Heves Megyei Hírlap, 2017. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
2017-01-09 / 7. szám
2017. JANUÁR 9., HÉTFŐ g MEGYEI KÖRKÉP Dimanopulu Afrodité: „Sosem jó, ha valaki elégedett magával” Nagy elismerés az Aase-díj Dimanopulu Afroditét a nézők zenés mesejáték főszerepében láthatták: ő volt a Hókirálynő EGER Az előző esztendő decemberében megkapta a legjobb színházi epizodis- táknak járó Aase-díjat. Jelenleg már túl van a főpróba időszakán, és azt, hogy csak játszania kell a színpadon, valójában pihenésnek érzi. Ebben az évadban a Lili bárónőben gróf llléshá- zy Agátha, a Black Comedy- ben pedig Clea szerepében láthatják a nézők Dimanopulu Afroditét. Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu- Mennyire állnak közel Önhöz a jelenlegi szerepei?- Minden szerepemet megpróbálom magamhoz közel engedni, az adott karaktert magamra húzni, mert csak akkor tud élvezetes lenni ez az egész. Ha távolságot tartok, az nem jó. Már elég sok szerepet eljátszottam és épp’ a díjátadó alkalmával döbbentem meg, hogy mennyit is. A kezembe adtak ugyanis egy hatalmas paksamétát, amiben a főiskolás évektől kezdve minden darabot felsoroltak, amiben játszottam. Nagyon jó dolog volt.- Mindre emlékezett?- Őszintén? Mindre talán nem. A vendégjátékaim is szerepeltek benne. Viszont felfedeztem, hogy még nincs is benne minden, mert az Érsekkerti Nyári Játékokat - ami már legalább 7 éve az életem része - kihagyták.- Mit szólt, mikor megkapta a díjat?- Örültem, mert ez egy szakmai elismerés, ahogy a Dómján Edit-díj is, ami elég korán elért. De, hogy ki mit kap és mit nem... Amit csinálok, azt szívvel-lélekkel teszem. Szerencsés is vagyok ilyen tekintetben, mert örömmel vagyok a színpadon és remélem, hogy a nézők is szeretik, amit csinálok. Az eddigi pályafutásom során mindig voltak olyan színházigazgatók, rendezők, akik bíztak a tehetségemben és olyan szerepeket kaptam, amikkel színésziig fejlődhettem. Úgy vélem, ha valaki kap egy díjat, az nemcsak elismerés, hanem elvárásokkal is jár.- Hogy alakult az, hogy kezdettől fogva az egri társulat tagja? Soha nem is akart máshol játszani?- A Színművészeti Főiskola elvégzésekor az osztályfőnököm, Kerényi Imre Budapesten szeretett volna tartani, de aztán a férjemmel, aki szil- vásváradi (Várhelyi Dénes színész - a szerk.), végül ide szerződtünk Egerbe. Itt ugyanis akkor indult a színház, és nagyon izgalmas dolognak tűnt, fiatal társulat volt Egerben és én nem szerettem volna pályakezdő színésznőként úgy Pesten maradni, hogy „uram, a kocsi előállt”. Játszani szerettem volna. Persze, volt többféle lehetőség, de nagyon kötődünk Egerhez, családias a hangulat. Egy percig nem hiányzott Budapest. Ha valamit jól csinálok, azt teljesen mindegy, hol teszem.- Milyen színházat szeret?- A nyitott, elgondolkodtató, érzéseket, érzelmeket felkavaró, kérdéseket felvető színházat. Szeretem az új impulzusokat, a kihívásokat. Egy megszokott társulatban nagy a veszélye annak, hogy az ember elkényelmesedik. Nem szeretnék fiókokat húzogatni a különböző műfajokból, az igényeim afelé visznek, hogy minél több gesztust mutassak meg, minél több hangot próbáljak ki, minél színesebb karaktereket játszhassak. A lényeg az, hogy minél közelebb vigyem az emberekhez azt a karaktert, amit játszom. Sajnos, egyre kevesebb az olyan rendező, aki egy személyben színészpedagógus is. Aki tudja, hogy egy-egy színészhez hogyan kell úgy hozzányúlni, hogy a legtöbbet hozza ki belőle.- Megkeresik a fiatalok, hogy tanácsot kérjenek?- Igen, előfordul. Nem szeretek tolakodni, ha esetleg úgy érzem, hogy hasznos tanácsot tudok adni, akkor azt elmondom nekik. Akiknek észrevételekkel segíteni szoktam, azok leginkább a tánctagozat táncművészei. Topolánszky Tamás biztatott, hogy mondjam el észrevételeimet, hogyan tudnák az érzelmeiket még jobban kifejezni a testükön keresztül. Ők, úgy érzem, örömmel veszik a javaslatokat. Egy színész örök életében tanul saját magáról. Természetesen nem a szövegtanulást értem ez alatt. Egy színész akkor jó, ha megvan benne a kíváncsiság a másik ember, a különböző élethelyzetek iránt, amiket elraktároz, és később ezeket felszínre tudja hozni magából. Ehhez kell egy kis gátlástalanság is.- Közeli hozzátartozóinak okozott már meglepetést a színpadon?- Persze, a Vesztett éden- ben, többen mondták. Madách anyját, Majtényi Annát játszottam, aki rendkívül kemény nő volt. Ott a gyerekeim is azt mondták: „huhh, mama...” Megmaradt egy-két szállóige, amit otthon alkalmazok, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretném.- A nézőktől milyen visszajelzéseket kap?- Van erről egy édes kis sztori tavalyról. Egy áruház lépcsőjén sétáltam lefelé, és megállított egy nálam fiatalabb hölgy. Szabadkozott, s azt mondta, ne haragudjak, hogy megállít, de elmesélte, hogy neki gimnazista korától van színházbérlete, és könnyes szemmel megköszönte, hogy annyi mindent adtam neki a színpadi játékommal. Ezért érdemes csinálni, nekem az a célom, minél többet adjak az embereknek.- Mesélne kicsit olvasóinknak a felmenőiről?- Édesapám a görögországi polgárháború idején került Magyarországra, mint kisgyerek. Itt maradt, majd Miskolcon alapított családot. Villamos üzemmérnökként dolgozott, édesanyám pedig könyvelő volt, pedig igazából énekesnő szeretett volna lenni. Az, hogy nekem honnan jött a színészet iránti érdeklődés, azt az Isten tudja. Csak beakadt még gyerekkoromban: folyamatosan utánoztam mindenkit, szerettem szerepelni. Érezték, hogy van érzékem hozzá, így jelentkeztem a szín- művészetire.- Elsőre felvették?- Nem. Csak másodikra. A második rostán kirúgtak, és üzent Kerényi Imre, hogy menjek el a Nemzeti Színház Stúdiójába felvételizni - ahol ő rendező volt oda felvettek. Eltöltöttem ott egy évet, majd Kerényi Imre és Huszti Péter felvett a színművészetire az osztályukba. A Nemzeti Stúdió viszont megadta az alapot. Csodálatos dolog volt any- nyi színészóriással egy színpadon lenni, nézni, hogyan próbálnak, játszanak. Rengeteget tanulhattam. Úgy gondolom, hogy aki abban az időben stúdiós volt, annak köny- nyebb volt a főiskolai lét.- Ha újrakezdhetné, ugyanígy csinálna mindent?- Biztos vannak apró dolgok, amiket nem, ugyanis nagyon kritikus vagyok magammal szemben, és ez megakadályozza azt, hogy elszálljak. Mikor lejövök a színpadról, tudom, hogy a jelenetben mi volt az, amit 100 százalékig, mi volt, amit csak 90 százalékig sikerült véghez vinnem. Soha nem jó, ha valaki elégedett magával. Elmaradt a javasolt stabilizációs tervezés GYÖNGYÖS Nem voltak elégségesek az önkormányzatnak a pénzügyi egyensúly megőrzésére, az adósságállomány újratermelődésének elkerülésére tett intézkedései, mivel a gondokat kiváltó okokat nem mérték fel, s nem tettek lépéseket azok kezelésére. Ezt állapította meg az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentése, ami a városi helyhatóság utóellenőrzése során készült. Hozzátették: a részesedések értékének szabályszerű elszámolására és a közbeszerzési eljárások lefolytatására adott javaslatok hasznosultak. Az ÁSZ felhívta a figyelmet, hogy melyek a mulasztás kockázatai. Az ÁSZ 2013-ban végezte el Gyöngyösön a 2010. január 1. és 2013. június 30. közötti időszak ellenőrzését. A most lezárult utóellenőrzés azt volt hivatott kideríteni, hogy a helyhatóságnál végrehajtották-e a számvevőszéki jelentésben foglalt, intézkedést igénylő megállapításokat és javaslatokat tartalmazó intézkedési terv hat pontban meghatározott feladatait. Az utóellenőrzés szerint a bevételszerző és kiadáscsökkentési lehetőségek felmérését évente megtették a költségvetési koncepció összeállítása során, de a költségvetés egyensúlyának javítása érdekében, a bevételek növelését célzó döntési javaslatot a polgármester nem terjesztett elő. Az önkormányzat nem gondoskodott a pénzügyi egyensúly hosszú távú megőrzése és az adósságállomány újratermelődésének elkerülése érdekében stabilizációs program elkészítéséről. Nem készült stabilizációs intézkedési terv az önkormányzati gazdasági társaságok gazdálkodásának optimalizálásához sem. Voltak feladatok, amiket teljesített az önkormányzat, voltak, amiket részben hajtott végre, s voltak, amiket nem. Az ÁSZ felhívta a figyelmet a részben végrehajtott, s a végre nem hajtott intézkedésekből eredő kockázatokra. Sz. Z. Lezárt ügy: vádemelést javasol a rendőrség A vonatnak ütközött FÜZESABONY A tilos jelzés ellenére hajtott a Szihalmi úti vasúti átjáróba tavaly november 7-én, dél után egy mezőkövesdi polgár a teherautójával. Érintőlegesen nekiütközött az ott haladó vasúti szerelvénynek. Szerencsére senki sem sérült meg a balesetben. A 43 éves V. József ellen közlekedés biztonsága elleni bűn- cselekmény gyanúja miatt indult eljárás a Füzesabonyi Rendőrkapitányságon, ahol kihallgatásakor a férfi beismerő vallomást tett. A nyomozást az ügyben a rendőrök a napokban befejezték, s az iratokat vádemelési javaslattal megküldték az ügyészségnek. Sz. Z. A baleset után rögtön elkezdték a helyszínelést a rendőrök Ráférne a falura egy új egészségügyi központ Fontos a járdaépítés KERECSEND Viszonylag kiegyensúlyozottan gazdálkodott az önkormányzat, így valamennyi intézményét zökkenőmentesen működtette, ám számos olyan tervet nem sikerült megvalósítani, amit az itt élők évek óta sürgetnek. Kiss Sándor jegyzőtől megtudtuk, a legnagyobb eredménynek a Start mezőgazda- sági közmunkaprogram folytatása tekinthető. Harminchat embert foglalkoztattak, akik gomba, fóliás, illetve szabadföldi zöldségek termesztését látták el, szép termést takarítottak be és értékesítettek. Jó hír a helyieknek, hogy a tavalyelőtti nyári nagy esőzések Kiss Sándor jegyző okozta károk helyreállítására a vis major keretből részesült a helyhatóság, így jövőre megjavíthatják a sérült átereszeket, árok rendszereket és a legkritikusabb helyek új aszfaltréteget is kapnak. A kerecsendiek tízéves vágya, hogy megújuljon a Dem- jéni úti járdaszakasz. Lapunkban többször megírtuk, hogy a megnövekedett átmenő forgalom miatt óriási szükség lenne használható járdára, mivel a jelenlegi olyan erősen megrongálódott, hogy mindenre alkalmas, csak gyalogos közlekedésre nem. A tervekben szerepel új egészségügyi központ építése is. B. K.
