Heves Megyei Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-11 / 263. szám
2017. NOVEMBER 11., SZOMBAT fi MEGYEI KÖRKÉP Új testvért kaptak ajándékba a hármas ikrek Huszonnégy órás önkéntesség Együtt a Barczi-Veres család apraja-nagyja. Bende érkezését ajándéknak tekintik Fotó: Korsós Viktor H. Varga Gyula, lapunk állandó nyelvi szakértője Fotó: Huszár Márk A pásztortűz a Toldiban (1. rész) Az egri hármas ikrek, Barnabás, Botond és Benjámin új testvért kaptak második születésnapjukra. Bende pár hete érkezett a Barczi-Veres családba, ahol a nap huszonnégy óráját a négy fiú irányítja. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu EGER Néhány hónapja kaptuk a hírt, hogy az egri hármas ikrek szülei újra babát várnak, aki ezúttal természetes úton fogant. A kis Bende érkezése mindenkit meglepett, és a kezdeti riadalom után hatalmas örömmel töltött el. Krisztit, az anyukát, Tibit, a papát és a négy fiúcskát az őszi szünetben egy napsütéses délelőttön látogattuk meg, amikor mindannyian otthon voltak. A telefonban hosszan tanakodunk, mi lenne a legalkalmasabb időpont, ami belefér zsúfolt napirendjükbe. Délelőtt 11 órában állapodunk meg. Akkor feltehetően mindenki ébren van, a tízórain már túl vannak, az ebédig még van egy kis idő. Ismerősként nyitunk be a felnémeti házba, ahol a tágas földszinti nappali pillanatnyilag jobban hasonlít egy minibölcsődére, mint egy család szobájára. Ameddig a szem ellát, mindenütt játékok, a bejáratot praktikus kis kerítés választja el a többi helyiségtől, mivel a három nagyfiút kíváncsi felfedezőként minden érdekli. Mindhárman magabiztosan lépkednek, tologatják a játékdömpert, gurítják a labdát, ám amikor idegenként leülünk melléjük, elhallgatnak, megszeppenve bújnak apjukhoz, és bizalmatlanul kémlelnek bennünket.- Ilyen csend is rég volt már, gyertek gyakrabban! - nevet fel Kriszti, aki hellyel kínál, aztán kimenti magát néhány percre: - Bocs, de Bendének ennie kell, úgyhogy én átlépek a szomszéd szobába, de közben nyugodtan beszélgethetünk - mondja, majd magához öleli a pár hete született babát. Megtudjuk, hitték is meg nem is, amikor a nőgyógyász közölte, újabb testvér jelentkezett be a családhoz, ezúttal természetes úton. A hármas ikrek lombikbébik, akiknek születése után azt is közölték, hogy parányi az esélye annak, hogy testvérük születhessen.- Őszintén szólva engem kisebbfajta pánik ért a hírre - mondja Kriszti, hiszen nem A mosógép természetesen állandóan üzemben, a konyhában pedig az egyszerűségre és a gyorsaságra törekszenek. Többnyire tápláló egytálételeket dobnak össze. A fiúk egy ideje mellőzik a főzelékféléket, egy kicsit ráuntak, de egyébként mindent jó étvággyal megesznek, nem válogatnak. Szerencsére a nagyszülőkre most is mindenben lehet számítani. Rendszeresen felváltva érkeznek gyermeket felügyelni, játtervezett babáról van szó, ám Tibi a kezdetektől örömmel és nyugodtan készült az újabb feladatra, s a nagyszülők is nagyon boldogok voltak. - Innentől kezdve megnyugodtam és problémamentesen hordtam ki és szültem meg Bendét. Arra a kérdésre, miként fogadta a három fiú az új jövevényt, azt mondják, hogy születése óta nagyon kell vigyázni rá, mert a legszívesebben agyonszeretgetnék a testvérei. Nagyon résen kell lenni, szani. Ilyenkor rendre egy-egy nagyobb adag, előre elkészített étellel is besegítenek. Nagy segítség, hogy az apuka munkahelyén is igyekeztek alkalmazkodni a család igényeihez. Tibit felmentették az osztályfőnöki feladatok alól, így több ideje van a kicsikre. Szóval pereg az élet a Barci-Veres családnál. Továbbra is nagy segítség a Tibi előző házasságából született két nagyfiú is, akik rendszeresen járnak az kicsikhez. mert mindhárman egyszerre babusgatnák, ölelgetnék - mondják. Természetesen érdekel bennünket az is, mi változott a hétköznapokban a család életében. Megtudjuk, nem sok minden, mivel az első három baba után sokkal rutinosabban fogadták a kicsit. Az éjszakák természetesen továbbra is kevés alvással telnek. Valamelyik gyermek fel-fel- ébred, s ilyenkor általában Tibi itatja, nyugtatja meg őket. Kriszti a legkisebb mellett alszik, hiszen őt éjszaka is meg kell etetni időnként. A fürdetés rutinosan zajlik, már nem tartanak a szertartástól, mint az ikrek érkezésekor. A napirend hasonló az előző években kialakított- hoz. Reggeli, játék, séta vagy játék a szabadban, ebéd, délutáni alvás, játék, fürdetés. A nagyobb fiúk beszélgetnek, versikéket is mondanak már. Barnabás megőrizte az irányító szerepet, azt mondják, gyakran beszáll a nevelésbe. Rá-rászól a testvéreire, hogy ezt-azt nem szabad.- Arany János-emlékév van az idén, emlékezzünk mi is a nagy költőre. Nemigen van magyar ember, aki a Toldit ne ismerné.- Sokak szerint Arany Toldija így kezdődik: „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja...” Nos, nyilván ők elfeledkeznek arról a 16 sorról, amit előhangként szokás emlegetni. Pedig az előhang két versszaka - nyelvi szépségén túl- fontos szövegtani és stilisztikai szerepet tölt be az elbeszélő költemény egészében. Mind a hangulat-, mind a helyzetteremtésben jelentős súlyt kap már az első domináns szó: a pásztortűz. Az olvasónak az az érzése támad: a költő az éjszakában lobogó pásztortüzet láttatja velünk, sejtetve a régi történet elmondásának helyét, körülményeit. Ez nem így van, valójában itt „csupán” arról esik szó, hogy a költő emlékezetében Toldi Miklós alakja úgy bukkan föl, ahogyan a nagy messzeségből a lobogó pásztortűz a szemünkbe tűnik. Vagyis érzékletes hasonlat teszi képszerűvé a tudat mélyéről előtűnő emlékkép megjelenésének módját. Érzéki megcsalatásunk ezzel a hasonlattal, pontosabban ennek elhomályosításá- val veszi kezdetét. Azáltal, hogy Arany János előreveti a hasonlítói mellékmondatot, kulcsszavunk fontos pozícióba: a versszak - s egyúttal az egész mű - élére kerül, ez az első tartalmas és az első hangsúlyos szó a szövegben. A „pásztortűz” stílushatását tovább erősíti, hogy megjelenése bizony igen váratlan, s éppen ezért a feszültségkeltő ereje is nagy. A tömörítésnek kitűnő eszköze ez a fajta mondatszerkesztés. Itt a feltételes mellékmondat beleolvadt a főmondatába (a hasonlítói mellékmondatba), sőt be is kebelezte a hasonlítás egyik pilléréül szolgáló pásztortűz főnevet. Innen indul: (Toldi Miklós képe úgy merül föl az emlékezetemben, ahogyan) a pásztortűz ég (lobog) őszi éjszakákon; Arany így szerkeszti át: Sokan bizony elfeledkeznek a tizenhat soros előhangról „Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon: Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben." Azzal, hogy a hasonlításból alakilag eltűnt a hasonló, háttérbe szorult a hasonlatjelleg, csökkent a szókép hasonlító ereje. Talán éppen ezért érezhetjük úgy, hogy a tűz lobogásáról, nem pedig az emlékezés megérzékítésé- ről van szó. Folytatjuk... V. M. Bőven jut segítség a nagyszülőktől Kátyúznak SÍROK, BÜKKSZÉK Kátyúznak a közútkezelő szakemberei a két település közötti szakaszon. A munkálatokhoz a hét elején kezdtek hozzá, s várhatóan napokon belül elkészülnek. Az erre rendszeresen közlekedők szerint a szakaszra ráfért a javítás. B. K. Fotó: K. V. Új módszerrel nevelik környezetvédelemre a tanulókat Fákat fogadtak örökbe a diákok MAKLÁR Diákok segédkeztek a makiári iskola udvarára telepített új fák ültetésében pénteken. Az intézmény udvarán nyáron több nyárfát is kivágtak, mivel azok pihékhez hasonló termése rendszeresen beszennyezte az iskolaudvart, valamint sokan allergiásak voltak rá. A kivágott fák helyére telepítettek most nyolc újat, az iskola minden osztálya örökbe fogadott egyet, ezentúl a diákok fogják öntözni a fákat, valamint gondozni a környéküket. Mártonná Augusztin Katalin, az intézmény igazgatója elmondta, a környezeti nevelés szempontjából is fontos, hogy a tanulók megtanulják, hogyan kell gondozni a fákat, jövőre pedig már egy konyhakertben is kipróbálhatják majd magukat a diákok, ugyanis nemrégiben ezt is kialakították, technika- valamint természetismeret-órán szorgoskodhatnak majd a tanulók. A faültetésen a borús idő ellenére nagy örömmel vettek részt a diákok, kezdetben megszeppenten nézegették lapátoló társaikat, majd rövid idő múlva közel az ösz- szes tanuló sorban állt a lapátokért, hogy segíthessen a munkában. Süli K. A gyerekeket a sár sem zavarta a munkában Fotó: Márkus Attila
