Heves Megyei Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-10 / 133. szám

2017. JÚNIUS 10., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP g A drog hatása alatt álló autós balesete után az ismerősök is megérkeztek a helyszínre. Sokkos állapotba kerültek Fotó: Gál Gábor Több mint ezer diák nézte végig a bemutatót Halálos autóbaleset az egri színház előtt Nagyszabású baleset-meg­előzési bemutatót tartottak pénteken Egerben, a Hatva­ni kapu téren. Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu EGER A délelőtt egy stroke-fél- órával kezdődött, ahol szak­emberek beszéltek a világon a harmadik leggyakoribb ha­lálozási okról. Mivel ilyen magas számban jelentkezik e megbetegedés, a 2016-tól 2020-ig tartó időszakban stro- ke-megelőzési kampányt indí­tottak - erről dr. Semjén Judit, a Markhot Ferenc kórház neu­rológiai osztályvezetője szólt, s elmondta: hazánkban évente 40-50 ezer kórházi felvétel tör­ténik emiatt, és a betegek egy- harmadát sajnos nem tudják megmenteni. Kiemelte, fontos a 3-4,5 órás időkeret, a páci­ens mielőbbi ellátása. Dr. Müller Gábor, az egri kórház kardiológiai osztályá­nak vezetője tudatta: a legtöbb probléma általában a szívből indul ki, s azoknál, akiknél elő­fordul a pitvarfibrilláció, gyak­rabban jelentkezik a stroke, de véralvadásgátlóval csökkent­Az egyik utas nem élte túl... de ez csak szimuláció hető a veszély. Az Országos Mentőszolgálat orvos igazga­tója, dr. Pápai György elmond­ta: már a telefonos bejelentés­kor kideríthető, ha stroke-os betegről van szó. Ilyen esetben azonnal a legközelebbi mentő­egységet küldik a helyszínre, akik a legközelebbi stroke-köz- pontba szállítják a pácienst. Dr. Vajda Márk oxiológus, sürgős­ségi szakorvos a betegút fon­tosságára világított rá, amely­ben központi szerepe van a sür­gősségi osztályoknak.- Aki a stroke jeleit - beszéd­zavar és a test egyik felének elgyengülése - észleli magán vagy akár ismerősein, azonnal hívják a 104-es vagy 112-es telefonszámot - tette hozzá a sürgősségi szakorvos, aki ezek után a négyféle balesetet be­mutató szimulációt vezette le. A program célja az volt, hogy rámutassanak: egy meggondo­latlan döntéssel mennyi kárt tehetünk magunkban, környe­zetünkben. A diákok narráció segítségével követhették végig a megdöbbentő eseménysoro­zatot: a bejelentéstől kezdve, a sérültek kiszabadításán és el­látásán át a kárfelmérés teljes folyamatáig. Csikóhal Tari Ottó otto.tari@mediaworks.hu C sikóhallal sakkozni olyan, mintha meg akarnád változ­tatni a selypi vasúti átjáróban tapasztalható várakozási időt. Reménytelen. A csikóhalat ugyanis nem érdeklik a szabályok, vizet köp a lólépésre, mielőtt faroknehéz komótos- sággal a mélybe araszol. Függőleges gerincét az evolúciónak kö­szönheti, ebben legalább hasonlít a Homo sapiensre. Egy kicsit. A selypi vasúti átjáróban tapasztalható várakozási idő olyan hosszú, hogy a legmélyebb sebet is begyógyítja. Más haszna nemigen akad, az utazó még a panorámában sem gyönyörködhet, hacsak nem kíváncsi a közeli gyárromok­ra vagy a sínek mellett futó zöldfelületre, amit Agmen Viri­ditas elnevezéssel illet a lati­nos műveltségű bakter. Az ökölrázásról rég leszok­tatta a népeket a tapasztalat, főként azokat, akik helyben szocializálódtak. A répatola­tás hőskorában előfordult itt félórányi fennakadás is, ehhez képest semmiség a mostani né­hány száz másodperc. Beletörődésük jutalmaként nosztalgiáz­hatnak azon, hogy valaha itt pakolták ki a vagonokból rejtélyes küldeményüket a szovjet katonák, és a bekapcsolva feledett hangosbeszélőből kiszűrődött a vasutasok tréfás élcelődése is. Azóta nagyot változott a világ, a technika rohamléptekkel előzi meg saját korát, s ebbe közlekedéstechnikai skanzen­ként illeszkedik a selypi vasúti átjáró. A csikóhal pedig úgy kerül a képbe, hogy megígértem kolléganőmnek, ha legköze­lebb ideges leszek, allegóriaként beleszövöm valamelyik do- hogásomba. Ennek most jött el az ideje. Az ökölrázásról rég leszoktatta a népe­ket a tapasztalat. Kábítószert tartott, bódultán vezetett EGER Nyolc év fegyház­büntetéssel sújtotta az Eg­ri Törvényszék a napokban meghozott ítéletével B. K. vádlottat, akivel szemben a vádhatóság különösen jelen­tős mennyiségre elkövetett kábítószer-birtoklás bűntette és bódult állapotban megva­lósított járművezetés vétsége miatt emelt vádat. Mellék- büntetésül ugyancsak nyolc esztendőre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. Az íté­let jogerős. A határozatról dr. Puskás Csilla, a törvény­szék sajtótitkára tájékoztatta a Hírlapot. A törvényszék történeti tényállásként megállapította, hogy B. K. tavaly május 12- én a megyeszékhelyen autó­zott Renault Laguna személy- gépkocsijával. Rendőri intéz­kedést foganatosítottak vele szemben, s a járműve átvizs­gálásakor az autó utasterében két csomagban fehér, gél álla­gú anyagot találtak, egy har­madik csomagban összesen tizenkét zöld színű tablettá­ra bukkantak. Az is kiderült, hogy a csomagok kábítószert tartalmaztak. A vádlottól le­foglalt kábító hatású anyag mennyisége meghaladta a különösen jelentős mennyi­ség felső határát. A rendőrök azt is megállapították: a ter­helt úgy merészkedett a köz­úti forgalomba, hogy a kocsi­ja vezetését megelőzően am- fetamint fogyasztott, ami az autó használata közben is a szervezetében volt. Járművezetés előtt amfetamint fogyasztott a vádlott. A törvényszék döntésében elrendelte a vádlottal szem­ben az Egri Járásbíróság által két korábbi ügyében kisza­bott egy év két hónap és egy év tíz hónap börtönbüntetés végrehajtását is. Sz. Z. A csuklóssal megyünk Barta Katalin- A csuklóssal megyünk - mondom határozottan. Igaz, nem olyan szép, nem is olyan tiszta, de egy húszper­ces utat kibírunk ezzel is hazáig. A másik helyközi járat nem sokkal később indul. Szép, tiszta, ülőhely is van rajta, de mégiscsak pótdíjas. Aki nem bérlettel utazik, annak mu­száj megváltani a kiegészítő jegyet. Szóval megteszi a csuklós. A középkorú sofőr udvarias. Jegyet ad, bérletet ellenőriz, a menetrend szerinti indulás percében elindít­ja az utasokkal megtelt járatot. Gu­rulunk a városon át, s minden jelző­lámpánál megállunk, mivel Egerben a zöldhullám évek óta technikailag megoldhatatlan a közlekedésszer­vezésben járatos szakértők szerint. Nincs is ezzel semmi gond. Meg­szoktuk. Negyedóra elteltével végre kivergődünk a városi forgalomból, tehát innen már csak'tíz perc Eger­től Kerecsendig. Pár kilométert haladunk, amikor foj­togató bűz áramlik az utastérbe. Ez sem tűnik fel különösebben, hiszen ezen a járaton gyakran előfordul­nak hasonló jelenségek. Amikor az enyhe emelkedőnél köhögni, prüsz­kölni, kattogni kezd a jármű, azért csak felkapjuk a fejünket egy pilla­natra. A rutinos sofőrnek is feltűnik, hogy valami komolyabb gond lehet. Lehúzódik, megállítja a buszt, egy olajos, elnyűtt kesztyűt húz a ke­zére, majd a busz középső részé­hez sétál. Ott az utasok legnagyobb meglepetésére lehajol, elhúz vala­mi rozsdás fedőlapot az aljzatról, és kémlelni kezdi az alkatrészeket.- Gallyra ment a kardántengely - ál­lapítja meg nyugodt hangon, s a kö­Hívom jó anyámat, ne üsse rá a tojásokat a galuskára. zönség ebből az egyszerű tőmon­datból is érti: innen nincs tovább. Főhősünk telefonál. Tájékoztatja az illetékeseket a kialakult helyzetről, az utasoknak pedig kinyitja az ajtó­kat. Ajánlja, nyugodtan szánjanak le, vegyenek friss levegőt, s várakozza­nak türelmesen a mentesítő járatra. Az is jó lenne - mondja a telefonba - ha valaki elvontatná innen a ha­lott járművet, mivel ezzel se tovább haladni, se megfordulni nem lehet. Szép idő van. Május. Csicseregnek a madarak, a diákok komótosan rá­gyújtanak, az idősebbek kosara­ikkal lekecmeregnek. Álldogálunk az útpadkán, s eszembe jut a pilla­natnyilag legfontosabb dolog: a to­jásos nokedli. Hívom jó anyámat, ne üsse rá a tojásokat a galuská­ra, mert lerobbant a busz, késünk. Mindenki tudja e hazában, hogy a tojásos nokedli friss, kerti salátával pótolhatatlan élvezet az évnek eb­ben a szakában, tehát nem lehet a véletlenre bízni a sorsát. Csak úgy ér valamit, ha a nokedlire épp a kel­lő pillanatban ütjük rá a tojásokat. Miután ezen a fontos diskurzuson is átesünk, várakozás közben meg­kérdem a sofőrt, vajon hány éves ez a jó öreg csuklós. Azt mondja, elmúlt 28, ami ugyebár egy fiatal lány életében is jelentős kornak számít, nem még egy napon­ta közlekedő autóbusz esetében. Emberünk nem kommentál, nem anyázik, az utasok figyelmét arra hívja fel, legyenek türelemmel. Toporgunk az út mentén, türelme­sen, szépen, fegyelmezetten. Pász­tázzuk a közeledő járműveket. Szé­pen sorban jönnek a kamionok, be- tonkeverős autók, hang nélkül su­hanó, takaros kis Mercedesek. A buszról leszállított, kiszolgáltatott gyalogosok, s a jó tempóban ha­ladó autósok egymást kémleljük:- vajon ki miért áll, vagy halad az úton oly sebesen? Végre közeledik egy zsúfolt helyközi járat. A sofőr megáll, s kiszól: - aki felfér, Kerecsendig elviszem. Boldogan nyomulunk fel egy páran. Felszabadultan hívom szülémet: üt­heted a tojásokat a nokedlire. Hogy a többi utas meddig várt és milyen közlekedő alkalmatosságra, felte­hetően már soha nem tudom meg. Mint ahogy azt sem, hogy derék so­főrünknek hogy ért véget a napja. A lényeg, hogy a galuskára időben került a tojás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom