Heves Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-31 / 256. szám

2016. OKTÓBER 31., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP 3 Ragyogó napsütéses őszi délelőtt várakozunk a vár­ban. Lassan delet üt az óra, így a rengeteg vidám várlá­togató között fürkészni kez­dünk szemeinkkel. Már nem sokáig, hiszen a távolban, az északi kapunál megpil­lantunk unoka- és déduno­ka-koszorústól egy idős höl­gyet, amint belép a várba. Családjával Egerben járt Gárdonyi Géza unokája. Verebélyi Márta verebelyi.marta@gmail.com EGER Látszólag nem különbö­zik a többi kedves idős nénitől, várlátogatótól, sőt, első pillan­tásra a körülötte lévő szerettei is beleolvadnak a hétközna­pi turisták képébe. Ám egyre inkább bebizonyosodik: ő lesz az, illetve ők lesznek azok! Gárdonyi Géza unokája, azaz Keller Pálné - leánykori nevén Gárdonyi Emőke - családja egy részével, unokájával, Kel­ler Tamással, annak feleségé­vel, Keller Anikóval, déduno­káival, a tízéves Mártonnal, a nyolcéves Fülöppel, a hatéves Idával, s a család barátjával, Seress Józseffel érkezik a vár­múzeumba. Számunkra meg­tiszteltetés, hogy velük talál­kozhatunk, s megismerhetjük őket, számukra pedig rövide­sen az emlékezés pillanatai következnek. Hasonlóan, mint más családok vagy unokák számára, akik halottak nap­ján gyertyát kívánnak gyújta­ni rokonuk vagy éppen nagy­papájuk emlékére. Mint aho­gyan hamarosan ezt a nyolc­vanhat esztendős Emőke néni, a Gárdonyi unoka is megteszi. A sírhely viszont, ahová tarta­nak, korántsem mondható át­lagosnak - jóval gyakrabban látogatott -, akit pedig felidéz­nek, az az egyik legelismer­tebb magyar, a megyeszékhely talán legtiszteltebb alakja, aki egyúttal a város legfőbb „mar­ketingese”. Gárdonyi utódai ezen a na­pon megemlékezésekkel egy­bekötött kirándulást tarta­nak: az egri várba nem köz­vetlenül lakóhelyükről, Buda­pestről jöttek. A hevesi megye- székhely előtt a káli temető­ben jártak ugyanis, méghozzá Ziegler Sándor - vagyis Gárdo­nyi Géza édesapjának - sírjá­nál, akit 1879-ben hántolták el a településen, s aki Kossuth La­jos fegyvergyárosa volt annak idején. Hadnagyi rangban a sa­ját pénzén felszerelt pesti, a ké­sőbbiekben pedig Nagyvárad­ra, majd Aradra telepített fegy­vergyár igazgatója volt, kivívta Kossuth megbecsülését és Pe­tőfi Sándor barátságát. A Gár­donyi utódok az Egri csillagok írója előtt róla emlékeztek meg, s ott helyezték el koszorúikat, gyertyáikat. Az egri Gárdonyi Géza-sír előtt a család először a meg­újult várat tekinti meg, hiszen ez a vasárnap kirándulás is a Gárdonyi unokának, ükonoká- nak, s szépunokáknak. A töb­bi látogatóhoz hasonlóan ide­genvezetésen vesznek részt a kazamatában. Mint minden kazamatai látogatás, ez is a Gárdonyi-sírnál végződik. Ők azonban még inkább magu­kénak érezhetik a sírt, s köze­lebb is mehetnek hozzá: mé­csest gyújtanak, koszorút, he­lyeznek el rajta. A láthatóan meghatódott, s magát igen jól tartó Emőke né­nit hagyjuk emlékezni, ám né­hány percet mégis van alkal­munk beszélgetni az igen ked­ves, szerény hölggyel.- Nagy örömöt érzek, hogy végre ismét Egerben lehetek- árulja el Emőke néni, Gár­donyi Géza unokája. - Sajnos nem ismertem őt - utal nagy múltú és kétségkívül a jövőjé­ben is jelentős nagypapájára.- A legelső élményem Egerrel és a nagyapám emlékeivel kap­csolatban ötéves koromból va­ló: ekkor jártam ugyanis elő­ször Egerben. Azután minden egyes nyarat itt töltöttem, egé­szen tizennyolc éves koromig, hiszen sajnos ekkor veszítet­tem el az édesapámat. Utána sajnálatos módon már minden megváltozott - emlékszik visz- sza félig örömmel, félig szomo­rúsággal a nyolcvanhat eszten­dős hölgy, aki gyermekeit fel­nevelte, majd sokáig iskolatit­kárként tevékenykedett.- Bár nem ismertem szemé­lyesen a nagyapámat, a szo­ros rokoni szálaknak köszön­hetően mégis sok mindent tu­dok róla. Az íróról kialakult kép és a valóság többé-kevésbé összhangban áll egymással, ám azért az elképzelés még­sem százszázalékos. Nem is lehet az. Összességében azért azt mondanám, általában meg­egyezik a vélt és a valós kép - fejti ki a kérdésünkre az igen szép korban járó asszony. Mint megtudjuk, a többge­nerációs megemlékezést már tavalyra tervezték, ám akkor meghiúsult. Most végre eljutot­tak a sírhoz, s az újdonságok­kal tarkított várba.- Nekem nagyon tetszik a felújított vár. Az tetszik benne igazán, hogy egyre többet en­gednek látni belőle - jelenti ki Emőke néni. Gárdonyi bennük él tovább... Gárdonyi Emőke, azaz a nyolcvanhat esztendős Kel­ler Pálné a halottak napja alkalmából családjával ér­kezett a várba. Unokájával, Keller Tamás szociológus­sal - aki üknagyapja élet­rajzáról regényelemekkel tarkítva szakdolgozatot is írt korábban feleségével, Keller Anikó hegedűművész­szel, az öt dédunokája közül hárommal: a tízéves Marci­val, a nyolcéves Fülöppel és a hatéves Idával, valamint egy kedves barátjukkal em­lékezett az íróra. Emőke fia, Keller Péter mérnök Az élő Gárdonyi-arc című köte­tét tavaly mutatták be. Gár­donyi Géza utódai, amikor csak tehetik, ellátogatnak néhai rokonuk lakhelyére a fővárosból. Emlékezni, csendben Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu É letemben viszonylag hamar szembesültem az elmúlással, hisz’ kisiskolás voltam, amikor a nagyapám a szemem lát­tára kapott szívrohamot. Azt gondolhatná az ember ezek után, hogy ha rá gondolok, az a kép ugrik be, amikor látom őt a földön feküdni. Nem így van. Ha eszembe jut a nagypapám, akkor gyakran illatok, hangulatok, érzések, érzetek ugranak be, úgy, mint az öreg meggyfa alatt elköltött reggeli egy nyári napon, a frissen főtt fekete tea - és az illata -, amiből az ölében ülve korty­oltam egyet és a hangja, ahogy a nevemen szólít. Nagymamámnak, vele ellen­tétben, a lassú halál jutott. Em­lékszem, mikor kiderült: daga­nat támadta meg a szervezetét. A diagnózis után hosszas gyó­gyító tevékenység kezdődött, mindhiába. Mégsem arra gondolok, hogy alig hajjal fekszik a kór­házi ágyon, hanem arra, mennyire tudott nekünk örülni, mikor megérkeztünk hozzá még a nagyszülői házhoz. Mindig volt friss leves vagy rétes. Eszembe jut, milyen nagy odafigyeléssel gondoz­ta a virágait, amiket csokorba szedve vittük ki nagyapám sírjára. Halottak napja közeleg... mégsem tudom magam átadni az ér­zésnek, hogy most nagyon gondoljak elhunyt szeretteimre, mert úgy érzem, félreértjük ezt az ünnepet. Biztos vagyok abban, hogy a szeretet mértékét nem az adja, hogy mennyi virágot, mé­csest pakolunk a sírhelyekre, sem az, hogy ki anyázza jobban a másikat a temető parkolójában. A mindenszentek ugyanis mos­tanában erről szól, és legkevésbé a szeretteinkről. Az előző évek tapasztalásait alapul véve arra jutottam, hogy köszönöm, de én inkább maradok csendes emlékező. Annak több értelmét látom. Úgy érzem, hogy félreértjük ezt az ünnepet. Kiskörei ügyben várják a tanúkat KISKÖRE, BUDAPEST A Központi Nyomozó Főügyészség budapes­ti regionális osztálya nyomozást folytat, és az ügyben azon szemé­lyek jelentkezését várja, akik ér­demleges információval tudnak szolgálni a 2016. augusztus 10- én 18 óra körüli időben a Kiskö­rén, a Kossuth Lajos út 58. számnál, a FA­HÁZ ABC-nél nagy­számú rendőri jelen­lét biztosítása mel­lett történt intézke­déssel kapcsolatban - közölte lapunkkal a főügyészség he­lyettes szóvivője, dr. Simon Richárd fő- ügyészségi ügyész. Amint arról ak­kor lapunkban be­számoltunk, ellen­őrzés alá vontak a Hevesi Rendőrkapitányság jár­őrei Kiskörén egy személyautót. A járműben utazók a rendőri in­tézkedésnek ellenálltak, agresz- szíven viselkedtek és az egyik rendőrt többször meglökték. Az egyenruhások öt embert ál­lítottak elő a kapitányságra. A nyomozás elősegítése érde­kében kérik, hogy a 06-1/435- 5530-as telefonszámon, illetve a budapest.reg@mku.hu e-ma- il-címen jelentkezzen, aki az említett eseménynél jelen volt, illetőleg aki mobiltelefon-készü­lékkel vagy más technikai esz­közzel készített, a fenti eseménnyel kapcsolatos kép-, hang- vagy video­felvétellel rendel­kezik vagy rendel­kezett. Kérik továb­bá, hogy jelentkez­zenek azok is, akik név szerint meg tudnak nevezni olyan személyt, aki ilyen kép-, hang-, vagy videofelvétel­lel rendelkezik. A Központi Nyo­mozó Főügyészségnél jelentke­ző személyek személyazonossá­gát titkosan kezelik, így nevük­ről, elérhetőségükről és az ügy­ben történt nyilatkozattételük fényéről nem szerezhetnek tu­domást azon személyek, akiktől esetlegesen tartanának. Sz. Z. Gyermekvédelem: helyeslik a szigort GYÖNGYÖS Bérfejlesztést szor­galmazva tartott gyermekvé­delem témában sajtótájékoz­tatót az előző hétvégén Szűcs- né Major Ildikó, a Jobbik Heves megyei képviselője. Elmondta: szerintük a jelenlegi helyzeten ugyan javít a gyermekvédelmi rendszer módosítása, de az ága­zatban bérfejlesztés szükséges.- A törvénymódosítás szük­ségességét a közelmúltban be­következett gyöngyösi, recski és agárdi tragédiák indokolták - közölte a képviselő. - A Job­bik támogatja a törvény szigo­rítását, annál is inkább, mivel a tervezetet a Magyar Védőnők Egyesülete, a Magyar Család- segítő és Gyermekjóléti Szolgá­latok Országos Egyesülete is tá­mogatta. Szűcsné Major Ildikó hozzátette: az ügy érdekessége, hogy a Jobbikot levélben kereste meg a Társaság a Szabadságjo­gokért, kérve, hogy ne támogas­sák a folyamatban lévő törvény- javaslatot, amely éppen a gyer­mekek védelmének és biztonsá­gának érdekében lett benyújtva.- Szomorú, hogy a szerve­zet megpróbálja ily módon el­lehetetleníteni azt a szigorí­tást, ami megakadályozhatja a további tragédiákat. Itt volt az ideje a gyermekvédelmi tör­vény szigorításának, jelesül a gyermekvédelmi jelzőrendszer közötti együttműködés ponto­sabb meghatározásának. NI. A. Méltó emléket állítottak a hatvani kötődésű Lesznai Annának Leleplezték az írónő szobrát HATVAN Ünnepélyesen felavat­ták a múlt héten Lesznai Anna költő, író, iparművész szobrát a Grassalkovich Művelődési Ház parkjában. A szobor elkészíté­sét a Lesznai Anna Óvoda, Álta­lános Iskola, Szakiskola, Kész­ségfejlesztő Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény nevelőtestülete kez­deményezte még 2012-ben. Az önkormányzat a Nemzeti Kulturális Alap Vizuális Művé­szetek Kollégiuma nyüt pályá­zatán elnyert támogatásból kí­vánt a hatvani kötődésű Lesznai Annának méltó emléket állítani születése 130. évfordulójára. Az életnagyságú, patinázott, egész alakos bronzszobrot Laczik Csa­Felavatták Lesznai Anna szobrát a Grassalkovich Művelődési Ház parkjában ba szobrászművész készítette el. A szoboravatón Horváth Richárd polgármester és Laczik Csaba szobrászművész leplezték le az alkotást, majd a Hatvani Szent István Általános Iskola tanulói Lesznai Anna verseit adták elő ünnepi műsorukban. Az írónőre emlékezők a parkban díszkörte­fát ültettek el, a körte motívuma ugyanis gyakran látható Lesz­nai Anna hímzésein, könyvil­lusztrációin, a csudakörtefa pe­dig egyik meséjében is megje­lenik. A szobor átadását köve­tően Az agyagtól a bronzig cím­mel Rozgonyi Dezső fotográfus munkáiból nyílt kiállítás, mely a bronzszobor elkészítésének fo­lyamatait mutatja be. I. A. /.VTij?2n11FsTU«]‘7IHB^SjHJ£ftiT^IIIJpŰju ír m J » " / jAm. . -mSBaBBwbjr\»^rSP^*f^St ***< ■ * • ■A'V. • X,-«^ 2 jL Z:' ^>,, .I :Tí: ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom