Heves Megyei Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-20 / 296. szám

12 HORGÁSZAT, VADÁSZAT 2017. DECEMBER 20., SZERDA HÍREK Áradóban van a Tisza HEVES MEGYE A horgászok jól tudják, hogy a víz mozgása befolyásolja a kapási esélye­ket. Mindazok, akik az ünne­pek előtt még pecázni indul­nának, számoljanak az Or­szágos Vízjelző Szolgálat elő­rejelzésével! Az ÓVSZ számí­tásai alapján a következő hat napban az elsőfokú készült­ségi szintet meghaladó víz­állás várható a Túron és a Ti­szán, valamint a másodfokú készültségi szintet meghala­dó a Bodrogon. S. S. Új kapitány a műlegyeseknéi BUDAPEST Újszövetségi ka­pitányt és szakági koordi­nátort nevezett ki a novem­ber 30-án megtartott ülé­sén az Országos Versenyhor­gász Bizottság. Monos Tibor, a műlegyes szakág szövetsé­gi kapitánya felmentését kér­te a kapitányi posztról, amit az OVHB elfogadott. A testü­let a szövetségi kapitányi fel­adatok ellátásával Kovács Zsigmondot bízta meg. S. S. A kamaráé a vadászmúzeum HATVAN, BUDAPEST Rendkí­vüli küldöttközgyűlést tartott az Országos Magyar Vadász­kamara (OMVK) december 11-én. A fórum összehívásá­ra azért volt szükség, mert a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Vadásza­ti Múzeum működtetését január 1-jétől az OMVK veszi át. Ez az új feladat az alap­szabály módosítását igényel­te, illetve - az OMVK elnök­ségének javaslata értelmé­ben - létre kellett hozni egy közhasznú nonprofit kft.-t. A küldöttek elfogadták az in­tézményt működtető cég ala­pító okiratát is. A küldöttek ez alkalommal új főtitkárt vá­lasztottak Bajdik Péter sze­mélyében. S. S. Szuromi Csaba halászati őr szerelme a horgászat Mázsás vén harcsák Egy pecás karácsonyi ajánlata csukaételre uralják a víztározót Kevés ember ismerheti job­ban az egerszalóki víztáro­zót, mint annak egyik halá­szati őre. Szuromi Csaba, túl azon, hogy vigyázza a ta­vat, a közel háromezer em­bert számláló Agria Szabad­idő Egyesület elnöke is. Köz­reműködésükkel gyarapszik a halállomány, szépül a víz­környék, a horgászok is szí­vesebben mennek Szalókra. Sike Sándor sikesandor@gmail.com EGERSZALÓK, ANDORNAKTÁ­LYA Egy halászati őr munkája biztosan rendkívül izgalmas­nak minősíthető. Csaba ráadá­sul olyan horgásztóra ügyel, ami első ránézésre is szép. Hogy mit szeret benne?- Természeti viszonyait te­kintve ez a tó egyedülálló. Az egyik részét határoló erdőrész tölgyes, cserjés, bükk is van. A tározó olyan, mintha egy picike Tisza-tó lenne. A par­ti élővilág is gazdag. Vannak bütykös hattyúink, meghatá­rozó a tőkésréce-, a vadkacsa- állomány. A szürke gémek na­gyon szeretik ezt a helyet és nagy számban fordulnak elő. Réti sas fészkel az északi te­rületen fönt, a lenti déli ré­szen, a szántóföldek felé szin­te minden második kandelá­beren egerészölyv ül, territó­riumát védve. A négylábúak közül elsődlegesen a vaddisz­nók, a szarvasok, az őzek jel­lemzőek. Be is járnak a tóhoz rendesen. Nem kevésbé a csin­talan rókáink, ahogy a kisfi­am nevezi őket. Előszeretet­tel lopják el a horgászaink ci­pőit, papucsait. Ha elalszik a pecás, akkor a kezéből is kive­szik a kaját - összegzi a táro­zóról alkotott véleményét Szu­romi Csaba, a horgásztó halá­szati őre. Annak, hogy tizenkét év­vel ezelőtt a Tisza-tóra pályá­zott, és el is nyerte a halászati őr feladatkörét, majd 2010-ben átjött Egerszalókra, biztosan voltak pecás előzményei. Szuromi Csaba már hét esztendeje halászati őr Egerszalókon Fotó: Huszár iVIárk Horgászszlogen: ily nagy halat fogtam Szuromi Csabát a víztározóban fogott legemlékezetesebb ha­lakról is kérdezzük. Ezek egyi­ke a Salamon Gábor által kifo­gott 89 kilogrammos harcsa. A másik a halászati őr kollé­gájával közös élmény. Egy má­zsa körüli lehetett a ragadozó, amit a társsal megakasztott, de nem sikerült beemelni a csónakba. Kétszer-háromszor próbálták, de aztán elment. Csaba azt mondja: örültek en­nek. Amikor leültek a csónak­ba, abban a pillanatban egy­szerre mondták egymásnak, hogy nem baj. - Azért nem bír­tam behúzni, mert a harcsa szája közepén volt a hármas horog, wobblerral fogtuk. Nem mertem benyúlni a szájába, ne­hogy beakadjon a kezem. Ha beakad, le is húzhatott volna a mélybe. Egy óra 47 percig, kö­zel két órán keresztül fárasztot­tuk. Az ilyen példányok közel egyidősek lehetnek magával a víztározóval - teszi hozzá.- Természetesen voltak ilyen előzmények. Egészen ponto­san a horgászat volt a szerel­mem - közli. - Éppen itt, Eger­szalókon kezdtem el pecázni. Hatéves voltam talán, amikor először pecabotot fogtam a ke­zembe és azután folyamatosan a vizet jártam. A keresztapám és a barátaim inspiráltak. A tavat egyébként harmincöt esztendeje, 1982-ben nyitották meg hivatalosan a horgászat számára. Előtte a Laskó-pata- kon lehetett azért halat fogni.- Horgásztam is benne, mint ahogyan az Eger-patakban is - emlékezik. - Elsősorban do- molykók jellemezték ezeket a folyásokat. Igaz, akkoriban még mélyebb volt mindkét pa­tak medre. Mára helyenként van csak mélyebb rész, főleg a zúgóknál. Tősgyökeres an- dornaktályai vagyok. Itt éltem a szüleimmel, majd itt vásárol­tam házat. Ahol élek, a Széche­nyi utca végén, illetve a Nagy­kertnél egész mély volt anno, másfél és két méter közötti a vízmélység. Hal ma is van ben­ne, sőt időnként még pisztrán­gok is előfordulnak, mert egy időben telepítették ezt a halfajt is, egy-két helyen még meg le­het őket látni. A halőrt, a hivatalos sze­mélyt hajlamosak vagyunk magányosnak vélni, mert az ellenőrt senki se szereti. Hogy megállja-e a helyét ez a véle­kedés?- Természetesen nem - vá­laszol. - Mindig voltak és van­nak ma is segítőim, akikre számíthatok az Agria Szabad­idő Egyesületen belül, amely­nek elnöke vagyok, és kint a tónál is. Nagyon jó érzés, hogy mindig van, akire számít­hatsz, ha van Olyan tennivaló, amit nem tudsz egyedül meg­oldani. Akár egy rendezvény megszervezése, egy horgász­tatás, vagy akciót, ellenőrzést végrehajtani mindig szép fel­adat. Most például a faluban a körzeti megbízottal közös jár­őrszolgálatokat végzünk egy­re rendszeresebben. EGER A megyeszékhelyen élő horgász, Tóth Zoltán szerint a karácsonyi asztalra a legtöb­ben pontyból vagy harcsából készült ételt képzelnek el. Pe­dig érdemes kipróbálni a csu­kát is. Szerinte nem szabad fél­ni attól, hogy túl szálkás a hal: alapos irdalással és átsütéssel ez a hátrány kiküszöbölhető. Ő például, bármennyire is hi­hetetlennek tűnik, egy időben fasírozottat is készített ebből a halfajtábóí - árulja el. Tóth Zoltán kiváltképpen a csuka fokhagymás, vajon pá­rolt változatáért rajong. Fő­ként úgy, hogy annak az elké­szítése sem bonyolult: sózza, lisztben forgatja a halszelete­ket, majd olajban kisüti, ennyi az első fázis.- Megolvasztom a vajat, majd hozzáadom a tört fok­hagymát, a bort, a hallevet, és borsot darálok rá. Ezt követő­en beleteszem a kisült halsze­leteket. Forrás után pár per­cig fedő alatt párolom. A tálra szedett halra ráöntöm a levet, amiben pároltam. Megszórom még petrezselyem zöldjével is - mondja. S. S. Búzás-völgyi ajánlat a pecástól SZAJLA Bóta Péter olvasónk ajánlotta figyelmünkbe a Bú­zás-völgyi horgásztavat. Bár messze van a világtól, érdemes kipróbálni. A falu felé induló úton a lakott területtől néhány száz méter megtétele után jut­hat el a horgász a vízhez, mely­nek felülete 54 hektár. A ter­mészetes élővizeinkben lé­vő szinte valamennyi halfajta megtalálható itt. A szép kör­nyezet pedig az esetleges fogá­si kudarcért is kárpótol. Péter szerint őszi, téli idő­szakban is élmény itt horgász­ni, a nyár május elsejétől szep­tember végéig az éjszakai pe- cázás lehetőségét is megadja.- Országos horgászengedély és napijegy birtokában bár­ki horgászhat itt. A tó egyéb­ként járművel is körbejárható, igaz, az út csak két kilométe­ren aszfaltozott. S. S. Az idegenhonos fafajok káros hatással lehetnek az állat- és növényvilágra, így visszaszorítják Szenvedi az ízeltlábú, nem viseli jól a nagyvad HEVES MEGYE Az erdeink mi­nősége nem csak azért fontos, mert termelési érték hozható ki belőlük. Nagy jelentőség­gel bír, hogy az állatvilág leg­különfélébb fajainak az élőhe­lye az erdő, ami, ha megválto­zik, akár súlyos következmé­nyekkel is járhat. Egy a Bük­ki Nemzeti Park Igazgatósága (BNPI) által elnyert uniós pá­lyázat projektnyitóján derült fény sok, a köztudatban nem ismert részletre. A program az őshonos fa­jok arányának fokozatos javí­tását célozza a BNPI saját ke­zelésű erdeiben. A megva­lósítás részleteit Kovács Ár­pád, a projekt szakmai vezető­je ismertette. Az erdészeti re­ferens szavaiból kitűnt, hogy az időszámításunk szerint 800 körül a Kárpát-medencé­be került idegenhonos fajok több szempontból sem kívána­tosak. Amennyiben képesek szaporodni, akkor egy új terü­letre kerülve gyorsan terjed­nek. Kiszorítják az őshonos növény- és állatfajokat, s így gazdasági, természetvédelmi vagy ember-egészségügyi ká­rokat okoznak. A lehetséges károk között a fauna jelentős megváltozá­sát is megemlítette a szakem­ber. Az állatvilág ugyanis - az Őshonos fajunk a bükk, szeretjük Fotó: Illusztráció ízeltlábúaktól a nagyvadakig - érzékenyen reagál a mássá váló környezetre. Példával il­lusztrálva azt mondta, hogy a mindössze húsz-huszonöt év alatt megöregedő nyár-, vagy a megfelelő törzsvastagságot el nem érő akácfa nem válhat­nak odvasakká. Az odúk hi­ánya pedig több fészkelő ma­dárfaj elköltözésével járhat. A BNPI saját kezelésű, 4380 hektár erdőterületéből 1507 hektárt foglalnak el a nem kí­vánatos fajok, ami az egész 34 százaléka. Ez jobb ugyan, mint az országos átlag, de ez önmagában nem vigasz - je­lentette ki Kovács Árpád. S. S. Mi a baj velük? Az idegenhonos fajokkal az a probléma, hogy szabadab­ban képesek terjeszkedni, ru­galmas a genetikai állomá­nyuk, az új környezeti felté­telekhez gyorsabban és job­ban alkalmazkodnak. Az új területen nincsenek termé­szetes ellenségeik, így csak a növekedésre és szaporo­dásra kell energiát fordítani­uk, a védekezésre nem. Sok más növényre mérgező anya­gokat választanak ki, vagyis elnyomnak maguk alatt min­dent - hangzott el a fórumon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom