Heves Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)
2016-12-12 / 291. szám
0 1956 HATVAN ÉV TÁVLATÁBÓL 2016. DECEMBER 12., HÉTFŐ Felvidéki filmbemutató LOSONC Bemutatták a helység Kármán József nevét viselő iskolájában Sziki Károly színművész, író 1956 Heves megyei eseményeiről szóló filmjét és kötetét. Az 1956- os Világ Emlékbizottság elnökét Csúsz Péter, az iskola igazgatója hívta meg. Az esemény aktualitását egyebek között az adta, hogy Sziki Heves megye 1956 című filmjének operatőre és vágója az a Nagy Péter volt, aki ebben a losonci iskolában tanult egykoron. A sikeres bemutató végén az egri küldöttség emlékezett az 55 éve elhunyt Tildy Zoltánra, aki Losoncon született. Tildy 1956- ban a forradalom mellé állt. Utána hat év börtönre ítélték. 1989. június 6-án rehabilitálták. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, az ítélet törvénysértő, és hatályon kívül helyezte azt. Az igazi hősök MAGYARORSZÁG Azok a fia tál szabadságharcosok, akik az életüket tették kockára a magyar szabadságért és a hazáért, igazi hősök - mondta Schmidt Mária, az 1956- os Emlékév kormánybiztosa a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán rendezett „Válságos ősz - 1956" című nemzetközi konferencián. Előadásában felidézte: az Emlék- bizottság arra vállalkozott, hogy méltón emlékezzen meg a forradalom világtörténelmi jelentőségéről. Az emlékév középpontjába a pesti srácokat és lányokat állították, hogy visszaadják a forradalom- és szabadságharcot a hétköznapi magyar embereknek, akik hazaszeretetből, a szabadság akarása miatt fogtak fegyvert. Az emlékév arról szólt, hogy ugyanaz köt össze bennünket ma, ami 60 éve is a magyarokat. A hazaszeretet és a szabadság akarása. A 60 évvel ezelőtti áldozatok száma pontosan máig nem ismert ...s eldördült a gyilkos sortűz Ez a márványtábla őrzi azok neveit, akik hat évtizede a sortűz áldozatául estek. Fontos a rájuk való emlékezés Sortüzet adtak le a karhatal- misták 1956. december 11-én és 12-én Egerben és számos egri polgár maradt vérbe fagyva a Széchenyi utca kövezetén. A tüzet vezénylők és a végrehajtók magyarul beszéltek ugyan, de lelkűkben hazátlanok, a megszálló szovjet hatalom kiszolgálói voltak. Maruzs Roland hadtörténész heol@heol.hu EGER A szabadságharcot a szovjet hadsereg segítségével 1956 november első felében leverték, de a Kádár-kormány hatalma nem nyugodott még szilárd alapokon. Sokan úgy gondolták, az októberben elért eredményekből talán sikerül valamit megmenteni és jobb rendszert kialakítani. Heves megyében sem volt ez másként. Megjelenhettek olyan hangvételű cikkek, mint ami a Heves Megyei Népújság 1956. november 16-i számában is olvasható: „... Az önkény a Rákosi-éra kedvelt módszere volt, hogy adott helyekre egy-egy vezetőt, ha nem is a világ, de feltétlenül az ország másik, lehetőleg legtávolabbi sarkából állított be. Erre most már semmi szükség nincs. Sőt az ellenkezőjére van szükség, hogy Egerben egri, olyan legyen a vezető, akit az egész város ismer, szeret és tisztel.” A helyi kommunista vezetők annyira rossznak ítélték a helyzetet, hogy a kormányhoz fordultak segítségért. Bíró József, a mát- raballai születésű munkáskáder, aki Heves megyei kormányösz- szekötő volt, november 22-én drámai hangú jelentést terjesztett föl a kormányhoz. A fegyveres erők miniszterének - Münnich Ferencnek - küldött levél szerint, a megye településein sorra hozzák létre a forradalmi bizottságokat, a kommunista vezetőile el akarják bocsátani. (E sorok írójának a nagyapja a recski forradalmi bizottság elnöke volt). Bíró kérte, a formálódóban lévő karhatalom adjon segítséget a Munkás-Paraszt Kormány hatalmának megszilárdításához. Münnich helyettese, Úszta Gyula vezérőrnagy a Heves megyei karhatalom élére Bérces Emil alezredest nevezte ki, a megyeszékhelyen az egerszóláti születésű egykori napszámost, Lin- tallér László századost bízták meg a karhatalom vezetésével. December első napjaiban tiltakozási hullám söpört végig az országon. A kádári hatalom megszilárdítását a Marosán György által kimondott, „mától kezdve lövünk” elv határozta meg. Sortü- zek dördültek országszerte, több tucat halálos áldozatot követelve. December 8-án a Központi Munkás Tanács gyűlésén az egri munkástanács képviselői is csatlakoztak az országos sztrájkhoz. December 10-én nőtüntetés zajlott Egerben a 60-as gyalogezred emlékművénél, ami másnap kiteljesedett és több ezres tömeg gyűlt össze. A városba érkezett Úszta helyettese, Gyurkó Lajos vezérőrnagy, aki a vidéki karhatalmi egységek irányítását végezte. Az öt elemit végzett, egykori péksegédből lett tábornok már a forradalom alatt is „bizonyított”, október 27-én ő lövetett vadászgéppel a Himnuszt éneklő tömegbe Ti- szakécskén, tizenheten vesztették életüket. A december 11-i tüntetésen elszabadultak az indulatok Egerben. A nyomda környékén igazoltatni és előállítani akaró civil ruhás rendőr századost kis híján meglincselte a tömeg. Gyurkó akcióba lendült és a rendőrség épületéből a Széchenyi utcára vonult egy raj élén, ahol tüzet vezényelt az ott lévő sokadalomra. Ketten életüket vesztették és számos sebesülés történt. Gyurkó ezután intézkedett, hogy a füzesabonyi kar- hatalmisták vonuljanak át Egerbe Budai György őrnagy vezetésével. Másnap nem volt szervezett tüntetés, de a sztrájk miatt sokan verődtek össze a belváros utcáin, az előző napi eseményeket taglalta a feldúlt lakosság. Gyurkó még 11-én parancsba adta a gyülekezés meggátolását és kijárási tilalmat is elrendelt. December 12-én két rajt indított útnak a Dobó laktanyából Budai őrnagy és Lintallér százados parancsnoksága alatt. A Széchenyi és a mai Csiky Sándor utca sarkán összeverődött tömeg, meglátva akkorra már Lintallér parancsnoksága alatt egy csapatba szerveződött karhatalmistákat, szidalGyurkó Lajos mazni kezdte őket. Lintallér, végrehajtva Gyurkó parancsát, tüzet vezényelt. Az áldozatok pontos száma mai napig nem ismert, a hivatalosnak vehető adatok szerint a sortűz hatására heten vesztették életüket és 19-en megsebesültek. A két nappal későbbi temetések a karhatalom szigorú felügyelete mellett zajlottak, 30 hozzátartozónak engedélyezték a részvételt. A Kádár-rezsim helyi megtestesítői elérték céljukat, az elborzadt egri lakosságot megfélemlítették. A kommunista hatalom kiszolgálóinak arroganciáját mi sem szemlélteti jobban, mint amiről az egy évvel később napvilágot látott cikk tudósított a Heves Megyei Népújságban. Az írásból kiderül, hogy 1957. december 11-én - az egri Lintallér László események évfordulóján(l) - a füzesabonyi karhatalmisták baráti találkozót tartottak, amire 1919- es vöröskatonákat is meghívtak: „A volt karhatalmi egység parancsnoka, Budai György őrnagy, az öreg bolsevik veteránok egészségére ürítette poharát. Arról beszélt, hogy ha a helyzet úgy kívánja, a füzesabonyi volt karhatalmiak újra fegyvert fognak..., majd reggelig mulattak.” Miközben az áldozatok családjai egyéves gyászban merengtek a történteken, az elkövetők áldomást ittak szörnyű tettükre. Megtehették, mert a felelősségre vonás nem történt meg. Mire szétesett a kádári szocialista államrend, a tömegbe lövető és a tűzpa- rancsot kiadó Gyurkó és Lintallér már nem volt az élők sorában. A sortűzben érintett, még élő karhatalmisták ellen 1994-ben eljárás indult, de a Legfelsőbb Bíróság 2000. június 23-án bizonyítottság, illetve bűncselekmény hiányában ejtette a vádakat. A sortűz helyszínén emléktábla figyelmezteti az utókort a bűntettre és őrzi a kommunista elnyomás egri áldozatainak neveit. Megjegyzés: Az egri eseményeket Cseh Zita átfogó kutatásai alapján ismerhetjük, amelyek a forradalom 50. évfordulóján kötetben is napvilágot láttak. Regéczy-Nagy László és Balás-Piri László, 1956-os szabadságharcosok kapták az idei Petőfi-díjat Schmidt: „A fáklyagyújtókat sosem feledik” BUDAPEST Regéczy-Nagy László és Balás-Piri László 1956-os szabadságharcosok kapták idén a Petőfi-díjat a közép-európai népek szabadságáért kifejtett tevékenységük elismeréseként. A díjazottakat Balog Zoltán, az 1956-os Emlékbizottság elnöke, az emberi erőforrások minisztere, Schmidt Mária, az Emlékbizottság társelnöke, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Hernádi Zsolt, a MOL-csoport elnök-vezérigazgatója és Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója méltatta. Balog Zoltán beszédében hangsúlyozta: a forradalmároknak három nehéz feladata volt a forradalom leverését követő időszakban: „hősnek, tisztességesnek maradni 1956 és 1990 között, majd 1990-től napjainkig, továbbá 1956-on keresztül is megbocsátóan tekinteni a mai emberre”. Regéczy-Nagy László megőrizte 1956 mércéjét, Balás-Piri László pedig „mindig megkereste helyét a barikádon” nem lett sem áruló, sem besúgó. Schmidt Mária úgy fogalmazott: ezt az elismerést azok számára hozták létre, „akik szavaikkal és tetteikkel, életművükkel mindig a hazaszeretet, a szabadság, a függetlenség, a demokrácia, térségünk közös szabadsága mellett álltak ki.” A két díjazottnak azt mondta: „Önök 60 éve meggyújtottak egy fákAz idei Petőfi-díj átadó ünnepségén a díjazottak és méltatóik lyát, és a fáklyagyújtókat sosem feledik”. Regéczy-Nagy László a brit nagykövetség sofőrjeként a for„Önök 60 esztendeje meggyújtottak egy fáklyát...” radalom alatt és után Bibó István, Göncz Árpád és az angol nagykövet összekötője volt. 1957 júniusában tartóztatták le és 15 év börtönre ítélték, ám az ENSZ nyomására Göncz Árpáddal együtt 1963-ban kiszabadult. Egyik alapítója volt 1988- ban a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak - később elnöke lett -, részt vett Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének megszervezésében. Balás-Piri László részt vett a forradalom fővárosi harcaiban, annak első évfordulójára a hősi halottakra emlékező röplapot szerkesztett, emiatt több mint két év kényszermunkára ítélték. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alelnöke, az 1956 Alapítvány kurátora, 1999-től a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány elnöke. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a MOL-csoport 2009-ben alapította a Petőfi-díjat.
