Heves Megyei Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-01 / 151. szám

óí-GYfH^^ o 1IHJ4 EGYHÁZMEGYEI vvww.eger.egyhannegye.hu info@eger.egyhazmegye.hu VIII. évfolyam, 7. szám 2017. július Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK JÚLIUS ÜZENETE „Az Úrhoz méltón éljetek, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek Isten ismeretében” (Kol 1,10). Pünkösdhétfő Sárospatakon Az imanap programját rózsafü­zér imádság nyitotta, majd a kö­szöntőket követően a fatimai je­lenésekről, illetve Szent Erzsé­bet gyermekekhez való odafor- dulásáról volt hallható egy-egy rövid előadás. Az ünnepi szent­misét Dominik Duka bíboros, prágai érsek mutatta be, aki­vel nagyszámú pap koncelebrált és akit a szertartás kezdetén Ternyák Csaba egri érsek kö­szöntött. A bíboros szentbeszé­de kezdetén azt a kort idézte fel, amelyben Szent Erzsébet élt: a keresztény és egyben a nyugati civilizáció kezdete, a katedráli- soknak és az egyetemek idősza­ka volt ez. Dominik Duka bíboros, prágai érsek A mai ember elutasítja a hi­tet, az értelmet és a természe­tes jogot. Az eredmény a rela­tivizmus, az erkölcsi válság, és az iskolai képzés felbomlasztá- sa. Szent Erzsébet és kora szent­jei olyan szellemiséget terem­tettek, amely mind a mai napig érezhető. litikai örökségéből mindezek az asszonyok kinőttek. Végül utalt Magyarország tör­ténelmi szerepére a balkáni tö­rök hódítások korában, amely nemcsak „antemuralechristia- norum”, a keresztények védő­fala volt a külső ellenség ellen, hanem egy szoros közösséget is jelentett a népek között. A 20. század viszontagságait felidéz­ve, felsorolta régiónk négy ül­dözött bíborosát, majd emlékez­tetett Szent II. János Pál pápá­ra, akinek a kommunista dikta­túra igája alóli szabadulást kö­szönhetjük. Ezután a visegrádi összefogásra utalva szólt arról, hogy ez nemcsak politikai jel­kép, amely összeköt bennünket, hanem szellemi feladat is. „Mi nemcsak szegény érkezők va­gyunk az európai nemzetek kö­zösségébe, mi együtt alkottuk Európát és együtt védelmeztük. Az 1956-os magyar forrada­lomnak a politikai és vallási sza­badságért, éppúgy, mint a szu­verenitásért folytatott harcnak a hangját egész Európában tisz­teletben kell tartani... Ez min­denekelőtt ma érvényes, ami­kor fenyegetve érezzük magun­kat szabadságunkban, és nem­csak a külső veszély miatt, ha­nem elsősorban a közösségen belüli szolidaritás és szubszidi­aritás elnyomásában. Ezek azok az elvek, melyek a mi nyugati keresztény civilizációnkból és kultúránkból származnak, me­lyek nélkül lehetetlen kontinen­sünk és nemzeteink jövőjét foly­tatnunk. Szent Erzsébet ereklyéje. Duka bíboros rámutatott: az Árpád-ház szentjei Szent István örökségéből nőttek ki. Duka bíboros rámutatott: Szent Erzsébet a nők azon vilá­gához tartozik, akik együtt ala­kították ki ezt a korszakot. Majd Szent Erzsébet hölgy ro­konait sorolta fel, akik szintén a szentek sorába emelkedtek: nagynénje, Szent Hedvig, uno­kahúgai: prágai Szent Ágnes, Szent Margit, Szent Kinga, Bol­dog Erzsébet, III. András király lánya. Ezután rámutatott a bíbo­ros, hogy e mögött a hosszú sor mögött Szent István királyt kell látnunk, akinek szellemi és po­Védelmezze a magyar nemze­tet és az egész, általunk felépí­tett európai közösséget Szent Er­zsébetnek és az Árpád-ház ösz- szes megnevezett szentjének közbenjárása! Köszönjük! Mert el nem vitat­ható a magyar állam állandó és különleges szerepe Európa II. évezredének történelmében”. A pünkösdhétfői ünnep dél­után szentségimádással foly­tatódott és a miskolci Fráter Kórus koncertjével ért véget. Federics Róbert Életünk középpontja az Eucharisztia Papokat és diakónust szentelt az egri érsek A papszentelés során, a szentséget kiszolgáltató érsek a felszentelő ima és kézrátétel által adta át a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést Fotó: Balogh Ferenc Holló Gábor és Maksó Péter diakónust pappá, Czókoly Sándort pedig diakónussá szentelte Ternyák Csaba érsek június 17-én. Az egri baziliká­ban tartott ünnepi szentmisén részt vett a főegyházmegye papsága, a papnövendékek és a hívők sokasága. A főpásztor homíliájában arra a kérdésre kereste a választ, hogy ki a pap és milyen szolgálatot lát el. „Ha a pap teendőit kezdenénk számba venni, akkor úgy tekin­tenénk rá, mint egy funkcioná­riusra, aki bizonyos feladatokat ellát, mert arra megbízást kap. A papot azonban nem ismerhetjük meg igazán, ha csak arra figye­lünk, hogy mit tesz, milyen kö­telezettségeket teljesít, mert ak­kor éppen a lényeg maradna ho­mályban. A lényegi kérdés pe­dig nem az, hogy mit tesz, ha­nem, hogy ki a pap?” Mint hangsúlyozta: pap az, aki jelenvalóvá teszi Krisztus örök és egyetlen áldozatát. Az Ő személyében és nevében cse­lekszik, amikor egyes szám el­ső személyben mondja ki az át­változtatás szavait a kenyér és a bor felett: „Ez az én Testem... Ez az én Vérem”. Ugyanezt teszi a gyóntatószékben is: „Én felol­dozlak téged bűneidtől „. Csak akkor teheti meg ezt egy ember, ha Krisztus teljesen lefoglalta, átváltoztatta, konszekrálta,. ha „másik Krisztus”, „mai Krisz­tus” lett a papszentelésben. Hal­latlan nagy a kiválasztás tekin­télye, a felelősség súlya, és óriá­si a feszültség, amely az ember törékenysége és az új identitás elvárásai között húzódik. Ezért érezzük találónak Simone We­il paradoxonát: „A pap csak ak­kor érthető, ha van benne vala­mi felfoghatatlan.” A szentelés­re várókhoz fordulva azt kérte: egyre jobban el kell mélyíteni az Eucharisztiával való kapcso­latukat. A pap az Eucharisztiá- ból él, ez hivatása erőforrása, az örök élet kenyere számára. Nap- ról-napra megtapasztalja a Bu­dapesti Nemzetközi Eucharisz­tikus Kongresszus jelmondatá­nak igazságát: „Minden forrá­som belőled fakad” (Zsolt 87,7). A szentelendőkhöz fordul­va felhívta a figyelmüket: „A kenyér és a bor átváltoztatása a szentmisében ugyanúgy va­lóságos, mint ahogy a ti átvál­toztatásotok is valóságos lesz, amikor rövidesen felszentel­lek, konszekrállak benneteket”. Majd hozzátette: „arra kaptok meghívást, hogy megszentel­jétek a világot.” Ternyák érsek még kiemelte: a pap szolgálata nem magányos helytállás. Az egyházmegye papi testületének tagjai lesznek. Ez a papi közös­ség pedig most befogadja őket a kézrátétet ősi gesztusával. Ma bekerülnek Jézus Krisztus leg­szűkebb barátainak egri köré­be, amely olyan, mint egy meg­tartó háló. A főpásztor végül köszöne­tét mondott a szemináriumi ve­zetőknek, a tanároknak, a pa­poknak, a szülőknek, családta­goknak, hogy az oltárhoz segí­tették a felszentelteket. Megkö­szönte a híveknek, hogy hűsége­sen imádkozták azt a papi hiva­tásokért szóló imádságot, ame­lyet Szent II. János Pál adott a mexikói püspököknek. (Ezt az imádságot Ternyák érsek kéré­sére végezzük el az egyházme­gyénkben minden szentmise után, hogy Urunk küldjön ne­künk új hivatásokat.) Ezután következett a diakó­nusszentelés, majd a papszen­telés. A papszentelés során, a szentséget kiszolgáltató érsek a felszentelő ima és kézrátétel ál­tal adta át a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és külde­tést. Ezt követően az egyházme­gye papjai kézrátétellel fogadták be az új áldozópapokat az egy­házmegye papi közösségébe. Az újmisések a főpásztorral és a je­lenlévő papsággal együtt mutat­ták be a szentmisét. Az újonnan felszentelt áldozó­pap, Holló Gábor egri származá­sú. Szentelési jelmondata: „Kilé­pett a bárkából, éfs elindult Jézus felé a vízen” (Mt 14,29). A má­sik újonnan szentelt áldozópap, Maksó Péter egy mátrai faluban, Hasznoson nevelkedett. Éveken keresztül mérnökként dolgozott. Papi jelmondata: „És az Ige test­té lön” (Jn 1,14). Homa János JEGYZET Elsőként a Teológiai Bizottság kezdett dol­gozni. A bizottság első munkája a kongresz- szus témájának és jelszavának a meghatáro­zása volt. Ez után majd létre kell hozni egy olyan dokumentumot, ami a lelki előkésziile­NEK 2020 A Úrnapján felolvasott püspökka­ri ’rVri körlevélből, vagy a világi és egy- J. JL/W/iází tömegkommunikációs eszkö­zök által talán már mindnyájan hallottunk arról, hogy 2020-ban Budapesten lesz a Nem­zetközi Eucharisztikus Kongresszus. Ferenc pápa ezt a döntését személyesen jelentette be videó-üzenetében, 2016. január 31-én, a Fü- löp-szigeteken, a legutóbbi nemzetközi eucha­risztikus kongresszus záró szentmiséjén. Fő­leg az idősebbek örömmel hallgatták ezt a hírt, mert ez azt jelenti, hogy 1938 után újra Magyarország rendezheti meg ezt a nagy egy­házi találkozót. A következőkben azt szeret­nénk röviden összefoglalni, hogy hol tartunk most, illetve mit tudhatunk a három év múlva esedékes találkozó előkészületeiről. A Kongresszus fővédnöke és elnöke Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek már tavaly létrehozta azokat a bizottságokat (teológiai, pasztorális, liturgikus, pénzügyi, stb.), ame­lyek nélkülözhetetlenek a szervezés folyama­tában. A Kongresszus Általános Titkárságá­nak vezetőjéül Fábry Kornél, kaposvári egy­házmegyés papot választotta. Ő irányítja és koordinálja a különböző bizottságok munká­ját, tartja a kapcsolatot a római Eucharisz­tikus Kongresszusok Pápai Bizottságának munkatársaival. tét segíti. Feladata az is, hogy a kongresszus ünnepélyes hete alatt egy nemzetközi teoló­giai konferenciát szervezzen, amely a fő té­mához kapcsolódva, tárgyal az Euchariszti- áról. A bizottság három jelszót és témát ter­vezett. Ezeket megfelelő indoklással, 2017 elején elküldték Rómába, ahol március hó­napban egy vatikáni bizottság választott egyetlen jelszót és témát. A végső hivatalos döntést Ferenc pápa hozta meg. 2017. április 21-én megtudhattuk, hogy a budapesti eu­charisztikus kongresszus jelszava a követke­ző lesz: „Minden forrásom belőled fakad". A 87. zsoltárból való ez az idézet (a 7. vers). A zsoltáros hitből fakadó örömmel énekli, hogy minden forrása az Isten. Az a forrás, amely soha ki nem apad, ami élő és éltet. A szamariai asszony történetéből (Jn 4,7-26) tudjuk, hogy Jézus Krisztusban „az örök életre szökellő vízforrás’’ (Jn 4,14) meg­jelent közöttünk. Az Eucharisztiában pe­dig az Úr Jézus az élet kenyerét úgy adja ne­künk, mint a kegyelmi élet, a Krisztust köve­tő keresztény élet táplálékát és legfőbb forrá­sát. Ahogyan a jelszó is utal rá, a Kongresszus alapvető célja, hogy elmélyítse és tu­datosítsa a katolikus hívek­ben, hogy az egyház életé­nek és az egyes keresztény ember életének forrása az Eucharisztia. II. Vatikáni Zsinat ismételten beszélt arról, hogy Krisztus egyházában az Eucharisztia „csúcs és forrás”, de saj­nálatos módon ez a tanítás még napjaink­ban sem eléggé tudatos meggyőződés a kato­likus hívek életében. Ez a téma napjainkban különösen is aktuális. Egy olyan világban élünk, ahol sok minden elbizonytalaníthat és gyengíthet katolikus hitünkben. Ebben a sajátos vallási és szellemi légkörben még job­ban hangsúlyoznunk kell, hogy a szentmise, illetve az Eucharisztia nélkül nem élhetünk Krisztust követő keresztény életet. A 2020- as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, mint egy nyolc napon át tartó ünnepségsoro­zat erről akar tanúságot tenni. Dolhai Lajos T

Next

/
Oldalképek
Tartalom