Heves Megyei Hírlap, 2017. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
2017-02-06 / 31. szám
4 NYUGDÍJBAN 2017. FEBRUÁR 6., HÉTFŐ Betegségével harcolva is az alkotás viszi magával Juhász Ákost Juhász Ákos: A rózsa, amikor kinyílt, meg kell, hogy adja magát még a méhecskéknek is Irat kell az öregségi nyugellátás igényléséhez HEVES MEGYE A nyugdíjba készülő munkavállalók gyakran nem tudják az igénylés feltételeit meghatározó szabályokat. Nekik készítettünk pár soros összeállítást a legfontosabb tudnivalókból. Először is öregségi nyugellátásra az jogosult, aki a következő feltételek mindegyikét teljesíti. Tehát legalább tizenöt esztendő szolgálati idővel rendelkezik; az irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte, vagy - nők esetén - negyven év speciális előírások szerint számított jogosultsági időt szerzett; illetve az ellátás kezSokan nem tudják, milyen papírokat kell benyújtaniuk. dő időpontjában nem áll fenn biztosítási jogviszonya. A nyugellátás igénylésekor be kell nyújtani bizonyos dokumentumokat a nyugdíj- folyósítónak. így például az 1998. január 1-jét megelőző főiskolai vagy egyetemi tanulmányokat igazoló dokumentumokat, katonakönyvet vagy az illetékes hatóság igazolását a sor-, tartalékos vagy hivatásos katonai, illetve polgári szolgálatban eltöltött, továbbá a hivatásos vagy továbbszolgáló állományban töltött időről. Ugyanezen benyújtandó dokumentumok sorát bővítik az 1998. január 1-jét megelőző szakiskolai tanulmányi időt igazoló iratok; ugyanezen idő előtti bedolgozói jogviszony igazolására bedolgozói kiskönyv vagy munkabér-jövedelem igazolás; mezőgazdasági, halászati termelőszövetkezeti tagsággal szerzett szolgálati időt igazoló papírok. Egyházi igazolást az egyházi személyként szerzett szolgálati időről szóló papírt; a kórházi ápolással szerzett szolgálati idő, valamint a nyugdíjbiztosítás igazgatási szervek nyilvántartásában nem szereplő egyéb szolgálati időt igazoló iratokat is be kell nyújtani a nyugdíjfolyósítónak az ügyintézés megkezdésekor, a hatályos szabályok szerint. S. S. EGER Közel három évtizedig volt távol szülővárosától, ám tavaly hazatért Juhász Ákos költő, drámaíró, tanár, kulturális szakember, az egykori biológia-mezőgazdasági szakos hallgatóból lett „mindenes”. Ma, hetvenévesen - a betegségével dacolva - is olyan az őt ismerők számára, mint aki 1988-ban volt, amikor elment. Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu- Tavaly megjelent Juhász Ákos Most című kötete egy balassagyarmati kiadónál. Egerben Bodza Ákosként írta verseit, akkor ez tekinthető a gyökerekhez való többszörös visszatérésnek? Egyáltalán, mi történt ez alatt a 29 évnyi távoliét alatt?- Az utolsó 16 esztendőm a Nógrád megyei Nagylócon telt. Oda kerültem nagy betegen, mert arra gondoltam, hogy nem csinálom tovább a budapesti dolgokat. Mert Pesten nemcsak tanítottam, hanem privát tanítványaim is voltak, színházat csináltam én magam. Csiszár Imre, a Nemzeti Színház akkori igazgatófőrendezője hívott meg egy színdarabra, abban is játszottam. De Pesten vezettem egy irodalmi kört is. Csepelen a gyerekekkel is foglalkoztam, úgyhogy reggel héttől dolgoztam, s este 9-10 óra volt, mire hazaértem. És akkor jött ez a rákbetegség. Azt mondtam: ez így tovább nem megy, rosszabbul éreztem magamat, hát elmegyünk vidékre.- Miként esett a választás Nógrád megyére?- Nagylócon volt egy hely, úgy gondoltam, akárhová elmegyek, csak egy vidéki kisfaluban lehessek, taníthassak. így amikor kiderült, hogy Nagylócon van hely, odamentem, s hogy ez Nógrád megyében található, akkor tudtam meg, amikor odamentem. Ott tanított a későbbi kedves, ott ismerkedtünk meg Anitával. Ennek a történetnek az életemben annyi szerepe volt, hogy a szerelem számomra mindig inspiráló dolog. Persze, csak óvatosan ezzel a történettel, mert exnejemnek, Tündének ezt olvasni nem egy nagy öröm. Tartjuk még a kapcsolatot, ami baráti vele és a fiammal is. Mikor először kijöttem a kórházból, akkor az ex- nejemnél voltam, ott ápoltak. Ennyire jó Tündével a kapcsolatom.- Milyen emlékként marad meg az egykori egri költőben, közművelődési szakemberben Nagylóc? Juhász Ákos közel 10 esztendőt élt Ausztriában, ahol az utóbbi években már nem az iparban dolgozott, mint munkásember, hanem tanított, pontosabban pedagógusként tevékenykedett egy nevelőotthonban, 14 és 22 éves gyerekek között. „Hogy kemény volt-e? Volt benne keménység is, de engem nagyon szerettek és én is szerettem őket. 1995-ben- Mit csináltam én Nagylócon? Az irodalom, a vers nagyon nagy erő. Elkezdtem ott is a versmondással, a drámaírással. Wass Albert tizen- egynéhány regényéből készítettem drámát és a Funtineli úgy futott hét esztendeig, hogy a Főnix Színház játszotta az egész országban. Nagy bánatomra csak Egerben nem. De Miskolcon Szécsényért véget az ausztriai kaland, azóta itthon vagyok. Akkor még visszamentem a régi csepeli iskolámba, majd onnan kerültem 2001-ben Nógrád megyébe. Itt voltam 15 évet. Fölszámoltam magam mögött Nógrád megyében mindent, és itt vagyok most. A kötetről azt gondolom, megérte kiadni, jó anyagnak ítélem meg a benne lévő verseket. Az én gyerekeim...” ben, Balassagyarmaton, Budapesten az Aranykéz utcától a Rumbach Sebestyén utcáig sokan láthatták. Jó lett volna, ha itt is bemutatják, hiszen egri vagyok, mindig is annak vallottam magam.- Vissza is érkezett...- Most Felsőtárkányban élek, ott lakom a bátyámék- kal egy házban, de külön háztartásban és testvéri szere- tetben. De magamat egrinek mondom. Nagyon sok szép emlék fűz ide. Végül is minden iskolámat, az ifjú koromat itt töltöttem, ami aztán meghatározza az embernek az egész életét, mert aki voltál, abból táplálkozol és abból élsz. Azt vagy kibontod, vagy pedig bimbó maradsz csak, ami szintén nagyon gyönyörű, de ha azért kifeslesz és megadod a világnak azt, amit egy kifejlett rózsa is meg tud adni, akkor jönnek a méhecskék, s még nekik is meg kell adnod magadat. Itt van előttem persze, a tízes iskola emléke, még a régi épületben, a Kertész utcában, utána a Dobó, majd a már Ho Si Minh nevét viselő főiskola...- Magyar és milyen szak?- Nem magyar szak, egészen mosolygós a dolog: biológia-mezőgazdasági szakon végeztem Egerben. Utána még hozzákezdtem a magyar szakhoz, de aztán elmentem külföldre. A főiskoláról kihívtak dolgozni: a megyei művelődési központban kezdtem, Egerben.- Úgy tudom, itt akkoriban rendkívül komoly irodalmi, kulturális közélet folyt.- Kezdődött az én életemben a Szívós Színpaddal. Utána, mikor bekerültem a főiskolára, verseim is nagy mennyiségben jelentek meg, sőt. Itt tanított a Záhemszky László nevű professzor úr, aki mindenféle, vagy húsz nyelvből fordított. Ő mondta, hogy olvasta az én gondolataimat, amik versben vannak megfogalmazva, tetszik, akarok-e vele dolgozni. Akartam. Bolgár, mongol, csuvas versfordítások születtek, na- gyon-nagyon sok. Egy kötetre való versem megjelent így. Agyagási Klárát is meg kell, hogy említsem mint segítőmet, ő akkor volt Szegeden, ahol a csuvasológus szakot vette fel. Na és volt itt egy ember, Halmai (Bányász) István, aki nagyszerű vezető alakja volt az alakuló irodalmi csoportnak. Nagyszerű ember volt. A művelődési házban dolgozott akkor, amikor én is odakerültem. Később KISZ- kultúros lett, dolgozott a vármúzeumban is, aztán a főiskolán kötött ki, filozófiatanár volt. Utána újságíró. Csodálatos ember és csodálatos barát. Ez a 25 éves nagyon nagy barátság az életemnek meghatározó része. Azt gondolom, annyit a privát életéről talán senki sem tud, mint én. Úgy tudom, hogy Ákos napján halt meg, február 27-én, másfél évtizede.- Mit csinál ma Juhász Ákos?- A nyugdíjaséveimet élem, meg irkátok. A tavalyi év talán az utóbbi két évtizednek a legtermékenyebb éve volt. Mozzanatok a távoliét évtizedeiből Hamincéves jubileumát ülte az Őszirózsa Nyugdíjas Szervezet Száz ajakról szállt az ének EGERFARMOS Nagyszabású rendezvénnyel emlékeztek meg szombaton az Őszirózsa Nyugdíjas Szervezet 30. születésnapjáról. A meghívottak között több országos és megyei nyugdíjasszövetség tisztségviselője - közöttük Bujdosó Sándorné, a Heves Megyei Nyugdíjas Szövetség elnöke, Sánta Gyula, a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az Éveknek” Országos Szövetségének alelnöke, megyei elnök, Kalmár Gyuláné, az Országos Kulturális Bizottság képviselője - is jelen volt, a környező települések polgármesterein túl eljöttek a térség nyugdíjasklubjainak vezetői is. Petrik László polgármester köszöntője után Burgermeisz- ter Jánosné, a szervezet elnöke méltatta az eltelt 30 évet. Az óvodások műsorral kedveskedtek, majd más helységek népdalkórusainak önálló produkciója következett. Végül az országosan is példa nélkül álló „hat település összevont kórusa”, a Rozmaringcsokor Népdalkor adott műsort - tudtuk meg Kissné Bozó Sarolta művészeti vezetőtől. A jubileumi műsor érdekessége volt, hogy a mezőtárkányi Gyöngyvirág Népdalkor kísérőzenekarában a falu polgár- mestere, Tóthné Szabó Anita citerázott és fuvolázott. S. S. Farmoson összeállt a Rozmaringcsokor Népdalkor A nagykövet is gratulált a fordítónak EGER „Nagy örömömre szolgált olvasgatni a szebbnél szebb verseket, tudva, hogy a szülővárosomban foglalkoznak ilyen magas szinten, ilyen felemelő témákkal...” - dr. Szemerkényi Réka washingtoni magyar nagykövet kézzel írott leveléből valók ezek a szavak. Dr. Bagi Istvánnak, a megyei kórház nyugalmazott osztályvezető főorvosának címezte levelét január 17-én. Abból az apropóból írt, hogy az 1965 óta Egerben élő főorvos 2016-ban kiadta az „Amerikai költők a második ezredfordulón” című fordítását. A kötet 25 költő 100 versét tartalmazza. A szájsebészeti osztály egykori, most 80 éves vezetője Békés megyéből származott. Szegeden szerzett általános orvosi diplomát. Ötvenkét éve már, hogy Bagi főorvos Egerben él, ma is aktív, a város kulturális rendezvényeinek szorgalmas látogatója. Elmondása szerint mindig vonzotta a magyar nyelv és irodalom, de nyomtatásban csak nyugdíjas korában, 2003-ban jelent meg az első verseskötete, Ma címmel. A korábbi években kacérkodott a képzőművészettel is, több márványmozaik került ki a keze alól, s adta azokat ismerősöknek. Az igazi kihívást azonban a műfordítás jelentette. S. S. Maradhatsz akár bimbó is
