Heves Megyei Hírlap, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-29 / 123. szám

2017. MÁJUS 29., HÉTFŐ g A Ml TELEPÜLÉSÜNK, PARÁDSASVÁR A Mátra ékszerdobozának számító település csendesen, fogyatkozva pihen Mindenki Az alig négyszáz lelkes észak-hevesi falu maga a béke szigete. Az ott élők szerint ez jó, ám elviselné­nek kicsit elevenebb hét­köznapokat is. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu Antikor az Al­földön felcseperedett ember­ként először jártam ebben a faluban, az első gondolatom az volt, ilyen helyen szeret­nék megöregedni. Ennek már jó harminc esztendeje. Akár­hányszor erre vezet az utam, ez az érzés nem enged, de az évek múltán egyre halvá­nyabb a bizonyosság. Parádsasvár 2017 májusá­ban a legszebb arcát mutat­ja. Végigsétálva a településen, a kirándulónak maga a béke szigete. A friss levegőt harap­ni lehet, az utcák, porták vi­rágosak, gondozottak, a köz­területek ápoltak. Csakhogy ez a sziget valamikor többet is kínált nemcsak az idelátogató bámész turistáknak, hanem az itt élőknek is. Az ezredfordulóig, a 300 éves múltú üveggyár bezárá­sáig több száz helybéli és kör­nyéken élő embernek adott munkát. A világhírű pará- di kristály azonban a rend­szerváltozás után hirtelen pi­acképtelen árunak bizonyult, bezárt hát a gyár, ezzel együtt oszlottak el a büszke sasvá­riak reményei is. Évről évre, napról napra. Sétálunk a mesebeli falu­ban, ahol a Károlyi-kastély ma is főúri pompájában ragyog, köszönhetően az újjáépítő be­fektetőknek, ám az átlag ha­landó csak kívülről szemlél­heti a sokcsillagos luxust. Megszoktuk az elmúlt hó­napokban, hogy bármerre já­runk, az emberek szívesen szóba elegyednek velünk, a véleményüket is őszintén el­mondják, de a nevüket, arcu­kat nem vállalják. Ha előkerül a fényképezőgép, általában gyors hátraarc a válasz.- Ez nem kormánypárti fa­lu. Független a polgármester, épp ezért ide évek óta nem jut egy fillér pályázati pénz se - mondja az egyik helybéli.- A lakók 90 százaléka nyugdíjas, a fiatalok már rég Az Ifjúsági Szállót felújították, ám alig tér be oda vendég Fotó: B. D. Az üveggyártás emlékét ma csak kis manufaktúra őrzi, ahol a mesterek bemutatókat tartanak turistacsoportoknak Fotó: Berán Dániel Megnézzük az üveggyárat is, annak egyre csúfuló romja­it. Két éve még arról kaptunk híreket, hogy elbontják, s ka­landparkot építenek a helyé­re. Az önkormányzat a tulaj­donjogi anomáliákat is igye­kezett tisztázni, de a terü­leten azóta is csak a gyom nő, a kalandparknak nyoma sincs. A helybeliek azt mond­ják, ebben a csendes kis fa­luban nincs sok keresnivaló­ja egy ilyen zajos létesítmény­nek. Egy idősek otthonának viszont optimális lenne a hely, hiszen a legtöbb megyei idős­otthonban komoly várólisták vannak. Egyre több a magá­nyos, megözvegyült, magá­ra hagyott ember, ezért előbb róluk kellene gondoskodni, nem a kalandokról. értesültünk, hogy hamaro­san megújulhat a község köz­pontjában található palacko­zó és az előtte emelt jellegze­tes ivócsarnok. Az Ybl Mik­lós tervei alapján a XIX. szá­zadban épült pagoda jellegű, színes majolikával fedett épít­mény ugyanolyan jelképe a parádi térségnek, mint a Pa­goda Mátraházának, vagy a Három falu temploma a Fel- ső-Mátrában. Holló Henrik, a falu polgármestere egy éve örömmel újságolta, hogy a pa­lackozóüzem korszerűsítésére már elkészültek tervek, ame­lyek a palackozó modernizá­lásán túl tartalmazzák az ivó­csarnok felújítását is. Az Ybl tervezte ivócsarnok Sétánk az ivócsarnoknál ér véget. Úgy tervezzük, itt ve­szünk egy-két palackkal a he­lyi gyógyvízből és elkortyoljuk, ám a mintaboltot zárva talál­juk. Az Ybl Miklós által 1892- ben tervezett, egykor impozáns ivócsarnok romosán árválko­dik. Megtudjuk, a falu egyetlen mini ABC-jében kapható az itt gyártott víz. Elsétálunk hát oda. Vásárolunk három palack pa­rádi vizet, beülünk az utóba és ott iszogatjuk a helyiek büsz­keségét, a kénhidrogént tartal­mazó, szénsavas savanyú vi­zet, ami a gyomorbántalmak enyhítésében segít. Elképzel­jük, amint a szépen felújított csarnokban üldögélünk, parádi kristálypohárkákból kortyoljuk a természet kincsét, miközben gyönyörködünk a tájban, és ba­rátságosan elcsevegünk a he­lyiekkel. Hátha egyszer így lesz - gondoljuk, s elhaladunk a né­hány éve bezárt gokartpálya mellett, amit előszeretettel lá­togattak a Mátrában barango­ló turisták. elmentek. Se iskola, se óvoda, se gyerek. Jövőre választások lesznek, de itt senki nem tudja egyelőre, mi lenne a jó döntés. Nem akarunk még négy évet kihúzni úgy, hogy egy vakfolt vagyunk a térképen, de fogal­munk sincs, hova, kire húz­zuk be az ikszet, hogy végre nekünk is jusson valami - fej­tegeti egy idősebb hölgy. Benyitunk sétánk közben a polgármesteri hivatalba is, ám kedd lévén nincs ügyfél- fogadás, így embert sem talá­lunk ott. A polgármester, Hol­ló Henrik pedig szabadságon van, őt is hiába keressük. A szomszédos Ifjúsági Szál­lót #két éve adták át teljesen felújítva. Jelenleg 30-40 em­bert tudnának fogadni a kul­turált szálláson, ám az érdek­lődés csekély. Megtudjuk, hi­ába az ilyenkor szokásos osz­tálykirándulások, a nyári tá­borok, a hely nem túl vonzó. Nem csoda, hiszen a kilátás épp a romokban heverő régi üveggyárra esik. Egy Mátraházáról érkezett turistacsoporthoz szegődünk hamarosan. Mondják, az Art Glass manufaktúrához igye­keznek, ahol már várják őket. Idegenvezetőjük, Pocsai Jó­zsef azt meséli, hogy minden érdeklődő csoportot elhoz ide, mivel a hutában rendkívül ba­rátságosak az üvegfúvó mes­terek, a bemutató szintén na­gyon látványos és szórakozta­tó. Erről magunk is meggyő­ződünk. Izzik az 1110 Celsi- us-fokra felfűtött kemence, Gavalecz Mihály, Szuha Ká­roly és Bunda István mesterek rutinos mozdulattal nyújtják be a speciális alapanyagot a tűztérbe, ahonnan kivéve egy perc alatt mintázzák meg a ke­cses üveghattyút, vázát, vagy amit éppen a közönség szeret­ne látni. Bravúrosan bánnak mind az üveggel.’Mindhárman az egykori üveggyárban sajátí­tották el a mesterséget, amit a manufaktúrának köszön­hetően ma is gyakorolhat­nak. Megtudjuk, az üvegszob­rászathoz nem elég a szak­mai tudás, különleges tehet­ség is kell ahhoz, hogy az izzó anyagból egy perc alatt csillo­gó műtárgyat hozzanak létre. A kirándulók méltányolják a látványt. A humorral fűszere­zett előadást hangos nevetés­sel, az elkészült művet tapssal jutalmazzák. A mesterekkel a régi dicső napokról is tudunk beszélget­ni. Azt mondják, a gyár fény­korában, az 1980-as években hatszázan dolgoztak a műhe­lyekben. Ebben az időszakban száz román vendégmunkás is itt kereste a kenyerét. Ez a fa­lun is meglátszott. Több üz­let, kocsma is működött, hogy kiszolgálja a helyi igénye­ket. A kultúrházban a megye egyik legkorszerűbb, automa­ta tekepályáját sokan hasz­nálták. Akkoriban NB 2-es te­keszakosztályt működtetett a klub, ma már ember sincs, aki kinyitná az ajtót. A csillag- vizsgáló még áll, de már sen­ki nem látogatja, a művelődé­si ház évente néhány rendez­vény alkalmával népesül be, egyébként zárva tart. Tavaly tavasszal adtunk hírt a Hírlapban arról, hogy a mél­tán népszerű parádi gyógyvi­zeket palackozó Élpak Zrt. fej­lesztésre készül. Akkor úgy itt akai megöregedni? Az üveggyár árván romosodik HIRDETÉS MEG TÖBBI ADUNK! Keresse a Heves Megyei Hírlapot már heti változatlan áron! 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom