Heves Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-25 / 277. szám

0 KITEKINTŐ 2016. NOVEMBER 25., PÉNTEK Kína ma már nem csak a hagyományokról szól, folyamatosan változik Modernitás és tradíció együtt Tiltott Város, Nagy fal, csí­pős ételek és óriáspandák minden mennyiségben. Kína furcsa világ, tíz nap közel sem elég, hogy minden fún- tos dolgot lásson belőle az ember. Tóth Balázs balazs.toth@partner.mediaworks.hu KÍNA A mindennapi életben nagyon sokszor találkozunk Kínával, a távol-keleti ország az utóbbi években gazdasági, ka­tonai és politikai nagyhatalom­má nőtte ki magát és kimondott célja, hogy átvegye az elsőséget az Amerikai Egyesült Államok­tól. Hazánk is egyre inkább ke­resi kegyeit, rengeteg árucikk érkezik onnan, s ennek Kína igyekszik is piacot szerezni Eu­rópában. Ennek érdekében pe­dig be is fektet, noha annyira nem nagyvonalúak, mint az el­sőre látszik. A kontinensnyi ország a tu­risztikai piacon is nagy szerep­lő. Egyre többen engedhetik meg maguknak azt, hogy kül­földre utazzanak, nő a kifeje­zetten jól élők száma, igaz, ez egy másfélmilliárd lakosú or­szágban már a nagy számok törvényéből is fakad. Ugyan­akkor az ország önmagában is rengeteg természeti és kulturá­lis kinccsel rendelkezik, amely­re az európai turisták is kíván­csiak. Ezekbe adott egy kis be­tekintést, a Kínai Állami Tu­risztikai Hivatal által szerve­zett study tour, amelyen negy­ven közép-európai újságíró ve­hetett részt, s lapunk is delegál­hatott egy újságírót a Pekingbe, Sanghajba és Csengduba láto­gató csoportba. Kettősség minden formában A nagyvárosokat furcsa ket­tősség jellemzi: fák és beton, felhőkarcolók és lepusztult vá­rosrészek egymás mellett. Bár tartják a hagyományokat, a régi városrészeket lebontják. A társadalmi berendezkedés és a kormány szocialista, de a legnagyobb munkaadók kül­földi nagyvállalatok. Az idő­sebbek dicsérik a kormányt az 1989 utáni nyitásért, de már ke­veslik a bérüket, a nyugdíjkor­határ a miénktől alacsonyabb, a várható élettartamuk pedig hasonló. A 30 év körüliek még emlékeznek arra, hogy húsz A sanghaji nemzetközi utazási kiállításon is attrakciót jelentettek a népviseletbe vagy tradicionális * ruhákba öltözött csoportok. A császárné kísérete éve családjuknak még semmi­je nem volt, s a jólét azzal kez­dődött, hogy a falusi apa a gyár­ban kezdett el dolgozni. A még fiatalabbak viszont már külföl­di cégeknél keresnék kenyerü­ket, s orvosok, ügyvédek, mér­nökök szeretnének lenni. A feleséget sokszor még a szülők választják, a fiú csak egy nyomtatott oldalt kap a ki­szemelt lány születési adatai­ról, iskolájáról, munkahelyé­ről, keresetéről. De vannak kéz a kézben sétáló párok is az ut­cán, és még esküvőnek is ta­núi voltunk, bár azt nem tud­juk, a menyasszony és a vőle­gény örömében, vagy bánatá­ban pityeredett-e el. Az ország ugyan kommunista, de vallás- szabadság van, a többség budd­hista. A párttagok természe­tesen nem lehetnének istenhí­vők, de titokban ők is gyakorol­ják vallásukat. A városokat tudatosan ter­vezik, van elképzelésük arról, hogy milyen lesz 30-40 év múl­va (Sanghajban például külön, a város fejlődését bemutató mú­zeum is van). S miközben beton és üveg felhőkarcolók nőnek ki a földből, mellettük már renge­teg a zöld, a fákat farmokon ne­velik évekig, s ültetik el aztán a városi utak mentén. Minden tiszta, falfirka sincs, folyama­tosan felügyelnek a rendre, de néhányan még krákognak és köpködnek. Rengeteg az egyen­ruhás rendőr, biztonsági őr és még ki tudja milyen szervezet­hez tartozó ember. Ez ugyan gyanakvást is ébreszt a külföl­diekben, néha viszont biztonsá­got ad a nagy tömegben. Az in­terneten is nagy a szigor, Fa- cebook-, google-szolgáltatások nincsenek, hacsak nem tölt le a felhasználó még itthon VPN-al- kalmazást. Sok az autó, de fejlődik a tömegközlekedés Több légitársaság, modern re- • pülők és repülőterek jellemzik a kínai légiközlekedést. A váro­sokban látott autók is újak, sok volt a japán, a koreai és az eu­rópai típus, amelyeket helyben gyártanak (és a beszállítóik jó része is kínai), másképpen be sem engedték volna őket az or­szágba. Öreg autó nincs, húsz évvel ezelőtt még nem sokan engedhették meg maguknak a személyautó-vásárlást. Dugók vannak, 6-8 sávos jó utak szin­tén, ezeket folyamatosan építi a kormány, ahogyan a milliók ál­tal használt metróvonalakat is. Persze szmog is van, Peking- ben a szombati érkezést köve­tően csak hétfőn láttunk kék eget és napot, pedig addig is látszott, hogy süt. Csengduban állítólag hárommillió gépkocsi rója az utakat, s kétszer annyi­ba kerül egy autó, mint Auszt­ráliában. A 14 milliós, itthon kevéssé ismert metropoliszt tu­datosan építik, a tervek szerint néhány év múlva húszmillióan laknak majd ott. És bíznak ab­ban is, hogy lesz mágnesvasút Pekingbe és Tibetbe. Sanghaj és Peking között már közleke­dik az akár 430 kilométer per órás sebességre is képes szerel­vény, ami persze csak napjában egyszer-kétszer jár 300-400-as tempóval. Az utakon sok esetben kerék- pársávot festettek föl, de több helyen fizikailag elválasztott részen közlekedhetnek a bicik­lisek, triciklisek és a rengeteg elektromos robogós. A taxi vi­szonylag drága, 14-16 jüan ki­lométerenként, ami forintban ennek negyvenszeresét jelen­ti. Buszozni viszont sokkal ol­csóbb, és a nagyobb járművek­nek elsőbbségük is van. Annyira mégsem olcsó, mint vártuk A nagyvárosok drágák és al­kudni sem mindig lehet a bolt­ban (egyébként kötelező, leg­alább a felére!), persze a helyiek tudják, hol lehet ötven jüanért ruhát venni. Összességében egyébként a leginkább a haza­ihoz hasonló, vagy kicsit ma­gasabb árakkal találkoztunk a boltokban, éttermekben. A ká­vé ára viszont mindenhol 25-30 jüannál kezdődik (ha kapni), a helyiek inkább teáznak. A bé­rek is hasonlóak a magyaroké­hoz, egy gyári munkás 3500- 5000 jüan körül keres havonta, de a vendéglátó-helyeken kifüg­gesztett felvételi lista is 2500- 3500-4000 jüanos álláskínála­tokat tartalmazott. Egyik kísé­rőnk, egy 23 éves lány az egyik kormányzati turisztikai szer­vezet munkatársaként dolgo­zott, így keresett átlagosan havi 4000 jüant, s Csengduban 700 jüanért bérelt rezsivel együtt egy szobát. Pekingben viszont lakáshiányról számoltak be, és drága lakhatásról. Folyama­tos a régi városrészek szanálá­sa, helyükre pedig 20-25 eme­letes házakat húznak föl. A kor­mány fölvásárolja a korszerűt­len (sokszor fürdőszoba nélkü­li, szigeteletlen) épületeket, így a komfortos lakások minőségi ugrást jelentenek a néha egé­szen lepusztult ingatlanokhoz képest. Néhány, építészetileg fontos területet azonban meg­hagynak, a két-háromszáz éves városrészekben éttermek, ki­főzdék, bazárok kapnak helyet. Ezeket is megnéztük természe­tesen, a következő cikkből meg­tudhatják, milyen látnivalókért érdemes Kínába látogatni. Folytatjuk! A nem is oly régi Kínából Sanghajban találtuk a legtöbbet. Utcai árus a Bund városrészen Múlt és jövő Sanghajban. A Jüjüan óváros a híres teázóval (balra) és Green \ Ripple Étteremmel (jobbra), 1 a háttérben a világ második legmagasabb felhőkarcolója, a Sanghaj Tower Gyerekek a parkban, a mai kicsik már Kínában is okostelefonnal nőnek fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom