Heves Megyei Hírlap, 2017. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
2017-03-04 / 54. szám
EGYHÁZMEGYEI vwvw.eger.egyhazmegye.hu info@eger.egyhazmegye.hu * ““f“"* Vili. évfolyam, 3. szám 2017. március Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK MÁRCIUS ÜZENETE „Hamvazkodjál hívő lélek, mert porba tér ez az élet. Akármennyit örvendeznél, ne feledd, hogy porból lettél.” (Hozsanna népénekeskönyv) Ad missio Egerben Családias, szűk körben mutatott be ünnepi szentmisét Ternyák Csaba egri érsek a Redemptoris Mater Missziós Szeminárium kápolnájában abból az alkalomból, hogy a szeminárium négy kispapja, Resch András, Resch Tamás, Noel Benedict Tajos és Thiagó Jackson Costa egy lépéssel közelebb került a papszenteléshez. Köszöntő' szavaiban Ternyák érsek köszönetét fejezte ki, hogy a Szemináriumban tanuló kispapok vállalták, hogy az otthonuktól távol, a nyelvi nehézségeket leküzdve készülnek a papi hivatásra. „Egy nagyon nagy örömünnep volt számunkra, hiszen négy kispapunk kapta meg az ad missio-t, ami azt jelenti, hogy az egyház, az Egri Főegyházmegye főpásztorának döntése által elfogadta őket a szent rendekre való jelöltek közé. Nálunk ez olyan jelentéssel is bír, hogy ez nem csak egy beöltözés, hanem mostantól kezdve még inkább készülnek a papi hivatásra, erre a szolgálatra, és ennek a jeleként mindig papi civilben lesznek” - foglalta össze az eseményt Ailer Gellért, a Redemptoris Mater Missziós Szeminárium vicerektora. A szeminárium 16 kispapja közül 13-an a házban tanulnak, hárman pedig missziós gyakorlaton vesznek részt. Resch Tamás, kispap elmondása szerint: „A misszió egy nagyon tág fogalom. Miskolcon a Missio ad gentes közösségnek vagyok a része, Skublics Máté atya mellett dolgozom. Ez azt jelenti, hogy együtt imádkozunk, együtt dolgozunk a közösségért.” A négy kispap egy lépéssel közelebb került a papszenteléshez Nyílt hétvége Az Egri Érseki Papnevelő Intézet és a Hittudományi Főiskola az idén is tart nyílt hétvégét a papi hivatás gondolatával foglalkozó fiatal férfiak előtt. A háromnapos program április 7-én kezdődik. Középiskolás korú vagy annál idősebb fiatalokat várnak, jelentkezni április 3-ig lehet Szabó József spirituális atyánál. E-mail: szabo.jozsef.69@ egriegyhazmegye.hu címen. Ima a szerzetesekért Urunk bemutatása napján, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a megszentelt életért, a szerzetesi hivatásokért imádkoztak az egri bazilikában. Ternyák Csaba egri érsek szentbeszéde kezdetén az Isten melletti egyéni döntés fontosságára világított rá. „Mi nem azért lettünk az Úr vá- lasztottai, az Isten lefoglalt tulajdona, mert a törvény előírta, hogy az elsőszülött fiúgyermeket az Istennek kell szentelni. Mi magunk válaszoltunk az Úr meghívására, meghallva az ő szelíd és halk szavát; mi magunk válaszoltunk igennel arra, hogy a megszentelt élet szerint szeretnénk élni. Minden gyengeségünkkel, minden törékenységünkkel együtt is, amelyet mindannyian napról napra megtapasztalunk. Mégis, mivel tekintetünket nem önmagunkra vetjük, hanem arra, aki meghívott bennünket, az ő ereje, és az ő tisztasága arra bátorít minket, hogy az ő nyomdokaiba lépjünk.” „Sokszor fordulunk imádságainkban az Istenhez hogy tisztítsa meg szívünket. Érezzük azt, hogy önmagunktól nem válhatunk tisztává. A megszentelt gyertyát azért tartjuk ma a kezünkben, hogy szimbolikusan kifejezzük: azt szeretnénk, hogy Krisztus világossága ragyogja be az utunkat” - fogalmazott a főpásztor. A főpásztor rámutatott továbbá: az Isten sokszor megengedi, hogy megtapasztaljuk gyengeségünket, de ezt azért teszi, hogy lássuk, mi sem vagyunk többek, különbek a másik embernél, valamint, hogy felismerjük, ezt a gyengeséget csakis az Ő erejével tudjuk legyőzni. A főpásztor végül örömét fejezte ki, hogy az Egri Főegyházmegye területén számos helyen szolgálnak szerzetesek, akik - mint fogalmazott - Krisztus szeretetét közvetítik azok számára, akikkel nap mint nap találkoznak. A hazánkban működő katolikus iskolák vezetői számára tartott értekezletet a Katolikus Pedagógiai Intézet február 10-én a budapesti Szent Margit Gimnáziumban. A megjelenteket Tokár Imre P. János OFM intézetvezető köszöntötte, aki elmondta, hogy a Magyar Katolikus Egyház - a tagintézményekkel együtt - 636 köznevelési intézményt tart fenn, amelyekben 122 796 diák tanul és 11894 pedagógus tevékenykedik. Ternyák Csaba érsek előadása a katolikus iskolák igazgatóinak Iskoláink legyenek a remény forrásai! „Az iskola az emberi személy teljes kibontakoztatását kell, hogy szolgálja. A fiatalokat hozzá kell segítenie ahhoz, hogy egy szolidárisabb és békésebb világot építhessenek." Ezt követően Ternyák Csaba egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Katolikus Iskolabizottságának elnöke tartott előadást „A katolikus közoktatási intézményrendszer bővülése” címmel. Elmondta, hogy a 2010- ben megalakult Országgyűlés egyik első döntésével megköny- nyítette az önkormányzati iskolák átadását az egyházi fenntartóknak. Ekkor kapott jelentős lendületet az a folyamat, amely az 1990-es rendszerváltással megkezdődött, amikor az egyházak korábbi iskoláik egy részét visszakapták. 2010 után, új feltételek mellett, főként az ország keleti megyéiben nőtt jelentősen az egyházi iskolák száma. A legnagyobb változás azonban nem csak a számszerűségben mutatkozott, hanem abban a tényben is, hogy a szülők akaratából olyan iskolák is egyházi fenntartásba kerültek, amelyek korábban soha nem voltak azok. Az előadó hangsúlyozta, hogy mégsem a számszerű bővülésről és annak okairól akar beszélni, hanem inkább programot szeretne adni. Majd kiemelte: „Az egyháznak kétségtelenül türelmet kell gyakorolnia mind a diákok, mind a pedagógusok irányában. Nem akarja rákényszeríteni senkire sem Istent, sem Krisztust, sem az evangéliumot. Tiszteletben tartjuk pedagógusaink lelkiismereti szabadságát. Nekik pedig tiszteletben kell tartaniuk és segíteniük a fenntartó céljait. Ezért az intézményeknek egyre inkább irányba kell állniuk. Itt megkerülhetetlen az igazgatók felelőssége! Az állandó előrehaladás, bővülés igénye emberileg, szakmailag és lelkiségben olyan program, amely iskoláink jellemzője kell legyen.” így folytatta: “Az iskola akkor lesz katolikus, ha oda Valaki beköltözik. Ezt nem lehet elhallgatni. Ha egy katolikus iskola nem jól működik, akkor elsősorban a katolicitásával van a baj. Isten nélkül nem lehet jó egyházi iskolát vezetni. Krisztus és az evangélium a kulcs. Ezek nélkül nincs egyházi iskola. Ha csak a táblát és a díszleteket cseréljük ki, az nem elég a hatékony neveléshez, az átalakuláshoz. Nem tudjuk megspórolni a jó példát. Az az igazgató, aki nem belső meggyőződésből jár templomba, annak sokszor a munkatársai sem tesznek így, ezért aztán a diákok és a szülők sem. Templom nélkül pedig nem lehet hatékony az egyházi iskola. Lehet úgy csinálni mintha, de hiányzik a vonzás.” Az előadó felhívta a figyelmet Ferenc pápa gyakran idézett mondatára, amely iskoláinkra is érvényes: „Az egyház nem az erőszakos térítés, hanem a vonzás által növekszik.” A Szentatya, amikor a nevelési kongregáció tagjaival találkozott három területet jelölt meg. Elsőként a nevelés humánussá tételéről beszélt. Az iskola az emberi személy teljes kibontakoztatását kell, hogy szolgálja. A fiatalokat hozzá kell segítenie ahhoz, hogy egy szolidárisabb és békésebb világot építhessenek. Egy másik szempont, amire a pápa rámutatott a párbeszéd kultúrájának az erősítése. A katolikus iskolák mutassanak példát a párbeszédre, a találkozásra, a kulturális és vallási különbözőségek értékelésére. Ferenc pápa arra is kér bennünket, hogy segítsünk elhinteni a remény magvait az iskolákban. Növekedjünk a reményben! Az érsek végül arra kérte a jelenlévőket, hogy közösségeket építve munkálkodjanak azért, hogy „iskoláink a remény forrásai legyenek!” Ezután Pongrácz László, az Oktatási Hivatal főosztályvezetője „Iskolai értékek, értékes iskolák az országos kompetenciamérés eredményeinek tükrében” címmel tartott előadást, majd dr. Pölöskei Gáborné, szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár szólt a szakképzés jövőjéről, „Tervezhetőség a szakmaszerkezeti keretszámok tükrében" címmel. Homa János nagyböjti időben Jézus megváltó szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk. Lélekben végigkísérjük őt a ke- resztúton az Olajfák hegyétől egészen a Golgotáig. Egyházunk biztat is bennünket, hogy élő hittel tekintsünk fel Jézus keresztjére, mert az ő megváltó szenvedéséből sokat tanulhatunk. Nagyböjt péntekjein, a keresztút végzése jó alkalom arra, hogy elmélkedjünk Jézus szenvedéséről és saját szendésünk értelméről. A keresztúti ájtatosság elmélkedő imádság, amelyben a hívek - egyedül vagy közösségben - fölidézik Jézus keresztútjának történéseit, főbb állomásait. Imádkozható kötött szövegekkel, de saját szavainkkal is. Sajátos napja a péntek, különösen nagyböjtben, de más napokon is végezhető. A keresztút eredetileg az a körülbelül fél kilométeres útvonal Jeruzsálemben, amelyet Jézus végigjárt a kereszttel a Golgotáig. A hagyomány szerint ezen az úton már a föltámadás utáni napokban végigmentek a tanítványok. Később emlékkápolnákat is létesítettek az útvonal főbb helyszínein, és a szentföldi zarándokok elmélkedve, imádkozva végigjárták ezt az utat. A tizennégy stációs forma a középkorban, Betlehemben alakult ki, és főként a ferences szerzeteseknek köszönhető a keresztúti ájtatosság elterjedése. Az állomások számát, a keresztút felállításának helyét, körülményeit és az ájtatosság módját XII. Kelemen pápa szabályozta és egységesítette 1731-ben kiadott rendeletében. Minden keresztút egy bevezető imádsággal kezdődik, amely rádöbbent bennünket arra, hogy mindaz, ami az első keresztúton történt, az értünk emberekért, a mi megváltásunkért történt. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a megváltó Fiút a mennyei Atya iránti szeretet, valamint a küldetéséhez való hűség tette képessé arra, hogy még a keserves kínszenvedéseket is tudta vállalni. Ezáltal minket is megtanít arra, hogy mindig mindenben szeressük és teljesítsük a mennyei Atya akaratát. Nemcsak Jézus szenvedése, hanem az ő keresztútjának minden eseménye, illetve állomása is sok mindenre megtanít bennünket. Az első állomás szerint Pilátus ártatlanul halálra ítéli Jézust, és Ő ezt némán, zúgolódás nélkül elfogadja. Az ő példája arra figyelmeztet bennünket, hogy mi is mindig türelmesen viseljük el az igazságtalan megítéléseket. Azután Jézus vállára veszi a keresztet, hogy mi is készséges szeretettel és türelemmel hordozzuk mindennapi keresztünket. A keresztúton Jézus háromszor esik el a kereszttel: a földre roskad, de újra fölkel és tovább megy. Mi pedig mélységes bánattal siratjuk a magunk elestét, vagyis elkövetett bűneinket, és mint „tékozló fiúk” mi is felkelünk, és visszatérünk a menyei Atyához. A keresztúton Jézus találkozik, szent anyjával, Máriával, Cirenei Simonnal, Veronikával és a siránkozó asszonyokkal, akik együtt érző szívvel és segítőkész lélekkel követik Jézust egészen a Golgotáig. Amikor erre emlékezünk, azért imádkozunk, hogy nekünk is legyen elég lelki erőnk ahhoz, hogy oda tudjunk ülni öreg, beteg és szenvedő embertársaink ágya mellé. A Megváltó Jézus is vigasztalást talált a keresztúton, amikor látta, hogy a szenvedésben nincs egyedül. Mi sem vagyunk egyedül. A szenvedő Jézus és a fájdalmas Anya velünk van, közel van hozzánk. Ez a mi hitünk, ez a mi reményünk. A mikor a keresztutat végezzük, gondol- /I junkarra, hogy egy alkalommal Jézus J. JLazt mondta a tanítványoknak: „Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ engem, nem lehet a tanítványom” (Lk 14,26-27). Ez egészen konkrétan azt jelenti, hogy csak akkor lehetünk Jézus méltó tanítványai, ha mi is hozzá hasonlóan hittel és türelemmel vállaljuk testi-lelki szenvedéseinket. Dolhai Lajos Keresztútjárás w 4 i v
