Heves Megyei Hírlap, 2017. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

2017-02-01 / 27. szám

g KITEKINTŐ 2017. FEBRUAR 1., SZERDA „Az első éjszaka egy új országban olyan, mint az első éjszaka egy lánnyal” Ausztráliában bringázni óriási! Az egri Szabó Ádám Szalag és Illés Adorján 2015 nya­rán indult világkerülő út­jára. Bár útjuk néhány hó­napja különvált, lelkesedé­sük és kitartásuk még min­dig töretlen. Kalandjaikról blogjukban számolnak be, Ádám legutóbbi bejegyzé­sének részletét - ahogyan Jáva szigetéről Ausztráliába jutott - most nálunk is ol­vashatják. Munkatársunktól heol@heol.hu Előszó Bevallom, hosszú időre elvesz­tettem a motivációmat az írás és a blog szerkesztése iránt. Miután Kuala Lumpurban Adorjánnal szétváltunk, ha­talmasat változott minden az utazás körül. Ebbe persze be­letartozik ez a blog is. És nem­csak azért, mert Adinál ma­radt a szükséges eszköztár, de hiányzott a bevett menetrend is, amit a majd másfél év alatt együtt dolgoztunk ki. Egészen a mai napig értelmét vesztet­te a publikálás, úgy éreztem, nem szeretném tovább mások orrára kötni, amit csinálok, amiben élek. (...) De ezek mel­lett ott volt egy másik érzés is valahol a messzeségben, a lelkiismeret-furdalás tompán rám nehezedő érzése, hogy ta­lán az emberek, akiket tény­leg érdekel az utunk, régi ba­rátaink, családunk, vagy csak akit erre fújt a szél, várják a beszámolókat egy a résztve­vőknek már mindennapos, de az olvasónak különlegesen ha­tó kalandról. Ausztrália Észak-Ausztráliában, Towns- ville-ben landolt velem az air­bus, amit az ilyenkor szokásos szerelés követ. Az üvegajtón túl egy teljesen új világ várt. Megint új fejezet kezdődött, és ha új fejezet, akkor új tan­agyag is. Ilyenkor beveszem a bátorságszérumot, aminek fő összetevője a bizalom és a hit. (...) Az első éjszaka egy új országban legalább olyan iz­galmas, mint az első éjszaka egy lánnyal. Ha nem beszé­litek a közös nyelvet, akkor az csak fokozza az izgalma­kat. Ausztrália viszont az el­ső olyan ország volt utunk so­rán, ahol a hivatalos nyelv az angol, számomra az egyetlen idegen nyelv, amivel gond nél­kül elboldogulok. (...) Az Ázsi­ában megszokott embertömeg itt pont az ellenkezője volt. Itt Az ausztrál madarak nagyon barátságosak. A szivárványos lórik reggelente előszeretettel látogatták meg Ádámot a sátránál bringatúrázni óriási! Lassan, de biztosan a táj is változott, egyre zöldebb lett minden, az élővilág a kezdetektől együtt ujjongott velem a számtalan madárral, gyíkkal, kígyóval, teknőssel, oposszummal és kenguruval! Mindig volt valami mozgás az út mentén, de sajnos sokan már csak mozdulatlanul zsu­gorodtak a perzselő naptól, mert találkozásuk egy kami­onnal vagy autóval véget ve­tett földi pályafutásuknak. Több száz kengurutetem mel­lett hajtottam el, mire ugyan­ilyen közelről figyelhettem meg az első élőt, hiszen vadál­lat lévén addig folyton elugrál­tak előlem, mielőtt kellő közel­ségbe kerülhettem hozzájuk. Aztán ott vannak a mada­rak. Ezek olyan bulit tudnak csapni, hogy akármelyik bu­dapesti szórakozóhely vagy fesztivál elbújhat mellettük. Hatalmas csapatokban rep- desnek összevissza, és na­gyon barátságosak, például a szivárványos lórik reggelente előszeretettel látogattak meg a sátramnál. Viszont a szarkákhoz ha­sonló magpie-jal sokszor meg­gyűlt a bajom. Első találkozá­sunkkor a frászt hozta rám ez a kis vadorzó. Nyugisán teke­rek a végtelen egyenesen, el­mélyedve gondolataimban és a tájban, sehol egy lélek, se előttem, se utánam, erre egy- szercsak hátulról valaki ak­A Sunshine Coast „fogságában” - Adám hosszasan tekert a parton kora tockost adott, hogy majd­nem beborultam az út menti árokba. Hát, ez meg mi a mén­kű volt? Kapdostam a levegőt nagy ijedtségemben. Őrült módjára pásztázom körbe az eget, amikor is látom, hogy egy kamikáze bombázó zuha­nórepülésben, mach 3-mal kö­zelít felém, akkor már vijjog­va. Nem vagyok az a beszari típus, de hirtelen lefagytam, mint a Windows Vista, vagy aki nem számítógépes, az egy pohár forró vizet képzeljen el, amit kiöntenek az ablakon a mínusz 40-be. Közben persze tekertem Mightyt, úgyhogy teljes volt a zavar. Na, végül nagy kalimpálással valahogy csak elhessegettem az ideges kidobóra emlékeztető szár­nyast, de meg kellett álljak ki­fújni magam a nagy ijedtség után. Később megtanultam, hogy kell ezekkel a fészküket védelmező, bátor harcosokkal bánni, és a többi madártáma­dást már felkészülten vártam. Sunshine Coast Noosa heads-szel kezdődik a csoda, amit Sunshine coast- nak, a napsütés partjának hív­nak. Ez a hely az európai Co­te d’azur ausztrál változata. Ugyanaz, mégis teljesen más. Mivel csak 80 kilométer hosz- szú, visszaraktam a sebesség­fokozatot a bicajon, és bekap­csoltam a krúzoló üzemmó­dot. Mindenhol megálltam, és fürödtem az óceánban, ki­feszítettem a függőágyam, la­zultam, élveztem, ami kör­be vett. (...) A partszakasz kö­zépső részén lévő Coolum ke­gyes fogságába estem napok­ra, miután megismerkedtem pár helyi szörfössel. (...) Dán profi szörfös, és egyben víz­vezeték-szerelő. A szörf mi­att hagyta ott Melbourne-t és költözött Sunnyra. Már jócs­kán benne voltunk a délelőtt- ben, úgyhogy mivel Dán rá­vett, hogy menjünk szörföz­ni, elhatároztam, hogy holna­pig itt maradok. Emberünk a kávéscsészét egy szörfdeszká­ra cserélte a kezemben, és már lent is voltunk a parton nagy léptekkel megiramodva a hul­lámok felé. Soha életemben nem lát­tam így szörfözni senkit. Le­ash, a lábat a deszkához erő­sítő póráz nélkül csúszott a hullámokon, és bizony sok­szor ki is repült róluk a leve­gőbe, majd vissza az ugyan­olyan kék, de nagyobb felhaj­tóerejű közegbe. Én bénáz- tam kicsit, de azért volt egy­két kisebb fodor, amire rá tud­tam evezni. Egyik röpke tipp- kérés közben egy nagyobbacs­ka teknőc úszott el alattunk, mire Dán felkiáltott, hogy lát­tad? Még válaszolni se volt időm, mire ő már a deszkáról leugorva vette üldözőbe a pán­célos hátút a víz alatt. Pár má­sodperc múlva pedig újra a fel­színen volt a kezében Sammy- vel, egy jó harminc centi átmé­rőjű teknőcpajtással, aki mell­ső úszóival csapkodta a vizet a képünkbe, mi meg úgy örül­tünk neki, hogy azt elmonda­ni nem lehet. Varázslat történt már megint. Sydney Karácsony előtt három nap­pal érkeztem meg Sydney-be, és jelenleg is itt vagyok. Ez eddig a leghosszabb állomá­som, bár egyáltalán nem gon­doltam, hogy így lesz, amikor még ide érkeztem. Az új év másnapjáig terveztem az ün­nepi pihenőt, de aztán egycsa- pásra megváltozott a képlet. Kiderült, hogy szállásadóm bátyja, aki gyerekkori jóba­rátom, hamarosan Sydney-be repül háromhetes nyaralás­ra a testvéreihez. (...) Fed'erer nyerte az Ausztrál Opent, (...) én meg be kell fejezzem most már az írást. Pár óra múlva én is tovább állok Ausztráliából, ebből a nagyszerű országból. Új-Zélandra repülök ma es­te, ezért ideje kicsit aludnom, mert már lassan kel fel a nap. Szalag ahhoz, hogy minél előbb Balira érjen, külső segítséget vett igénybe. Itt épp' egy kamionban ül A Balin töltött utolsó héten otthoni barátok érkeztek szörfözni, így szinte olyan volt, mint a Balatonon

Next

/
Oldalképek
Tartalom