Heves Megyei Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-13 / 290. szám

12 MŰEMLÉKTÁR 2017. DECEMBER 13., SZERDA Magánkézben lévő műemlékek újulnak meg HEVES MEGYE Magánszemé­lyek, közösségek tulajdonában lévő műemlékek újulhatnak meg jövőre, közel 1,5 milliárd forintból - jelentette be nem­régiben Latorczai Csaba, a Mi­niszterelnökség társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, va­lamint kiemelt kulturális be­ruházásokért felelős helyet­tes államtitkára. A politikus kiemelte, 2017-ben ugyaner­re a célra háromszázmillió fo­rint állt rendelkezésre, ebből negyven épület újult meg or­szágszerte. Jövőre jóval na­gyobb keretösszeg lesz fel­használható, amelyből akár több száz népi építészeti örök­ség is megújulhat. A mintaprojekt célja, hogy megállítsa a magánkézben lévő műemlékek pusztulá­sát, amelyből közel kétezer található országszerte, köz­tük megyénkben is. A pályá­zatnak köszönhetően a tulaj­donosok az örökségvédelmi szempontoknak megfelelően állíthatják helyre ingatlanjai­kat. A támogatás összege két­milliótól húszmillió forintig terjedhet. Süli K. Táborozok látogatják majd a várat EGER Még több iskolai kirán­dulás résztvevője látogathat el jövő nyáron az egri várba, az Emberi Erőforrások Miniszté­riumának köszönhetően. Egy múlt heti döntés értelmében 2018-tól a nemzeti kastély- és várprogramban felújított hely­színek egy részébe is szervez­nek jövőre iskolai kirándulá­sokat, nyári táborokat. Virág Zsolt, a Nemzeti Kas­télyprogram és a Nemzeti Vár­program végrehajtásáért fe­lelős miniszteri biztos a dön­tésről az MTI-nek felidézte, a programban harminckilenc műemlék, húsz kastély és ti­zenkilenc vár kapott helyet, köztük az egri vár is. A fej­lesztések során minden hely­színen kidolgoznak oktatási és ismeretterjesztő programokat, amelyek remekül kiegészíthe­tik az iskolai oktatást. Süli K. Fotó: Márkus Attila Verpelét központjában egy különleges kis épület áll, ami már messziről kirí a többi ház közül. Nádtető fedi, ajtajában pedig több mint százéves vé- setek, faragások láthatók. A kis építmény egy kovács­műhely, amelyben a legenda szerint még Mátyás király is patkoltatta lovát. Süli Kinga kinga.suli@mediaworks.hu VERPELÉT Az 1964-ben műem­lékké nyilvánított épület va­lószínűleg a XVIII. század vé­gén, vagy a XIX. század ele­jén épülhetett, de pontos ke­letkezési idejéről nem tudni, ugyanis akkoriban nagy nép- vándorlás volt jellemző a kör­nyéken, és semmilyen doku­mentum nem maradt fenn a kovácsműhelyről - árulta el lapunknak Bozóné Tamássy Judit könyvtáros. A szakem­ber hozzátette, a műhelyben és a környékén végzett ásatások­kor a legfelső rétegekből vas­eszközök kerültek elő, mélyeb­ben azonban csak középkori cserepeket találtak a régészek.- A műhely XV. századi ere­detére nincs bizonyíték, mind­össze annyi biztos, hogy ezen a területen a középkorban falu A népi emlékezet szerint még Mátyás király is járt az épületben volt, és lehetséges, hogy vagy az épület helyén, vagy a kör­nyékén volt egy kovácsmű­hely, és azt őrizte meg a népi emlékezet - részletezte Bozó­né Tamássy Judit. Hozzátette, formáját, építőanyagát tekint­ve későbbre tehető a műhely a keletkezési ideje, sajnos a mű­helyben dolgozó kovácsokról nem maradt fenn sok adat.- Csak az utóbbi fél évszázad­ról tudjuk, hogy kik dolgoztak benne, korábbról nincs feljegy­zés. Nagy József, Simon László, Jakab Ernő és Pintér Béla mun­kásságáról van tudomásunk, ők 1959-ig dolgozhattak a mű­helyben, mert azt követően a községi tanácshoz került az épület, melyet később még ter­ményraktárnak is használtak. A Dobó István Vármúze­um munkatársai 1963-ban vé­geztek ásatásokat a területen, majd 1964-ben rendezték be a műhelyt eredeti szerszámok­kal, a XX. századi állapotok­nak megfelelően. A vármúze­um dolgozói azóta is rendsze­resen járnak a kovácsműhely­be, restaurálnak, felújítják, amit kell - fejtette ki a szak­ember. Kiemelte, a gondozás­nak köszönhetően viszonylag jó állapotban van az épület. Több évtizedes szerszámokat őriz az épület Fotó: Márkus Attila Eredeti berendezést, régi szerszámokat is őriznek, mutatnak be a látogatóknak A kovacsmuhely kilenc méter hosszú és közel hét méter szé­les, és a legtöbb a mesterek által használt szerszám meg­tekinthető benne.- Az egykori kovácsok ál­tal készített és használt szer­számokkal rendezték be an­nak idején a műhelyt. Ebben Jakab Ernő segédkezett, ko­rábban ő maga is az épület­ben dolgozott kovácsként. Megtekinthető a kohó, amely­hez egy fújtató is tartozik, de van még itt szerszámrá­ma különféle kalapácsok­kal és steklikkel, satupad, fúróhajtók, a padlásgerendá­ra felszögezve pedig külön­böző méretű patkók, láncok és zablák láthatók - mutatta be a kiállított darabokat Bozó­né Tamássy Judit. Kiemelte, jelenleg előzetes bejelentkezést követően, in­gyenesen látogatható az épü­let, amelyben az érdeklődők betekintést nyerhetnek az egykori a kovácsok munkájá­ba. A berendezés nagy része eredeti, igyekeznek mindent megőrizni az utókor számára. Az egykori kovácsműhelyben több tucat szakember munkálkodott együtt Verpeléten. Ma ingyenesen látogatható múzeum Több száz év lenyomatát őrzi a műhely A rend tagjai 1990 után költözhettek vissza templomukba, rendházukba GYÖNGYÖS A Barátok terén ta­lálható a ferences templom. A rendet a XIV. században te­lepítette a városba a Szécsényi család - avatott be dr. Nemes Lajos történész. Templomukat és rendházukat már feltehető­leg a betelepedést követően el­kezdték építeni, a kor szokásá­nak megfelelően, gótikus stí­lusban. A teljes épületegyüt­tes a Bakócz-kódex szerint 1494-re készült el. Ebből a kor­szakból fennmaradtak a temp­lom eredeti, faragott kőabla­kai, a szentély késő gótikus bordái, a torony és a sekrestye - tette hozzá a Heves Megyei Levéltár egykori igazgatója. A gyöngyösi rendház és a templom a török hódoltság alatt is működött. A szegedi mellett ez volt az, amelyet nem hagytak el a szerzetesek, és a török hatalom is eltűrte. Ez többször engedélyezte a temp­lom és a rendház renoválását, karbantartását - mint festés, zsindelyezés -, amely az egész templomot és esetenként egyes részeit, például 1663-ban a tor­nyot és a szentélyt érintette. A török kor után a XVII. szá­zad végén, a XVIII. század ele­jén a templom átépítése szük­ségessé vált. A munkálatokat II. Rákóczi Ferenc is támogat­ta, akinek leghíresebb tábor­1904. augusztus 14-én a temp­lom is leégett. Újjáépítése országos adakozásból már 1905-ben megtörtént. A szerzetesrendek feloszla­tása 1950-ben a ferences ren­det is érintette. Templomukba és rendházukba 1990 után köl­tözhettek vissza. Az 1998-ban kezdődött felújítás során felbe­csülhetetlen értékű kincsek kerültek elő egy elfalazott fül­kéből: liturgikus tárgyak, ok­levelek és a legbecsesebb, az 1462-ben Gutenberg által nyomtatott Fust-biblia, amely a világon az egyik legrégebbi nyomtatott könyv - tájékozta­tott a szakember. V. M. A hét épülete: a gyöngyösi ferencesek temploma nokát, Vak Bottyánt az altemp­lomban helyezték örök nyuga­lomra, 1709. október elején, nagy katonai pompával. Krip­táját nem jelölték meg, annak titkát a ferences barátok őriz­ték. Később, 1718-ban a ne­ves olasz építész, Giovanni Battista új diadalívvel és ba­rokk fiókos dongaboltozattal látta el a gótikus hajót. Szin­tén ő a templomhajó északi fa­lát áttörve a régen megépült fo­lyosóból egy mellékhajót alakí­tott ki. Ezt követően, 1740-46 között a régi hajót meghosz- szabították. Az 1750-es évek­ben átépítették a főhomlok­zatot is. A nagy tűzvészben, A gyöngyösi tűzvészben a templom is leégett Fotó: Czímer Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom