Heves Megyei Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-14 / 136. szám

12 HORGÁSZAT, VADÁSZAT 2017. JÚNIUS 14., SZERDA HÍREK A hó végén lesznek a vizsgák EGER Június 29-én 15 órakor tartanak legközelebb hor­gászvizsgát a Horgász Egye­sületek Heves Megyei Szö­vetsége irodájában (Mátyás király út 11.) a megyeszék­helyen. A vizsgázóknak leg­később a kezdés időpont­ja előtt 15 perccel a vizsga­helyen meg kell jelenniük. A vizsgára minden, a jelent­kezés napján 10. életévét betöltött cselekvőképes sze­mélyjelentkezhet. S. S. A halfogás díjai 2017-től HEVES MEGYE Az idei évtől már nem kell megvenni a pe- cásoknak a Mohosz-bélye- get, nem kell fizetni a szövet­ségi tagdíjat, azokat az Or­szágos Horgász Szövetség eltörölte. Helyettük egységes szövetségi hozzájárulást ve­zettek be. Minden egyesü­letnek minimumtagdíjat kel­lett bevezetnie. A felnőtt hor­gász állami horgászjegye, a szövetségi hozzájárulás, s az egyesületi minimumtag­díj két-kétezer, a fogási napló kétszáz forint, az összes díj 6200 forint. S. S. Horgásztó Recsk határában RECSK Megyénk horgászta­vai között megkülönböztetett figyelmet érdemel az 54 hek­táros Búzásvölgyi-tó. Hosszú­kás, kerülete 8,5 kilométer, megközelíteni a falu irányá­ból lehet. A horgásztó körül 200 horgászállás található. A halfaunát kecsege, meny­hal és márna színesíti, bár a kecsegére és a márnára tila­lom van, az esetlegesen ki­fogott példányokat kímélete­sen vissza kell helyezni a víz­be. Törpeharcsa nem talál­ható ott. A tónál szinte min­den horgászmódszer sikere­sen alkalmazható, még a téli lékhorgászat is. S. S. Aki egyszer vadásznak állt, nem lesz hűtlen soha Erdész nem lett, de otthonos az erdőben Farkas László Márton szü­lőfaluja polgármestereként közel negyedszázadon át vett részt a közéletben, s 24 esztendőn át a megye va­dászati közéletében a va­dászszövetség megyei el­nökeként tevékenykedett. Már mindkét feladatköré­ből „nyugdíjba” ment ugyan, de a vadászattal egyáltalán nem szakított. Sike Sándor sikesandor@gmail.com HEVES MEGYE Azzal a kérdés­sel „rohantuk le” Aldebrő egy­kori polgármesterét, a Heves Megyei Vadászok, Vadgazdál­kodók és Természetvédők Szö­vetségének volt elnökét, Far­kas László Mártont, hogy mi­ként telnek nyugdíjas napjai. Arról külön is faggattuk, hogy vadászik-e mostanság. Vála­sza szerint mi sem természe­tesebb annál egy olyan ember­nek, akinek 18 esztendős ko­rában már megvolt a fegyver­használati vizsgája.- Ezzel a gyönyörű hiva­tással már ifjúkoromban, el­ső szakmám elsajátítása köz­ben megismerkedtem az ak­kor még szakközépiskolaként is működő Dobó István Gim­náziumban. Úgy tudom, hogy 1964-ben indult párhuzamo­san az esztergályos és az er­dészeti képzés a Dobóban. Én az utóbbira jártam 1965-től, és 1969-ben végeztem - idéz­te fel az erdő-, illetve vadgaz­dálkodással való kapcsolatá­nak kezdeteit a volt megyei va­dászszövetségi elnök. Megtudtuk: olyan nagy te­kintélyű erdőmérnököktől tanulhatta a szakmát, mint Wágner Lajos, aki a Wágner- féle szálaló vágás atyja, vagy Kautzky és Nádudvari tanár urak, illetve osztályfőnökük, Csermák János.