Heves Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-29 / 280. szám

0 KITEKINTŐ 2016. NOVEMBER 29., KEDD Kínát érdemes ma megnézni, tíz év múlva teljesen más lesz Peking és Sanghaj, a metropoliszok Tiltott Város, Nagy fal, csí­pős ételek és óriáspandák minden mennyiségben. Kína furcsa világ, tíz nap közel sem elég, hogy minden fon­tos dolgot lásson belőle az ember. Tóth Balázs balazs.toth@partner.mediaworks.hu PEKING, SANGHAJ Ahogyan ar­ról már korábban írtunk, a Kí­nai Állami Turisztikai Hivatal szervezésében közép-európai újságírók számára szerveztek tíznapos utat a távol-keleti or­szágba, ezen vehettem részt én is. A negyvenfó's gárda mind­három csoportja járt Peking- ben és Sanghajban. Pekingben legelőször is az Olimpiai Par­kot néztük meg, amely hatal­mas területet jelent. A 2008-as olimpiára készült épületek egy részének már új funkciót talál­tak, például szerverközpontot rendeztek be bennük, vagy hét­csillagos szállodát. A Madárfé­szek Stadion azon kívül, hogy turisztikai látványosság, ma­napság focimeccseknek ad ott­hont, de egyik helyszíne lesz a 2022-es téli olimpiának is. Császárkori emlékek Pekingben A Nyári Palota eredetileg a császári család nyári reziden­ciája volt, fokozatosan épült ki egy tó körül, ma pedig hatal­mas nyilvános park, amely be­lépőjeggyel látogatható. A terü­letnek sajnos csak egy kis ré­szét tudtuk bejárni a rövid idő alatt, amit ott töltöttünk. A fővá­ros legismertebb részei talán a Tienanmen tér, valamint a Til­tott Város. Előbbi egyébként a világ legnagyobb tere, egymil­lió ember is ünnepelhet már ott, az utóbbi pedig egy majdnem egy kilométer hosszú és több mint hétszáz méter széles palo­takomplexum. A hatszáz évvel ezelőtt épült Tiltott Város tel­jes bejárására valószínűleg egy nap sem lenne elég. Sok épület sajnos nem látogatható, s a fel­újítások is folyamatosak a terü­leten. A tömeg valósággal végig­hömpölyög a komplexum köze­pén, a palotaváros nyolcvan- ezer látogatót fogad naponta. Idegenvezetőnktől, Jackie-től számos érdekességet megtud­tunk, például azt, hogy a palo­tában csak a császári család élt, s itt volt az uralkodó hivatala is. Azért ne klasszikus famíliá­ra gondoljunk, az uralkodónak ugyanis több felesége, valamint több száz ágyasa is volt. A főfe­leséget többéves folyamaton ke­resztül, lépésről lépésre válasz­tották ki. Nem volt mindig szép, de mindig nagyon okos. A legfontosabb épületeket (legfelső harmónia csarnoka, központi harmónia csarnoka, harmónia megőrzésének csar­noka) csodálatosan díszítet­ték, bemenni sajnos nem lehet, de a nyitott ajtókon keresztül bepillantást nyerhetünk, mi­lyen környezetben ünnepeltek évente három-négyszer a csá­szár, illetve az előkelők, illetve hol vizsgáztak a kínai állam megyei, provinciái és országos hivatalnokai. Az, hogy a külön­böző korú és társadalmi rangú férfiak közül ki milyen beosz­tást kapott, a vizsgaeredmény­től függött. Az épületek egyébként kínai alapanyagokból épültek, fából, kőből (volt olyan kétszáz ton­nás faragott kő, amelyet egy­ben hoztak ide más vidékről, jé­gen csúsztatva), illetve kerámi­ából, s sok aranydíszítést is al­kalmaztak. A Tiltott Városban találkoztunk először a magas küszöbökkel, amelyek a gonosz szellemektől is védenek. A kínai építészetre egyébként is nagy hatást gyakoroltak a hiedel­mek, figyeltek a tájolásra, a mé­retekre és a színekre is, mind­ezekkel a mennyet és a földet, il­letve ezek harmóniáját igyekez­nek megjeleníteni. Ugyaneze­ket a dolgokat megcsodálhattuk a harmadik napon az Ég Temp­lomán is, amely Peking jelképé­nek számít, a hozzá kapcsolódó 7 hektáros park pedig a főváros legnagyobb pihenőhelye. Túrázni is lehet a Nagy Falon Peking környékén is talál­ható jó pár száz kilométernyi a Nagy Falból, a romos, eredeti állapotú maradványoktól az új- raépítettekig. A mi csoportunk Juyongguanba látogatott a fel­újított és újjáépített Ming-kora- beli falszakaszokhoz és a vám­udvarhoz. Erre a túrára akár egy fél napot is rá lehetne szán­ni, akkor körbe is lehet gyalo­golni a folyóvölgyet ölelő he­gyek gerincén húzódó falon. Sajnos nekünk annyi időnk nem volt rá, de másfél óra alatt kényelmesen megtehető a séta a parkolótól a legmagasabban fekvő 12-es erődig. Senkinek a kedvét ne szegje a sok lépcső s az, hogy pont az eleje a legme­redekebb, a 8-as erődig. Annak környékén nagyon sokan felad­ják, pedig utána sokkal kisebb lépcsőfokok következnek. Aki akar, csalni is tud, a fináncte­lepről ugyanis kanyarog felfelé egy szépen kikövezett ösvény a fal tövében, itt kikerülhetjük a fal kritikus első szakaszát, s a tízes erődhöz jutunk föl. Sanghaj, a kozmopolita nagyváros Sanghaj Kína legnépesebb városa, s magán viseli nem csak a tradicionális kínai építé­szet, de az európai stílusok je­gyeit is. Az óriási kikötővárost ugyanis az 1800-as évek köze­pén nyitásra kényszerítették a britek, ezáltal külön brit, fran­cia és amerikai negyed jött lét­re, a Bundban (angol rész) jár­va akár egy európai nagyváros­ban is érezheti magát az ember. Ugyanígy meghagyták az egy­kori francia negyed néhány ut­cáját, amely kis sikátorokból áll, s teázók, üzletek otthona, de egy-két lakás is található a városrészben, ezeket főleg mű­vészek vásárolták meg. Sang­hajban egyébként a másik két nagyvárossal ellentétben föld­szintes, kertes házak is van­nak, igaz, ezek nagyon drágák. A megapoliszt a Huangpo folyó szeli ketté, amelyen éjjel-nappal nagy a forgalom, sétahajózni is lehet rajta, éjszaka gyönyörű a fényben úszó város látványa, ezt mi is megtapasztaltuk. Sanghajban található a világ második legmagasabb felhőkar­colója, a Sanghaj Tower, amely 632 méter magas, működnek benne irodák, hotel, éttermek, vannak benne luxuslakások is, s persze turisztikai attrakció is egyben. Csapatunk az 550 mé­Többet kellene tenni, hogy idevonzzuk a turistákat Sanghajban ott jártunkkor rendezték nemzetközi uta­zási kiállítást, s egy fogadá­son is részt vehettünk, ame­lyet a Jangce-delta vidéki tu risztikai szervezetek, egyesü­letek (nálunk TDM-ek) rendez­tek. A kiállításon, illetve a fo­gadás bemutatkozó részében is láthattuk, hogy Kína milyen turisztikai kínálattal rendel­kezik. Ezekkel nehéz verseny­re kelni, bár biztosan sokan vannak ott is. akik nem haza­ira, hanem külföldre vágynak. Ha őket meg szeretnénk szó­lítani, akkor azért tenni is kel­lene. Hazánk több közép-euró­pai országgal közösen jelent meg egy aprócska és szerény standon (a Kínai Állami Turisz­tikai Hivatal régiós központ­ja viszont Budapesttel reklá­mozta a térségét). Ezzel szem­ben a régió többi állama, pél­dául Csehország és Románia is nagyobb helyen jelent meg, mint mi, felhívva magára a fi­gyelmet (a többi európai or­szágról pedig ne is beszéljünk). Prágáról még az említett vá­rosi múzeumban is volt kiál - lítás. Bár kormányzati szin­ten hangoztatjuk, hogy szeret­nénk betörni a kínai turisztikai piacra, erre vajmi keveset köl­tünk, nem próbáljuk meggyőz ni ókét, hogy érdemes hoz­zánk ellátogatni. Ez hasonló a kínai borexportunkhoz: amek­kora tételt felajánlottunk kivi­telre, azt annyira nevetséges­nek találták, hogy azt mond ták, még egy étteremnek sem elég egy évre. teres magasságon található ki­látó szintig ment föl a világ leg­gyorsabb liftjével (55 másodperc alatt tette meg az utat), ahonnan rálátni az egész városra. Sanghaj nevezetességei közé tartozik a Nanjing nevű sétáló­utca, késő estig hömpölygő em­berfolyammal, amatőr utcazené­szekkel, táncosokkal, vagy a Xin Tian Di nevű „Váci utca”, tényleg magas árakkal. A Ming uralko­dók korából maradt meg az óvá­ros (íüjüan) a híres teaházzal, il­letve az Örömök Kertjével. Utób­bi a klasszikus kínai kertépíté­szet minden vonását magán vi­seli, magas falakkal körülvett te­rület zegzugos ösvénnyel, s meg­található benne mindaz, ami a hagyományok szerint a hosszú élethez, szerencséhez és a csa­ládi boldogsághoz kell: sziklák, fák, víz és épületek. Vízi városok a Jangce vidékén Sanghajhoz tartozik, de busz- szal egy jó másfél órás az út Zhu- jiajiao településre. A Jangcétől délre fekvő vidéket rengeteg tó, csatorna szabdalja, ez a falu is ilyen környéken fekszik, házai egy része vízre, cölöpökre épült, amelyek között csónakokkal, il­letve gyalogosan hidakon lehet közlekedni, akárcsak Velencé­ben. A régi város a turizmusból él, tele mindenféle étteremmel, ételkészítővel, de ékszerészek, viseletbe öltöztetők, ajándékbol­tok is találhatókitt tömegével. Sanghaj nevezetes a cirkusz­művészetéről is, a helyi akro­baták a világ számos pontjára kapnak meghívást és fesztivá­lokon is sikereket aratnak. Volt szerencsénk megnézni a dél­utáni show műsorukat, a né­zők nem csak csodálkoztak és tapsoltak, de izgultak is a fellé­pők testi épsége miatt, hiszen több mutatványt is biztosítókö­tél nélkül végeztek, s a záró att­rakció, a hét crossmotoros egy fémgömbben is veszélyes volt. Összességében egy nagyon izgalmas utazáson vehettünk részt, amelyből kiderült, Kínát pár nap alatt lehetetlen meg­ismerni, s érdemes volna még többször visszatérni. Az ország különös keveréke a tradíciók­nak, a modernitásnak, a szoci­alista társadalomnak és a kapi­talizmusnak. (A szerző köszönetét mond az utazásért a Kínai Állami Turisz­tikai Hivatalnak, a Gasu Travel- nek és Fülöp Gábornak, a HKIK főtitkárának.) Amatőr előadók szórakoztatják a publikumot a Nanjing utcán, Sanghajban A Madárfészek Stadion ma turistalátványosság, de téli olimpiai helyszín is lesz Kilatcis él Sanghaj Toronyból a viliig / kilencedik legmagasabb felhő­karcolójára

Next

/
Oldalképek
Tartalom