Heves Megyei Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-23 / 299. szám
2017. DECEMBER 23., SZOMBAT KARÁCSONYI HANGULAT .19 Ungvári Jánosné lapunknak küldött karácsonyi története Mama papucsa a Jézuskán EMLÉK Idős asszony lévén sok-sok évvel ezelőtti a történet, amiről írok. Falun nőttem fel. Akkoriban nagyon hidegek voltak a telek, sok hóval. Talán karácsony előtti utolsó iskolai napon történt. Reggel iskolába indultunk társaimmal a behavazott úton, járda nem volt. Egy síkban volt a közút és a kísérőárok. Közben véletlenül jött egy teherautó. Kicsit léptünk félre és máris két lány nyakig merültünk a gödörbe. Fiútársaink - nevetések közepette - kihúztak. Késve, de beértünk az órára. Hazafelé sem volt könnyebb Ok X .Ja helyzet, mert a hó esett, csak esett. A közúton - nem sokkal a házunk előtt - hatalmas hófúvás kerekedett. Kiabálásunkra az otthon lévő szomszédok lapáttal alagutat fúrtak, azon bújtunk át. Ezt még most is zsige- reimben érzem. A karácsonyok végtelen szépek voltak. Nem telis-teli ajándékkal, de annál több szeretettel. Még egy rövid történet, ami már sok évvel a fentiek után történt. Iskoláink elvégzése után Egerben laktunk, de a nagy ünnepeket szüléinkkel falun töltöttük. Oda HIRDETÉS V 7so n tu Községi Önkormány'a J hevében szeretettel kívánok áldott, békés Karácsonyt est összefogásban, közös sikereké) ***** gazdag, boldog itjevam HIRDETÉS Békés karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk minden kedves volt és leendő vendégünknek, ügyfelünknek és munkatársunknak! * Diamond Apartmanok Éva és Éva Bt. Meghitt pillanat Fotó: Fortepan jött a lézuska is, kisfiúnkkal együtt vártuk. Édesanyámat kellően beöltöztettük, ő hozta a karácsonyfát. Egyről feledkeztünk meg. A Jézuska lábbelije pontosan olyan volt, mint a mama papucsa. A kétéves fiunk már akkor is figyelmes volt. Örült a szép fának, de a szemét nem vette le a Jézuska lábáról. Azon elmélkedett, hogy itt valami nem stimmel. Mi pedig mosolyogtunk. Rám ezek az élmények nagy hatással voltak, és feledhetetlenek. Ungvári Jánosné HIRDETÉS WÜLT KÖZSÉG^ I ÖNKORMÁNYZATA«■ gtT' ’ pfW ! A karácsonyi és újévi ünnepek 1||p közeledtével ezúton köszöni meg a település lakosságának 1 az évi együttműködését a közös célok megvalósításában. A további sikerek reményében kíván rir * a település minderkéakosának i KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET! m w w ' n Generál Kálmán története EMLÉK A szomszédunkban lakott egy öreg néni, aki 1876- ban született. Nagy élettapasztalattal bírt, sok mindenen átesett, átélt háborús, nincstelen éveket, de ügyes, tapasztalt, okos asszony volt. Ahogy beszélgettem vele, mint néhány éves gyerek, 1952 tavaszán mesélte, hogy ő bizony még szaloncukrot is tud csinálni. Nagyon tetszett a gondolat, hogy karácsonyra jó volna nekünk is ilyet készíteni. Mariska néni mondta, hogy addig gyűjtsem a selyem- meg a szta- niolpapírt, simítsam ki, és egy dobozkában el lesz majd karácsonyig. Úgy is tettem, eiég:; Előre örültem, hogy szép mennyi- js |esz sza_ ség gyűlt össze _ addigra. Na- loncukor a fankon. gyón szegények voltunk, és már előre örültem, hogy karácsonykor nekünk is lesz szaloncukor a fánkon. Ebben az időszakban jegyrendszer volt, úgy adták a kristálycukrot is. Sikerült any- nyit összespórolni, hogy karácsonyra legyen valameny- nyi. Eljött hát a Mikulás utáni időszak, és szólt Mariska néni, hogy itt az ideje, csináljuk meg a szaloncukrot. Az utcában akkor még több helyen volt tehén, ott vettünk vajat, tejet. Kellett még hozzá ízesíteni kakaópor, de ebből csak kevéske meny- nyiségre futotta, mert drága volt. Inkább cikóriakávét tettünk bele, mert azt olcsóbban meg tudtuk venni, ésez is kellemes ízt adott. Szaporítani meg darált diót tettünk hozzá. Mariska néni utasítására ösz- szefőztük a hozzávalókat, kiöntöttük egy nagyobb tepsire, és mikor már kihűlt, felkockáz- tuk. Nagy élmény volt, hogy kinyalhattuk a lábast, amibe főztük, így már érezhettük azt a csodálatos ízt, hogy milyen finom lett a szaloncukor... A felkockázott darabokat pihentettük reggelig, így nem ragadt a papírra. Elővettük a selyem- és a sztaniolpapí- rokat, ollóval igazítottunk a nagyságukon, bevagdostuk a selyempapír végeit. A szaloncukrokat becsomagoltuk a papírokba, így már jól mutattak. A látvány nagy örömmel töltötte el szívünket, hogy a szegény embernek is lehet karácsonyi öröme. Mariska néni a jóságos mosolyával nyugtázta a történteket, és karácsonyi boldogság töltötte el a szívét, lelkét. Most már csak az volt a kérdés, honnan legyen karácsonyfa. Kocsink, lovunk nem volt, gyalog vágtunk neki a határnak a kisbabával, hogy egy másfél méteres szúrós borókát kivágjunk. Kiszemeltünk egy majd másfél méteres bokrot, körbefogtuk egy rossz zsákkal, hogy ne szúrja agyon a kezünket, majd kivágtuk. Hazahoztuk, feltettük a kecskelábú parasztasztal tetejére, ami szépen le volt terítve. Volt egy guriga fehér cérnánk, ebből egyforma darabokat vágtunk és felkötöztük az ágakra a szaloncukrokat. Tettünk még rá néhány kisebb almát és színes papírba becsomagolt diókat is kötöztünk a fára. Ezt hozta nekünk a lézuska. Békesség, boldogság volt a szívünkben, amit soha nem lehet elfelejteni. A mi karácsonyfánk mellett elénekeltük a Mennyből az angyalt, majd elfogyasztottuk a szerény karácsonyi vacsoránkat, lelkileg megújulva örültünk a kis Jézus megszületésének. A mai modern világunkban az édességgyárak olyan termékeket állítanak elő, amit a fogyasztó igényel, amit el tudnak adni. Mi a háború után csak az ügyességünket, találékonyságunkat és főleg a szívünket, lelkünket tudtuk beletenni, de az több volt mindennél. Ez volt a mi ízfo- kozónk. Generál Kálmán HIRDETÉS ekés karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új évet kívánok Füzesabony város lakosainak és a Heves Megyei ||Mj Hírlapolvasóinak. Nagy Csaba pokármÉteM*
