Heves Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-24 / 250. szám

g DIÁKVILÁG 2016. OKTÓBER 24., HÉTFŐ Az Eszterházy Károly Egyetem Gyakorlóiskolájának kis csapata a felejthetetlen kiránduláson A Határtalanul programnak köszönhetően felejthetet­len élményekkel gazdagod­hatnak a fiatalok. Ezúttal a gyakorlóiskola hetedikes növendékei mesélnek ka­landozásukról. Kóró Emese és Winkler Gergő EKE Gyakorlóiskola, 7/a osztály heol@heol.hu EGER Az Eszterházy Egye­tem Gyakorlóiskolájának 7. évfolyamosai a Határtalanul program keretében idén Kár­pátaljára utazhattak. A 7/b osztályfőnöke, Márkus Ró­bert tanái'úr biztosított ben­nünket, hogy olyan tájakra jutunk el, amiket valóban ér­demes minden magyarnak látnia. Az első napon korán keltünk, buszra szálltunk és kezdetét is vette az izgalmas kirándulás. Mikor megérkeztünk Mun­kács várához, tudtuk, sem­mi sem fogható ahhoz, amit ott láttunk, ugyanis más do­log egy képen megnézni és megint egy másik dolog élő­ben látni, átélni ezeket. Egy ortodox templomot is meg­néztünk, ami teljesen más, mint az általunk megszokott templomok. Dimitríj atya mindenkit elvarázsolt. A második nap reggelén, miután kikászálódtunk az igen hosszúra nyúlt éjszaka után az ágyból, megregge­liztünk, és a gyakorlóiskola kárpátaljai, beregszászi test­vériskoláját, a Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumot láto­gattuk meg. Amikor megér­keztünk az iskolába, az igaz­gató úr köszöntött bennün­ket, majd a gyerekek boldo­gan fogadtak minket, ahogy mi is őket. Az udvaron átad­tuk az adományainkat, me­lyeket a kirándulás előtt né­hány héttel gyűjtöttünk ösz­sze iskolánk teljes népessé­gétől. Mi kis bemutatkozó műsorral készültünk a szin­tén hetedikes magyar baráta­inknak, ők pedig izgalmas és vicces játékokkal próbáltak a kedvünkben járni. Nagy- beregben olyat láttunk, amit még soha: művészi teremke­rékpár bemutatót. Egy Euró­pa-, sőt világszínvonalú elő­adást láthattunk, bajnokok­tól, mert mint kiderült, ők a legjobbak ebben a sportban. Lélegzetelállító volt! Csütörtök reggel mindenki izgatott volt, mert aznap men­tünk a Vereckei-hágóhoz. Út­közben megálltunk Szoly- vánál az emlékparkban. Ez a „Málenykíj robot” áldoza­tainak állít emléket. Hosz- szas buszozás után megpi­hentünk tisztáson egy patak mellett és itt a pályázat adta kötelező feladatainkat is el­készítettük. Persze maradt idő a patakmederben játsza­ni is. Egyik osztálytársunk sajnos beleesett a patakba, így amikor felértünk a Hágó­hoz, neki fenn kellet marad­nia a buszon, nehogy megfáz­zon a vizes ruháiban. Termé­szetesen Rita néni Ági néni­vel karöltve gondoskodott ar­ról, hogy ez ne történhessen meg. A Vereckei-hágó való­ban olyan gyönyörű, ahogyan a tanáraink mondták. Mint a legtöbb magyar vonatkozá­sú emlékművet Kárpátalján, természetesen ezt is megko­szorúztuk és Csaba bácsi ve­zényletével elénekeltük nem­zetünk himnuszát. Péntek reggel mindenki ha­mar ébredt, hogy összepakol­hassunk, hiszen ez volt az utolsó itt töltött napunk. Ezen a napon ismertük meg a négy napig lakóhelyünkként szol­gáló várost, Beregszászt a csodás főterével, magyar főis­kolájával, hangulatos kis ut­cáival. Ez a kirándulás sok min­denre jó volt: összekovácsol­ta az évfolyam osztályait, új barátságokat nyitott, és tanulhattunk a hazaszere­tetről és a magyar történe­lem eltitkolt éveiről... Örök­re megmarad az emléke a legjobb emlékeink közt. Kö­szönjük tanárainknak, Már­kus Róbert Zsolt, Császi Csa­ba tanár uraknak, valamint Lévai-Farkas Rita, és Kovács Ágnes tanárnőknek, akik le­hetővé tették a kiutazást, és elkísértek minket. A hetedik osztályos diákok új élményekkel gyarapodtak, például egy ortodox templomban Wahlberg Mike Williamsként Mélytengeri pokol KRITIKA A Peter Berg rendez­te katasztrófafilm ezúttal sem okoz majd csalódást a műfaj kedvelőinek: a tragédiát erősí­tő családi száltól egészen a ka- tartikus végkifejletig minden apró feszültségpont a megfe­lelő helyre került a moziban. A gyakorta hasonló szerep­körökbe bújó Mark Wahlberg ezúttal Mike Williams képé­ben a Deepwater Horizon olaj­fúró torony vezető elektrotech­nikusaként lép a „színre”: ha­tározott, magabiztos jellem, de mint kiderül, mindenre azért ő sem lehet felkészült. A Mexikói-öbölben úszó szi­get története valós eseménye­ken alapszik, ettől pedig még megrázóbb, hogy a tragédia a pénzéhség, a határidők haj­szolása és a felelős személyek mulasztása miatt történik, tör­tént meg. Elborzasztó, hogy fel­ső nyomásra még olyanok is el­vétik a lépéseket, és nem képe­sek kitartani maximálisan ál­láspontjuk mellett, akik egyéb­ként felelősségteljesen végzik munkájukat. így történhet meg, hogy a fú­rások miatt veszélyes gázok törnek fel a betonon, ami elin­dítja a lavinát és teljesen ma­gával rántja a torony biztonsá­gi rendszerét. A robbanás után életben maradiaknak a tűzzel kell felvenniük a harcot és sa­ját magukkal. J. H. HIRDETÉS u ama Filmszínház § Kávézó és Rendezvényközpont & MEGNÉZTÜK Lelkesen vállalják a kompromisszumok nélküli 72 órát a közgazdasági középiskolában Több mint 70 diák szorgoskodott önkéntesként EGER Évek óta regisztrálunk az iskolában csapatokat és projekte­ket erre az akcióra. Ebben az év­ben 76-an jelentkeztünk önkén­tes munkára a Katolikus Ifjúsá­gi Iroda koordinálásával. A vá­rosban öt helyen dolgoztunk. Két csapat az Érsekkertben gereb­lyézte a leveleket a sétányon és a patakparton, szemetet is szedtek. Amikor végeztek, a Klapka utcá­ban az iskola környékét tették rendbe. Egy csapat az Egészség­ház és a Gólya utcában a játszóte­ret takarította. A negyedik a Grö­ber temetőben gyűjtötte össze a lehullott leveleket Én és két társam a főegyház­megyei könyvtárban segítettünk a raktárban. Részt vettünk a könyvek és folyóirat gyűjtemény átrendezésében. Minden évben kedveskednek nekünk az ak­ció szervezői: kaptunk már tás­kát, sapkát. Most pólót választ­hattunk, kéket vagy lilát, rajta a 72 óra emblémájával. ]ó érzés volt ebben együtt dolgozni, és ezzel is kifejezni az összetartozást. Miért is megyünk és segítünk minden évben? Mert ez a termé­szetes számunkra. Ez a 72 óra ak­ció csak egy a sok jótékonysági program közül, amit az iskolánk szervez. Karácsonykor és Hús­vét előtt például mindig gyűjtést szervezünk. A sok-sok játékot és élelmiszert hol közvetlenül mi, hol a Karitászon keresztül juttat­juk el a rászorulóknak. Szívesen végezték az önkéntes munkát a lányok Szombaton lehet, ki se dug­nám az orrom otthonról, de így, már korán keltem, együtt fáz­tam a többiekkel, dolgoztunk, és a munka után fáradtan, de jóked­vűen együtt fogyasztottuk el a szeretetvendégség forró teáját és a zsíros kenyeret. Az idei megle­petés a vajas kenyér volt. Az is na­gyon jó volt, hogy tanáraink ve­lünk dolgoztak és az igazgatóhe­lyettes teát főzött és kente a zsíros kenyeret néhány diákkal együtt. A munkát mindig felkészítés elő­zi meg. Ekkor beszélgetünk az önkéntes munka jelentőségéről, videót nézünk a 72 óra országos akció máshol teljesülő projektjei­ről, de volt olyan csapat, aki kö­zösségépítő és személyiségfej­lesztő játékokat játszott, hogy már a munkára csapatként, egy­mást is ismerve menjenek. A munka után értékeltük ma­gunkat, elmondtuk, hogy ki hogy érezte magát és müyen gondola­tokkal távozik. Igazgatóhelyettes asszony nagyon megdicsért ben­nünket, elmondta, az egész város­ból csak a mi iskolánkból jelent­keztek diákok az akcióra, és le- .gyünk nagyon büszkék magunk­ra. A Gröber temetőben dolgozó társaimat a temetőbe látogató né­nik szólították meg, és köszönték meg nekik a munkát. Mindezt na­gyon jó érzés volt hallgatni. Béres Gréta, Andrássy György Katolikus Közgazdasági Középiskola, 9. D J|§y (M/ÉfflMMfen DDD©[|p©fö IliBgMlMtMol §E ©KÜfO© Ka la rak KaMatalián

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom