Heves Megyei Hírlap, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-12 / 109. szám

fi A Ml TELEPÜLÉSÜNK, RECSK 2017. MÁJUS 12., PÉNTEK „Oly sokáig voltunk lenn, hogy nem is tudjuk, milyen fenn” Bányanyitásról is álmodnak Épül az év legnagyobb beruházása: a nagy méretű, műfüves focipálya, amelyre több mint 100 millió forintot fordítanak az idén Fotó: Berán Dániel Valaha a pétervásárai tér­ség ipari és kereskedel­mi központjának számított Recsk. A nagyközség a ter­vezett ércbánya bezárásá­ig munkát, megélhetést, re­ményt adott az itt élőknek. 2000 óta megtorpant a fej­lődés. Az utóbbi években új munkahelyek is létrejöt­tek, azonban mára elfogyott a munkáskéz. Focipálya vi­szont épül. Szép nagy, mű­füves... Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu RECSK Ha meglátom a Recsk feliratú táblát, rendre megro­hannak az emlékek. Az első mindig az ércbánya. Az 1980- as évek végén gyakornok új­ságíróként jártam a vidéket ál­dott emlékű, Perl Márton fotó- riporter kollégámmal. Ő akko­riban már mindenkit ismert a megyében. Bárhol megfordul­tunk, mindenki szélesre tárt karral fogadta. Nem volt ez másképp Recsken sem, ahol az első alkalommal az akkor még megnyitni tervezett érc­bányába vezetett az utunk. Marci mellett természe­tesen kaland volt minden anyaggyűjtés. A bányához érve, szívélyesen üdvözöltek bennünket, s néhány barátsá­gos szó után azon kaptam ma­gam, hogy bányászruhában, gumicsizmában, fejemen lám­pás kobakkal állok a liftben, ami csattogva, kattogva eresz­kedett le ezer méter mélyen a föld alá. Leérve egy kissé sokkos ál­lapotban caplattunk a vizes, sáros talajon, végül guggol­va tettük meg az utat addig, ahol a próbafúrások zajlottak. A megtermett bányászok meg­álltak egy pillanatra, üdvözöl­tek, aztán tovább vájták az előttük tornyosuló falat. Marci serényen fotózott, én megille- tődötten bámultam, s átvillant az agyamon, hogy feljutunk-e innen valaha a napfényre. Feljutottunk, ám azt a mély­séget ma sem feledem. A ri­port egykori alanyai is a köd­be vesznek, arra azonban ha­tározottam emlékszem, hogy a recskiek akkoriban külön kasztot képeztek a térségben. A bányásztelepülés különle­ges privilégiumokkal rendel­kezett. A környék legjobban ellátott kereskedései itt mű­ködtek, a művelődési házban szakkör-, színkör-, dalkörta­gok találkoztak rendszeresen, a sportszakosztályok szép si­kereket értek el. Pezsgett az élet, s mindenki abban bízott, ez örökre így marad a mély­ben található mesés gazdag­sággal kecsegtető érckincs­nek köszönhetően. Aztán a rendszerváltás körül, 1998- ban megszületett az ÁPV Rt. döntése a mélyszinti bánya vízelárasztással való szüne­teltetéséről. 1999 novembe­rében a bányaüzem vízeme­lő rendszere leállt. 2000-ben elkészült á recski kutatások záró-, összefoglaló jelentése, amely talán valamikor alapja lehet egy újrakezdésnek. Gaz­dasági okok miatt ez a lelőhely azóta sem került kiaknázásra, bár tanulmányok szép szám­ban születtek. A legendák ma is élnek a föld mélyén rejtőző, páratlan értékű érckincsró'l, azonban az itt élőkben egyre fogyatko­zik a remény, hogy valaha is megnyitják a bányát. A terü­leten az elmúlt években több száz millió forintot fordítot­tak a környezeti károk felszá­molására, rekultivációra, ám a bányanyitásról komolyan so­ha nem esett szó. Ha valami csoda folytán mégis megtörténne ez a for­dulat, ma egyetlen munká­ra termett, aktív bányászt sem találnánk a térségben. A bányászképzés megszűnt, a régi szakik kihaltak, vagy nyugdíjasként emlékeznek a legendás évekre. Igaz, nem­rég olvastam valahol, hogy Szép dolog, jó dolog egy műfü­ves focipálya, a recskiek azon­ban egy-két dolognak mostan­ság jobban örülnének. Annak például, ha újra kinyitna a ko­rábban a Palócker Kft. által üze­meltetett, de jelenleg lakat alatt álló ABC a falu központjában. Most jobb híján egy COOP üzlet szolgálja ki a kétezer-hétszáz la­kost. Húsvétkor egy gombostűt se lehetett leejteni a tömegben, az egyetlen működő ABC-ben. Az sem lenne ellenükre, ha a elballagott a hétvégén az or­szág egyetlen tízfős bányász­osztálya a Március 15. közép­iskolában, Lőrinciben, s ta­láltak is munkát a fiatalok, ám a recski bánya újranyitá- sához ez a szakembergárda édeskevés lenne. Nemcsak bányászok, de te­mérdek mennyiségű pénz is kellene, s nem utolsósorban az a gazdasági megfontolás, amely észszerűnek és meg­térülőnek találná a többmil­liárdos befektetést. központi orvosi ügyelet ügye végre megnyugtatóan lezárulna, s nem veszélyeztetné semmi a helyi és környékbeli emberek hosszú távú, biztonságos egész­ségügyi ellátását. No, és persze marad a nagy álom: a bánya új- ranyitása, amely egyre távolibb­nak tűnik. Búcsúzva a település­től, az úton hazafelé az motosz­kál a fejünkben: vajon felszínre hozza-e valaha valaki a recskiek elrejtett, s lassan feledésbe me­rülő, rejtett kincsét? Mi van tehát most Recsken? Mi élteti az embereket ma, a rendszerváltás után közel har­minc évvel? Nos, a kép vegyes. Túlzás lenne azt állítani, hogy az elmúlt évtizedekben dina­mikus fejlődést tapasztaltak volna a községben. A falu polgármestere, Nagy Sándor elkísér bennünket egy rövid sétára, hogy megmutas­sa, mi épül és szépül, ám sza­vai keserűen csengenek. Nem­régiben pár napot töltött Csík- szentdomonkoson, ahol sok szép élménnyel gazdagodott, de a legnagyobb benyomást azt tette rá, hogy Erdélyben a kis falvakban is korábban so­ha nem látott fejlődést tapasz­talt. Mondja, mindenütt épít­keznek, az emberek nyitot­tak, bizakodóak. Ehhez ké­pest a többre-jobbra hivatott észak-hevesi térségben kevés jelét látni a prosperitásnak. Természetesen mindenki próbál a saját lakóhelyén len­díteni valamit. A recski köz­területek virágosak, ápoltak, ám a nyomor itt is minden­napos. Munkahely éppen len­ne, azonban munkáskéz már nincs. A szakképzett, fiatal dolgozók már rég elhagyták nemcsak a falut, hanem az or­szágot is. Számba vettük a jelenleg zajló, legnagyobb beruházá­sokat is. Ezek közül is kima­gaslik az épülő, műfüves foci­pálya, amelyre idén 110 millió forintot fordíthatnak egy sike­res pályázatnak köszönhető­en. A megye harmadik, nagy­méretű, műfüves futballpá- lyáját adják át itt idén nyáron. Arra a kérdésre, hogy muzsi­kálnak a recski aranylábú fo­cisták, fanyar a válasz. A me­gye Ill-ban a negyedik helyen állnak a fiúk, és sajnos az ifik­ből aligha állna össze egy ütő­képes csapat. A kicsik azon­ban imádnak a szabadban nyargalni és rúgni a labdát. Talán ők jelenthetik az után­pótlást egyszer, valamikor, körülbelül tíz év múlva. Pálya tehát lesz, S' ha minden igaz, egy mainál komfortosabb öl­töző is, de hogy ki és miből tudja majd fenntartani az idő, pénz és törődésigényes létesít­ményt, s kihasználják-e, egye­lőre a jövő titka. Egy működő ABC-nek örülnének A Büszkeségpontra, az '56-os emlékmű elkészítésére kétmillió forintot nyertek A Start-közmunkaprogramban betonelemeket is gyártanak és hasznosítanak helyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom