Heves Megyei Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-23 / 299. szám

16 SPORT 2017. DECEMBER 23., SZOMBAT HÍREK Ukrán középpályást igazolt a DVTK LABDARÚGÁS Az NB l.-ben szereplő Diósgyőr a hivatalos honlapján jelentette be, hogy szerződtette Szerhij Seszta- kovot. A 27 esztendős ukrán a posztját tekintve középpályás, Sesztakov a pálya mindkét szélén bevethető. A futballista szerződése 2018. január 15-én lép életbe. A játékos az előző két és fél idényt az uk­rán élvonalbeli Olimpik Do- necknél töltötte, melynek szí­neiben 62 mérkőzésen ösz- szesen háromszor volt ered­ményes, emellett kiosztott két gólpasszt is. NSO.HU A Hungaroringre is ellátogatnak AUTÓSPORT A túraautó-világ­bajnokság helyét átvevő túraautó-világkupa mezőnye is ellátogat a Hungaroringre: 2018-ban április 28-án és 29-én köröznek majd a ma­gyar versenypályán a WTCR tagjai. NSO.HU Huszonegy csapat a Volán-kupán TEREMLABDARÚGÁS Öt cső portban 21 csapattal a me­zőnyben január 13-14-én rendezik a Volán Nosztalgia­kupa felnőtt-tornát. Bartus József szervező az Eszterházy Károly Egyetem Leányka úti csarnokában bonyolítja le a rendezvényt, amelyre a 30/261-7430-es számon lehet nevezni. B. Cs. Hat medál az FSC fiataljainak KARATE Egy arany-, négy ezüst- és egy bronzérmet nyertek a FSC Hono Dojo fia­taljai a Gödöllőn rendezett versenyen. A füzesabonyiak dobogósai. Első: Kulina Re­gina. Másodikok: Kulina Sza- manta (serdülőként az ifik közt indulva), Klug Róbert, Zug Gábor, Pócs Ádám. Har­madik: Antal Alexa. B. Cs. A Szolnokot nem sikerült felülmúlni VÍZILABDA A 2017-es év utolsó mérkőzésén a szuper­kupa elnyeréséért játszott teg­nap este egymással a Magyar Kupa-győztes és bajnok Szol­noki az ezüstérmes egriek­kel. A Komjádi uszodában ren­dezett mérkőzésen: ZF-Eger- Szolnoki Dózsa 4-7. A női szu­perkupáért kiírt találkozón: UVSE-BVSC-Zugló 8-8. Ötmé­teresekkel: 8-7 B. Cs. Ahány család, annyi szokás, a szeretet ünneplése viszont közös Megnyugvás a múlt felé, kíváncsi várakozás a jövőbe Ahogy Kovács Márton mondta, a tél legsötétebb hónapját beragyogta a karácsony hangulata. Legyen szó a megye bármely pontjáról Fotó: Huszár Márk A LEGJOBB RE IPTEK EGY HELYEN Ofy ÜMl£pßhl&!* WWW.MINDMEGEnE.HU (- -> \Jtu BODONY, VÁC, DÉL-AFRIKA Fé­nyek, illatok, emlékek. Hit remény, szeretet. A leg­emlékezetesebb karácso­nyok felidézésekor fentiek kapták a főszerepet a me­gyénkben sportembereknél, Bódi Csaba csaba.bodi@mediaworks.hu ALAXAI JÓZSEFNÉ, a Heves Megyei Diák-és Szabadidősport Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke: - Ezerkilencszáznegy- venkilenc karácsonya, Vác. Ez volt az első olyan ünnep, ami­kor családunk külön a nagy­szülőktől, önállóan együtt ké­szült az ünnepre. Kellő izga­lommal vártam az estét a hú­gommal. Ebéd után aludnunk kellett, ezt az időt szánták szü­léink a karácsonyfa feldíszíté­sére a másik szobában. Én éb­redtem korábban. A résnyire nyitott másik szobaajtón kiszű­rődő fény kíváncsivá tett, meg­láttam szüléimét, ahogy a ka­rácsonyfát díszítik. Visszalo- pózva a húgom mellé ezt a „fel­fedezést” nem mondtam el ne­ki, hogy megmaradjon számá­ra csodaként a karácsonyfa és az aláhelyezett ajándékok. BARTA MÓNIKA, az Egri Sellők Szinkronúszó és Úszó Egyesület edzője: - Az a fotó van előttem, amelyik az 1984-es karácsony­kor készült. Azért különleges a kép, mert ezen valamennyi csa­ládtag látható édesanyámmal, édesapámmal, unokatestvére­immel, összesen tíz fővel. Jel­lemzően egyébként azokat a ka­rácsonyokat szerettem, amikor sokan voltunk együtt. Olyan­kor mindig társasjátékoztunk, leginkább azokkal, amelyeket a gyerekek kaptak ajándékba. FÜLÖPNÉ MÁTYUS ZSUZSAN­NA, a Heves Megyei Lovassport Szövetség titkára: - Sok gondo­lat van ilyenkor az ember fe­jében. Felidézi a gyermekkor hangulatát, amikor még szü­léink, nagyszüleink, testvére­im is velünk voltak, és jönnek a már gyermekeinkkel, férjem­mel megélt karácsonyok emlé­kei. Mind szép és emlékezetes, a várakozás és a boldog öröm pil­lanatai, amelyek máshoz kevés­bé foghatóak. Fények, illatok, emlékek a múlt és a jövő fur­csa keveréke számomra a kará­csony. Megnyugvást ad a múlt felé, és kíváncsi várakozást a jövőbe vetett hittel, reménnyel, családdal, barátokkal. GÖMÖRi OTTÓ, UEFA-kupa ezüstérmes labdarúgó, hatvani edző: - A házasságom utáni má­sodik karácsonykor, amikor Oti fiam tíz hónapos volt, a felesé­gem meggyújtott egy csillagszó­rót. A fiam tágra nyílt szemek­kel nézte. Akkor éreztem, hogy a békesség és a szeretet mit is jelent. Egyébként minden szent­este évek óta szűk családi kör­ben (négyen, de azóta bővül­tünk) ünnepiünk. Első napon a kedvesem családjával vagyunk, másnap édesanyám és a bátyám családjával töltjük az ünnepet. Ilyenkor előjönnek a gyerekko­ri emlékek vagy az éppen aktu­ális sztorik, ezért örülök hogy ilyen szeretteim vannak. HATVANI FERENC, a Hatvani Thai-Box Egyesület vezetője: - Hosszú évek óta a karácsonyt a családom és a sportcsapatom körében ünnepelem. Az elmúlt évi csodálatos volt. Szenteste előtt két nappal a thaiboxegye- sületünk 50 fős tagságával ér­tékeltük az év sikereit. Ajándé­kozással, vacsorával, majd kö­zös karáokézással, játékokkal vidáman ünnepeltünk. A csa­ládi vacsora három felnőttkorú gyermekem körében telt, ahol a fő témát lányom nyári esküvő­je jelentette (ez különösen szív­melengető egy apának), majd a meglepi ajándékozás és az öröm következett, hogy együtt lehetünk. Kiss pál Gábor, a Makiár SE éltáblás nemzetközi mestersak­kozója: - A gyerekkori karácso­nyokra emlékszem vissza szí­vesen, amikor együtt volt a kis családunk. Ám miután elváltak a szüleim, és én se nősültem meg, így nekem nem olyan ben­sőséges ez az ünnep. Most is Af­rikában töltöm az ünnepeket... kovács Márton, testnevelő, edző, a Kiskörei Vásárhelyi Pál Általános Iskola igazgatója: - Bodonyban a hatvanas évek elején kisgyermekként szüle­immel boldogan mentem az éj­féli misére. Soha nem felejtem el, ahogyan ropogott a friss hó a talpam alatt. Akkoriban nagy havak voltak, tündöklő fehér­ségbe borították a tájat. A tél legsötétebb hónapját beragyog­Dél-afrikai emlék Szilágyi Péter számára Beküldött fotó ta a karácsony hangulata. Ha­zatérve meghitten beszélget­tünk a hitről, a reményről és a szerétéiről. Jézuska születését ünnepeltük. Örültek egymás­nak a családtagok és őszintén átölelték egymást, volt időnk a szeretteinkre, még otthon is énekeltük karácsonyi énekeket. A boldog öröm pillanatai, máshoz kevésbé foghatóak NATALIJA PAPIZSANSZKAJA, az egri női röplabdacsapat- sokszoros magyar bajnoka: - Minden egri karácsony emlé­kezetes volt számomra, mind különböző okokból... A leg­szebb élmény talán az első egri évemben volt. Jól szere­peltünk itthon és nemzetközi szinten, a szurkolók imádták a csapatot, a klubvezetés is mindent megtett, hogy érez­zük a város szeretetét. Akkor még nem gondoltam, hogy az egri röplabda lekerül a hazai és a nemzetközi térképről. Ezt nagyon sajnálom! A legemlé­kezetesebb személyes emlék, amikor édesanyám is velünk volt, és a „magyar” karácsonyt együtt ünnepeltük 2002-ben Nyíregyházán. péczely Szabolcs, gyöngyö­si labdarúgó-szakedző: - Refor­mátus családból származó, val­lásos neveltetést kapott ember­ként a karácsony a legnagyobb ünnepet jelenti. A gyerekek szü­letése vagy a nagyszülőkkel va­ló kapcsolat okán mindig akadt emlékezetes alkalom, azonban kiemelni egyiket sem szeret­ném. Vagy ezért vagy azért va­lamennyi megmaradt bennem. szabó milán Gábor, gyön­gyösi téli olimpikon sífutó: - Számomra szinte az összes el­múlt karácsony emlékezetes, mert mindig a hegyekben töl­töttük a családdal, így próbál­tuk a „fehér karácsonyt üldöz­ni”. Mindig sportolással és síe­léssel teltek ezek a napok és él­veztük, hogy ilyenkor együtt vagyunk. szilágyi András, az Eger SE hajdani labdarúgója: - Ne­kem szinte az összes karácsony megvan! Mindegyikre szívesen gondolok vissza és mindig vá­rom a következőt. Nálam a ka­rácsony - lehet, hogy közhely­nek tűnik tényleg a szeretet- ről, a családról szól. Úgy szer­vezzük, hogy a család apraja nagyja együtt legyen. Közös karácsonyi ebéd, egymás meg­ajándékozása, régi emlékek fel­idézése, fényképek nézegetése, és természetesen a jövő évi ter­vek is elhangoznak! szilágyi Péter, a ma­gyar női vízilabda-válogatott korábbi szövetségi kapitánya:- A legérdekesebb karácso­nyom az 1999-es volt. Akkor már Dél-Afrikában dolgoztam és a karácsonyt is ott töltöttük. Az volt az első év amikor 30-35 fokos melegben a tengerpar­ton karácsonyoztunk, strand­papucsban, rövidnadrágban, hó és hideg nélkül. Szokatlan volt a műfenyő, a néger miku­lás és igazából az is, hogy ott is- mint a legtöbb angolszász or­szágban - már november végé­től minden a karácsonyról szól. Az utcák, házak, iskolák, üzle­tek egész decemberben kará­csonyi díszben állnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom