Heves Megyei Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-07 / 259. szám

2017. NOVEMBER 7., KEDD 12 HORGÁSZAT, VADÁSZAT Háromszáz kilométert autóztak egy jó pecáért Megjárják a csukák, ha villáivá műlégy Szatmári László és Gyóni László a tárkányi alsó tavon Fotó: Sike Sándor Apróvadas vizsga lesz KÁPOLNA Az Országos Ma­gyar Vadászkamara Heves megyei Területi Szerveze­tének Kynológiai Bizottsá­ga idén is több vadászati al­kalmassági vizsgát szerve­zett apróvadas területeken. Az utolsó megmérettetést Ká­polnán rendezik december 10-én. A résztvevők a vizsga napján 7 óra 30 perckor a do­hánybeváltó előtt találkoznak. A kamara közlése szerint a vizsgát akkor tartják meg, ha legalább nyolc vadász jelent­kezett legkésőbb nyolc nap­pal a vizsga napja előtt. Hely­színi nevezést csak különös helyzetben fogadnak el, és csak akkor, ha nem zavarja a vizsga lefolytatását. S. S Szavazhatunk az év halára HEVES MEGVI A Magyar Hal­tam Társaság a korábbi évek gyakorlatához igazodva, most is két fogható és egy védett fajt állított jelöltként az „Év hala” választásra. Kö­zülük az nyeri el a kitüntető címet, amelyikre a legtöbb szavazat érkezik decem­ber végéig a társaság hon­lapjára. A három őshonos je­lölt közül a balin az egyik leg­nagyobbra növő, ragadozó életmódot folytató pontyfé­lénk. A másik jelölt a szintén pontyfélék közé tartozó do- molykó. A listán harmadik a védett kövicsík. S. S. A hó végéig pályázhatnak HEVES MEGYE Az Országos Magyar Vadászkamara el­nöksége szeptember 28-ai ülésén elfogadta a vadászat­ra jogosultak vadgazdálko­dási tevékenységének fej­lesztését támogató Országos Vadgazdálkodási Alap műkö­dési szabályait és a 2017. évi pályázati felhívást. A vadgaz­dálkodók az idei évben no­vember 30-áig adhatják be pályázataikat. S. S. Egy ragyogó napsütéses ok­tóberi reggelen szólítunk meg „messziről jött” horgá­szokat a felsőtárkányi alsó tavon. És mert éppen ott találjuk a tavak bérlője, a Felsőtárkányi Sziklaforrás Egyesület képviselőjét, Baj­zát Zoltánt, őt is kérdezzük. Egyöntetű véleményük sze­rint érdemes ide pecázni eljárni. Sike Sándor sikesandor@gmail.com FELSŐTÁRKÁNY A Felsőtár­kányi Sziklaforrás Egyesü­let bérli és hasznosítja a fel­sőtárkányi két tavat, a nyá­ron elnyert pályázat alap­ján. Az egyesület képviselő­jétől, Bajzát Zoltántól megtud­juk: a halgazdálkodás a két tó­ra két különálló konstrukció­ban működik, mert a felső ta­vat a magyar államtól lehetett haszonbérbe megszerezni, pá­lyázat útján. Az alsó, kisebb vízen az új törvények alapján az 1/1-es tulajdonú gazdának, ebben az esetben az önkor­mányzatnak a joga a halgaz­dálkodás, amit alhaszonbér- letbe adhat. Tőlük vették ezért bérbe. Az egyik tó 0,8, a másik 0,2 hektáros vízfelületű. A műlegyező horgászat népszerű helye lett- A felső tóban főként a ponty, és a csuka bír jelen­tős állománnyal. Jönnek is a horgászok az ország minden pontjáról. Ismerik már inter­neten keresztül, újságokból is. A halbiológiai intézet pél­dául itt tartott egy kurzust, s ezt a Magyar Horgász is meg­írta. Országos műlegyes ver­senyeket is szoktunk minden évben rendezni csukára. Eb­be már bekapcsolódott a Mű­legyező Horgászok Országos Szövetsége, egyúttal össze is kötötte egy műlegyes sulival. Ez egyébként egy hidegebb víz, a csuka ívás szempontjá­ból ezért is kedveli, de a kesze­gek is le tudnak ívni. A ponty­félék viszont nem. Ezeket öt­éves halgazdálkodási terv alapján, folyamatosan telepít­jük - fogalmaz az egyesületi vezető. A Sziklaforrás vizét „csí­pik” a csukák Megtudjuk tőle: helyi csú­csot is nyilvántartanak. Csu­kából - műlegyezve - éppen ő tartja 11,5 kilogrammal. De élő hallal sikerült fogni egy 12 kilogrammosat is, illetve hosz- szúságban egy 135 centimé­terest. Az egyesület tízéves az idén. A tevékenységük ki­lencven százalékában a hor­gászatot karolja fel, de rendez­vényszervezésben is közre­működnek. Alakulását az ön- kormányzat támogatta, és az­óta is jó kapcsolatban vannak a helyhatósággal. Messziről jött horgász, mű­legyező készséggel A csepeli Gyóni László most van itt másodszor, de mint mondja, nem utoljára. A hely varázsa fogta meg és a horgászlehetó'ség is. A piszt­rángokat, a csukát nagyon szereti, sportosan horgászik itt, ami azt jelenti, hogy kí­méletesen visszaengedi a tó­ba a halat.- Amikor jól megy a hal, igazi horgászélménnyel tér­hetünk haza. Legutóbb már­ciusban szépen jöttek. Na­gyon nagy élmény volt, har­minc-negyven darabot is fog­tunk, csodálatos szép nap, napsütéses idő volt. Reggel jö­vünk, este megyünk. Egyna­pos kirándulás ez a természet­be. Gyerekkorom óta, 1986 óta horgászok. A Kis-Dunán les­tem el a titkokat. Abban az időben jóval több hal volt még arrafelé - fogalmaz a főváro­si pecás. Szerinte sokuknak, ha nem fognak halat, nem gond szá­mukra, az csak egy része a horgászatnak, hogy hal is akadjon, de emellett jó kimoz­dulni a természetbe. Szép a táj, friss a levegő, nagyon nyu­godt napot tudnak maguké­nak, és ő ezzel is teljesen elé­gedett tud lenni. Ha tudjuk, hol keressük, van esélyünk a ragadozóra HEVES MEGYE A csuka - mint bármely más hal - horgásza­tának nagyon sok fortélya van. Ezek közül talán a legfon­tosabb tudnivalónak, jelesül, hogy hol keressük ezt a ne­mes ragadozót, Szabó László segítségével eredtünk a nyo­mába. A gyöngyösi horgász le­szögezte: a csuka, talán csak a hideg hegyvidéki patakokat leszámítva, valamennyi édes­vizünkben megtalálható.- Közhelyszerű, de tény: en­nek a halfajtának az élőhelyén szüksége van valamilyen fe­dezékre, búvóhelyre, innen tá­mad lesből, egyetlen gyors ug­rással. Folyóvizeken a növény­nyel sűrűn benőtt part men­ti részeket kedveli. Ennek hi­ányában beáll a meder egye­netlenségeibe, vagy a partot biztosító kőrézsűhöz - mond­ta a tapasztalt pecás. A mozgásban lévő vizektől eltérően, az állóvizeken a nád­fal, illetve a hínáros részek je­lentik kedvenc tartózkodási és zsákmányszerző helyét. Ezek nyújtanak számára megfelelő fedezéket. De a vízitök, vagy tündérrózsa levelei alatt is szí­vesen üt tanyát.- Ne feledjük, a csuka ki­vétel nélkül mindig lesből tá­mad. Csak akkor nem áll be a rejtekhelyére, amikor a víz hőmérséklete csökken és a táplálékállatok a mélyebb vi­zekre húzódnak. Télen is táp­lálkozik, így a lék alól is ki­tűnően horgászható - árul­ta el szakmai tanácsadónk, aki hozzátette: mindig olyan területre vessük be horga­inkat, ahol csukarablást lá­tunk. Bátran dobjunk a vízi növényzet közvetlen közelé­be, mert ott van a legnagyobb esély a kapásra. Igaz, így koc­káztatjuk a szerelékünket, de ha nem ezt tesszük, kapá­sunk sem lesz. S. S. A csuka búvóhelyén fogható Fotó: Shutterstock Elfogyott a hal a Kis-Dunából Szatmári László is Csepelről jött, a barátja ajánlotta ezt a tavat azzal, hogy jó pisztrángo­kat lehet fogni. Most műlegye­zik, megpróbál ezzel a mód­szerrel fogni. - Egyet már si­került is, várom a többit. Meg kell találni, hol a hal, az egész horgászat erre van felépítve, a szerencsére. Merre a hal, meg milyen csalit tesz fel az ember. Türelemjáték. Ilyen kis vízen különösebb helyismeretre sin­csen szükség. Általában Cse­pelen és környékében szok­tam horgászni, Dunavarsány- ban pontyozni, illetve kesze- gezni. Ez a pisztrángozás egye­di, mert sok helyen nincsen. Én a Kis-Dunán lakok, Csepe­len, ám ott nincs pisztráng. De nem csak ezért nem szeretek oda járni: mondják a kollégák, hogy kevés a hal. Nem tudnak fogni. Ráckeve felé, a tasi ré­szen többet lehet megakaszta­ni, de az meg viszonylag mesz- sze van tőlem - mondja. Süllőre várva van úgy, hogy a profi pecás is csak „tapogatózik”, de mártogatni is érdemes Jótanácsok, hogy kifogjuk a halak királynőjét EGER - A süllő horgászatát nagy misztikum övezi, nehe­zen fogható halfajnak tartják. Véleményem szerint ez nem igaz - mondta a Hírlap kérdé­sére Salamon Gábor egri pe­cás és horgászboltos, aki sze­rint egy nagy titok van, meg­találni a süllő zsákmányszer­ző helyét. Gábor egyik legsportosabb süllő horgászati módszernek a pergetést tartja. Különböző, általában kishal formájú mű­csalikat dobálunk a vízbe és a sérült hal mozgását imitál­va tekerjük kifelé. A horgász­botnak viszonylag kisebb do­bósúllyal kell rendelkeznie, s a hossza se lépje túl a három métert. Az orsónk maximum 40-es méretűn megfelelő, és 0,20-0,25-nél vastagabb zsi­nórra sincs szükség.- Süllőre a legtöbb horgász a fenekezős módszert favorizál­ja. Ám ennek a csúszós szere­lék változata nem mindig mű­ködik megfelelően. Fix sze­relékkel sokkal biztosabban meg lehet fogni a „királynőt”- jegyezte meg a horgász, aki két legérdekesebb módszer­nek a mártogató, illetve a ta­pogató horgászatot tartja. A mártogató horgászathoz a legtöbb esetben csónak kell­het. Lényege: a csalit le-föl Salamon Gábor egy méretes süllővel Fotó: beküldött emelgetve mártogatjuk a víz­be. Általában bedőlt fák mel­lé állva, azok ágai között lehet ezt a módszert eredményesen alkalmazni. A szerelés: a zsi­nór végén ólom, felette 50-80 centiméterre egy horog.- A tapogató horgászatkor, ami a nagy kedvencem, a sze­reléket a csalihallal bedobjuk, majd lassan húzzuk kifelé. Ez­zel a .vízterületet tudjuk leta­pogatni. A szerelék itt: a kis­hal van a végén, majd felette egy ólom. A készség kihúzása­kor „full-kontakt” van, a leg­kisebb odakaffantást is töké­letesen jelzi a bot - tette hoz­zá Gábor. S. S. Csalihal Az aktuális vízterületen legna­gyobb számban található Csa­lihallal érdemes próbálkoz­ni. A Tisza-tónál a bodorka és a vörösszárnyú keszeg vált be a legjobban, Egerszalókon a küsz. A süllő rendkívül jól érzé­keli a szagokat, így érdemes megszurkálni a csalit. A kapás jellegzetes, határozott, folya­matos húzással viszi a karikát. Amennyiben nem akadó mel­lett horgászunk, a kapást ész­lelve, érdemes türelmesen - jó pár méternyi zsinórt engedve - torokra nyeletni a csalit. « 9 » * f I I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom