Heves Megyei Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-11 / 288. szám

2017. DECEMBER 11., HÉTFŐ fi 1956 EMLÉKEI, EGRI SORTŰZ HÍREK Sziki Károly össznemzeti szolgálatnak tekinti a munkásságát Sziki Károly: mindig van olyan életsors, amiért csinálom, mert nem csinálja senki Fotó: Huszár Márk Fényes nap, emlékezés ‘56-ra SARASOM A délnyugati, ten­gerparti floridai kisvárosban az idén is nagyszabású meg­emlékezést tartottak az ott élő magyarok az 1956-os forradalom és szabadság- harc évfordulója kapcsán - számolt be lapunknak az eseményen meghívott­ként jelen volt Sziki Károly, az ‘56-os Világ-Emlékbizott­ság elnöke. Krajcsik György 1956-os menekült a rendez­vényen köszöntőjében a for­radalom lélekemelő, s egyet­len voltára hívta fel a figyel­met. Felszólalt a forradalom­ban egyetemi évfolyamtár­sával tevékenyen részt vett KISVARSÁNYI Éva, aki a hősi halált halt Kováts Mária tet­teiről is beszélt. A sarasotai Kossuth Klub megemlékezé­sein a Shelby Könyvtárban mutatta be Liszt Ferenc, Ko­dály Zoltán, Schopin és Bar­tók Béla műveiből összeállí­tott műsorát a Fulbright-ösz- töndíjas zongoraművész, KrasznaiTünde-llona. Sz. Z. Szoborállítók ünnepsége FAIRFIELL A New Yorkhoz kö­zeli helységben Lengyel Zsu­zsa, a Magyar Studies elnö­ke gondoskodott a méltó fő­hajtásról 1956 hősei előtt. A koszorúzást követően a múzeumban rendezett ün­nepségen a New York-i Fő­konzulátus képviseletében dr. Király Zsuzsanna veze­tő konzul beszédében tör­ténelmi párhuzamot vont 1956 függetlenségi politi­kája és a mai megmaradás elvi kötelessége között. Ki­emelte, hogy ma is ugyan­az a kötelességünk, mint 1956-ban: függetlenségünk megóvása. Ezután Lengyel Zsuzsa megemlékezésében a fairfieldi kezdeményezésre állított kaposvári szobor leg­főbb szponzorait is említet­te, köztük Bánkuty Gézát és Ilonát, Egervári Gyulát, Las­san Györgyöt. Sz. Z. Három évtizede tevékeny­kedik a megye közéletében irigylésre méltó energiával, szakadatlan lelkesedéssel Sziki Károly színművész, író, filmkészítő, az ‘56-os Világ- Emlékbizottság elnöke. Utóbbi tisztét azzal is kiér­demelte, hogy a 61 évvel ez­előtti forradalom és szabad­ságharc egyedüli hű doku- mentálója Hevesben. E mun­kássága korszakalkotó. Szalay Zoltán zoltan.szalay@mediaworks.hu EGER A kérdésre, honnan az erő, a temérdek energia és idő a sokrétű szerepvállalásra, Sziki Károly azt meséli, manapság te­lik rá, hiszen hat éve távol tar­tott tagja annak az egri szín­háznak, amely önálló társula­tának alapításában harminc éve részt vett. Addig, 1987-ig nemigen volt részese a közélet­nek, csak irodalmi estjei révén, amelyeken a határon túli írók, költők műveit mutatta be.- Egy 1986-os amerikai uta­mon kaptam a Hóka testvérek­től 56-os matricákat - emléke­zik. - Azokat még eldugtam, tartva a politikai hatalomtól. Rá egy évre találkoztam Egerben Jobb Lászlóval, a helyi 56-os forradalmi védelmi tanács pa­rancsnokával és dr. Tóth Ferenc orvossal, akiktől sok fontos in­formációt szereztem. De be kell valljam, akkoriban az USA-ban, Kanadában bátrabban vállal­tam a magyarságomat, mint itt­hon. Csak az 1990-es években indult el bennem az össznemze­ti szolgálat. Sziki Károlyt az emberi sor­sok érdeklik. Például az Ameri­kába menekült magyaroké.- Az össznemzetből, a ha­zai közéletből, a történelmünk­ből hiányzik öt- vagy nyolc­millió ember, ahányan ma­gyar kötődésűek a világon - említi. - Először a debre­ceni Alföld szerkesztőségé­ből kaptam ötleteket, s keres­tem fel Washingtonban, New York-ban, Torontóban András Sándort, Baránszky Jób Lászlót, Bakucz Józsefet, Vitéz Györgyöt, Tűz Tamást, s a töb­bieket. Korábban eljutottam az elszakított területeken Király Lászlóhoz, Sütő Andráshoz, Ká- nyádi Sándorhoz... Az Itt-Ott Táborban Lake Hope-on meg­ismertem Király Bélát, Durai Miklóst és másokat. Fantasz­tikus lángelmék. Az 1956, Te csillag című filmem készítése­kor húsz amerikai, kanadai ál­lamban fordultam meg. S hogyan fogadták itthon e dokumentumfilmet?- Akkor újdonság volt, jó volt a fogadtatása - közli. - A Do­bos cukrászdában telt ház előtt mutattam be. Ám nem készí­tettem volna el az egri filme­ket, ha ném provokál Molnár János. Mondta, miért foglalko­zik Amerikával, miért nem az Névjegy SZIKI KÁROLY SZÜLETETT: 1954. április 13., Tiszaföldvár ISKOLÁI: Budapesti Műszaki Főiskola, Színművészeti Főis­kola ÉLETPÁLYA: üzemmérnök, szí­nész Debrecenben, Egerben. A New York-i Magyar Színház művészeti igazgatója. A Harle­kin Bábszínház igazgatója. KÖZÉLET: a Varga László Polgá­ri Teátrum, a Varga László Pol­gári Kör megalapítása. A Kis­gazda Polgári Egyesület egri el­nöke. Wass Albert-kő állítása Egerben és Átányban, Mészá­ros György-, Jobb László-em- léktábla. egriekkel? Ő rendőrkapitány volt Egerben 1956-ban. Más­naptól elkezdtem ezen dol­gozni. Megkerestem az 56-os Szövetség elnökét, dr. Tóth Ferencet. Nagyon jól működ­tünk együtt. Később, a halá­la után az új vezetéssel össze­különböztünk. A 60. évforduló előtt megharagudtak, mert lét­rehoztam az ‘56-os Világ-Em­lékbizottságot. Ők alakítottak egy egri testületet, s nem szól­tak hozzám. Azért teremtet­tem a testületemet, hogy be­kapcsoljam Egert a világ moz­gásába. Rengetegen jelentkez­MŰVÉSZI MUNKÁSSÁGA: temér­dek színpadi főszerep, előadói estek sora, húsz könyv, négy ki­advány, számos dokumentum­film szerzője. FŐBB ELISMERÉSEI: Heves Me­gyéért díj, Harlekin-gyűrű, a Bábszakma Érdemes Művésze, a Magyar Köztársaság Arany Ér­demkeresztes Színművésze. A Nemzetközi Szent György Lovagrend, a Vitézi rend tag­ja; Pro Fidelia, 1956-os dísz­érem, az Egyetemes Magyar­ság Munkásságáért díj, a Ka­nadai Magyar írószövetség ser­lege. A Nagy Medve csillag­kép egy bolygója a nevét viseli 2014 áprilisától. tek a felhívásunkra, kötetnyi értékes anyagot küldtek a vi­lág minden tájáról. Károly úgy véli, a szerveze­tük nagyságrendekkel több és fontosabb rendezvényt szerve­zett, mint az egri emlékbizott­ság. Eger városa 2000 óta egy munkáját sem támogatta, ezt nem panaszként, csak tény­ként jegyzi meg. A Világ-Em­lékbizottság erősíti a régi kap­csolatokat, s újakat is teremt. Tiszaföldvári létére mélyen beásta magát a Heves megyei 56-os eseményekbe. Most, mi­vel Egerben nemigen tarta­nak igényt a munkásságára, a szülőhelye hajdani történéseit is kutatja. Az ottani 56-ról írt színdarabot. Érdekes tudni, hogy kik adtak neki a legtöb­bet a Heves megyei 1956-os történések kutatásához.- A legegyszerűbb emberek - feleli. - Kóta Imrétől, a Víz­mű 56-os munkástanácsi el­nökétől Mihalicza Alfrédig, a vasút munkástanács veze­tőjéig sokan. Deme Katalin, akit az 1956. decemberi 12-i egri sortűznél meglőttek, és soha nem lehetett gyereke. A lelki kapcsolatot keresem interjúkészítéskor, ez 38-ból legalább 36 emberrel létrejött. Megemlíti Jobb Lászlót, Cza- ga Istvánt, Dömötör Zoltánt, Bárdos Rezsőt, Kovács András doktort, Ringelhann Béla dok­tort. Úgy mondja, könnyfacsa- róan szép volt velük dolgozni.- Czaga Istvánt - aki a Jobb László-per másodrendű vádlott­ja volt, s ma Szolnokon idősek otthonában él - a városvezetés figyelmébe ajánlottam, hogy is­merje el, mint élő forradalmárt. Hat év 56 napot ült Egerért. Leg­alább adjanak valami elisme­rő címet neki - kesereg. - Vá­laszra se méltattak. így történt ez Dömötör Zoltán esetében is! S ezt nem magamért teszem. Nagyon sok emberért emeltem szót a meghallgatásokon - hiá­ba. Nem sáfárkodik jól sajnos Eger az elődeivel. Hiába szólok, hogy utcákat, tereket nevezze­nek el a kiemelkedő forradal­márokról, például Jobb László­ról. Emléktáblák halmazát kel­lett volna már elhelyezni. A közbevetésre, lehet, hogy az ő személye ennek a gátja, így válaszol:- Nélkülem is meg tudták volna tenni. A személyem le­het, hogy megosztó, de ez nem lehet akadály. Nem kell még csak megemlíteni sem, hogy Sziki Károly javaslatára, de le­hetne ma Egerben Czaga vagy Dömötör tér, Bíró Lajos utca. A közéletben tevékenyke­dő számára nem mindegy, mi­lyen visszajelzéseket kap.- Nem vagyok elégedett ve­le - hajtja le a fejét szomorú­an. - Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az utolsó 56-os könyvemre a 60. évfordulón há­nyán szóltak vissza. Ezt, amit pályázati segítséggel írtam Bo­dor Saroltával, elküldtem min­denkinek a Parlamentbe. Sze­mélyesen is vittem többüknek. Sajnos Orbán Viktoron és Le- zsák Sándoron kívül senki sem vetett papírra egyetlen sort se válaszul. Azért örömmel tölt el, hogy van pár nagyon lelkes ember, aki válaszol az írásaim­ra. Sokkal több visszajelzést ka­pok az amerikai magyar emig­rációból, mint Egerből. A filmek esetében ugyanez a helyzet. Sok minden úgy tűnik, ahogy Kóta Imre mondja: hiába volt a vérál­dozat, mert nem becsülik meg 56-ot. Én is így gondolom, ha rossz periódusban vagyok. Már nincs erőm, elég ambícióm se az íráshoz, se a filmezéshez. Ám rendre van olyan életsors, ami miatt azt mondom: csináld, mert nem csinálja senki! Tökéletesen emlékeznek ma is az 1956. december 11-12-i eseményekre a megkérdezettek Egybehangzóan idézték fel, hogy mi is történt EGER Huszonnégy helyen volt nagyobb sortűz 1956-ban Ma­gyarországon. Az egri kettő ál­dozatainak hozzátartozóival is felvette a kapcsolatot interjú­készítése során Sziki Károly.- Amikor megtudtam, hogy Bóta Jóska ott volt a tragikus eseménynél - eleveníti fel a Hírlap kérésére -, akkor vele beszéltem pár szót. így derült ki, hogy a bátyját a sortűznél terítették le 11 lövéssel. Olyan mágnesessé vált ez a felvétel- sorozat. Elmondták, ki hol la­kik, hol keressem meg, meny­nyit szenvedett. Szöllősinének ellőtték a kezét, sírva mesélte, hogyan csonkolták azt meg. Deme Katalinnál is voltam. Ők közölték, ki volt még, aki megsebesült, kit tudok felke­resni, vagy a hozzátartozóját. Tartott tőle, hogy nem lesz­nek megfelelő adatközlők, nem emlékeznek már jól. Megtapasztalta, penge aggyal élnek, s cipelik magukban, a sorsukat.- Ez volt a legdöbbenete­sebb a személyes kapcsola­tokban, hogy tökéletesen em­lékeznek, s pontosan vissza is adták a történteket - mesé­li. - Zokogva, belesírva. Volt, aki a temetőben mutatta meg, hol fekszik a testvére, egyike a kilenc kivégzettnek. Koszorúzás tavaly a sortűz áldozatainak emlékművénél Fotó: B. D. Egybehangzóan idézték fel, mi történt valójában. Pe­dig külön-külön beszélt velük Sziki Károly: december 11-én mentek a fogdához tüntetni, mert 10-én bezártak a szov­jet parancsnokságon többe­ket. Elindult a tömeg a nyom­dához. Ott már Gyurkó Lajos kivezényelte a pufajkásokat, s lövések dördültek el. Két em­ber meghalt. Akkor nyomtat­ták ki a szabadság úgy szép, ha vérünkkel festjük szöve­gű röpiratot. A következő na­pon összejöttek az emberek a Széchenyi és a Csiky utca sar­kán. Látták, hogy fentről jön­nek a pufajkások, lógott raj­tuk a szíj, mert a lövedékek lehúzták azt. Egy asszony al­mával dobálta meg, s cukkol­ták őket, hogy lőjenek. Ezután lőttek Lintallér László vezény­szavára. Az egri sortűzperben az 1990-es években a vádlottak azt vallották, hogy nem is lőt­tek, vagy csak a földre, az em­berek feje fölé. Egyvalaki is­merte el, de az közölte: paran­csot teljesített. Egyébként egyértelmű volt az akkori orvosi zárójelenté­sekből, hogy a tömeg mene­kült. A sebesülések arról árul­kodtak, hogy mindenki hátul­ról kapta a lövést... Sz. Z. Harminc év a magyarságért

Next

/
Oldalképek
Tartalom