- Kezdettől fogva érdekelt a vadászat, kicsit sajnálom is, hogy nem lettem erdész. Persze, a tanári pálya is szép, amerre irányt váltottam. Rá­Farkas László Márton huszonnégy esztendő át vezetett egy falut és egy szövetséget Fotó: MW A vadászat örök szerelem Farkas László Márton szerint a rendszerváltáskor kissé „szét­zilálódott” megyei vadászati szervezet és vadászélet mára kigyógyította magát a gyer­mekbetegségeiből, és ismét összetartó csapat lett. 1997- től köztestületként működő ka­marájuk van. Ebbe előbb csak a sportvadászoknak kellett kö­telezően belépniük, ma már a hivatásosokat is köti ez a köte­lezettség. Ami a vadászathoz való viszonyát illeti „nyugdíja­zása” óta: e szenvedélytől ­vagy nevezzük bárhogy - nem lehet eltántorítani az olyan em­bert, aki egyszer már belesze­retett. A volt elnök vadászik to­vábbra is apró-és nagyvad­ra egyaránt. Gyakran megfor­dul Tarnazsadány térségében, de eljár a Bükkbe, Szarvaskő­be, Eger környékére is. Külföldi vadászatokra nem pályázott, de Erdélyben például kétszer is megfordult. Vaddisznókra ment, de medvét is látott. Kilőni viszont macit nem szere­tett volna. adásul a biológia-mezőgazda­sági szakon mindazokat az is­mereteket, amelyeket az erdé­szeti szakközépiskolában elsa­játítottam, jól tudtam haszno­sítani a tanulmányaim során - tette hozzá a volt tanárem­ber, aki a főiskola után előbb szakmunkásképzőben neve­lőként, majd falujában, Aldeb- rőn tanárként dolgozott pálya­kezdőként, s onnan később ta­nulmányi felügyelőnek nevez­ték ki a járási hivatalba. Arra a kérdésünkre, hogy mikor és miként lett belőle va­dász, Farkas László Márton el­mondta: még főiskolásként ad­ta be a kérelmét, hogy felve­gyék vadásztársaságba. A tag­ság volt a feltétele ugyanis an­nak, hogy valaki vadász lehes­sen. Akkoriban erre a kérelem beadását követően hét-nyolc évet is várni kellett, olyan volt a szisztéma. Végül 1979 márciusában lehetett tagja a kompolti Széchenyi Zsigmond Vadásztársaságnak, így most 38 esztendeje, hogy vadász­nak mondhatja magát. Közel négy évtized nagy idő, meg is kérdeztük ezért, hogy mit tart legnagyobb vadász- éjményének. Válasza szerint soha nem feledi a nagy terí­tékű vadászatokat, illetve az élő nyúl befogását. Ez utóbbi egyfajta „hajtóvadászat”, mé­ter magas kifeszített hálók­kal, 20x20-as, halászhálósze- rűen elkészített műanyag rá­csokkal, csaknem száz közre­működő ember részvételével.- Felejthetetlen élmény volt a négy-öt napos befogás, nagy hasznot is termelt, hiszen exporttermékről van szó, s az állomány bősége 400-500 nyúl befogását is lehetővé tette akkoriban. Sajnos, ma már jelentősen meggyérült a mezeinyúl-populáció, mife­lénk ezért sem foglalkoznak már a befogásukkal. Vannak persze régiók, ahol még ma is tisztességes befogás kínálko­zik egy-egy alkalommal - fej­tette ki az egykori megyei va­dászszövetségi elnök. Sza lókon gyakorolnak a pecasuli növendékei EGERSZALÓK Harmadik éve szervezi meg a legkisebbek­nek a pecasulit az Agria Sza­badidős Egyesület. Az idén túl vannak már az elméleti felké­szülésen a gyerekek, s nagyon várják a nyári iskolai szünidőt, hogy belekezdhessenek a sok­kal izgalmasabb felkészülési szakaszba, a gyakorlati kép­zésbe. Szuromi Csaba, az egyesület elnöke a Hírlap érdeklődésé­re elmondta: változó létszám­mal, 15 és 25 közötti számú fi­atallal szokták elindítani a pe­casulit. A gyakorlati felkészí­tést rajta kívül a vezetőség tag­ja, Rapi Sándor alelnök, képzé­si-oktatási felelős vezeti. A hor­gászpalánták nagyon élvezik a kurzust, különösen a félidő­ben megrendezett horgászver­senyt. Ilyenkor az ifjú leendő pecások nemcsak a tudásukat mérik össze, de az egyesület egy finom ebéddel is megven­dégeli őket. Az egyesület vezetése egyéb­ként a napokban folyamatosan adja ki az állami horgászjegye­ket, ami rendszeres és nagy fel­adat, hiszen igen magas taglét­számmal dolgoznak. A tavalyi záráskor pontosan 2700 egye­sületi tagot számoltak. Szuro­mi Csabának a fenti feladato­kon túl pluszfeladata is adó­dott, hiszen beválasztották a Heves Megyei Horgászegyesü­letek Szövetségének elnöksé­gébe, illetve a négy megyénk­ben küldött egyike az orszá­gos küldöttgyűlésen, ami má­jus 26-án ülésezett és ősszel ül majd ismét össze. S. S. Szuromi Csaba egyesületi elnök Fotó: S. S. A kedvünkért süllőt fogott: Bozó Zoltánt a Poroszlói-medence vizén értük horgászaton hétfőn Gyerekként 20 kilogrammos amurt akasztott TISZA-TÓ A harmincéves Bozó Zoltánt a Poroszlói-medence vizén értük horgászaton hét­főn este. A „fociból ismert” társával, Szabó úrral pecázott a tavon a „civilben” egyébként FIFA-játékvezető-asszisztens. Azt mondja, kicsivel több ide­je jut horgászatra most, hogy vitába keveredett a megyei szövetséggel, így meccsen pil­lanatnyilag nem láthatjuk. Rendesen tréningezik, felké­szül, de a hétvége felszabadul, s azt az időt gyakorta használ­ja ki horgászatra. Valamikor 19 évvel ezelőtt - gyerekfejjel - úgy lett hor­gász, hogy a sógora kivitte az egerszalóki tóhoz, s rögtön egy 20,5 kilogrammos amurt sikerült megakasztania. On­nantól kezdve eldöntött kér­dés volt, hogy nagy pecás lesz. Egyidőben a szalóki víztáro­zó volt a törzshelye. A Hajdú­hegyről, ahol lakik, 7-8 perc­nyire esett mindössze. De már akkor is létezett a vad víz csá­bítása, na és természetesen a Tisza-tavon megbúvó ragado­zó halaké.- Most csónakból süllőzünk éppen, úgy tíz perce fejeztük be a csalihalfogást - mond­ja a telefonba a fiatal hor­gász. Jó két órával a beszélge­tésünket követően arról érte­A múlt év egyik nagy zsákmánya a Tiszáról Fotó: beküldött sít SMS-ben, hogy fogott is egy legalább kétkilós példányt eb­ből a ragadozó halfajtából. Elárulja továbbá azt is, hogy meglehetősen sokféle hor­gászstílus létezik. Míg a bojli- horgász egyszerűen csak kiül a partra, kapásra várva nyu­godtan eltölti az időt akár csa­ládja körében is, őt hajtja a vé­re a kaland, a változatosság után. Ezért is horgászik nagy előszeretettel ragadozó halak­ra - arra persze, aminek sze­zonja van - a Tiszán, nem va­lamilyen békés pontyra, ke­szegre egy akváriumszerű te­lepített tóban, legyen az bár­milyen nagy is. S. S. Tanácsok A Tisza-tóra ragadozó hal hor­gászatakor különösen érvé­nyes, hogy nagyon kell ismer­ni a vizet Bozó Zoltán szerint. Az élő csalis módszerre eskü­szik. Noha 11 éves kora óta horgászik, a pergetés nála még gyerekcipős szintnél tart. A ragadozók esetében olyan, hogy tutira fogjunk, nincs. Ezért is lehet olyan iz­galmas a horgászata. Tavaly az élő Tiszán sikerült fogni egy 6 kilós csukát, két hete pedig a süllő ment nagyon a tavon - tudjuk meg tőle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom