Heves Megyei Hírlap, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-31 / 203. szám

4 HATVAN, LŐRINCI ÉS KÖRZETE 2017. AUGUSZTUS 31., CSÜTÖRTÖK HÍREK Veteránbörze a vásártéren HATVAN Rendhagyó jármű­kiállítást tartanak szeptem­ber 2-án, a hónap első szom­batján a piactéren. A Csányi útra különböző típusú vete­rán autók érkeznek, s a reg­geli óráktól délután kettőig alkatrészbörze is várja az ér­deklődőket. A szervezők au- tóritkaságokkal, klasszikus formákkal, a korra jellemző egyediségekkel, ritkán fellel­hető eszközökKel is készül­nek az eseményre. T. 0. Korszerűsítik az iskolaépületet ZAGYVASZÁNTÓ A Váci egy­házmegye több tízmillió fo­rintos támogatásával javá­ban zajlanak a felújítási mun­kálatok a Zagyvaszántói Ró­mai Katolikus Általános Isko­lában. Soósné Király Karoli­na intézményvezető szerint a több mint negyvenéves épü­letre ráfért a hőszigetelés, a nyílászárók cseréje. Mind­ezeken túl két modern gáz­kazánt is beszereltek az épü­letbe, továbbá több tanterem is megújul. Kifestették az is­kola helyiségeit, és felcsi­szolta a padlót is, így a csak­nem százhetven diák korsze­rű körülmények között kezd­heti meg az új tanévet. T. 0. Elcsendesedtek a vándordallamok HATVAN Lezárult a tízalkal­mas Nyári Vándordallamok programsorozata a Hatvány Lajos Múzeum udvarán. Az élő zenés produkciók pén­tek esténként hétről hét­re több embert csalogattak az exkluzív kezdeményezés­nek otthont adó intézmény­be. Jazz, blues, népzene, he­gedű, szájharmonika, vibra- fon és zongorajáték - rend­kívül széles zenevilág tárult a közönség elé, s a siker nyo­mán a programot jövőre sze­retnék folytatni. T. 0. Ha az időjárás engedte, csak az utat dokumentáló fényképek elkészítése érdekében állt meg kis időre Fotó: beküldött Kerékpáros kalandok Alsó-Bajorországig esőben és hőségben Több mint 660 kilométert „tekert le” öt nap alatt brin­gájával az a hatvani szár­mazású férfi, aki eltervezte, hogy két keréken keresi fel az alsó-bajorországi Pas- saut. Szirmai Péter legke­vesebb 90, legtöbb 170 ki­lométert tett meg napon­ta, mire Németországba, a Duna, az Inn és az llz folyók találkozásához ért. Csesznik Natália, Tari Ottó heol@heol.hu HATVAN Péter júliusban, előre kidolgozott terv alapján pat­tant nyeregbe, hogy csaknem egy hetet a járgányán töltsön, de már útja első óráiban ne­hézségekkel kellett szembe­néznie.- A Dunakanyarban érez­tem, hogy sajog a térdem, de nem adtam fel. Az első nap Győrig jutottam, ahogy az a tervemben is szerepelt- kezdte beszámolóját. - Vác és Nagymaros között kerék­párúton közlekedtem, majd komppal átkeltem a Dunán és az 1-es főúton haladtam az az­napi cél felé. A 170 letekert ki­lométer után egy kempingben szálltam meg. A legnagyobb kihívást az első etap jelentet­te számomra, ugyanis nagy hőség volt, végig tűzött a nap, emellett pedig ez volt a leg­hosszabb táv, amit egyhuzam­ban megtettem. Másnap Pozsonyon keresz­tül majdnem Bécsig jutott. El­mondása szerint, ekkor „csu­pán” száz kilométert ment, viszont az erős szembeszél miatt ez megerőltető volt, sok­kal többnek tűnt a tényleges teljesítménynél.- Rajkától végig kerékpá­rút vezetett Ausztriáig, így nem kellett forgalmas autó- utat igénybe vennem - foly­tatta élményei felidézését. - Harmadnap már csak húsz kilométert kellett tekerni az osztrák fővárosig, ahol né­hány fotó után azonnal célba is vettem Schönbühel an der Donau-t, ahol ismét egy kem­ping nyújtott éjjeli menedé­ket. Erre most - az időjárás kedvezőtlenebbé fordulása okán - igencsak szükség volt, ugyanis egész éjjel szakadt az eső. Másnap hosszú töpren­gés után végül elindultam, de a nap végére bőrig áztam. A visszaútra meg­duplázta a kere­kek számát, autó­val utazott haza. Ezen a napon a körülmé­nyek dacára is sikerült ki­lencven kilométert megten­nie. A túra negyedik napját egy panzióban zárta.- Mindenem elázott, szük­ségem volt egy kényelmes szállásra, ahol kipihenhettem magam, hogy behozhassam a lemaradást. Az utolsó napon, bár már igencsak fáradtan, de Linzen keresztül elértem a né­met nagyvárost, Passaut... Szirmai Péter a visszaútra már megkettőzte a kerekek számát, mivel autóval utazott vissza Magyarországra.- A szeles és esős időjárá­si körülmények olykor megle­hetősen próbára tették az el­szántságomat, de végül csak megcsináltam! A megannyi látnivaló, a szép kastélyok, apátságok és szerpentinek kárpótoltak mindenért - ösz- szegezte a túrán tapasztalta­kat a két keréken több száz kilométert megtett sportoló. - Tavaly már jártam a Fekete­erdőben, jövőre pedig szeret­nék egészen a Duna forrásá­ig eljutni, ahonnan végig bi­cikliét vezet a hollandiai Rotterdamig...- sejttette ter­veit a biciklista. Köszöntése napján is rendelt a kitüntetett HATVAN Arany Érdemkeresztet kapott Krasznai István, az Al­bert Schweitzer kórház főor­vosa, aki 26 évig vezette a tra­umatológiai osztályt, jelenleg pedig orthopédusként prakti­zál az itteni szakrendelőben. Mint arról beszámoltunk, a gyógyító augusztus 20-a al­kalmából vehette át a rangos állami elismerést a Pesti Viga­dó dísztermében. Dr. Krasznai István több év­tizedes, kimagasló színvonalú gyógyító és tudományos mun­káját ismerték el a kitüntetés­sel. Mint utólag elmondta, az előkészületek titokban zajlot­tak, így meglepetésként érte hír.- Még a szakmai önéletraj­zomat is a tudtom nélkül írták meg... - újságolta. - A Minisz­terelnöki Hivataltól kaptam egy telefonhívást, miszerint meghívnak a jeles alkalomra... A főorvost ezt követően a munkahelyén is köszöntötték. A vezetőség és a kollégái elis­merő szavakkal illették a je­lenleg is praktizáló doktort. Elhangzott: nemcsak orvos­társai, de a betegei is felnéz­nek mind szakmailag, mind pedig emberileg a traumato- lógusra.- A munkámat mindig lel­kiismeretesen, becsületesen végeztem, beosztottaimmal jó kapcsolatot ápolok, a tudo­mányos képzésükre mindig gondom volt. Kineveltem több osztályvezető főorvost, vala­mint szakmai konferenciákat és előadásokat is szerveztem. Mindent megtettem a szakmá­mért - fejtegette népszerűsé­gének lehetséges okait. Krasznai doktor egyébként a köszöntése napján is rendelt az orthopédián. T. 0. Dr. Krasznai István Fotó: A. P. Táskaszentelés ÚJHATVAN Több mint kétszáz diák és a szüleik gyülekeztek a szent­misére az előző hétvégén a Szent István-templomban, ahol az Új- hatvani Római Katolikus Általános Iskola hagyományos tanévnyitó­ját rendezték. A szertartás keretében Farkas László atya megszen­telte a gyerekek iskolatáskáit is. T. 0. Fotó: H. Szabó Sándor Az élvezeti cikkek megspórolt árán szerzi be a modelleket Hobbija a hivatásához kötődik BOLDOG Előházi Tamás egy­kori hatvani tűzoltónak a hi­vatásához nagyon közelálló hobbija van: már csaknem ne­gyedszázada gyűjti a tűzoltó­gépjárművek makettjeit. Egy LIAZ típusú vízszállítóval kezdte, amit az egyik rokoná­tól kapott ajándékba a tűzol­tóvá avatása alkalmából. Ezt egy létrás Ikarus, majd egy Csepel követte, amiket szer­tetteitől kapott. Innentől nem volt megállás... Családtagjai elfogadták a jámbor kedvtelést, mi több, olykor ők is meglepik egy-egy makettel. Előházi Tamás azt mondja, gyűjteményét a cigaretta, a kávé és az alko­holos italok meg nem vásárlá­sa révén spórolt pénzből állí­totta össze. Ma már az Euró­pai Unió országaiban rendsze­resített szinte minden tűzoltó­szer megtalálható kollekciójá­ban, amely egyre gyarapodik. De persze, beszerezte az orosz technikákat - Zilt, Gazt, Uralt - is csakúgy, mint a szakmá­ban elismert amerikai típuso­kat. Immáron csaknem száz­harminc modellel büszkél­kedhet, amelyek nem kis he­lyet foglalnak el családi há­zukban. A maketteket öröm­mel mutatja be a különböző Előházi Tamás gyűjteménye egy részével Fotó: H. Szabó Sándor rendezvényeken is. T. 0.

Next

/
Oldalképek
Tartalom