, felugrott egy épp induló vonatra és számára ez volt a végállomás; Csibe, a kétéves kislány tacsikeverék autó alá rohant és soha többé nem játszik kékpötytyös labdájával. A háborúban a bombák vijjognak úgy, mint a tűzijáték, a puskák ropognak úgy, mint a petárdák. Feltehetően az emberek egy maréknyi csoportja élvezi ezeket a brutális hangokat. De vajon erkölcsileg helyes-e az élvezet kielégítése, ha ezzel más élőlényeknek szenvedést és halált okozunk? Vajon az élvezkedéshez vagy a szenvedésmentes élethez való jog az erősebb? Csak kérdezem. Nádasné Budinszky Mária In memóriám Nagy Ernő festőművész, felnémeti származású főiskolai tanár A sors közbeszólt, elmaradt a várt találkozás EGER Az új év első napjaiban csörög a telefonom. „Lőkös István vagyok” hangzik a vonal másik végéről a jól ismert hang. Igen, Lőkös tanár úr hívott, akivel gyakorta beszélünk telefonon közös egri és felnémeti emlékeinkről. Ezúttal azonban szomorú hírt hallok tőle: meghalt Nagy Ernő, a felnémeti származású főiskolai tanár, az ismert és elismert festőművész. Nagy Ernő, bár 13 évvel volt nálam idősebb, hozzá is baráti szálak fűztek, az utóbbi időben többször beszéltünk telefonon; egyik egri tartózkodásomkor meg is látogattam. A Leányka utcai lakásához egy kis kert tartozott, ahol szabadidejében kapirgált. Kapirgált? Dehogyis. Szorgalmasan dolgozott. Ez látszott is, hiszen a kis kert példásan meg volt művelve. Felnémeti paraszt szüleitől örökölhette a föld és a munka szeretetét. Gyermekkorára emlékezve írta le, hogy már fiatalon részt vett a mezőgazdasági munkákban. Azután jött a tanulás, majd a katonaság és a hadifogság, ezt követően a tanítás különböző intézményekben. Én a fiatalkori éveire csak homályosan emlékszem, hiszen fiatal gyerek voltam, amikor ő már felnőtt. Beszélgetéseink során többször szóba került a közös pátria, Felnémet. Szavaiból éreztem, hogy túl a 90 éven is kötődik a szülőföldhöz. Felidézte, hogy hogyan horgászott az Eger-patakban, a közös ismerősök is szóba jöttek, s még Muzsu Rozit, a felnémeti boszorkányt is felemlítette. Igaz, én őt csak hírből ismertem, az idősebbektől azonban többször hallottam róla. Néhány utóbbi beszélgetésünkkor arra biztatott, hogy menjek ismét Egerbe. Szerette volna, ha Fekete Péter, Lőkös István és Cs. Varga István tanár urakkal együtt meglátogatom őt. Vágyott egy kis találkozásra, őszinte beszélgetésre a barátokkal. Sajnos, ez a találkozó, ez a baráti beszélgetés elmaradt. A sors közbeszólt. Egy tartalmas életnek vége szakadt. Kedves Ernő Bátyám! Tested most visszatér a szülőföldre. Ott fog nyugodni, ahol őseid, a felnémeti temetőben. De ha a jóisten úgy akarja, majd odaát találkozunk, és pótoljuk azt az elmaradt találkozót, ami itt a földön nem valósult meg. Isten veled, nyugodj békében! Dóra Zoltán Nagy Ernő az év elején hunyt el Fotó: Korsós Viktor
